ESZTERGOM XXX. évfolyam 1925

1925-04-12 / 29. szám

Első tárgyaknt a dorogi hetivásár megszüntetésére teendő intézkedések szerepeltek, amelyekkel lapunk más helyén külön foglalkozunk. A tárgysorozat fontos és általános érdekű pontja az 1925. évi városi költségvetési ől szóló javaslat volt, amelyet László István pénzügyi tanácsnok terjesztett a közgyűlés elé. A költségvetés szerint, amely már egész terjedelmében arany koronában van beállítva, 487.099 K bevétellel szemben 528.997 K kiadás mutatkozik. A 41.898 K hiányt 50 százalékos pótadóval fedezné a város vezetősége. A költségvetéshez Mátéffy Viktor nemzetgyűlési képviselő szólott hozzá nagy érdeklődést keltett beszéddel, amelyben a városi adófizető polgárság teherbíró képességét tartva szem előtt, alapos takarékosságot, lelkiismeretes ellenőrzést és szorgalmas munkát ajánlott a jövő városi gazdálkodás irányelvéül. Mivel a kiadások nagy summáját a városi tisztviselők és alkalmazottak fizetése teszi, azért a tisztviselői létszámapasztás legszigorúbb keresztülvitelét javasolta. Különösen a városi számvevőségen van szükség a létszámapasztásra, ahol az összes dijnokok elbocsátandók. Az iskolákkal szemben is szigorú takarékosságra intette a városi tanáosot, kapcsolatban a tanítói létszám csökkentésével úgy, hogy a megüresedett állások ne töltessenek be. Noha kutúrellenes dolgot cselekszünk, mégis meg kell tennünk — mondotta — a mai gazdasági helyzet kényszerit rá. A közegészségügy kiadásait minimálisnak tartotta és a legelő gondozására nagyobb összeg ÍHI vételét javasolta. Mátéffy Viktornak a városi gazdálkodás csaknem minden ágára kiterjeszkedő költségvetési beszédét helyesléssel fogadta a közgyűlés. Nagy érdeklődés előzte meg az ezermilliós kölcsön felvételének és felhasználásának ügyét. A kölcsönt igen kedvező feltételekkel Mátéffy Viktor nemzetgyűlési képviselő szerezte meg és pedig évi 14 százalékos kamattal. A köigyülés örömmel fogadta a bejelentést, hogy a város vezetősége igénybe veszi a kölcsönt és javarészt átengedi a háztelektulajdonosok részére. Ilyenformán végre városunkban is megindul az építkezés, amelyet — az eddigi kombinációk szerint — a Közüzemi Rt. hajtana végre mieden haszon nélkül, egyedül azt kötve ki, hogy az öszsze8 szükséges építkezési anyagok nála vásároltassanak. Schiffer Ferenc nyolcvan éves. Irta: Veszély Géza. A vármegye a kántorok fizetésrendezése mellett. Pt-thő Nándor kocsi rk. plébános Írásbeli javaslatára, amelyhez Paikovics László alispán ós Mátéffy Viktor prépost-plébános, nemzetgyűlési képviselő is pártoló <ag szólottak, a vármegye közigazgatási bizottsága feliratot intéz a kormányhoz és a nemzetgyűléshez, hogy a kántortanítók javadalmazásának kérdésében válasszák külön a tanítói ós külön a kántori fizetést ós igy megszűnjék azon kiáltó igazságtalanság, hogy a kantot tanitó, külön munkája mellett, kántori járandóságait csak megcsonkítva kapja. Az isteni Gondviselés minden nemes eszmének rendel apostolokat, akik az eszmét szót tudják a lelkekben szórni és diadalra tudják juttatni. Acélos lelkek ezek, akik az élet forgatagában csak acélosabbá lesznek, akik a kü/.de lemben nem ismernek nehézségeket; — munkások, akik a fáradságban még kitartóbbak, az élet perzselő hevében még ernyedetlenebbek lesznek. Az isteni Gondviselésnek köszönhetjük Schiffer Ferenc prelátus, őrkanonok hosszú életét is. A mai nap drága nekünk, mert kettős jubileumot hozott számunkra. Schiffer Ferenc, a főszókeskáptalan prelátus őrkanonok ja, ma töltötte be életének 80-ik évét, s ebben az évben üli Kath. Legónyegyesületi elnökségének 50 óves jubileumát. Mind a két dátum kedves és gondviselésszerű. Mint Krisztus papjának az élete az ifjúság nevelésére volt szentelve. Leszámítva ezt a rövid néhány esztendőt, mit lelkipásztori téren eltöltött, majd mint hittanár, majd a tanítóképző igazgatója, főtanfelügyelő állandóan a tanügy terén dolgozott. Schiffer Ferenc prelátusnak fényes és gyorsan emelkedő pályája van. 1845. április 12.-én született Pozsonyban. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában ós Nagyszombatban végezte; theologiai kiképzést p^dig városuukban nyert, ahol 1869. ju ius 25.-én szentelik pappá. Első lelkészi állomása a német Miserd község vol,t, ahonnan azonban 1871.ben mar Óbudára kerül. Ettől az időtől kezdve Budapesten működött. 1876. -ban óbudai adminisztrátor, 1877. -ben budapest-belvárosi segódlelkes/lett, 1883.-ban a fővárosi kath. tanitó képző igazgatója ; 1887.-ben pápai tb. kamarás ; 1896.-ban a budapesti hitokta tök főfelügye.öje; 1898.-ban pedig a pozsonyi társaskáptatan mesterkanonokja; 1900.-ban a pozsonyi papnevelőiiitezot kormány/ója; 1903.-ban a Keresztelő Szent Jánosról nevezett címzetes bártfdi prépost; i906.-ban az esztergomi főszékesegyházi főkáptalan kanonokjává nevezik ki. 1906—1912.-ig főegyházmegyei főtanfelügyelő; 1907.ben ő Szentsége házi főpapja lett, mig 1924.-ban a fokozatos előiepések folytán a főkáptalan őrkanouokjáva neveztetett ki. A fényes egyházi pálya, mit Istentől megáldott éltén át befutott, a legkülönfélébb működési kört jelölte ki számára. Mindenhol igazi papi lelkülettel az Isten dicsőségét és a lelkek üdvét kereste. Bármilyen pozícióba állította az isteni akarat, mindenhol a katholikus ügynek lelkes apostola volt. Avatott apostolává lett azonban hazánkban a legelhagyatottabb ügynek, az iparosifjú ág nevelésének. Erre való hivatása igazan gondviselésszerű., Azon kevesek közé tartozott, akik szivükön viselték az iparos-ifjúság megnemesitósót, erkölcsös nevelését, tanítását, kiképzését. Mikor meg se pro, se kontra (a vallástüldöző, keresztényellenes táborban) nem foglalkoztak a munkássággal, az iparosifjúsággal, ő már Kolping mesgyójón haladt lelkesen, fáradhatatlanul. 1871.ben már Óbudán szervezi a kath. legónyegyesületet, annak lesz elnökeve, s oly sikeresen működik, hogy Simor János hercegprímás is dicsórőleg hivatkozik ezen működésére. A lelkes fiatal pap ebbeli hivatását fokozottabb ambícióval akkor tölti be, amikor a gyengélkedő Szabóky Adolf piarista tanár oldala mellé 1880. április 14.-én, a központi legónyegyesület másodelnökóvó állítja a hercegprímás. Szabóky 1880. július 22.-én meghalt, Schiffer Ferencre maradt hagyaték képen 4

az elárvult egylet. Ettől az időtől kezdve kétszeres ambícióval lát neki a legényegylet ügyének. Jóllehet Koipingot még nem ismerhette, mert az 1865. dec. 4.-én halt meg Kölnben, d^ az ő tanítványaival, Schaeffer Sebestyén kölni, dr. Gru>cha Antal bécsi elnökkel, Schweitzer Ferenccel ós sok neves legényegyesületi férfiúval hozza össze a Gondviselés. Évenkint elzarándokol Kölnbe, még most is, ahol mindig újabb lelkesedést ós újabb eszméket merített, amelyeket páratlan szivósággal valósított meg a honi földön. Dr. Grushához lelki rokonság ós testvéri szeretet fűzte: minden küzdelmében, gondjában, örömében rósztvett a későbbi bécsi hercegórsek. Nem egyszer volt gyámolitója, segítője, tanácsadója neki a hazai egyletek megalkotásában, s a központi egylet otthonának felépítése- éa finanszírozásában. Legnagyobb gondjai közé tartozott a budapesti Központi Legényegyesület házának felépítése. „Alma Matert" akart létesíteni a magyar iparos ifjúságnak, ahol külföldi mintára, tanulhatott, nevelődhetett, lakhatott, megszáll hatott az utazó, munkát kereső iparos-ifjú. A vállalkozás nem volt könnyű, hisz' Schiffer Ferenc teljesen pénztelenül állolt. Pedig ehhez sok, igen sok pénz kellett. Megnyerte a székesfőváros tanácsát, később képviselőtestületének, amelyben már több tanítványa is helyet foglalt, több tagját, s 1881.-ben a központi legényotthon részére a VII. ker. Rottenbiller-utca 20—22. sz. kettős telkét kapta 1213 nógyszögmóter területben. A végzés úgy szólt, hogy csak akkor lesz az egylet tulajdona a telek, ha öt óv leforgása alatt az otthon felépül. Sietni kellett, pénz meg nem volt. Végre 1884. márc. 10-ón 10.000 frt. tőkével megtehette Schiffer Ferencz az első kapavágást az üres telken „Jézus Szt, Szive imádására" ós„ Sz. József, egyletünk védőszentjének tiszteletére" hogy felépítsék Palóczy Antal fővárosi ópitósz által kószitott tervek szerint az egylet palotáját. Az épület 45.000 frt.-ba került volna, d^ ennek csak egy negyede állott rendelkezésre. Mennyit kellett kérni, mennyit irni ós cikkezni, mig a pénz lassankint összegyűlt. Szt. József is segített s az ő pártfogása alatt csodálatosan haladt előre az épitós. Sokszor kellett saját tárcáját Schiffer Ferencnek megnyitnia, aki évről évre, sőt nem egyszer több évre előre kivette fizetését s fizette az ópitő munkásokat. De eljött a nagy nap is, 1885. április 26-ika, az egylet felszentelésének ünnepe. Simor János hercegprímás személyesen szentelte fel az épületet; ott volt dr. Gruscha tábori püspök is. Simor primás máre. 19.-én a Szent-István-Társulat közgyűlésén nagy beszédet mondott a .muokaskórdésrői* s a hallgatóság, a főúri világ, a kormány figyelmet a lezónyegyesü

!

eti eszmékre irányította. A gond nem múlt, az adósság még lassabban morzsolódott le. Schiffer elnöki lakását (2 kis szoba) 60( forinttal fizette meg s ezzel amortizálta az adósságot s netaláni váratlan halálára való tekintettel életét oly magasra biztosította, hogy az összegből fedezni lehetett volna az adósságot. Hála az isteni Gondviselésnek, túlélte az adósságot. S azóta rengeteg pénzt áldozott az egyletek céljaira. Még megközelítőleg sem tudnók megírni, hogy mennyit fordított a Központi Legényegyesületre, s mennyit áldozott helybeli egyesületünk házalapjának gyarapítására. Alig néhány éve milliókat áldozott a kommunisták által kifosztott egylet újra való felszerelésére. Megvou magától mindent, hogy áldozhasson Kolping művének minél nagyobb stílű kiépítésére. Az iparosvilággal kevés ember törődött annyit abban az időben, amikor az iparost hazánkban még megvetették, s áldozott neveléséért, oktatásáért, vallás erkölcsi kultúrájáért Önzetlenül, mim épen Ő. Nem élt az iparos-ifjúság filléreiből, mint a mai munkásvezérek, — hanem Ö adott, ó teremtett, Ö alko tott a saját pénzén. Mindent az iparos világért! Mi, akik hűséges tanítványai vagyuni a legényegyleti eszmék küzdelmeiben csodálattal, bámulattal, mély tiszteiette álljuk körül a magyar Koipingot, jd Atyánkat, az ősz főpapot, hálát adva az egek Urának, hogy gondviseló^szerüen eddig nékünk megtartotta, — kérve az égi kegyet további boldog életére! Az iparos-ifjúság ós az egész iparos világ háláját tolmácsoljuk megértő, önzetlen, félszázados, küzdelmes szeretetéért esdve, kívánva égi pártfogójának, Szent Józsefnek szent áldását a mai dicső, szép ünnepén ! A dorogi hetivásár megszüntetésének ügye. Nemrégiben cikk jelent meg Ia~ punkban, amely tanúskodott arról, hogy városunkban komoly akció indult meg a dorogi hetivásár megszüntetése ügyében. A dorogi hetivásár ugyanis, amelyet annakidején elég meggondolatlanul engedélyeztek, a nyakunkra nőtt és veszedelemmel fenyegeti Esztergom forgalmát, iparosainknak és kereskedőinknek kereseti forrását. Most már látják a bajt és nemcsak a közvetlen érdekeltek, nemcsak Esztergom város iparos- és kereskedővilága, de a hatóságok is a dorogi vásár megszüntetését tartják jónak. A legutóbbi városi közgyűlésen a tanács javaslattal állott elő a dorogi hetivásár megszüntetése tárgyában teendő intézkedésekre vonatkozólag. Mátéffy ViktoT nemzetgyűlési képviselő és Marosi Ferenc kereskedelmi tanáosos javaslatára el is határozta a közgyűlés, hogy feliratot intéz a vármegyéhez a dorogi hetivásár megszüntetése érdekében azzal az indokolással, hogy a dorogi hetivásár sok idegen árusa veszélyezteti a város és vármegye iparos- és kereskedővilágának életforrását és milliárdokat visz el, mint hasznot, a vármegyéből. Marosi Ferenc alábbi, statisztikailag alátámasztott indokolását is & felirathoz csatolják : ,, A dorogi hetivásárokon, szemtanuk állítása szerint, megjelenik hetenként 120—130 budapesti és újpesti idegen vasári árus. A főszolgabiró úr, bemondása szerint, kiadott még hónapok előtt mintegy 60—70 engedélyt a fenti idegeneknek. A községi elöljáróság, esztergomi vándorárusok állítása szerint, azonban a vásár napján is, állítólag 170.000 korona dij lefizetése ellenében, ideiglenes iparengedélyeket ad a hetivásárokon való megjelenésre és árusításra. A fenti adatok alapján középarányosként feltétlenül beállítható eszerint hetivásáronként 100 idegen vándoráras megjelenése. Ezek kö/űl 30 ruházati, vászon és posztó árus, akik szintén szavahihető esztergomi vándorárusok állítása szerint 3—6 millió korona forgalmat érnek el hetivásáronként. Tekintve, hogy a vásáron az egyéb más fO—70 idegen vándorárus a fenti 3—6 millió fejenként és hetenkénti forgalommal szemben, csak 1—2 milliót forgalmaz, az elérhető fejen-