ESZTERGOM XXXI. évfolyam 1926

1926-01-24 / 7. szám

XXXL évfolyam, 7. szám. Írat 3@@€l korona Vasárnap, 10 2 6 január 24 Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasára>p. Előfizetésiára egy hónapra 15.000 K. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. -^-^BIMMa—HM Kéziratok ós előfizetések Kossuth Lajosutca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdában, Két jogrend Esztergom, 192S. jan. 23-án Azon az izgalommal telitett parlamenti napon, amelyen a miniszterelnök kifejtette a kormány álláspontját a frankhamisitásí bűncselekménnyel kapcsolatban, olyan megállapításokat tett, amelyeknek tanulsága, kell, hogy áthassa az ország egész társadalmát. Megrajzolta Bethlen István gróf annak a hazafiságba burkolt kalandvágynak hátterét, mely egyensúlyában megbomlott politikai és hatalmi ábrándjaival összeesküdött Magyarország tekintélyének rovására, kisérve annak a mánik, rágalomhadjárattal dolgozó összeesküvésnek különös módszerétől, mely ugyanannyit árt a magyar nemzet európai megítélése és az ország belső nyugalma tekintetében, mint a másik meghibbant szövetkezés. Amennyire bűnösek azok, akik vak buzgalommal párosult s törvénybe s erkölosbe ütköző bűncselekményükkel veszélyeztetik a magyar nemzet nagynehezen helyreállított tekintélyét és becsületét a külföld előtt, époly bűnösek azok, találkozzanak akár a'külföldről, akár bent az országban, akik hazug híreikkel, rosszhiszemű koholmányaikkal, a valő tények szándékos elferdítésével tápot adnak ellenségeinknek, akik nemcsak a nagyhatalmak tisztánlátását próbálják megzavarni, hanem ennek a szerencsétlen esonka országnak vakmerően életére is törnek. Mind a két összeesküvés közveszélyes, mind a kettővel szemben a nemzet egyetemének védekeznie kell, hogy visszatorolja azokat a kísérleteket, amelyek által Magyarország belső ós külső — nemzetközi érte lemben vett — jogrendje van veszélyeztetve. Mert van egy második, a belső jogbiztonsággal és köznyugalommal egyenlő mértékű s az állam szempontjából époly fontos jogrend is, amely fennáll, ha nélkülözi is a magyar nemzet számára azokat az erkölcsi bázisokat, amikre építenünk kellene. A nemzetközi jogrendet ránk nézve való minden erkölcsi labilitása mellett is respektálnunk kell. Ez a nemzet, mely kénytelen volt aláírni a trianoni szerződést és kiszolgáltatottsága miatt tűrnie kellett a megaláztatások végtelen sorozatát s oly keserű szenvedéseket, mint aminőkre sem a múltban, sem a jelenben nem hivatkozhatott egyetlen sorsverte nemzet sem, mégis minden elszenvedett sérelem s szembetalálható jövőbeli- nehézség ellenére sem helyezkedhetik arra az alapra, hogy puccsal, kalanddal összeesküvéssel változtasson ezen a helyzeten. A magyar nemzetnek és a kormánynak csak egy kötelessége lehet, hogy ezt a jogrendet, amelyet igazságtalannak tart, fokról-fokra az iga2ság eszközeivel, az igazság érvényrejuttatásával tradíciónknak, magyar törekvéseinknek, nemzeti aspirációnknak megfelelően megváltoztassuk. Ama két irányú becsületrontás, amelyre rámutatott a miniszterelnök, a külföldön csak rosszindulatot támaszthat az ország ügyei iránt s ellenségeitik malmára hajtja a vizet, melyek azt szeretnék elhitetni a világgal, hogy ez az ország romlott és balkáni nivóra sülyedt. Pedig ez a nemzet csak szerencsétlen. A magyar a nemzetek társadalmában morális alapon áll s alkotó eleme a haladásnak és a kultúrának. Végre állani fog a Hősök Emlékműve Városi közgyűlés — A várss közgyűléséből üdvözli Prohászka Ottokárt — A városi tisztviselők státusrendezése Esztergom szab. kir. város képviselőteslü'ete kedden délután Dr. Antóny Béla polgármester elnöklésével közgyűlést tartott, amelyen tárgysorozat előtt elhatározta, bogy üdvözlő iratban köszönti Dr. Prohászka Ottokárt, Székesfehérvár lánglelkű püspökét püspökségének 20 éves fordulója alkalmából. Prohászka városunk közéletében is áldásos szerepet vitt, amidőn esztergomi szemináriumi tanár volt. Dr. Sántha József felolvasta a költői szárnyalású üdvözlő iratot, amelyet lapunk más helyén közlünk, a közgyűlés pedig lelkesen éljenezte a kiváló püspököt, a magyar kathoücizmus büszkeségét. A közgyűlésnek a Hősök Emlékműve felállításának ügyében hozott legutóbbi határozatát megfellebbezték a törvényhatósági bizottsághoz, amely az emlékmű mielőbbi felállítása érdekében elutasította a fellebbezést. A törvényhatósági bizottsági határozatnak megfelelően a közgyűlés elfogadta a tanácsi javaslatot, amely szerint a ' Hősök Emlékművét Lányi Dezső szobrászművésznek az országos emlék mű-bizottság ós a kultuszkormány művészeti osztálya által elfogadott terve szerint a Mária Terézia utcának a Rudnay-tórre eső torkolatában állíttatja fel a város. A költségekre 350 millió- korona szavaztatott meg, mely felerészben 1926, felerészben az 1927. évi költségvetésben fogja fedezetét nyerni. A névszerinti szavazást rövid vita előzte meg, amely alatt Toldy János bizottsági tag javasolta, hogy Lányi szobrászművész új terv készítésére szóllitassék fel, s ez a képviselőtestületben általános tetszéssel fog találkozni. A vitát a polgármester zárta be azzal, hogy a képviselőtestület az ország első művészeinek ós a hivatalos zsűrinek helyeslő Ítéletével szemben nincs abban a helyzetben, hogy az emlékmű tervét művészi szempontból bírálja. Az ügy halasztásának nincs is értelme. A pénzügyi bizottság ós tanács javaslatát a városi tisztviselői státus rendezése tárgyában kiadott belügyminiszteri körrendelet végrehajtására vonatkozólag elfogadta a képviselőtestület. A képviselőtestület a rendelet értelmében a városi tisztviselők rósaére rendszeresített fizetési osztályokba törtónt besorolásokat törvényszerűen megállapítja, tekintettel azonban arra, hogy a státusrendezés a városi tisztviselőkre nézve anyagi tekintetben alig számbavehető fizetési többletet eredményezett, melynek mértéke a magasabb tisztviselői állásokban a havi 20.000 K-t sem haladja meg, elhatározta, hogy a városi tisztviselők részére, ópúgy mint Komárom városa, egy fizetési osztállyal magasabb illetmónykülönbözetet rendszeresít, mint szolgálati pótlókot, mely törzsfizetés jellegével bir s a nyugdíjba is beszámít. Esztergom város közönsége is ünnepli a diadalmas világnézet apostolát Esztergom szab. kir. város f. hó 19-én tartott közgyűléséből a következő üdvözlő iratot küldötte Dr. Prohászka Ottokár székesfehérvári püspökhöz 20 éves püspöki jubileuma alkalmából: Nagyméltóságú ós Főtisztelendő Püspök Ur! Kegyelmes Urunk! Amikor megszólalnak Alba Regia főtemplomának harangjai, hogy Nagymóltóságodat jubiláris miséjének bemutatásához az Ur oltára elé kísérjék, a magyar Rómában, Esztergom szab. kir. városában is megdobbannak a szivek ós megindulnak a lelkek, hogy dobogásuk a közönség őszinte hódolatát fejezze ki s hogy imids-iguk az égbe szálljon azért, ki lelkének magasbatörósét ós szárnyalását Szent István szülőhelyének ós koronázó városának falai között kezdette meg, hogy a régmúlt idők akarattal, tettekkel s eredményekkel teljesebb századaiban a királyi szókhely fényét s a koronázás nemes és felemelő aktusát Esztergomnál hosszabb időn át biró Székesfehérvár püspöki rezidenciájába ezelőtt húsz évvel bevonulva, zavartalanabbul s lelkének egész törhetetlensógével fejtse ki azt a munkát ós valósítsa meg azt az élethivatást, melyet nemes lelke száraára az Úr kijelölt s amelynek útját járni a magasságok felé tekintő egyénisége mindig kötelességének tartott. Nagyméltóságú Püspök Ur I Esztergom szab. kir. város, melyet a sors részesóvó tett mindannak a küzdésnek és szenvedésnek, melyet a magyar nemzet egy évezreden keresztül átélt, az a város, mely a szenvedések következtében megfosztatott annak a fejlődésnek ós előrehaladásnak külső megnyilatkozásaitól, melyeket pedig a nemzeti történelem szinterére való belépésének első fénye ós pompáji után, de lakosságának a szópórt ós jóért való állandó lelkesedése ós fáradozása árán nem alaptalanul kivan magának, az a város, mely a jelenben ismét kietlen sorsú végvárrá lóvén, polgárainak nélkülözéseivel, könnyével ós vérével képes csak egy-egy lépést tenni régi dicsősége ós nagysága visszaszerzése felé, ez a város mindig- a múlt, a hagyományok, az emlékek városa volt. ezeknek a kedves s a jövő küzdelmei feló erőt sugárzó emlékeknek számát a közelmúlt is gyarapította, mert Nagymóltóságod működésének színhelye éveken át városunk volt. Innen indult el magasba tartó útjáö az az életpálya, melynek küísősógekbea szerény ós szel id, de a benső értékekben gazdag ós ékes birtokosa nemcsak az irás, a könyv szavával, hanem ai egész élettel hirdeti, hogy a materialista^ meg a többi, határozott célkitűzések nélkül kapkodó s az elméletek útvesztőjébe tévedt világszemléletek között egyedül az a diadalmas világnézet/mely őserejót ós biztos talaját az isteni kinyilatkoztatásban birja s az örökkévalóság felé fordított tekintettel ópúgy tud gyönyörködni a kis fűszálban, mint a világegyetem csodálatos konstrukciójában, avagy az emberi test és lélek, az anyag ós szellemiség titkos egymásrahatásában. Itt dolgozott köztünk éveken keresztül az, aki feltárta előttünk az írás titkait és megtanított elmólkedai azokról a szavakról, melyek évezredeken át & kiválasztott név ihletett prófétáinak, majd később az isteni mesternek ajakáról hangzottak szót a lelkek pusztájában, hogy azt az emberi lót kegyelemharmatozta termőtalajává tegyék. Nagymóltóságod volt az, aki máskor a tudományos felkészültség erejével visszavitt bennünket az idők kezdetébe, mikor az elemek harca, az Ős ellenségek : a tűz ós viz extázisba ragadóan fenséges páros viadala — az alkotásokat megszakítva olykor egy-egy borzalmas katasztrófával — végre is & Teremtő akarata szerint alkalmassá tette ezt a földet ós világot arra, hogy a hajnalodó élet hordozója legyen. Da Nagymóltóságodban nemcsak a tudós írót, nemcsak az igehirdetés mesterét tiszteljük, hanem azt is, hogy amit tollal ós szóval prédikált, azt életének tartalmává tette. Csengő szavak elhangozhatnak más ajkakról is, értókes gondolatokat is sokan vetnek a mindent eltűrő papírlapra, ám a szavak ós a betűk csak akkor válnak igazán becsesekké, ha hirdetőjük saját életével tesz tanúbizonyságot igazvoltuk felől. Nagy móltóságod ezt tette, amikor ezelőtt húsz évvel elfoglalta Székesfehérvár ősi püspöki szókét, amikor papi hivatása fenségéhez a föpásztori móltóság díszét nyerte, lelkében akkor is az maradt, aki még esztergomi tartózkodása alatt volt: igazi pap, nemcsak az Urnák, hanem a szenvedő, az életben kifáradt s a küzdéstől elernyedő lelkek pásztora ós szolgája. És ha a XX. század a maga legmodernebb, bár a történelem századai folyamán előbb is fel-felvetődő betegségére a szociális békétlenségre, az anyagias" életek ós ínséges lelkek elógütétlenségére orvosságot keres, akkor azt az oly egyéniségek gazdag kútforrásaban lelheti fel, akik, mint Nagymól tó*