ESZTERGOM XXXIV. évfolyam 1929
1929-12-25 / 211. szám
XXXIV. évfolyam, 211. szám. Ara köznap 6, vasárnap 10 fill. Szerda, 1929 december 25 ZTERGOM Keresztény politikai és társadalmi napilap. Megjelenik hétfő- és ünneputáni nap kivételével mindennap. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. —' 1 * V * "** V " IJ"V 1)* ii * i_rV^-—i" " J "~j"*ir>_i~A.a*- j "1-rVn_r Karácsony. Irta: Dr. Lepold Antal. A végéhez közeledő 1929. év rendkivüli jubileumi év. XI. Pius pápa aranymiséjének esztendejében tágabbra nyitotta a kegyelmek kapuját s atyai jóságának kincseivel elhalmozta a katolikus világot. Néhány nap választja el a szent év gyújtópontját — az aranymise napját a karácsony ünnepétől. XI, Pius papságának ötvenedik születésnapja majdnem egybeesik a világ Megváltójának 1929-ik születésnapjával. A földi helytartónak és az Ür Jézus Krisztusnak nagy napja az égből szállott béke és szeretet ünnepe. Krisztus földi helytartója az aranymisével kapcsolatos minden beszédében és az Úr Istenhez intézett minden imádságában azt a békét emlegette, kérte és ajánlotta a világnak, amelyet Krisztus első Karácsonykor hozott és az utolsó vacsorán végrendeletileg hagyott a világnak — az Isten és a felebarát szeretetéből fakadó igaz békét, Krisztus békéjét, amilyet a világ nem adhat. XI. Pius a karácsonyi Űr Jézus egyházának látható feje, tehát karácsonyi fehér békefejedelem. Amikor arany misé je előtt az egész világ képviseletében üdvözölték őt a pápai udvarnál akkreditált diplomáciai testület tagjai, azt üzente a világ uralkodóinak^ kormányainak, népeinek, amit Betlehemben hirdettek az Űr Jézus barlangistállója körül követségben járó mennyei angyalok: Békesség a földön a jóakaratú embereknek. Első karácsonykor egyszerű pásztorok értették meg az égi üzenetet először. Lassan terjedt a jóhir s utoljára jutott el a népek uralkodóihoz és hatalmasaihoz. S akik a békenyilatkoztatást utoljára vették tudomásul, azok a leghamarabb el is felejtették. Csakhamar laicizálták, elvilágiasitották az égi szót s alatta megint [csak azt értették, amit latinul és görögül — azaz pogányul jelentett: a nyilt ellenségeskedések szünetelését, a harci fáradalmak kipihenését és az elkövetkezendő küzdelemre előkészülést. Az államjog és a nemzetközi jog visszapogányosodott bé-kefogalma tenger vért ivott és iszonyú csapásokkal sújtotta az emberiséget. Krisztus békéjét beszorította a templomokba, a gyóntatószékekbe, a kolostorokba, jámbor családok tűzhelyére, igaz keresztény egyének lelki magányába, a karácsonyfák meleg bűvkörébe. Karácsony volt mindig a hamis béke legveszedelmesebb ellenfele. Ilyenkor sok lelkiismeret megszólalt s elmagyarázta még a hatalmasoknak is a béke krisztusi fogalmát. Karácsonykor még a világháborúban is elpihentek a fegyverek és a szembenálló frontok katonái testvéreknek ismerték meg egymást. A karácsonyfák illatában láthatatlanul jelenlevő és a lelkiismeretek magányában érzékeihetetlenül működő Krisztus szólal meg hallhatóan a római pápa békeszózataiban, amelyeket a háborúban és a háború után olyan sokszor megismételt. A vatikáni követekhez intézett jubileumi és karácsonyi békeüzenet különös jelentőséggel bir. Adja a karácsonyi Űr Jézus, hogy a pápa intelmét meghallgassák mindenütt, ahol a háborús gyűlölködés még mindig tombol és a háború áldozatait továbbra is sújtani és elnyomni akarják. Kegyetlenül megcsonkitott és kifosztott hazánk épen a szent karácsony idején éli át az újabb jóvátételi terhek szörnyű félelmét. Hosszú évek szenvedései után az igazságos reviziót és a terhek enyhülését várja s nem annak az egyetlen előnyös békepontnak elsikkasztását, amely sok száműzött és kifosztott magyarnak utolsó reménysége, a nemzetközi döntőbiróságok intézménye! Hazafias aggodalmunkban és általános nyomorúságunkban a szent karácsony isteni béke szellemében keresünk reményt és vigasztalódást. Akik szegények és üldöztetést szenvednek az igazságért, azoknak a karácsonykor földre szállt Szeretet és Irgalmasság különös boldogságot igér. Azért a karácsony most különösen is magyar ünnep, az igazság és a béke kötelező uralmának ünnepe. A magyar igazi békét akar, a megsértett igazság helyreállítását, a testvéri együttélését minden magyarnak a Gondviselés által nekünk kijelölt ősi magyar területen, a békés megértést más nemzetekkel! Az igazságosság és a béke fogalmát maga az Isten kapcsolta össze. Nem mi csatoljuk önkényesen az igazságosságot a béke mellé. Azok hamisítják meg a békét, akik az igazságosság nélkül erőszakra akarják épiteni a békét. Karácsony a tanúbizonyságunk, hogy a béke kisérő szellemei a szeretet és az igazságosság, legnagyobb ellenségei pedig az erőszak és igazságtalanság. Komárom-Esztergom vármegye égető problémái Palkovics László alispán székfoglaló beszédében Komárom—Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesitett vármegyék törvényhatósági bizottsága dr. baráti Huszár Aladár főispán elnöklete mellett f. hó 17-én tartotta tisztújitó közgyűlését, amely alkalommal Palkovics Lászlő alispán lelkes hangulatban mondotta el székfoglaló beszédét. A gyönyörű beszédet, amely a csonka vérző vármegyék égető problémáit magasztos áttekintéssel és részleteiben reális megitéléssel vetíti elénk, * alább közöljük egész terjedelmében. Méltóságos Főispán Ur! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! 22 esztendővel ezelőtt, 1907. évi december haváhan volt az utolsó tisztújitás. Ezután 6 évre megjelent egy háromszakaszos törvény, mely a vármegyei tisztviselők megbízatását — tekintettel a közigazgatásnak küszöbön álló újjászervezésére, — 1914. év végéig meghosszabbította. A szerencsétlen 1914. esztendő azonban nem a vármegyék újjászervezésének, hanem egy világokat rengető tragédiának lőn küszöbe, melyet bajtársi hűséggel és becsülettel a magyar nemzet is átlépvén, a nagy tragédiának ugyan egyik dicsőséges, de mondhatnám, legtöbbet szenvedett hősévé vált. Ugyanekkor pedig az újjászervezésre megérettnek hitt régi vármegyék oly hatalmas életerővel és rugalmassággal tartották a belső frontot, hogy ezt mindenki, de elsősorban öreg királyunk egy külön dicsérő okirattal hálásan ismerte el, aminthogy a nagy összeomlás után szintén az elsők közt voltak a vármegyék a lélek és nemzetmentés nagy munkájában . . . És most, 22 év multán, annyi vér és könny után, mely kősziklákat termékenyített volna meg, újra előttünk van a vármegyék újjászervezése, ugyanekkor azonban át kell lépnünk egy másik ,küszöböt is, egy megtépett, kifosztott, megrablott nemzet új életre vergődésének szomorú küszöbét, hogy minden áldozattal, ha kell, véres verejtékkel vezessük a nemzetet nemcsak egy újabb 1000 év, de Nagymagyarország dicsősége felé. Ennek a küzdelemnek, —• mert nem puszta munka "ez, — hanem valóságos küzdelem a létért, — mikénti irányítása s majdani diadala óriási felelősséget ró nemcsak az ország élén álló egyesekre, hanem a nemzet összeségére is. Ebből a küzdelemből, valamint a velejáró felelősségből a vármegyéknek is és pedig elsősorban kell kivenni részüket, egyrészt azon elhivatottságuk alapján, mely 1000 éves tiszteletreméltó történelmi múltjukban gyökeredzik, másrészt azon természetszerű okból, hogy megfelelő szerveik révén ők vannak az ország lakosságával a legközvetlenebb kapcsolatban. A sorozatos megpróbáltatásoknak ebben a gondterhes nehéz idejében, mely nem kevésbbé ^sújtotta és sújtja ma is vármegyéinket. — immár harmadszor foglalom el az alispáni széket. Először szülő vármegyém, Esztergom vármegye közönségének bizalmából; másodszor felsőbb rendeletre Komárom 'és Esztergom vármegyék Trianon szülte szomorú egyesítésével és ma, — hála légyen érte a Mindenhatónak — ismét a Mindennemű télikabátok, öltönyök, ruhák, kötény ik, fehérnemüek legolcsóbbak BÄL0GWÄL
