ESZTERGOM XXXIV. évfolyam 1929

1929-12-15 / 204. szám

lyeket Trianon eredményezett! Felesleges itt ismételnem, hisz mindannyian tudjuk jól, mit jelent Trianon, mit jelent az, hogy el lettünk vágva a túloldali gazdasági erőforrásainktól. De mi nem csüggedtünk. Bíztunk és hittünk a magyar rendeltetésben, a magyar jövendőben és időt, fáradságot, verejtékes áldozatot ínem kiméivé, nekifeküdtünk az újjáépítés nagy munkájának. Törhetetlen hittel dolgoztunk és küzdöttünk és megtaláltuk azt az utat, amely lehetővé teszi, hogy ebből a pusztulásra itélt városból életképes város legyen, amely a maga kulturális feladatait tovább is teljesíthesse és a túlparton idegen rabokban sínylődő testvéreinkben a feltámadás szent hitét ébrentartsa és hirdesse. Ez a képviselőtestület volt azt, amely a fürdő- és iskolaváros gondolatában megtalálta a pusztulásból kivezető utat és amely anyagi és erkölcsi áldozatot nem kiméivé, kitartással munkálta a szebb jövő kiépítését. Nyugodt lelkiismerettel távozhatunk. Minden lehetőt megtettünk és lelkiismeretünk szava azt súgja, hogy amit tettünk, jól tettük, helyesen tettük, okosan tettük! Mert bizony sokkal kényelmesebb álláspont lett volna belenyugodni abba, hogy Trianon bennünket pusztulásra itélt és menni tovább azon az úton, amelyet ő kijelölt. Ez kétségtelenül kényelmesebb lett volna annál a fáradságos munkánál, áldozatnál és anyagi megterhelésnél, amelyet a haladás útja jelent. De mi tudtuk, hogy igazságtalan Trianon, hogy nekünk történeti hivatásunk van és ebben a tudatban dolgoztunk, verejtékeztünk, teremtettünk és magunkra vettünk annyi terhet, hogy azokat még gyermekeink is érezni fogják. Ez az út pedig nemcsak annak a biztositéka, hogy a város megmarad történeti hivatásában, hanem hogy a túlsó parton sínylődő rab véreink látván, hogy tudunk alkotni, teremteni, hogy megvan nálunk az élet lehetősége és feltétele, ők is könynyebben tűrik az idegen igát, és kevésbé szenvednek annak ígéretében, hogy a mi munkánk révén, a magyar revízión keresztül be fog következni a nagy magyar feltámadás ! Ezekben az érzésekben távozhat a képviselőtestület és elmondhatja, hogy az igazak útját járta azon az úton, amely a munkát, az iparkodást, a törvényt és feltámadást jelenti. És mi, tisztviselők, akik itt a zöldasztalnál ülünk, ugyanezt mondhatjuk. A mi helyzetünk ép oly nehéz és felelősségteljes volt, mint a képviselőtestületé. A háborúnak három nagy feladata nehezedett a mi vállainkra. Először, hogy katonát adjunk az országnak, apát, gyermeket küldjünk ki. Másodszor, hogy letöröljük az itthoni könnyeket és a hadsegélyzést igazságosan végezzük. Harmadszor pedig az, hogy a besorozottak közül azokat, akikre idehaza is szükség volt, felmentsük és talán mindannyija közül ez volt a legsúlyosabb és legfelelősségteljesebb feladat: igazságos kézzel mérni az életet, amit az itthonmaradás jelentett! Mindhárom feladat teljesítése nagy^ kötelmet, lelkiismeretességet és gondosságot parancsolt. És hogy mi feladatainkat hiven és magyar emberhez méltón teljesítettük, legvilágosabban bizonyítja az, hogy amikor 1918-ban kitört a forradalom, bennünket nem sepert el, mert mi nyugodtan állhattunk biránk előtt. A polgármesteri székből engem sem a forradalom űzött el, hanem az államhatalom, amely engem reakcionálisnak nyilvánított, mert azt hirdettem: „Emberek, vigyázzatok ! A forradalom alkalmas arra, hogy meghozza azt a függetlenséget, melyért a magyar immár évszázadok óta küzd, de ha a nemzet nemzet akar maradni, akkor fogjunk össze ! Ne ismerjünk osztály ellentéteket és hasonló hazug jelszavakat! Legyünk egységesek érzésben és tettben, szeretetben és munkában ! Ha ezt hozza meg a forradalom, ha nemzeti lesz, amelyet a háhorú váltott ki, hogy a magyar vér ne hiába folyt légyen patakokban, ha ebből a szellemből születik, akkor, de csakis akkor hozza a feltámadást! De, ha a forradalom nem ebből a szellemből született, hanem abból, melyet 1918. októberének őszirózsája jelent, akkor — vigyázzátok — a nemzet felett a halálharang kondult! Ezt hirdettem akkor és a polgárság megértette a szavam. Az államhatalom azonban, amely hivatva lett volna a magyar géniuszt hódító útján elindítani, nem ezt a célt szolgálta. Ezért elbuktak ők, elbuktunk mi és jött Trianon! Mi tisztviselők is ugyanazttettük, amit a képviselőtestület és amily nyugodt lelkiismerettel távoznak ők, ép olyannal távozunk mi is, akiknek mandátumunk lejárt. Biztosan hisszük és tudjuk, hogy jó munkát végeztünk és én magam is azt mondom, hogy ha ezerszer kellene előröl kezdenem a munkám, mind az ezerszer ugyanúgy tennék mindent, ahogy tettem, mert minden tudásomat, minden akarásomat, szivem minden dobbanását és lelkem minden szeretetét odaadtam városomnak és minden törekvésemmel azon voltam, hogy ez a város elinduljon azon az uton, amely a szebb és boldogabb jövendőt és a magyar feltámadást szolgálja! Vitéz dr. József Ferenc főherceg szózata a magyar nemzethez ! Vitéz dr. József Ferenc főherceg, mint a TESz kormányzóelnöke a lapunkban már ismertetett tízéves jubileum alkalmával a „Magyar szivekhez!" cimen szózatot intéz a magyar társadalomhoz. A TESz a maga gazdasági programmjának gerincévé tette amagyar ipar- és mezőgazdaság termékeinek intézményes propagálását és ezzel új bizalom, hitel és jólét biztosítását. Szertehulló, feledékeny nemzetünkben a visszafojtott elkeseredés a nyomasztó gazdasági pangás miatt már hamis hangokat vált ki . . . és a TESz harcrakél a tévtanok ellen, messze szétágazó szervezetével összefogja a nemzeti gondolathoz hű magyarságot és a magyar célgondolat kitűzésével tartalommal tölti meg azokat a lelkeket, amelyek eddig minden cél nélkül, önmagukra hagyatva, árván imbolyogtak ebben a sötét magyar éjszakában. A mindnyájunkért való munkára kér segítséget a TESz a magyar társadalomtól — írja a főherceg. A Társadalmi Egyesületek Szövetsége húszfilléres és ötvenfüléres címletű jegyeket bocsát ki, amelyeket szervezetei révén eljuttat mindenhova, ahol vendégjárás, társasebéd, tánc, dáridó, lakodalom folyik. Mindenhova, ahol e szomorú földön emberek gondtalanul mulatnak. Emlékeztetőül, nehogy jókedvükben elfelejtsük Trianont, hacsak pillanatokra is, mi feledékeny magyarok. Szép gondolat ez, érdemes arra, hogy szállóigévé váljon széles ez országban: „addig, mig a régi határok visszaállítva nincsenek, ne legyen egy ház sem, ahol a meghívott vendég tányérja mellé nem tesz a háziasszony egy ilyen jegyet, — és ne legyen egy vendég sem, aki nem követeli a háziasszonytól azt... a magyar hajnalhasadás érdekében!" A TESz ilyenltámogatásával jótékonyságot gyakorlunk mindnyáj unkkal, szegény magyarokkal, de még inkább gyermekeinkkel szemben, akiknek egy szebb, egy jobb jövőt készítünk igy elő. A magyar szivekhez szólok — mondja a főherceg — hiszem, hogy nem hiába! 2219-el több az egyesített vármegyében az iskolaköteles gyermekek száma a tavalyival szemben Dr. Sághy Imre kir. tanfelügyelő a közig, bizottság keddi ülésén részletesen beszámolt az egyesitett tankerület beiskolázási viszonyairól. Jelentése szerint a törzskönyvezett mindennapi tankötelesek 1928. évi 21,879 főnyi létszámával szemben 24.093, az 1929. évi törzskönyvelt létszám, vagyis 2219-el több az iskolaköteles gyermek. A 24,093 törzskönyvelt tanuló közül felmentetett : 38, — kizáratott: —, magasabbfokú iskolába jár 603, — tehát az egyesitett vármegyék 142 elemi iskoláját 23,452 mindennapi tanköteles tartozik látogatni. Érdekes jelenség, hogy a jelenleg törzskönyvelt 24,093 tanulóval szemben az 1920. évi népszámlálás szerint 25,104 volt az iskolás gyermek, úgyhogy még mindig 1011 tankötelessel van kevesebb a 2 vármegyében a régi állapottal szemben. A tantermek száma az 1928/29. tanévi állapottal szemben 30 szaporulatot mutat, ez 2105*23 m

2-t tesz ki, miután a mult évi 4714*2 m

2-nyi összterület 6819*42 m

2-re emelkedett. Az egyesitett tankerületben ezidőszerint 142 elemi népiskola működik 442 tanítóval. Ebből 434 rendes, 6 helyettes tanerő, nemek szerint 238 férfi, 182 nőtanitó. A tényleg járó tanulók száma 23,427. Ez a létszám jelleg szerint a következőként oszlik meg az egyes iskolák közt: 11 állami iskola 55 tanítóval és 2.432 tanulóval 10 községi 29 „ 1.402 62 r. kath. 189 „ 10.330 „ 10 urad. iskola 1 vállalati „ 30 ref. 6 ág. cv. „ 1 proí.sz.házi,, 7 társ. „ 1 ur. magán „ 1 érdekeltségi „ 2 izr. 10 tani tóval és 2 „ 88 57 „ }| 3.00f 9 „ „ 374 1 „ 54 85 „ „ 5.335 1 „ 19 1 * 36 2 „ 53 29r tanulóvá össz.: 142 iskola 442 tanítóval és 23.427 tanulóvá Az 1928. évi létszámon felül mutatkozó 2219 tanköteles beiskoláztatása céljából az alábbi helyeken szereztek új tanítói állásokat: 1. Dorogújbánya vm. 1 állás. 2. Esztergom közs. 2 „ 3. Esztergomi Tábor rkath. 1 „ 4. Bánhida rkath. 1 „ 5. Felsőgallaújtelep vm. 1 „ i 6. Vértessomló rkath. 1 „ 7. Komárom rkath. 2 „ J 8. Lábatlan állami 1 „ Összesen 10 új tanítói állás, ez azonban korántsem fedezi a szükségletet, mert az alábbi iskoláknál még mindig zsúfoltság van: a bajna: (rkath.), csolnoki (rkath.), dorogi (rkath.), kesztölci (rkath.), táti (rkath.) tokodi (rkath.), ácsi (rkath.), csép (ref.), kisigmandi (közs.), mocsa (rkath.), mocsai (ref.), baji (rkath.) bánhidai (rkath.), felsőgallaújtelep (vm.), felsőgallaméntelepi (vm.), hé regi (rkath.), kecskédi (rkath.), na szályi (ref.), tardosi (rkath.), tatabányai (vm.) és vértesszőllősi (rkath/ elemi iskoláknál. A még szükséges tanerőlétszán kiszámításánál az 55—60-as osztály létszám vette a kir. tanfelügyelő alapul, többhelyütt azonban, aho 1—1 osztályban 70—90-es a létszám ott a 45—50 eset, mert az egyosz tályba beirt magas tanulólétszán ezen osztályok kettéosztását tesz szükségessé. Fenti iskoláknál osztályszaporitás esetén a csolnoki rkath., a dorogi rkath., az ácsi rkath., mocsai reL dunaalmási ref. és vértesszőllős rkath. elemi iskolák kivételévé mindenütt építkezni is kell, hacsat átmenetileg néhány osztályban nen lesz váltakozó rendszerű tanítás. Zsúfoltság van még a pilismarót rkath., a bokodi rkath. és a császári ref. elemi iskoláknál is, hol azonban a miniszteri rendelet szerint a községbeli másik, kevésbbé népes iskolába utalandó át az osztályonkénti 60-on felüli létszám, — ugyanily módon azonban szintén megszüntethető a kocsi ref., a dunaalmási ref., a tarjáni rkath., a tata ref. elemi iskolák zsúfoltsága is. Mi újság szomszédainknál ?.., Hát bizony őnáluk most nagyon vidám napok járnak. Jubileumol ünnepelnek. Tiz esztendeje annak hogy egy bolond pillanatban, mikoi megszédültünk, elérték vágyaikat Tiz esztendeje annak, hogy minkéi romba döntvén, ők a semmiből nagyhatalmak lettek. A jubileumi ünnepek hangulatáról szóljon e heti külföldi beszámolónk. A Jugoszláv állam dec. 1-én ünnepelte a jubileumot, még pedig annak feltüntetésére, hogy a szabaddá tett horvátok mily lelkes hivei Jugoszláviának, Zágrábban. Zászlódiszt öltött a város — igaz, hogy súlyos büntetés terhe alatt volt megparancsolva. Sokan is voltak igaz, hogy csak a Belgrádból különvonattal és ingyenjeggyel odaszállított szerb diákok. Énekkar, zenekar is volt — igaz, hogy ezeket is Belgrádból vitték. A szerbek szépen megrendezlegjobban és legolcsóbban Virág és Szántónál vásárolhat.