ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928

1928-02-01 / 9. szám

XXXIII évfolyam, 9. sxám. Áru 30 Aller Szerda, 1928. február t. RGOM MHMMMl Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 1 P 20 f. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos­utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések fel­vétetnek a „Hunnia" könyvnyomdaválialatnál. óm Dr. Serédi Jusztinián biboros-hercegprimás elfoglalta érseki székét! A tiz nap óta tartott országos ünneplés Esztergomban érte el tetőpontját Ami fényt megcsonkított hazánk kifejteni képes volt, ami díszt határ­várossá sülyedt, tengődő városunk magára ölthetett, az mind együtt volt azon a felejthetetlen két napon, amelyen dr. Serédi Jusztinián bíbo­ros hercegprimás bevonult székvá­rosába és elfoglalta érseki székét az esztergomi bazilikában. Nekünk, mint a helyi sajtó mun­kásainak, szinte emberfeletti a fel­adatunk, amidőn a rendelkezésünkre álló keretek között kell elmonda­nunk mindazt, ami Esztergomot e napokban nemcsak az ország, ha­nem az egész katholikus világ ér­deklődésének központjába állította. Tekintve, bogy a fővárosi lapok az országos érdekű mozzanatokat a legnagyobb részletességgel írták meg, nekünk azoknak a mozzanatoknak megörökítése válik kötelességünkké, amelyeket a fővárosi sajtótudősitók mellőztek, de amelyek nekünk, esz­tergomiaknak mégis kedvesek, fe­lejthetetlenek. Ennélfogva ez alkalommal rövi­debben emlékezünk meg magáról a i székfoglalásról is, amelyet az orszá­!gos lapok minden mozzanatában ! megírtak s igy több helyet szentel­I hetünk az elsősorban a mi csalá­j dias körünket érdeklő, de a lefolyt eseményekbe szervesen beletartozó ünnepi epizódoknak. A diadalát Budapesttől — Esztergttinls olyan rajongó lelkesedés közepette folyt le, mint amidőn a hercegprimás a haza határaitól Pannonhalmáig uta­zott. Vonata Leányvár—Csév állo­máson állt meg először annak a vár­megyének területén, amelynek ő ma­gas méltóságánál fogva örökös főis­pánja. Itt Reviczky Elemér főszolga­bíró és dr. Frey Vilmos, a kerület országgyűlési képviselője üdvözölték. Dorogon a bányászzenekar a Himnus hangjaival fogadta a vonatot. Mig a mozdonyt egy szépen feldíszített moz­donnyal kicserélték, a vármegye ne­vében Palkovics László alispán, a do­rogi hivek nevében dr. Trinkl Kál­mán plébános, a bányatársulat nevé­ben pedig Chorin Ferenc felsőházi tag, elnökigazgató a bánya tisztviselői és munkásai ólén üdvözölte a herceg­prímást. A hercegprimás válaszában kijelen­tette, hogy teljes életében a munka embere volt és a munkát meg is tudja becsülni. A kenyérmezői állomáson, ahol a vonat Esztergom területére jutott, a szomszédos Tokod, Tokodaltáró ós Tokod üveggyár bánya- és ipartele­peinek munkássága mutatta be hódo­latát. A tokodaltárói ós tokoii Credo egyesület 200 bányamunkás tagja égő bányászlámpákkal, az Oltáregyesület, kongregációk, ifj. egyesületek égő gyertyákkal térdeltek a vonat befutása­kor. A tokodi zenekar a pápai him­nnst játszotta s a pár perces üdvöz­lést Csanááy László tokodaltárói bá­nyaigazgató mondotta. Az Esztergomi-Tábornál, ahol a her­cegprimás katonalelkész korában min­dennap megfordult, a Szent József fiúnevelő-otthon növendékei állottak sorfalat s az* egyházfejedelmet dr. Ozuczor János igazgató üdvözölte. A város utcái a fogadtatás előtt tündéri képet nyújtottak. A lobogó­dísz festői szinpoinpája ós w kivilágí­tás, amely a korai sötétedés miatt már öt óra felé gyönyörűen érvénye­sült, emelte annak az óriási néptö­megnek örömteljes hangulatát, amely ekkor a város utcáin hullámzott Lel­kesedéssel szemlélte a város apraja­nsgyja a Hősök szobrának dekoráció­ját ós kivilágítását. A szobor tetején levő kandeláberből hatalmas lángnyel­vek csaptak fel, az oroszlán kitátott szájában vörös láng égett, és az egész szobrot apró villanyfények százai övezték. A kerektemplom előtt diadalkapu állott „Isten hozott* fel­írással. A Bibliotéka előtt egy másik gyönyörű diszkapu állott, amelyen „Justitia et pax" ragyogott villany­fényben. Csodaszép látvány volt a bazilika ormán levő hatalmas kereszt kivilágítása, amely messzire ragyogott be a Duna túlsó partján elterülő megszállott Esztergom és Hont me­gyék figyelő magyarjai felé ezen a reménytelje', szép magyar estén .., Gyülekezés a pályaudvaron. Jóval 4 óra előtt kezdődött meg a gyülekezés a magyar címerrel és lo bogókkal dúsan díszített, pályaudva­ron. A váróterem átjáróján keresztül a harmadik vasúti vágányig bibor­szinnel szegett futószőnyeget borí­tottak le. A téren rendezők tömege szorgoskodott. A baloldalon a cserkész­zenekar, a jobboldalon a leventék csapata állott fel festői msgyarcime­res egyenruhájában. Középen gyüle­keztek a megyei és városi hatóságok fejei, a városi ós megyei képviselők, dr. baráti Huszár Aladár főispán, dr. Antóny Béla polgármester, Mátéffy Viktor prépost-plébános, országgyűlési képviselő, a helyi bencések képviselői és mások, akik a perronra bejuthat­tak. Az állomás körül óriási nép tömeg szorongott. A primás vonatának megérkezése. Egynegyed hat lehetett, amikor az izgatottan figyelő ünnepi közönség előtt feltűnt a hercegprimás vonatá­nak mozdonyát ékesítő kettős kereszt. Dobogó szívvel szemlélte mindenki a leírhatatlanul szép és felemelő lát­ványt, amint a már besötétedett pályán előrevetette fényét a kettős kereszt és mind közelebb jőve, a virágbaborult vonat lassú méltósággal beérkezett. . . A fogadás az állomáson Lelkes éljenzés tört fel a várakozó, tömeg ajkáról, a cserkészek zenekara a Himnust játszotta, dr. Serédi Jusz­tinián, Magyarország biboros herceg­prímása pedig kilépett a kocsi ajta­ján és arannyal szegett bíborában ott állott a szőnyegen és kedvesen mo­solygott Esztergom népére. Szem nem maradt szárazon ennél a fenséges ta­lálkozásnál, viszontlátásnál . . . Üdvözlő beszédek az állomásnál. A Himnus elhangzása után dr. baráti Huszár Aladár főispán üdvö­zölte a biboros hercegprímást Komá­rom-Esztergomegyelőre egyesitett vár­megyék nevében a következő beszéd­del : Baráti dr Huszár Aladár főispán beszéde: Főmagasságú Bíboros Hercegprimás Úr ! Eminenciás Uram ! \ Mélységes tisztelettel, szeretettel és nagy-nagy reménységgel eltelve üdvözlöm Eminenciádat, midőn mint Magyarország biboros hercegprímása először lépi át Szent István városá­nak küszöbét. Eminenciád az örök városból, ahol az egyetemes keresz­ténység évezredes tradíciói élnek, jön ebbe a magyar városba, ahol a ma­gyar kereszténység évszázados tradíciói élnek. Amikor Eminenciád Rómába ment, mint egyszerű, szer§ny szerze tes, nem vi ve magával semmit, csak lelke és szive gazdag kincseit, dehogy is hitte, hogy bíborral övezve, her­cegi koronával a fején fog egykor bevonulni a magyar. Sionba, mint egy sokat szenvedett nép,vigasztalója, re­ménysége és vezére. Tudom, hogy Eminenciád nem kereste ezt a díszes, de oly felelősségteljes megbízatást, de mint férfi és mint Istennek bölcs rendeléseiben megnyugvó hivő lélek, nem tért ki a kötelességek elől, hanem érezte, hogy az Úr Jézus Krisztus küldi, ő hivja ós ő lesz vele nehéz munkájában. Mi alázatos lélekkel csak azt mondjuk erre, hogy áldott legyen az, aki a/. Úr nevében jön. Ezekkel az érzésekkel köszöntöm ón, mint a magyar kormány képviselője nemcsak a kormányzat, de a kormányzatomra bizott egyesitett vármegyék nevében is Eminenciádat. Erezze Eminenciád, hogy itt tisztelet és szeretat veszi körül, érezze Eminenciád, hogy itt magyar szivek melege és remény­sége kiséri, érezze Eminenciád, hogy . hűséges hivő tábor környezi, amely " vezéri szóra vár és amely hivségesen fogja követni azon az úton, amelyet Eminenciád kijelöl. Én bevallom Eminenciádnak, hogy mi Eminenciád­tól f?okat, nagyon sokat, csodákat vá­runk. Nem csak abban, hogy mint a magyar katholikus egyháznak a feje és vezetője egyházát újból régi dicső­ségének, fényének magaslatára emeli, de abban is, hogy áldásos tevékeny­ségével az erkölcsi integritás oly ma­gas fokára fogja ezt a magyar népet emelni, hogy ez a nép mindazon fel­adatokat és kötelességeket, amelyeket az isteni Gondviselés számára kijelölt, e gy igazán nagy nemzethez méltó állhatatossággal, erővel és elszántság­gal fogja megoldani. Eminenciád cí­merének jelszavául az igazságot vá­lasztotta a béke előtt. Tudom, hogy ezen nemes elhatározását magyar lel­kének fájó sugallata váltotta ki. Le­gyen béke, de ha nines igazság, .akkor legyen harc, ha kell, ez* az, amit Eminenciád férfias bátorsággal véres csatákban hősként harcoló dicső elő­deihez méltón nekünk kijelentett. Mi aat megértjük, hiszen akit meggyaláz­tak, kifosztottak, az mindannyiunk édes anyja, a drága magyar haza. Ez a martirkoszorús, drága magyar haza, ez a martirkoszorús drága szent, ez az édes anya öleli most keblére haza­térő nagy fiát. Nem ad neki ugyan olyan vagyont, fényt, pompát, mint boldogabb időben elődjeinek, de ad határtalan bizalmat, szívbéli szere­tetet és hitet és erős mély hitet, hogy az igazság a mi igazságunk, mégis csak győzni fog. Ebben, a meggyőző­désben mólysóges hódolattal üdvöz­löm Eminenciádat, Az Isten hozta, az Isten éltesse! Utána dr. Antóny Béla polgármester Esztergom szab. kir. kir. város közön­sége nevében a következő beszédet intézte a főpásztorhoz : Főmagasságú és Főtisztelendő Bibornok Érsek úr ! Magyarország Hercegprímása! Harangozás, zászlódisz, * borostyán zöldje, fenyőág, ragyogó szemű, kipi­rult arcú gyermekek, bizalommal, hit­tel megtelt, az élet gondjának baráz­dáival végigszántott emberek veszik Eminenciádat körül, amidőn székvá­rosának, a magyar Sionnak történelmi földjére lép. Mélységes tisztelet és hódolat, bensőséges öröm, lelkesedés és igaz szeretet tör ki a primási szék­város, Esztergom szab. kir. város ne­mes közönségéből, amidőn először kö­szönti az ország első zászlósurát, az egyházmegye Főpásztorát, a város el­ső polgárát. Az isteni gondviselés, a Szentatya elhatározása a legválságosabb és egy­ben leggyászosab időben küldte ne­künk Eminenciádat ós pedig egyene­sen Rómából, az örök városból, ahonnan államiságunk bölcsőjéhez Asztrik pannonhalmi apát hozta a Szent Koronát, ahonnan nemzetünk az ezerév viharában, valahányszor a csüggedés, a pusztulás vett rajta erőt, mindig vigaszt, hitet kapott a meg­újhodásra, a feltámadásra. Egy testvérnemzet fővárosából jött Eminenciád, mely nemzet a világégés­ből győztesen kerülve ki, a tiszta erkölcsö't, a munkát, az önfeláldozó hazaszeretet emelte trónra s feledve a háború borzalmait, baráti segitő kezet nyújtott felénk, nemzeti létün­kért életét, vagyonát, mindenét fel­áldozó magyaroknak, akiket a világ szégyenére megcsonkítottak, megaláz­tak.

Next

/
Thumbnails
Contents