ESZTERGOM XXXIV. évfolyam 1929
1929-06-02 / 41. szám
ESZTERGOM KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Megjelenik hétfő- és ünnep utáni nap kivéte- Főszerkesztő : Homor Imre. Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos-utca lével mindennap. Előfizetési ára egy hónapra . 30. szám alá küldendők. — Hirdetések fel1 pengő 40 fillér, negyedévre négy pengő. Felelős szerkesztő : Gábriel István. vétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Beköszöntő. Esztergom, 1929. június 2-án. Szelíd szóval békességes jónapot kívánva beköszöntünk a mai napon minden esztergomi és esztergomkörnyéki házba, ahol befogadnak és szívesen látnak bennünket. Megkérdeztük, hogy jöhetünk-e. Nem bocsátottunk ki „közönséghódító reklámszámokat 8 ; az ékes oikkekkel és szédítő Ígéretekkel való elbűvölés szándéka nem vezet bennünket, csak beköszöntünk szegényes köntösünkben, ajkunkon Jézus dicséretével, az élet nagy kérdéseiben az „Esztergom* egykori nagy vezére, Prohászka Ottokár szellemének követésével, és naponta az asztalra tesszük a sajtó lelkes, friss munkateljesítményeivel megtöltött kis ajándéktarsolyunkat. Beköszöntünk, mert azt a választ kaptuk, hogy betérhetünk. Egyszerűen jövünk, az Úr osöndes, békitő szavával, mert egyetlen magyar emberhez sem illik a kérkedés és követelődzés, amíg számára a trianoni határ mentén kel és nyugszik a Nap. A béke és a vigasztalás szentelt olajára van szükség, hogy a testvéries jóakarat térjen vissza mindannyiunk lelkébe, akik a magyar hazának ezen a fájdalmas sebhelyén járunk, ahol leszakították Esztergom Párkányát, ahol épen ezért annyi gondterhes apa, annyi ártatlanul szenvedő és nélkülöző gyermek és annyi férfimunkát végző édesanya él, könynyezik és imádkozik a mindennapi kenyérért. Az utolsó 10 esztendő alatt, mióta a nemzet csonka testtel vívja élethalálharcát, egy nagy tanulságot szerezhettünk és szögezhettünk le meg8zívlelé8ül. Azt, hogy a l'art pour l'art harcias modor a politikában és a társadalomban semmi pozitív jót, hasznosat és üdvöset nem eredményezett — 1 s hogy mostoha sorsunk dacára él még bennünk a jobb jövőben való remény és hogy a nyomorúság láncával megköfcözötten alkotó és a műveltséghez, nemzeti erényeinkhez méltó életet élünk, ez nem a torzsalkodó politikának és a lármás vitatkozóknak köszönhető, hanem a csendes, szürke, tűrő és szenvedő magyar emberek ezreinek, akik kapával és szerszámmal kezükben, kézzel, vagy ésszel iskolában, vagy hivatalban megtették kötelességüket. Ezt a tanulságot nem csalafinta okoskodással, hanem a magyar pmber egyszerű, józan belátása alapján várospolitikai és a mi kisebb társadalmi életünk szempontjából is levonjuk. Ezen a napon békével és meleg szívvel üdvözöljük a békéseket és a haragvókat egyaránt. Bízunk benne, hogy előbb-utóbb nagy találkozás lesz a jóakarat és megértés közös alapján, és jó lélekkel hisszük, hogy a város sorsa, haladása és fejlődése még talán szerencsésebb fordulatot vesz akkor, ha a külön érdekek és a túlfűtött személyi ambiciók a megbékélés útjára térnek. Jövő közéleti munkálkodásunkban a nehéz 10 esztendőből leszűrődött tanulságok szerint igazodunk, de úgy, hogy mind a gyors fejlődés önzetlen híveit, mind az óvatos konzervatív felfogás képviselőit megbecsülve — minden kisvárosi személyeskedést, céltalan kakasviadalt idegenül elkerülünk. Hangot adunk a legszerényebb kívánságnak, a legigénytelenebb, legkisebb panaszszónak, amelyet a város és a közönség java indokol, és méltányosságból, igazságérzetből fakad. A közönség újságja, a nehéz gondokkal terhelt esztergomi polgár jóbarátja és a szegények szószólója kívánunk lenni. Revideáltuk előfizetőink táborát: sok lateiner, kereskedő, iparos, sok régi és uj szegény ember. Az ő kívánságaiknak akarunk naponta megfelelni, és felkérjük Okét, hogy a toll alá kívánkozó ügyes-bajos dolgaikkal forduljanak hozzánk bizalommal akár élőszóval, akár beküldött pár sor útján. Várost és embereket, hatóságokat és közönséget, lelkiismeretes vezetőket és a közügyek iránt érdeklődőket, segíteni akaró hathatósokat és segítségre szoruló szegényeket közelebb hozni egymáshoz a szeretet és megértés jegyében, és elűzni köreinkből a mindinkább terjengő, fullasztó közönyt és letargiát: legszentebb feladatunknak ismerjük. Kedves esztergomi közönség, nagyok és kicsinyek, gonddal, bajjal terheltek, jó öreg huszonhatos bajtársak, hadviseltek és özvegyek, kedves jó agyonfáradt esztergomi polgártársak, meg ne mosolyogjatok bennünket, hogy ennyire szegényen és lerongyoltan mégis ideális lelkesedéssel vagyunk tele, és a mai csúnya világban a szeretet és béke friss rózsacsokrának hangulatával köszöntünk be az esztergomi házakba. Ha mi nem is, de gyermekeink bizton megérik a lelkesedésünkhöz és eszméinkhez illő jobb jövőt, amelyért mégis csak érdemes volt küzködnünk és szenvednünk. Uj olvasóinkhoz egyetlen kéréssel Esztergom forgalmának szempontjából is igen fontos, hogy a város főútvonalán a Kossuth-utca kezdetétől a Dorogi-úton és a Ferenc Józsefúton tovább a primási palota felé a keramitkövezet folytatólag építtessék ki. Mint a legutóbbi városi közgyűlés alkalmából megírtuk, a város eddigi építkezéseire már annyi kölcsönt vett fel, hogy a kamatokat alig bírja fizetni, és ma a város vezetőségének legnagyobb gondja a kamatoknak konvertálás útján való csökkentése. Dr. Antóny Béla polgármester kijelentette, Quittner Ervin építészmérnök ismerteti olvasói Örömmel láttuk, hogy városunk az elmuit évben egy új monumentális középülettel gazdagodott, mely mind az építtető magas személyénél, mind az épület nemes rendeltetésénél fogva városunk egyik legkiválóbb disze. Az Érseki Tanítóképző Intézet építését városunk polgárai a legnagyobb figyelemmel kisérték. Az építkezés megindulásakor néhány oldalról aggály merült fel oly irányban, vájjon az épület elhelyezése szerencsés-e ós hogyan fog az új intézet magas épülete a város képébe beleilleszkedni. Most, hogy ezen hatalmas építkezés, mely gmindnyájunk szemeláttára, bámulatos gyors tempóban nőtt ki a földből, elkészült és a maga teljes pompájában bontakozik ki a szemlélő előtt, örömmel állapítjuk meg, hogy e nehéz terephez képest Ja megoldás igen szerencsésnek mondható. Tekintettel az általános nagy érdeklődésre, felkerestük az épület kiváló tervezőjót, Quittner Ervin építészmérnököt Budapesten azon kéréssel, hogy lapunk olvasói előtt ismertesse müvét kívülről ós belülről. Quittner építész a legnagyobb készséggel tett eleget kívánságunknak ós a következőket mondotta munkatársunknak : Az Érseki Tanítóképző Intézet terveinek elkészítése igen nehéz feladat volt, mert tekintettel kellett lenni egyrészt Esztergomnak, mint régi gkultúrvárosnak stílusára, másrészt a külső klasszikus formák ^betartása mellett az épület belsejét a mai kor pedagógiai ós hyfordulunk : ne Ítéljen meg bennünket senki addig, amíg szándékaink tisztaságáról meg nem győződött! hogy a város a jövőben a legnagyobb takarókosság útjára tér, s igy az említett útvonalak további rendbehozatalára újabb kölcsönt fel nem vehet. Érdeklődésünkre illetékes helyen azt az információt nyertük, hogy a város az államhoz folyamodott az útvonalak rendbehozatalának ügyében. A biboros-hercegprimás is közbenjárt a városfejlődés szempontjából igen jelentős kórdósben, ós a váras ígéretet is kapott a felvett útszakaszoknak államsegéllyel való megépítésére — mégis a város részéről 10 e /o-os hozzájárulással. i nagyszabású müvét az „Esztergom" részére. giéniai követelményeinek megfelelőleg a legmodernebbül kellett kiképezni. Az épület homlokzatainál különös figyelemmel kellett lenni a terep erősen lejtős voltára. Azon ! cél lebegett szemem előtt, hogy olyan megoldást találjak, mely a város meglevő épületeihez harmonikusan kapcsolódik és mely úgyszólván összekötő kapcsot képez maga a város ós a Bazilika között. A főhomlokzat renaissance stílusban készült. A három |bejárat közül a felső az iskola, az alsó az internátus céljait szolgálja, mig a középső bejárat a diszterem előtti előcsarnokba nyilik és ünnepélyes alkalmak céljait szolgálja. A díszes bejáratok feletti pajzsokat feliratok díszítik. Az iskola bejáratát: „Disciplinam et Seientiam Doce Me li , (Erkölcsösséget és tudományt tanuljatok tőlem) az internátus bejáratát: „Fraternitatem et Pietatem Diligite", (Szeressétek a testvériséget ós a jámborságot) mig a főbejárat felett: MCMXXVIII az épület építési évét örökíti meg. Igen érdekes ós gazdag a főbejárat feletti erkély kiképzése azon három hercegprímás címerével, akiknek az intézet létesülóse köszönhető. Baloldalt Kopácsy József hercegprímás címere, az alatta levő pajzson y Jnstitutum Fundavit" (Az intézetet alapította) felírással, jobboldalt Csernoch János hercegprímás címere: A város főútvonalának államsegéllyel való teljes rendbehozatala. Az esztergomi tanítóképző új épülete
