ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928
1928-02-01 / 9. szám
ESZT E R G 0 M 1928. február 1. Könny, gyász mindenütt. A mának aggódó bánata, a holnapok emésztő gyötrelme osztályrészünk. Gazdag és szegény, hatalmass tehetetlen kálváriát jár itt. Az ország első zászlósurának Magyarország Hercegprímásának, a bibornoknak is tövises az útja. Eminenciád a város örömujjongása, mórhetetlen lelkesedése között vonul palotájába, amint oda belép, tekintete a Dunára s azon keresztül a rab magyarokra esik. Szive megdobban, lelke összeszorul, ajka imára nyilik, a primási koszorújában az első tövis már meg is van. Gyűlölet, meghasonlás mindenütt. A meggyötört, megkinzott magyar lelkek, mint a kiszáradt ugar langyos eső után, ugy vágyakoznak az igazság, a béke, a megértő szeretet után. A szeretet után, mely vizet fakaszt a sziklából, mannát hullat a pusztában, mely betegeket gyógy it, halottakat támaszt, mely öt kenyérrel ötezer lelket táplál, mely a kereszten is megfeszítve igy szólt: Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. Főmagasságú Bibornok Hercegprimás Ur ! Ez a megtépett, megulázobt nemzet, az ős koronázó Esztergom város ilyen szeretet után, ilyen lélek után epekrdik s bizva az isteni gondviselésben, történelmi hivatásában, hittel, reménységgel köszönti Eminenciádat, krisztusi szeretettel és alázattal kéri tudásának erejét, lelkének nemességét, atyai szivének melegét ós lelkesedve kiáltja : Isten hozta ! Isten áldja! Szeretett magyar testvéreim! válaszolt a biboros hercegprimás emelt, csengő hangon. Amikor székvárosomba érkezem, úgy érzem magamat, hogy ez az a föld, amelyen nekem élnem, halnom kell! A nehéz magyar sorsról beszélt ezután, majd folytatta: Vigasztalni ós erősíteni jöttem, de hirdetem, hogy ne irtózzunk a küzdelmektől és szenvedésektől ! Férfiasan tűrjük el sorsunkat és kitartó munkával küzdjünk a jövőért. Kálvária nélkül nincs feltámadás ! Ha nem haltam meg a hazáért, legalább doigoziam érte. Ezt tegyük mindannyian, akik a nagy háborúból megmaradtunk! Ha nem haltunk meg a hazáért, legalább tűrjünk és dolgozzunk érte — ki-ki a maga helyén! Támogassanak engem jószivvel — fejezte be válaszát a biboros hercegprimás — küldetésemben ós munkámban, amely a tiszta erkölcsök Magyarországának megteremtésére vonat kőzik! Az őszinte lelkesedéssel fogadott szavak után a pápai himnust játszotta a zenekar, majd a biboroshercegprimás kíséretétől követve, zúgó éljenzés közepette hintájába ült. Mellette dr. Bárdos Rémig pannonhalmi főapát foglalt helyet.' A bevonulás valóságos fejedelmi menet volt harangzúgás, éljenzés, kendő és zászlólobogtatás közepette, végeláthatatlan kocsisorban a kivilágított utcákon keresztül, amelyek mindkét oldalán sűrűn szorongott Esztergom lelkesedő népe. A Rudnay téren, ahol a biboroshercegprimás útköaben megáldotta a Hősök emlékművét, ezrekre menő tömeg várakozott. A kirakatokban mindenfelé a hercegprímás képe volt feldíszítve, megvilágítva, — a legtöbb helyen a megcsonkított Magyarország képével ós hazafias, irredenta felírással kapcsolatban. A Kossuth Lajosutcától kezdve iskolás gyermekek állottak sorfalat és lengették zászlócskáikat. Mindenfelé fény, örömujjongás, a szeretet és tisztelet megható megnyilvánulásai. A kocsisor csak lassúbb tempóban haladhatott a palota felé ... A primási palotában A legsűrűbb néptömeg a primási palota környékén várakozott, ahol tollas leventék, egyenruhás zárdaleánykák, bordósapkás tanítóképzősök sorfala mögött a közönség türelmes várakozással leste a hercegprimás érkezését. A tér fényesen ki volt világitva, a primási palota feldíszített kupoláján is villanylámpafüzér ragyogott. Bent a palota lépcsőházában a kispapok állottak sorfalat, a lépcsőház alján pedig a szeminárium óuekkara várakozott. A palota zöldtermében, amelyet egyelőre a hercegprimás dolgozószobájául rendeztek be, a fő- és alsópap^ág továbbá az alszerpapság gyülekezett. Az esztergomi főkáptalan illusztris tagiain kívül jelen volt dr. Kriston Endre egri felszentelt püspök, dr. Nnmes Antal c. püspök, a budavári koronázó főtemplom plébánosa, a szerzetes papság sorából a szentbenedekrendiek esztergomi széknázának összes tagjai, a premontrei kanonok-rend háromtagú küldöttsége Dr. Kovács Lajos kormányfőtanácsos, gödöllői igazgató, dr. Balogh Ányos és dr. Bodnár Rémig tagokkal. P. Vinkovich Viktor a szentferencrendiek tartományfőnök e ; a helybeli rendház tagjaival, Áronffy Ferenc lazarista tartományi főnök és még számosan. A vörös terem egyik részében a református és luteránus hitfelekezetek papsága gyülekezett. A református egyház részéről jelen voltak : Löke Károly esperes, szomódi lelkész, a küldöttség vezetője, továbbá Komjáthy Aladár tarkányi, Nagy Kornél dunaalmási, Csizmadia Dániel neszmélyi, Páli Sándor esztergomi lelkészek, dr. Virág Zsigmond-tatai ügyvéd, egyházmegyei ügyész és a helybeli elöljarósági tagok, a lutheránus egyház tagjainak vezetője pedig dr. Kovács Sándor egyetemi tanár, ev., püspöki megbízott volt. Spiegel Ármin dr. főrabbi és Zwillinger Ferenc dr. hitk. elnök vezetésével megjelentek a helybeli izr. hitközség elöljáróságának tagjai is. A terem többi részében a helybeli hatóságok fejei és a tisztviselői társadalom tagjai gyülekeztek. Legszínesebb és önmagában is megkapó látványosság volt a palota dísztermében gyülekező hölgyek ós urak sokasága. A helybeli női és férfikongregációk, vallási és kulturális egyesületek, intézetek népes küldöttsége tömörült itten. A női kongregációk vezetőségei hatalmas, szép csokrokkal vonultak fel. A virágok az amúgy is színes képet a márványfalakon és a hatalmas tükrökben visszaverődött pompás esillárfény melleit még színesebbé, elragadóbbá tették. Jön a hercegprimás Fél hatot mutatott az óra, amikor a téren felhangzott üarangzúgás ós kürtjelek közepette az egetverő éljenzés. A hercegprimás kocsija berobogott a palota kapuján. A lépcsőházban a hercegprimási uradalmi tisztikar ólén dr. Drahos János prelátus-kanonok, főegyházmegyei irodaigazgató fogadta a hercegprímást, akinek előbb a vízivárosi zárdaiskolák növerdókei, majd a tisztikar nevében Écsy Gizella uradalmi tisztviselőnő nyújtottak át csokrot. A szeminárium énekkara Béres István karkáplán vezénylete mellett Krätzig Ede : „Üdvözlő dal"-ára zendített rá, amelyet a biboros hercegprimás gyönyörködve hallgatott végig, majd a kispapok sorfala közt végigvonulva lakosztályába lért. A kath. papság üdvözlése A hercegprímás néhány perc múlva | biborosi díszben megjelent a zöld teremben, ahol a főkáptalan és papság élén dr. Walter Gyula v. püspök, nagyprépost, káptalani helynök hoszszabb latin beszéddel üdvözölte a főpásztort, melyre a hercegprimás ugyancsak hosszasabban válaszolt, beszéde végén pedig a jelenvoltakra pápai áldást adott. Az üdvözlés végeztével a református, majd a luteránus egyház küldöttségeit fogadta. Ló'ke Károly 'ref. esperes egyháza részéről őszinte üdvözletét tolmácsolja annaK a főpapnak, aki az Úr nevébenjött. Megjelenésünkkel — úgymond — külső kifejezést akarunk adni annak, hogy bár mindenkor, de most különösen szükséges, hogy a keresztény hitfelekezetek vállvetve küzdjenek a destrukció ellen. Van egy közös oltárunk s ez a hazaszeretet. Ennél az oltárnál eltekintünk mindattól, ami elválaszt bennünket, közös egyetértéssel csak azt szolgáljuk, ami a haza javát célozza. Itt fejtsük ki a nemes versenyt, ki tud többet imádkozni, áldozni, dolgozni a haza javára ! Ehhez ajánlja fel szolgálatát a ref. egyház megjelent küldöttsége. A hercegprímás az üdvözlésre a következőket válaszolta : Köszönöm a református egyház nevében e kedves ós megértő szavakat, mert tudom, hogy ezek mögött megértő sziveket találok. Nekünk egyre a hazaszeretet elmélyítésére kell törekednünk s nem azt kell keresnünk, ami szétválaszt, hanem ami egyesit. E válságos időkben különösen szükséges, hogy a közös plattformot megtaláljuk s a haza ügyét egységesen szolgáljuk. En nem leszek békezavaró; ez egyrészt nem is természetem, másrészt a Pax-ot nemcsak címerembe írtam, hanem őszintén kívánom ós óhajtom is. Ezt elérnünk azonban csak akkor lehet, ha szem előtt tartjuk az igazságot. Én megadom mindenkinek, ami az Övé, de én is várom ós kívánom, hogy nekem ós vallásomnak is megadják, ami megilleti. Az igazság elvének érvényesítése mellett közös munkában össze kell fogaiok a haza érdekében a pozitív vallásoknak, mert azokkal, akik Istent nem ismernek s azt megtagadják, nem lehet hazát építeni. Majd ismételten megköszönte az üdvözlést és búcsút vett a küldöttség tagjaitól. Hasonló szellemben válaszolt dr. Kovács Sándornak a lutheránus egyház nevében elmondott üdvözletére is. Az izraelita küldöttséget vezető dr. Spiegel Ármin főrabbi a szentírásból vett szellemes idézetekkel arra a bibliai jelenetre célzott, amely szerint Mózes vesszejével megütötte a tengert s azon a választott nép száraz lábbal kelhetett át. A hercegprimás „Justitia" jeligéjének teljesülése a Duna vizén vezeti át magyart a magyarhoz s ennek teljesülésére kéri Isten áldását az esztergomi izr. hitközség nevében. A hercegprímás szívélyesen köszönti a hit- ós vallás érzelmeitől áthatott szavakat, amelyekből meggyőződött, hogy megértették szándékait. Szükségünk van az egységre s ezt az egységet látta is hazaérkezésekor. Nem tudja még, hogy azt a palástot, amelyet boldogult elődje viselt, oly dicsőséggel és fénnyel viselheti-e, de annyit Ígérhet, hogyha dicsőséggel nem is, de becsülettel viselni fogja. A vallás hirdetőinek kezében igen nagy hatalom van s ezt a tiszta erkölcsök hirdetésére kell felhasználniuk s amit hirdetnek, példájukkal is meg kell mutatniok! A katonaság *és a közigazgatás tisztelgése. A hercegprimás ezután a palota vörös termébe vonult, ahol előbb vitéz Zay Ödön alezredes, katonai állomásparancsnok üdvözölte. Üdvözletében hivatkozott arra, hogy a hercegprímás, mint volt tábori lelkész, ismeri a katonákat, mert midőn szent hivátásérzettel közöttük járt, a lelkükbe látott s mint bajtársuk osztotta meg velük az áldozat és szenvedés kenyerét a haza javáért. A találó szavak után dr. baráti Huszár Aladár főispán mondotta el legszebb beszédei egyikét, amelyet helyszűke miatt ez alkalommal őszinte sajnálatunkra nem közölhetünk, s a főpásztort mint nagy tettekre elhivatott fórfiút köszöntötte. A hercegprimás válaszában a következőket mondotta: — Őszinte köszönetet mondok mindnyájuknak azért, hogy itt előttem megjelentek szép szavakkal, szerető szivekkel. Jól esett hallanom azt a refleksziót, amely katonaéletemről szólt. ü.n nemcsak a magyaroknak, hanem az idegeneknek is könnyeit törültem, mert mindnyájukban a szenvedő embert, a testvért tekintettem. Én az időben sem tettem különbséget a magyar ós az ellenség között s nemcsak lelki, hanem sokszor testi szükségleteikről is gondoskodtam. A katonák meg is értettek engem s az olaszok — mert leginkább azokkal foglalkoztam — úgy vettem észre, a szivükbe zártak s ennek jó hatását látom az ol nemzet irántunk feltámadt jóindulatában is. Megmagyaráztam nekik, hogy mihelyt fogollyá váltak, megbecsüljük bennük azt, hogy kötelességüket teljesítették hazájuk iránt épp úgy, mint a mi katonáink teszik. Meg vagyok győződve, hogyha a mai katonaságban megvan az a hazaszeretet, amely önzetlenül adja munkáját, ez a katonaság is bele fogja irni nevét a történelembe. Adja Isten, hogy ne legyen szükségünk véres eszközökre a magyar vágyak teljesülése érdekében s a hadsereg inkább dolgozhassák, mint" vérét ontsa, de meg kell mindnyájunkban lenni annak az erős elhatározásnak, hogy bármikor készek legyünk a hazaért életünket is feláldozni. Ha mi nem halunk meg bármikor szívesen a hazáért, a haxa hal meg majd a mi számunkra ! (Élénk éljenzés.) Mi mindnyájan katonái vagyunk a hazának. A katonák között is vannak a háborúban, akik nem fegyverrel küzdenek. Mi is, akik polgári, közigazgatási ós egyéb nem szorosan vett katonai foglalkozást űzünk, tulajdönképen front mögötti katonák vagyunk, akiknek épp oly önzetlen becsülettel kell végeznünk munkánkat, mint az első harcvonalban fegyverrel küzdőknek. Az önzetlenséget azonban csak akkor érhetjük el, ha egész életünket Istenre építjük. Ha becsületesek, önzetlenek vagyunk ki- és befelé egyaránt, más államok is megbecsülnek bennünket s megnyilik számunkra az „igazságosság" útja! Adja Isten, hogy ez az idő mentül előbb bekövetkezhessek! Addig is mindenki tegye meg a maga körében kötelességót. Visszavonás ne legyen közöttünk. Őrömmel állapítottam meg, hogy kinevezésem és hazaérkezésem alkalmából a hazaszeretet összefogó ereje minden formában megnyilatkozott. Ha már az ón kinevezésem igy összefogta érzésben egész Magyarországot, bízvást remélem, hogy egy még fontosabb dolog puéginkább összefogja majd erőnket. Igy elérhetjük, hogy ezt a hazát majd teljes épségében adhatjuk át utódainknak ! „Kellemes jó estét kivánunk!" A nagy lelkesedéssel fogadott beszéd és szívélyes fogadtatás után az est egyik legszebb része a palota dísztermében folyt le, ahol az esztergomi hitbuzgalmi, jótékony, tudomá-