ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928

1928-08-26 / 65. szám

XXXIII. évfolyam, 65. szám. Ára* »O fillér Vasárnap, 1928. augusztus 26 ESZTERGOM Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 1 P 20 f. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajosutca 30. szám alá küldendők. Hirdetésekkel* vétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Magyar Vandervoort káplánok Irta: DR. TOM A IMRE. Nevezzük őket csak igy, mert egyelőre nincsen más nevük. De miért nevezzük őket épen igy? Zichy Ernő gróf dr. után, aki a „Nemzeti Újság" egyik ápiilisi számában ilyen nevű flamand káplánról irt vezércikket. E derék belgiumi pap, aki a magyar szót is töri, gondozója, ápoló tanácsadója, irányitója, szóval igazi atyja és papja bányász véreinknek, a vinterslagi óriási széntelepekre szakadt magyar testvéreinknek. Az ő érdeme, hogy annyi káros befolyás ellenében is megmaradtak jó magyaroknak és buzgó katholikusoknak. Lelkesen buzdit a cikk, hogy a magyar papság tekintsen végre e mezőkre is, ahol oly sok gaz ós dudva nő s az egész világon messze kivilágló magyar papságot hivja fel, hogy vegye végre kezébe a magyar munkás lelkének irányítását, hisz. könnyebb a dolga, mint Vandervoort káplánnak volt s találja meg módját, hogy a flamand pap példájára, itthon saját véreit elrántsa az ámitásnak, az internacionalizmusnak és az istentelenségnek bűnös és káros befolyása alól. Imával végződik a cikk, hogy az Isten Vandervoort káplánokkal áldja meg e szegény hazát. Oh már megáldotta! Megáldotta magyar Vandervoort káplánokkal. Adott már nekünk olyan magyar Vandervoort káplánt is, aki apostoli és magyar lelkével bezarándokolta idegen országok tájait, hogy felkeresvén a külföldön szétszórt magyar bányamunkás-családok százait, a lelki erőt ós a hit vigaszát édes nyelvünkön vigye szét nekik. Van magyar Vandervoort káplán, aki szerény anyagi ós gazdag lelki kincseit áldozza, hogy fáradhatatlan lábakkal járja be a hazai bányavidékeket, ahol minden távolságon és megyei kereteken túl, munkás-lelkipásztor testvéreit egymást-támogató s a munkás-hivek telkiüdvét mentő testvérületbe hozza össze. Volt és van magyar Vandervoort káplán, aki a nehéz napokban nyájához hűen ragaszkodva testi életet nem féltette, de családi örökét áldozta fel a reábizott lelkek mentésére. Van magyar Vandervoort káplán, aki szent Mártonként testi köntösét nyújtja ós szájától elvont falattal nevelteti a munkásgyermeket az Úrnak szolga latára. Oh van magyar Vandervoort káplán, aki. .., de minek folytatnám ? Hála Isten, már sokan vannak, akik átérzik, hogy a rájukbizott nagy munkástömeg az ország fontos tényezője s oszlop, mely igen-igen sokat hozdoz ós hogy csak egészséges oszlop birhat el terhet; ha korhad ozó ez oszlop, vele a nemzet is összeomlik. Átérzik, hogy nemcsak isteni küldetést, de fontos államfenntartó muukát végez az, aki a magyar munkás lelkét ápolja, őt megelégedetté, boldoggá s egészségessé teszi. Tudják, hogy nem élheti az ő egyéni életét a magyar Vandervoort káplán, mert az ő útja : az abszolút Önfeláldozás, a munkában fáradhatatlan odaadás, szerető megértés, nagy önfegyelmezés ós a viszonyokhoz való szigorúan alkalmazkodni tudás. Mert ne feledjük, hogy hazánkban a nagytőke nem belga ós nem is keresztény s hogy vajmi ritkák ám a nagystilű s mégnagyobbszivti, nagy hatalmi körrel biró, hitvallóan áldott bányaigazgatók. De nem-e pro domo beszól e cikk irója, lévén ő maga is pap. sőt a magyar Vandervoort káplánok nehéz munkájának osztályosa ? Nem ! Igazságosan s meleg szivvel csak az iihat róluk, aki nem az eredményeket szemléli csupán, de erőfeszítésüket ós áldozatukat is tapasztalta. Hisz itt nemcsak papokról, sőt nemcsak néhány lelkes egyénről, vagy az ő áldozatos, krisztusi szeretettel hódítógyógyító életükről s a velük működő isteni kegyelmekről esik szó csupán, mert a magyar Vandervoort káplánok, mint mondottam, már sokan vannak. A legfőbb magyar Vandervoort káplán az ország legelső papja, a hercegprimás, aki legendás munkásságú férfikor virágában, a hitnek és szeretetnek gazdag ajándékával jöit először is Tokod- ós Tatabányán át a magyar munkás-hivei közé. Apostoli áldó kezével hivta le oltárukra a Legszentebbet s nyújtotta oda a munkások, a gyermekek s a munkásifjak százainak a dorogi nagy bányásznapon, arra tanítván őket, hogy ezt az Istent, aki önmaga is műhelyben dolgozott, az összeomlás veszélye nélkül önmagából egy társadalom sem száműzheti. Ott is térdelt a Legszentebbetosztó pásztor körül, a hitvalló vez-e tőséggel élén, a munkáitömeg, nem mint gazdagok ós szegények, nem mint urak és szolgák, nem mint elöljárók és alattvalók, hanem mint az Úr Jézusban testvérek, Anyaszentegyházunk nagy családjának a tagjai. Isten áldja meg érte a legfőbb magyar Vandervoort káplánt! Áldja meg a másik magyar Vandervoort káplánt is, a hit valló s atyai szivű bányaigazgatót, aki mindezt létesíthette ! Vandervoort káplán egy másik szentéletű bányaigazgatóné is, aki mindig ott térdel a munkások ós asszonyaik százai között s gyermekeiket saját kezével vezeti az Úr oltára elé. Magyar Vendervoort káplán a könnyeket törlő jóságos édesanya, a „bányászok nagy asszonya", a már előbb áldott bányaigazgatónak hitvese, akit gyenge lábaival, de erős és meleg szivvel, mérföldeket láttam gyalog vonulni bányászsorban a tavalyi kath. nagygyűlési hitvallás alkalmából. Áldja meg az Isten azt a vitéz magyar Vandervoort káplánt is, aki mérnök és felügyelő, de krisztusiszivű tanítómester, évek óta lelkesítő s oktató vezére az aranyos bányász-ifj óságnak. Magyar Vandervvort káplánunk nekünk minden tisztviselő, altiszt és munkás, aki szerető szivvel ós hitvalló példával ültet átvághatatlan sövényt minden istentelen ós káro3 befolyás ellen. Mindnyájunk szivének óhajtása szökött lombba, az ő lelkűknek imája nyílott virággá az esztergomi szénmedence első, országosmóretű dorogi bányásznapján. A boldogabb új nemzedék majd csókolja meg az ő áldott lábuk nyomát! Az esztergomi tűzoltótestület jubileumi ünnepe országos keretek között Pestszeiitlörinc, Süttő és Csév vitte el az első verseny dij akat Augusztus 18-án reggel zenés ébresztő vezette be azokat a szépen sikerült nagyszabású ünnepségeket, amelyeket az Esztergomi Önkéntes Tűzoltótestület hatvanéves fennállásának emlékére rendeztek. Délelőtt 8 órakor a Széchenyi-téren zászlók alatt gyülekeztek a tűzoltócsapatok, közel 800 tűzoltó és 180 tüzoltótiszt, 55 tűzoltótestület jött Esztergomba az ünnepségekre. Nagy lelkesedéssel fogadták József főherceget, aki fél kilenc órakor érkezett a térre. Rövid díszszemle után ünnepi szentmise volt a belvárosi plébániatemplomban, amelyet Mátéffy Viktor prépost-plébános tartott. Lélekemelő jelenet volt a jubiláns testület zászlajának megáldása, megkoszorúzása^és a vidéki zászlók felszalagozása. A zászlóanyai tisztet özv. Frey Ferencné úrasszony töltötte be. A templomból a tűzőrségi épület elé vonult az ünneplők serege, ahol József főherceg lelkes, hazafias beszéd keretében leleplezte a világháborúban hősi halált halt esztergomi tűzoltók emléktábláját. Délelőtt 11 órára előkelő közönség gyülekezett egybe a vármegyeház dísztermében, ahol az esztergomi tűzoltótestület jubiláris díszközgyűlését tartotta. Pontban ll órakor lépett a terembe József főherceg és dr. Serédi Jusztinián biboros-hercegprimás, akiket lelkes éljenzés fogadott. A Turista Dalárda a magyar Hiszekegyet énekelte, amely után dr. Antóny Béla polgármester klasszikus szépségű beszéddel nyitotta meg a díszközgyűlést. Ezután nagy lelkesedés közepette emelkedett szólásra József főherceg, aki elmondotta, hogy édesatyjától hallotta először e szavakat, amelyek igazságáról később sokszor meggyőződött az életben, hogy : nincs a világon jobb katona, jobb tűzoltó, mint a magyar katona, a magyar tűzoltó. Nagy figyelmet keltett dr. Serédi Jusztinián biboros-hercegprimás felszólalása is, aki beszédében tűzoltói munka lelki alapjául a fele" baráti szeretetet jelölte meg, amelyet a modern felfogás emberi szolidaritásnak hiv. Beszéde végén az isten áldását kérte a biboros főpásztor az ünneplő tűzoltótestület áldásos működésére. Dr. Huszár Aladár főispán dr. Vass József népjóléti miniszter üdvözletét és jókívánságait adta át a jubiláló tüzoltótestületnek lelkes hazafias beszéd kíséretében. Nagy figyelemmel hallgatta a díszközgyűlés a hatvanéves esztergomi tűzoltótestület történetét, amelyet ez alkalomra dr. Etter Jenő városi főügyész írt ós olvasott fel. Dr. Marinovich Imre h. államtitkár, szövetségi alelnök az Országos Tűzoltó Szövetség üdvözletét adta át ós kiosztotta a jubileumi érmeket, amelyek elsejét Pelczmann László tűzoltóparancsnok kapta, aki már 25 éves tagja az esztergomi tűzoltótestületnek Ötéves jubileumi érmet kaptak : Dallos János szakaszparancsnok, Sztahovits Jenő s. tiszt, Torma János hiv. raj vezető (15 év), Meszes János hiv. tűzoltó, Kis Imre önk. őrvezető, Kiffer Jenő, Sovány József, Újvári Ferenc őrv., Trexler Ferenc őrvezető és Juhász József. A díszközgyűlés után délután fél kettőkor 200 teritékes díszebéd volt a Fürdő vendéglőben. Itt dr. Huszár Aladár főispán a kormányzó úr öfőmóltóságára, Palkovics László alispán József főherceg Őfenségére, dr. Antóny Béla polgármester a kormány kiküldötteire és az Országos Szövetség tagjaira, dr. Marinovich Imre h. államtitkár a jubiláló testület tagjaira, Mátéffy Viktor országgyűlési képviselő pedig a működő tűzoltókra mondott felköszöntőt. Felszólalt az ebéden József főherceg is, aki együttműködésre buzdító, szép hazafias beszédet mondott. Különben az ünnepségeken elhangzott összes beszédeket magyar irredentx tűz járta át. Délután a versenyzsüri alakult meg, este vacsora után diszelőadás volt a színházban. Radó Béla társulata a „Cigánykirály" c. operettet adta elő és az esztergomi műkedvelő gárda hat szép élőképet mutatott be. Igen tetszett a Kőhalmi László által előadott ünnepi prológ. F. hó 19 én, vasárnap folytak le a versenyek a Primás-szigeten és a szomszédos fatelepen. Az érdekes versenyek a következő eredménnyel zárultak : 3 csoportban versenyeztek a tűzoltók. Ax első csoportban volt a városi csapatok versenye. Erre benevezett: Dorog, Komárom önkéntes csapat, Komáromi Lengyár, továbbá Gyöngyös, Tokodbánya, Bánhida és restszentlőrinc. E csoportban I. Pestszentlőrinc nyerte a vármegye serlegét. II. Gyöngyös nyerte a tatai járás serlegét. III. Bánhida nyerte Seltenhoffer Győző serlegét. Polhiwilll/ O m t 07Ülnl/ fim/űlmnt fa

ogy bármelyik intézet előírásának legjobban megfelelő intézeti ruhaanyagok, a legdúsabb reilllVJUK a III. L ö£UIUI\ llgyCIIIICl, választékban Vermes divatüzletélien kaphatók.