ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928

1928-06-10 / 44. szám

XXXIII. évfolyam, 44. szám. Ára SO fillér Vasárnap, 1928. június 10. ESZTERGOM Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 1 P 20 f. Névtelen közleményt nem'veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos­utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések fel­vétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Mindnyájunk ügye Esztergom, 1928. június 10. Mindnyájunk ügye az esztergomi tüdőbeteggondozó akció sikeres elin­dulása és áldásos működése. Mind­nyájunkat fenyeget a tüdővész ve­szedelme, amely sok esztergomi csa­ládot tett beteggé, boldogtalanná, sok családot döntött a nyomorba, sok jómódú családot szegényitett le és tett tönkre, sok életerős akaratot tört le és sok esztergomi embert döntött a sirba, és ebben a borzal­mas folyamatban nincs megállás, nincs befejezés ma sem, de annál több ál­dozat, annál több fekete aratás. A tödővész esztergomi statisztikája megdöbbentő. Magunkévá kell tennünk tehát a tüdővészelleni küzdelem ügyét, sze­génynek és gazdagnak, a város min­den egyes polgárának fel kell ké­szülnie erre a harcra, közre kell benne működni mindenkinek, áldozni kell érte mindenkinek. A megindulásról tudomást kell szereznünk és tájékozódunk kell mindnyájunknak, és a frissen szerve­zett akció körül ott kell állania az egész város közönségének, annál is inkább, mert bizony ez az akoió még gyönge és kezdetleges és az esztergomi tüdőbeteggondozó intézet bizony még osak jobbára lelkesedés­sel és jóakarattal van felszerelve. Az egészségügyi és orvosi műsze­rek egész sorozatára, kellően felsze­relt és berendezett helyiségre, kitűnő felvilágosító és gyógyító dologi és személyzeti apparátusra van még szükség, amelyhez bizony rengeteg pénz is kell, — hogy a tüdőbeteg­gondozó jelentős mértékben felvehesse a haroot a tüdő vész ellen városunk­ban. A kezdet nehézsége azonban ne kedvetlenitsen el bennünket, ez az ügy megér minden lelkesedést, ér­deklődést, áldozatot és buzgóságot, mert ez igazán mindnyájunk ügye, szeretteinké, gyermekeinké, jövőnké! Magurányi József em­lékezete j Űrnapján temettük . . . Koporsójánál súlyosan beteg hit­vese kivételével ott voltak mindazok, akik tisztelték, szerették. A mólyen sújtott család, a kiterjedt rokonság, az ügyvédi kar, a főkáptalan képvi­selete és a város minden rendű-rangú polgára, Az Esztergomi Turista Da­lárda elhozta gyásszal bevonva azt a kék selyemzászlót is, amely alatt az elhunyt egykor régi dalostársaival együtt országos hirt, nevet szerzett Esztergom művészi életének. Felhang­zott a szomorú gyászének, amelyet egykor ő is énekelt. A dal elkísérte koporsója elzártáig a zene és dal egykori nagy szerelmesét. Magurányi neve fogalom volt Esz­tergomban. Személye a szeretremél­tóságot, a komoly tudást és a kedé­lyességét egyesíteni tudta. Bizalom­mal f or dúlhat ott hozzá mindenki; nem távozott tőle sem értékes tanács, sem valami vidám megjegyzés emléke nélkül. Pályája sikerekben gazdag, szép ívelésű pálya volt. Még mint ügyvéd­jelölt titkára volt gróf Forgách An­talnak Grácson és Kékkőn Ofc éven át, 1875-től—1880 ig. Re­ményi Antal budapesti ügyvéd, a budapesti angol konzulátus és a Ferenc csatorna vállalat jogtanácso­sának irodáját vezette és itt a hazai és külföldi gazdasági élet számos ki­válóságával volt alkalma közgazda­sági kérdésekkel foglalkozni. 1880. novemberétől Esztergomban telepedett meg. 1897-ben az esztergomi főkáp­talan kinevezi bányaügyééinek s e minőségben ellátja a főkáptalan és papnövelde bányaügyeit s az ország egyik legképzettebb bányaügyészévó képezi magát. Szakvéleményét több izben a primaria is kikéri bánya­ügyeiben. 1905-ben a főkáptalan ki­nevezi alapítványi ügyészének s egy­idejűleg tb. vármegyei tiszti főügyész is lesz. Mint bányaügyósz értékes tevé­kenységet fejt ki a főkáptalan vitás szénterületeinek rendezése s a hazai szénbányászat fellendítése körül, A főkáptalan kesztölci uradalmainak vi­tássá tett szén jogát egy támadó bá­nyatársulattal szemben sikerrel meg­védi, a támadó társulat már telek­könyvileg biztosított jogai törültetó­sét kieszközli és a főkáptalan szén­jogát Kesztölc összes telekkönyveiben biztosítja, mit mind a három biróság megerősít. Dorogon megszerzi a fő­káptalan részére a Dräsche-vonal in­gyenes használatát. Majd a Dräsche­vonal meghosszabbításával megindul a főkáptalani területeken az ipartele­pek létesítése, 2 mészégető, egy új akna s egy kőbánya s ez a rendezés egyben megindítója annak a hatalmas gazdasági fellendülésnek, mely a do­rogi bányatelepek kiépülésével a fő­káptalani és papnöveldéig szénterüle­teket az ország szénbányászatának jelentős tényezőjévé tette. 1902—1919 elejéig, a cseh megszál­lás bekövetkeztéig herceg Pálffy Miklós esztergommegyei uradalmainak ügyésze volt. A Duna túlsó oldalán a pati puszta területéből néhány száz házhely kihasitásával és telek­könyvi rendezésével telepítési téren is közreműködött. Magurányi mintegy 15 éven át az adókivető bizottság elnöke is volt. Közben betöltötte az Esztergomvidéki Hitelbank ügyészi állását s elnöke volt a Futura esztergomi kirendelt­ségének. Esztergom város társadalmi és mű­vészi életében különösen jelentős szerep jutott Magurányinak. A város zeneéletónek egy szépen fejlett kor­szaka fűződik Magurányi nevéhez. Már Reményi Antal irodájában*össze­jön az akkori kor zeneéletének veze­tőivel, Reményi Edével, Plotényi Nándor hegedűművésszel, Krancsevics­csel, a Nemzeti Színház első hegedű­játékosával, (az operákat akkor min­dig a Nemzeti Szinházban adták) Ruhoff csellistával, magával Liszt Ferenccel s a hazai és külföldi zene­élet számos neves képviselőjével. A zeneirodalom terén számos alkotása jelent meg. Szülővárosában megtele­pedve éveken át volt az esztergomi Kath. Kör és Kaszinó, továbbá a hi­res Esztergomi Dalárda ügyésze, majd az utóbbinak elnöke ós tevékeny tagja, aki saját szerzeményű komoly és tré­fás zeneszámokat is szolgáltatott a dalárdának. Ez időben az Esztergomi Dalárda az ország egyik legelső zene­egylete volt, melynek részére maga Liszt Ferenc irt férfinógyeseket. Esz­tergom társadalmi életének egyik fény­kora esik ez időre. A dalárda hires estéire a főváros zenevilágából is számosan rándultak le. Földváry Ist­ván városi főügyész költője, Magu­rányi József zeneszerzője volt a da­lárdának. 1881-ben nősült, PettenbergiSchwar­zel József városi főorvos Erzsébet leányával kötött házasságából 6 gyer­mek származott, kik közül kettő gyermekkorában elhalt. Idősebb leánya Olga, dr. Balogh Elemérnek, a Hangya vezérigazgatójának, ifjabb leánya s, Edith, dr. Czobor Gyulának, a Futura jogügyi igazgatójának felesége. Idő­sebb fia, Sándor, a bécsi Nostra Ex­port—Import Gres. v. igazgatója, a kommün alatt résztvett a bankgassei puccsban s e miatt el is volt zárva, Ifjabb fia Jenő, mint tart. tüzérfő­hadnagy, a világháborúban súlyosan megsebesült s később, mint a Hangya nagyváradi kirendeltségének vezetője, a kommün és román megszállás alatt értékes szolgálatokat tett intézetének s hazájának. Több hónapi elzárás da­cára helyén kitartva nagyban hozzá­járult ahhoz, hogy a Hangya kiter­jedt erdélyi szervezetét és vagyonát a magyarság részére biztosítani sike­rült. Magurányi Józsefnek 8 unokája, 2 dédunokája van. 1906-ban ülte ezüstlakodalmát. A jótékonyság terén feleségével együtt egész életében tevékenykedett. Számtalan szegónysorsú polgártársá­nak és tisztviselőnek ingyen ellátta jogvédelmét. Halála aránylag rövid betegség után következett be. Utolsó napjaiban Beethovent forgatta ós Prohászka: „A túlvilág tornácaiban" c. könyvét olvasgatta. Hisszük, hogy most már együtt ör­vend az Ur látásának e legnagyobbak társaságában. Tokod és kornyéke nagy £in népséggel fogadta a biboros hercegprímást Bérmálás és harangszentelés Tokodén Lázas buzgósággal készült Tokod s a hozzátartozó három nagy ipartelep napokon keresztül a biboros főpász­tor fogadására, aki június 3-ón a bér­málás szentségét szolgáltatta ki 350 hívőnek és megszentelte a templom 3 új harangját. A község erre a napra zászlódiszbe ós virágpompába öltözött. A belső község bejáratánál gyönyörű diadalkapu emelkedett, rajta a bibo­ros Főpásztor jelszava: Igazság és béke. A villanyoszlopokon a magyar és primási szinek között a magyar cimerpajzs, a templom mellett nagy díszsátor bib orszőny éggel és primási címerrel feldíszítve, mind azt mutat­ták, hogy a község népe szeretettei ós rajongással várja a magas ven­déget.^ Az ünnep előtti este az állomásról diadalmenetben kisérték be az új ha­rangokat. Jámbor hivők örömkönnyes éneke mellett csak nagynehezen tu­dott bejutni a diadalmenet, mert min­denki közelről akarta látni a község ünnepnapjának új, hangosszavú hir­detőit. A biboros főpásztor vasárnap reggel 9 órakor érkezett meg autó­ján, dr. Drahos János prelátus-ka­nonok. irodaigazgató kíséretében. A község bejáratánál lovasbandórium fo­gadta és kisérte a diszkapuhoz. A dia­dalkapunál Bellus Béla főjegyző üd­vözölte s egy kisleány pompás rózsa­csokorral kedveskedett a főpásztor­nak. A biboros főpásztor kíséretében voltak*: Palkovics László alispán, Re­viczky Elemér főszolgabíró dr. Frey Vilmos országgyűlési képviselő, Cho« rin Ferenc ós Vida Jenő felsőházi tagok, bányaelnökigazgatók, Schmidt Sándor és Csauády László bányaigaz­gatók stb. • A biboros főpásztor áldást osztva vonult a templomig, az ájtatos hivők s díszruhás leventék térdelő sora között, hol a papság fogadta. Az is­kolás gyermekek énekkarának „Ecce Sacerdos magnus" dallamai mellett vonult be. A dallamot ez alkalomra Steiner György kántortanító szerezte és tanította be. Mise végén szentbeszédet mondott ä hercegprimás a bérmálás szentségének magasztosságáról és megemlékezett az új harangokról is. A bérmálást a templom előtt vé­gezte el. Felejthetetlen látvány volt az impozáns sok ezernyi munkástö­Virág; és Szántó fürdőruhái a legszebbek

Next

/
Thumbnails
Contents