ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-03-05 / 53. szám

-^•Dfffi s&P®SbU iillllll IIIIIHIBI «Hrai ESZT Keresztény politikai és társadalmi napilap. Megjelenik hétfő- és íinneputáni nap kivételével mindennap. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Esztergom város közönsége lelkesedéssel ünnepelte a tízéves kormányzói jubileumot Díszközgyűlés a városházán Esztergom szab. kir. megyei és rettenhetetlen bátorsággal állta város díszközgyűlésén amely a körnvező nemzetek tusáját és f hn 1 ón riííi V V? 'órakor melvnek életét nemcsak külső ellen­T ,„ L ~?r í OldKOl S ég, nemcsak külső bajok veszélyez­kezdodott a varoshaza nagy- tették, hanem a bent megingott termében, dr. Huszár Aladár nemzeti hit, nemzeti lelkierő és főispánnal élén a megyei tiszti- az ennek kapcsán felburjánzott kis­kar is megjelent, továbbá a hitüség és az a szennyes áradat i ' * I,J.,MI mely idehaza mmdnyaiunk előtt képviselőtestületen kivul meg- érü * tetlenül támadva > mar „ mar a hívott hatóságok, egyesületek nemzet egészét elbontással fenye­képviselői is jelen voltak, gelte. Nagy és lelkes közönség SZÓ- i gen tisztelt Díszközgyűlés! Ezt róngott a teremben, amikor a napot mi a magunkénak valljuk dr. Antóny Béla polgármester! és amikor imádságos ajkunkról lel­akó vetkező beszéddel nyitotta SZÍ J llt a í" 0 !^ ator ezt az ünne­mpcr a rlisykny^víílpqt • pet a szivünkbe es lelkünkbe ves­meg a aiszKozgymesi . tük . és amikor mi mogt itt az ün _ ^ _ . nepi közgyűlésben ennek emlékeze­Dr. Antóny Bela polgarmes- tét megörökíteni akarjuk, akkor ter megnyitó beszéde. ; annál nagyobbat és szebbet is cse­lekszünk. Tisztelt Díszközgyűlés! j Nemcsak Őfőméltóságának hódo­Ma valamiképen ebbe a magyar lünk és tisztelgünk, nemcsak az ő télbe, ebbe a borongós időbe bele- emlékezetét örökítjük meg az írott világított, belesugárzott a magyar lapokon, hanem megörökítjük emié­tavasz első reménytfakasztó sugara, kezetét a magyar szív és lélek azon — az első napsugár a sok meg- egységes, erős bizodalmának is, próbáltatás és keserűség után. A hogy az o hite és tudata azt az magyar lélek valamiképen meg- újjáépítő munkát, melyet meg­érezte, hogy ez a mai nap ünnep- indított, a mi hitünkkel, remény­nap, a magyar újjászületésnek, a ségünkkel és áldozatkészségünkkel magyar feltámadásnak napja és erősbödve diadalra fogja vinni s a mi ünnepi külsőt öltött. osztatlan bizalmunk az ő alkotó­De ünnepi díszt öltött nemcsak erejét úgy fogja felfokozni, hogy külsőleg, hanem belsőleg is. És el- ujjáalkotó munkája nyomán be fog ment az Isten házába, hol felhang- következni az igaz, boldog, nagy zott a Te Deum és ahol a magyar magyar feltámadás! ajkakról imádságos fohász szállt fel ' a magasságos Mindenhatóhoz, hogy azután az elnöklő polgar­ezt a sokat szenvedett, sokat küz- mester felkérte ünnepi beszé­dött népet vegye segítő védelmébe dének megtartására Mátéffy és vezesse az áhított szebb, nyu- Viktor prépostplébános ország­G ÉTT magyar lélek megérezte, gyűlési képviselőt, aki a város hogy ezt a nagy ünnepet egy közönsége neveben a kovet­nagy esemény hozta létre: a kező beszédet mondotta: magyar nemzet sokat hányatott hajóját vezető nagybányai vitéz Horthy Miklós kormányzó úr Őfő­méltósága 10 esztendővel ezelőtt vette kezébe ennek a hajónak ve­zetését. Ezét a hajóét, mely már már elsülyedéssel fenyegetett; hajó­ját ennek a népnek és nemzetnek, mely ezer esztendőn át dicsőséggel Mátéffy Viktor ünnepi beszéde: Tekintetes Díszközgyűlés! A mai napon a magyar nemzet imád­ságos lélekkel, hálás tisztelettel és szerető megemlékezéssel fordul a budai vár oldalán álló királyi palo­tában élő kormányzó úr felé, ki a magyar nemzettel és a néppel a mai napon bizonyára együtt imád­kozik és együtt emlékezik. Lelke visszaszáll a kenderesi kú­riába, a magyar Alföld nagy róna­ságára, abba a szülői házba, hol a tiszta erkölcs, a munka és a köte­lesség szent érzéseit szivta magába. Lelke tovább száll ifjúságán, majd megállapodik a nagy határkőnél, amikor ugyanabban a királyi palo­tában, — hol ma él, — a legnagyobb uralkodót, I. Ferenc Józsefet szol­gálta, akitől a munkának és köteles­ségtelj esitésnek szent érzéseit meg­tanulta, akinél látta az igaz szó szentségét és akiben látta a fenséges uralkodót, kit senki és semmi nem birt megingatni. Lelke tovább száll... s a tenge­rek viharainak közepette áll hajójá­nak kapitányi hidján és hideg ész­szel, biztos kézzel, hűséges magyar szívvel vezeti a csatát, matrózait, hajóját. Lelke tovább száll az emlékezet szárnyán és elérkezik a magyar gyászhoz, a magyar temetőhöz, ami­kor a magyar kézből kihullott a sok dicsőséget megjárt magyar zászló és amikor a magyar nemzet elfeledve önmagát, idegen maszlagtól félre­vezetve, nemcsak kardját és puská­ját, de magyar lelkületét is eldobta magától. Szomorú, sötét évek... — Még ebben a kicsiny hazában sem jutott neki hely. Elment a megszállt területekre, ahova elvitte magával a vitéz katonát, a sziklaszilárd jellemű, az alkotmányos érzésű, polgári* eré­nyekben tündöklő magyar embert. És megszervezte a maroknyi sereget avval a hittel és tudattal, hogy egy­szer eljő a nap, mikor kicsiny sere­gével, de a maga és annak erős lelkületével úgy fog jönni a csonka hazába, mint valamikor az Árpádok jöttek szilaj méneken hazát keresni a magyar népnek. Emlékezik bizonyára arra a kö­dös, borongós őszi napra, amikor kis serege élén bevonult Budapestre, hol százezrek ujjongó örömrivalgása, de ugyanakkor sokaknak rettegő fé­lelme is fogadta őt. Emlékezete talán elszáll ide, vá­rosunkba is, melyet szintén felkere­sett és meglátogatott nemsokára, hogy bejött az országba, hogy ebbe a régi ősi városba és annak lakóiba beleöntse, belelehelje a maga lelkét, hitét, bizodalmát, büszke magyar önérzetét és öntudatát. Emlékezik bizonyára arra a napra, amikor a kormányzói esküt letette és amikor beleült Hunyadi Jánosnak, Kossuth Lajosnak kormányzói szé­kébe. Emlékezik az események egymásutánjában mindarról a nyo­morúságról és bajról, ami a sír szé­lén álló nemzetet érte a múltban, a forradalmakban, a kommünben, a megszállások idején és érte most is, e tíz év alatt. Visszagondol ara a pusztulásra és romlásra, mely min­den magyar erőfeszítés dacára is ránkszakadt és ránktört, — emléke­zik a trianoni szerződés aláírására, a trónfosztó törvényre. És ennél a gondolatnál megremeg bizonyára a lelke, mely hűséggel szerette az uralkodót, — királyát, — akinek emléke örökké szent marad előtte és akinek porba esett koronáját magyar szivének minden erejével magasra kívánja emelni. Látja a magyar nemzetnek gazda­sági elesettségét, nyomorúságát, látja az ellenség folytonos gyűlölködését, haragját, mely a tíz év alatt alig engedett erejéből és mérgéből. Látja nemzetének keservét, össze­törtségét, látja nemzetének balsor­sát, azt népével együtt érzi és vi­seli. És ebben a balsorsban mint fé­nyes sugár jelenik meg előttünk az ő lelkének, alakjának, egyéniségé­nek értéke, ragyogó fényessége és csillaga. Végigtekint a bennünket körülvevő nagy nemzeti vergődésen, küzdésen,... végigszáll lelke a tör­ténelem nagy korszakain, a Gracc­husok, Cromwellek, Hunyadiak ide­jén, a nagy Széchenyinek, Deáknak, Kossuthnak munkáján és életén, össze­méri lelke kiválóságait a nagy fran­cia Briand-dal, a német Stresemann­nal, az olasz Mussolinivei és aláza­tosan hajtja meg fejét a gondviselő Isten akarata előtt, ki ezeknek a nagy, történelmi alakoknak sorába emelte és akiknek mnnkáját felelős­ségét rakta vállaira. Bemberg, crepella kész női modell-ruhák. A legszebb tavaszi női kabátok. VERMES'llél Kossuth Lajos-u. 10.

Next

/
Thumbnails
Contents