ESZTERGOM XXXIV. évfolyam 1929

1929-12-15 / 204. szám

Keresztény politikai és társadalmi napilap. Megjelenik hétfő- és ünneputáni nap kivételével mindennap. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. A Bencésdiák Szövetség esztergomi osztályának kérelme Esztergom város közönségéhez! Az általános gazdasági krizis kihatásai a legerősebben az ifjúság körében észlelhetők. Noha december közepén vagyunk, még igen sok jó tanulónak nincs meg minden könyve. Nagyon sokan ebéd nélkül éldegélnek egy kis hideg táplálékon szeptember óta. Számosan a külső perifériákról ma is nyári ruhában, kis kabátban, rongyos cipőben, a legrosszabbul táplálva járnak az iskolába s emellett tanulmányi előmenetelük, magaviseletük és egész magatartásuk a legszebb reményekre jogosit. Még ennél is rosszabb az egyetemi városokban tanulmányaikat folytató volt bencés diákok helyzete. Minden jövedelem nélkül a legelszomorítóbb lakás, élelmi és egészségügyi viszonyok között a legértékesebb ifjúság kétségbeesett harcot folytat tanulmányai folytathatásáért és teljes bizonytalanságban él a tekintetben, mit hoz reá a holnap. A Bencésdiák Szövetség célja: az arra méltó középiskolai és innen az egyetemre kerülő ifjúság támogatása. Ezért ráterelve kinek-kinek figyelmét arra, hogy minden nemzetnek legdrágább kincse az ifjúság, azzal a kérelemmel fordul Szövetségünk Esztergom város közönségéhez, hogy készpénz és ruhaadományaival nyújtson segédkezet a magyar ifjúság támogatásához. Különösen és nyomatékkal kérjük erre azokat, akik valamikor bármely bencés gimnáziumnak növendékei voltak s ott szegénysorsukban anyagi támogatásban részesültek. Eljött az idő, hogy a körülményektől kényszerűvé most eléjük állunk és kamataival kérjük vissza az egykoron adott jótéteményt, hogy ezt tovább adhassuk. Alig van jótékony akció, ahol a befolyt adományok javarésze el ne fogyna adminisztrációs költségekre. De a mi akciónknál minden fillér teljes egészében az ifjúság kezéhez kerül. A természetbeni adományokat, különösen ruhákat a főgimnázium pedellusához, mig a készpénzt a főgimnáziumi igazgató úr, dr. Matytyasovszky Kasszián cimére kérjük küldeni. A Bencésdiák Szövetség esztergomi osztálya. A szegény gyermekekért! Ezen ínséges s nehéz időkben ne feledkezzünk meg a szenttamási szegény s védelemre szoruló gyermekek napközi otthonának irgalmaslelkíí felkarolásáról, Ugy pénzbeli, mint természeti adományokat a vizivárosi plébániára kérjük küldeni. Búcsúzás a város régi testületétől Dr. Antóny Béla polgármester beszéde megyei város régi képviselőtestületének Ül epvis Mint lapunk keddi számában jeleztük, a régi képviselőtestületnek f. hó 7-én tartott utolsó közgyűlésén dr. Antóny Béla polgármester nagyszabású beszédet mondott, melyet várostörténeti szempontból is, meg a közönségnek a legszükségesebb tájékoztatásául és gyönyörködtetésére egész terjedelmében közlünk a következőkben : Igen tisztelt képviselőtestület! A meghivőn ugyan nincs feltüntetve, azonban az 1929. é. XXX. tc. rendelkezéséből folyó és a képviselőtestület újjáalakitását célzó mozgalom önmagában jelenti, hogy ez a képviselőtestület, mely még 1910ben alakult meg, ma tartja utolsó közgyűlését. Ennek a képviselőtestületnek megalakulása abból az időből és abból a korból való, amikor a Balkánon megvillant a háború réme és amikor a balkáni háborúk kapcsán a nemzetek ösztönösen megérezték, hogy a végzetes világháború — melyre a különbözőképen koelált európai nemzetek éveken át készültek, — küszöbön van. A magyar nemzet életösztöne is megérezte, hogy súlyos idők vannak elkövetkezőben, olyan idők, amikor egész léte kockán forog és keményen kell megállnia a helyét. Hogy ez így van, igazolja az 1912. évi LXin. tc„ majd az 1915. |é. VI. tc. Az egyikhen a nemzet országgyűlése elhatározta, hogy megalkotja a háború esetére szóló kivételes rendelkezéseket, amelyek a kormánynak megadják azt a hatalmat, amelyre egy háborút viselő nemzetnek szüksége van; a másikban elhatározta, hogy a parlamentben és a különböző törvényhatóságokban esedékes új választások elmaradnak, mert a nemzet erejét nem választási küzdelmekre, hanem a háborús évek egyéb nagy teendőire kell összpontosítani. Ebben leli magyarázatát a mostani képviselőtestület 20 éves élettartama és ez az Jaz ok, amely a képviselőtestület 6 éves mandátumát 20 évre kitolta. Itt most felvethetjük a kérdést, hogy vájjon a törvényhozásnak ez a rendelkezése — mely a képviselőtestületnek ily hosszú életet biztosított, helyes volt-e, okszerű volt-e ? Azt hiszem, mindazok, akik ezeket az időket átélték, nyugodt lelkiismerettel mondhatják, hogy igen: ; helyes volt és okszerű volt. Mert j hiszen . a törvény értelmében 1918. 'elején lett volna lehetséges a kép! viselőtestület újjáalakítása, azok az [idők pedig mindenre inkább alkali masak voltak, mint arra, hogy egy I nemzetnek bármilyen jogi, közigaz! gatási szerve valamiképen is olyan I átalakuláson, olyan átformáláson j menjen keresztül, amely a törvény I rendelkezéséből és szelleméből nem folyik. Már pedig az 1918—19-es évek nem a törvény szelleméből folytak, hanem abból a rettentő kétségbeesésből, kishitűségből ós fejvesztettségből, amelyet a háború elvesztése okozott. És az elkövetkezett idők igazolják, hogy amikor a trianoni diktátum után meg kellett a magyarság életerejét minden vonatkozásban állítani és a nemzet egész életerejét arra kellett irányítani, hogy a háború rettentő vérveszteségét és anyagi veszteségét pótoljuk, akkor okszerűen szükséges volt, hogy a törvény szelleméből, az alkotmány lényegéből folyó testületek tovább is fennmaradjanak. Az ezer sebből vérző nemzetet, az ezer gondtól tépett polgárságot nem volt szabad kitenni választási küzdelmeknek és a magyarságnak azokat a szilárd bástyáit, azokat a megdönthetetlen várait, melyek a városok és törvényhatóságok voltak, nem volt szabad újabb megpróbáltatások elé állítani. Ebben leli a képviselőtestület a maga !

20 éves fennmaradásának kétségtelen létjogosultságát. Felesleges beszélnem róla, hogy ez a képviselőtestület, mely itt most utolsó ülését tartja, mit tett ezen idő alatt, hisz az uralma alatt létesült intézmények és alkotások minden szónál többet mondanak. Ez a képviselőtestület volt az, amelynek meg kellett küzdenie azzal a sok, nagy feladattal, amelyet a háború hozott. Ennek a képviselőtestületnek kellett gondoskodnia a városban mindazon anyagi és erkölcsi erőkről, amelyek a háború folytatásához szükségesek voltak: neki kellett idehaza a sok ezer szemből hulló könnyet 'letörölni, neki kellett a háború sok anyagi vérveszteségét pótolni és az 6 feladata volt abból a nagy világcsalásból, abból az összeomlásból, amelybe bennünket a Nyugat Tria-, non által döntött, a nemzetet az Esztergom sz. kir. utolsó közgyűlésén élet útjára vezetni és talprasegiteni. Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy a magyar történelemben alig, vagy egyáltalán nincs is oly Időpont, melyben a képviselőtestület nagyobb és súlyosabb feladatok előtt állt volna! ! És Esztergom város nemes közönjségének képviselőtestülete nyugodt I lelkiismerettel tekinthet vissza az elI mult időkre és nyugodt lelkiismerettel hagyhatja el ezt a közgyűlési termet abban a hitben és abban a tudatban, hogy legjobb lelkiismerete és legtisztább szándéka szerint mindent megtett, amit tehetett és amire a nemzetnek, vagy a városnak szüksége volt. A képviselőtestületnek minden ereje, minden tudása és minden akarata egy szent, nagy célban koncentrálódott: abban, hogy nemzetének minél inkább hasznára legyen és városának ezekben a válságos időkben a pusztulásból való menekülését, újjáépítését és fejlődését biztosítsa. Mikor megszűnt a kommün, mindannyian fellélekzettünk és a szebb jövőbe vetett hitfel indultunk tovább az úton. Hittük, hogy a magyarnemzet, mely Nyugat és Kelet között a világháborúban is oly nagy feladatot teljesített, amely mint annakidején a török és tatárdúlásnak, úgy most a kommün terjedéséI nek állta útját, az a nemzet, amelyjnek martiromságán tört meg a Nyugat felé hömpölygő kommün ereje, ez a nemzet a nyugati kultúráért hozott annyi súlyos véráldozatáért Nyugat részéről elismerésben és megbecsülésben fog részesülni. Azt hittük, hogy a világháború következményeképen talán ha lesz is részünk valamelyes kis megcsonkításban, de a nemzeti önállóságnak, a nemzeti függetlenségnek ós a továbbfejlődésnek feltóteleit meg fogják hagyni nekünk. Ebben a szent várakozásunkban Trianon rettentően megcsúfolt bennünket! Izekre tépte, szétmarcangolta az ország testét és itthagyott nekünk egy véres csonkot, ahol még a mindennapi kenyerünk sem volt biztosítva. És ezekben a súlyos időkben várt reánk az a nagy feladat, hogy mi, akik az ország szívéből határszélre kerültünk, akik létfeltételeitől megfosztott határvárossá lettünk, meg tudjunk küzdeni'azokkal a további nehézségekkel, ameMindennemű télikabátok, öltönyök, ruhák, kötény ik, fehérnemüek legolcsóbbak BÄL0GHÄL