ESZTERGOM XXX. évfolyam 1925

1925-04-12 / 29. szám

1925. április 12. ESZTERGOM 8 HÁROM VERS. Irta: WALTER MARGIT kónti forgalom középarányosa 1.500.000 korona lehet. Az országos ármegállapitó bizottság határozata s az elnökletem alatt működő adófel szólam lási bizottság előadójának felsőbb helyen adott utasítása értelmében tiszta haszonként 20—30 százalók veendő. Ennek középarányosa 25 százalék. A fentiek szerint tehát megjelenik a dorogi hetivásárokon : 100 idegen vándorárus, akik fejenként átlag 1,500.000 K-t forgalmaznak, Összesen tehát 150 milliót. 1 óv (52 hét) á 150 millió • 7.800 millió. 7.800 milliónak 25 százalékos átlagos tiszta haszna 1,950 millió, amely öszszeget ezen Budapest- és újpesti vándorárusok Esztergom megye területéről mint menthetetlen óriási összeget évenként elvisznek." Érdekes és figyelemreméltó volt dr. Gróh Józsefnek a közgyűlésen tett indítványa, miszerint foglalkozni Kell azzal a gondolattal, hogy Dorog község, amelynek nagy bevételei vannak és kulturális kiadásai csekélyek, csatoltassék Esztergom városhoz, ahol a helyzet megfordított ! Séta Szenttamáson Irta: Dr. Metzlényi Zoltán. Szellemi munkát végző embereknél, akik a nap huszonnégy órájából huszonháromban szoba levegőjére vannak ítélve, a napi séta nem a természetnek különös élvezete a szabad mezőkön, vagy esztétikai érzéseknek ápolása és finomítása a városok utcáin, ahol fényes kirakatokból bámul a járókelőkre mindaz, amit a jó ízi és formába önt. Nem, a séta ezeknél az embereknél sokkal materia* lisabb valami. Egy bizonyos mennyiségű szabad levegő beszivása, melyre elengedhetetlenül szükség van és semmi egyéb. S ha mégis bebeszélik maguknak, hogy ők sétáik alatt a természetet élvezik, vagy valami más különös 87épet keresnek, melynek élvezetében egy időre megpihenjenek, akkor tisztára képzelődnek. Ha tényleg bármiféle más céljuk is volna a néhány köbméter levegő elfogyasztásán, nem járnának napnap mellett ugyanazon az utcán, ahol a nap meghatározott órájában ugyanazokkal az emberekkel találkoznak. Néha azonban ezeket a tipikus sétálókat is elfogja a vágy a vált02atosság után, mely végtére belőlük sem veszett ki egészen. Ilyenkor azután letérnek a szokásos útról, másfelé mennek és meglepetve állapítják meg, hogy a világ tovább tart, mint az ö délutáni sétáikon szorgalmasan vógigtaposott utuk világa. Nemrégen, az első igazán szép tavaszi napon bennem is fölébredt ez az ösztön. Le kellett térnem a Fürdő szálloda sarkán a szokásos útról ós nekilendültem Szettamásnak. Szórakoztatott az uj világ a maga görbeségóvel. Néhány kanyargás után a káptalanház előtt találtam magamat. Mint valami fejedelmi palota, úgy tünt ki az a nagy ház tiszteletreméltóan óc ka környezetéből. A káptalanháztól tovább haladva végigjárom a Kölcsey-utca enyhén iveit görbületét. Ezen az uton már kijutnék a Német-utcába, de ma nem szívesen válok el Szenttamástól. Közvetlen a Német utca előtt balra befordulok a szűk sikátorba, mely régente déli határát képezte Szenttamás nagytörténelmű városának. Ma Népkert*utcának hívják, s a név jelzi, hogy az utca túlsó oldalán kertek terültek el ós lombos fák árnyékában beszélték meg az utolsó hét eseményeit vasárnap délután. Tovább csetlem-botlom a Népkert-utcán, melynek egyik másik pontja tényleg keletiesen érdekes Újabb két görbület után végül is kijutok a Csarnok utcára, ahol a város által emelt uj lakóházak díszlenek. Ezentúl már vége Tétovázás az élet kapuja előtt. Csukott kapudnál állok, élet. Mögöttem minden — gyermekálom. Kezem a hűs lakatra téved, de jaj, a zárját nem találom, mert egyre, egyre visszanézek. És egyre-egyre visszavágyom. Hív az álom, dal, kacaj, — a fény, de int az élet s vonz a távol ott túl a kapu küszöbén ... Csak még a závárt nem találom. És egyre nézek, — visszanézek. 1 Alomkirályfi ma hiába vár, mert hiv a titkos, bús igézet, a gyász, a könny, — az élet-ár. .. . De még egy perere visszanézek, 8 múlnak a — percek? órák? évek? Kezem tapog az ócska záron. Tudom, — ha a küszöbre lépek, szétfoszlik minden gyermekálmom. Maradjak? Menjek? Félek / Félek! . .. Csukott kapudnál állok

f élet. * * •* JPanaszló ének a kapun belül. Ringattak lágyan puha álomszárnyak, fehér virágok kelyhükbe zártak, aranyalmák felém nevettek, — boldog voltam és játszi gyermek, — mégis eljöttem. Szürkült az út, — a lábam köre lépett, vigyorgó arcú fekete rémek gúnyolva intettek felém. És messzi ködben, az útnak véginél vörösen izzott a jelzőtábla: Alomországnak itt a határa I — Es mégis jöttem. ludtam, hogy nem visz viasza út, mindennek, még Szenttamásnak is és a szőllők meg kertek kezdődnek. Mikor az első városi ház előtt állva belemélázom egy kissé a szép tavaszi alkonyatba, eszembe jut, hogy a primási levéltárban egy régi térképen már sokszor nézegettem azokat az utcavonalakat, amelyekre ma betévedtem. Van ott egy pontos rajz, melyen Fel kis Antal jegyző még 1776-ban megörökítette Szenttamásnak ezt a szögletét. A rajz keletkezésének története annyiban érdekes, mert abból Szenttamás lakói büszkén megállapithatják, hogy voltak számottevő emberek, akik az ő városukat akarták a jövő Esztergom központjává tenni. Oda akarták építeni a székesegyházat és a káptalani házakat. Ismeretes, hogy a török kiűzése után több mint száz évre volt szükség, hogy az esztergomi érsek 03 káptalan visszaköltözhetett régi székhelyére. A viszatelepités óriási feladat volt, mely nagy anyagi áldozatokat követelt. Kevésbbó ismeretes már az a körülmény, hogy a XVIII. század folyamán ismételten tartott tanácskozások a székesegyház felépítésére nem a várhegyet szemelték ki. Akkor még nem alakult ki a vár lehordásának gigászi terve. Már 1762ben, mikor Barkóczy primás a visszaköltözóst végre akarta hajtani, a káptalan többsége a mellett szavazott, hogy a káptalan Szenttamáson építse fel házait. Barkóczy halála miatt a már előrehaladott stádiumban levő tárgyalások megakadtak. Batthyány primás 1776. szeptember 30-án megtekintette személyesen a javaslatba hozott helyeket. Akkor két véleménynek voltak képviselői. Az egyik Szenttamásra, a másik Szentgyörgy mezőre akarta fel építeni a káptalant. Fába Simon, a káptalan egyik tekintélyes tagja, Szenttamás mellett kardoskodott. A primás felszólította, hogy véleményét írásban terjessze be. Erre a felszólításra szerkesztette meg Fába 1776. nov. 20-áról kelt felterjesztését, amelyhez a Felkis jegyző által készített térképet mellékelte. mégis nyitottam az élet-kaput, küszöbre léptem, — kandin és ijedten. A kapu döngve csukódott megettem s most itt vagyok. Odaát nyílik száz fehér virág, — elgyötört lábam itt csak rögre hág. S az aranyalmás, ringó fák alatt jaj, Álomkirályfim is ott maradt, hol ezer gitár most zengve zendül, mig sápadtra fáradt bús szivemről lehull az édes álmok himpora. De út már vissza nem vezet oda

% hol fehér a dal és fehér az álom. S ijedt gyerek, most sírva várom s remegve félem a hideg kezet, tamely az élet-útra rávezet. Addig csak itt kell, a rögön állni, s utánad sirok, Álomkirályfi, mert egyedül vagyok, jaj, egyedül vagyok!... * * * ÚJ ének. Most vallom gőggel, felszabadultan: Álomkirály, már nem vagyok tiéd! Nem nyújtom többé hűlt oltár fölé a régi álmok hamvadt mécsesét. A mindenséget Ölelni vágyón karom kilendül izmos keményen. Most minden, minden újra az enyém, mert az enyém lett a régi énem! Fehér virágot halomra gyűjtök. Fehér virágból trónust akarok/ Régi dalok az ajkamra szállnak és az ajkamról szállnak új dalok. Rátok nevetek, tikkadt emberek. Reám nevet a fénylő napsugár. Kihamvadt lángú vágy-oltár felett a lelkem mécse új tüzekre vár ! Fába terve két szép utca nyitását foglalta magában. Az egyiknek iránya megegyezett volna .a Kölcsey utca kezdetének irányával és a káptalanháztól kiindulva kivezetett volna a Koloi kórház telkét határoló útvonalra. A másik, erre merőleges utcának kiinduló pontja ott lett volna, ahol ma a Kölcsey utca betorkollik a Német utcába. Ez az út egyenesen felvezetett volna a Csarnok utcába, arra a sarokra, ahol ma az uj városi házak sora kezdődik, úgy hogy a mai Népkert utca kiegyenesített vonalát követte volna. Ennek a tengelyébe tervezte Fába a székesegyházat. A Csarnok u'ca vonalán körülbelül 40—50 méterrel túl esett volna annak a teleknek a város felé eső széle, melyet Fába a székesegyház részére kiszemelt. Ma ezt a telket a Holop-fóle kertészet ós az azt környező kertek foglalják el. Fába terjedelmes iratában tizenegy érvet sorol fel amellett, hogy a székesegyházat ós a Civitas Capitularis-t ne Szentgyörgymezőn, hanem Szenttamáson ópitsók fel. A nyolcadik érvet a hely kedvező fekvéséből meriti. Akár Buda, akár Komárom, akár Újvár felől-közeledik valaki Esztergom felé, szemébe fog ötleni az impozáns székesegyház. Bemegyek az egyik kertbe, felállók egy kőrakásra, s körülnézek. A kilátás tényleg megkapó. A hely kissé emelkedett, az ember tekintete végig siklik a városon a Pilis és a Vértes lomha hegyei felé. Ugy érzem, mintha a természet egy nagy amfiteátrumának szélső zugában állanék. Amig a nagy körben csak balra tekintek, a dunántúli hegyek felé, megértő méltánylással gondolok Fába kanonok tervezgetésóre. Tényleg szép pontot választott ki magának. De jobbra nézek, abba az irányba, ahonnan a bazilika hatalmas tömegei merednek felém, a begytetőn emelt hatalmas templom, melynek körvonalait körülnyaldossák a lebukó nap aranyos sugarai, a milliószor látott kép újra varázserővel hat rám. Természetesnek találom, hogy mikor már a hegyen emelendő székesegyház terve kikristályosodott a lelkekben, akkor minden más terv szükségképen elvesztette jelentőségét. Mind csak írott betű maradt, vasajtók mögött őrzött néma emlékei régi gondolatoknak . .. Harc az egyház és az állam közt. Irta: Dr. Halász Gyula. II. Az El8zász-Lotharingia ügye. — A három napos iskola-sztrájk. Paris, 1925. március 30. Az elszász-lotharingiai események nem kisebb izgalmakat idéztek elő napokon át a házban. Az alsó és felsÖ Rajna mentén elterülő, 1871-ben németek által elszakított tartományok 1918ban visszakerültek az anyaországhoz. Ekkor e tartományok követelték a francia kormánytól az 1871. előtti törvények érvényben maradását, mig a parlamentbe küldött követeikkel nem dolgoznak ki egy tervet Franciaországhoz való szorosabb kapcsolódásra. És igy törtónt, hogy 1918 óta egy államtanács, kormánybiztossal az ólén, vezeti az ügyeket az említett területeken. A kormány a mult héten megújította azt a bizonyos javaslatot, amely heves vitákat eredményezett. A kormány rövidlátó ós egyházellenes politikáját mi sem bizonyitja jobban, mint az, hogy M. Herriot miniszterterelnök a javaslat közvetlen benyújtása előtt táviratilag szólította fel e tartományok kormánybiztosát a felekezeti iskoláknak felekezetnólküliekkó való átszervezésére. A kormány evvel a tettével, hogy minden más lényeges gazdasági, szociális-, adó-, vám-, igazság- és pénzügyi kérdések megelőzésével, az államtanács és a követek minden megkérdezése nélkül rendeletileg intézi el e tartományok vallási Ügyeit, az egyház iránti közömbösöket egyháztámogatókká tette, ugyanakkor a hívőknek nagy felháborodását váltotta ki. A parlamenti interpellációkkal egyidőben e tartományokban bizottság alakult, mely tiltakozó gyűlések és felvonulások mellett iskolasztrájk rendezésével törekedett a közhangulatot frappánsan kifejezni. A strassburgi püspök, Mgr Euch nemcsak hogy helyeselte e tiltakozási módot, hanem maga egy lelkes felhívásban a sztrájk buzgó megtartására kérte a szülőket. És igy történt az a párját ritkító esemény, hogy a hatóságok minden fenyegetése ellenére Strassburgbau és Colmarban egynapos, a többi városokban és vidéken háromnapos iskolasztrájk volt, melynek fényes sikerét a számadatok — városokban 60%, vidéken 90°/* — bizonyítják. Az itteni kath. körök azt tartják, hogy e tartományokat erre az erélyes fellépésre a bíborosok manifesztuma bátorította, melyet a harcos cselekvés első eredményének számítanak. A második eredmény pedig a szenátus pénzügyi bizottságának az a határozata, amely a vatikáni követség megtartása mellett foglalt állást. Ha a senatus plenáris Ülése szintéu hasonlóan határozna, igy a kormányt leszavazná, akkor a követség fennmaradása nemcsak a szabad kő mívesek ellen harcoló francia katholikusok első győzelmét jelentené, hanem kétségtelenül a Herriot kormány bukását is ? !. . . Gőz- és kádfürdő. A nagy anyagi áldozatokkal modernizált gőz- és kádfürdőket a tulajdonos Esztergomi Takarékpénztár Rt. tekintettel a húsvéti ünnepekre várható nagyobb igénybevételre f. hó 5.-től (vasárnap) kezdve az ünnepek teljes tartama alatt szünet nélkül üzemben tartja, tehát az eddigi beosztás fenntartása mellett a gőzfürdőt hétfőn a nők, kedden pedig a férfiak használhatják.