ESZTERGOM XXVIII. évfolyam 1923

1923-07-29 / 59. szám

Megfelenlk heteaklnt két­szer: saerdáu és vasárnap. Klófizetési ára egy hónapra 260 korona. Ifévtelen közleményeket nem Teszünk figyelembe. • • * Két oldalas e> % szára 30 kor. % TERGOM Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos-utca 30 satám alá kftldendok Hirdetések felvétetnek a KUK KI A könyvnyomdá­ban, Kossath-X.ajes-n. $0. • • X Négy oldalas + X szám 4LO kor. X Esztergom város könyv­tára és múzeuma. A városi leányiskolát kultúrpalotává akar­ják átalakítani. - Uj iskola építése. A részleges tisztújítással kapcso­latos új munkabeosztás és városi hivatalrendezés, továbbá a nyugod­tabb idők beálltával járó biztosabb körültekintés, de legfőképpen az újabb kultúrigény ékhez való alkal­mazkodás szelleme kötelezővé teszi a városi könyvtár rendezését és gon­dozását is. A könyvtárrendezés gon­dolata és terve tudomásunk szerint már ott él a város vezetőségének lelkében és csak néhány körülmény kedvező összejátszása, az anyagi gondoskodás és az új elhelyezés kérdésének megoldása kell hozzá, hogy a szép terv meg is valósuljon. A könyvtár jelenlegi rendezetlen állapotában nem lehet a kultúra eszköze és terjesztője a városban. Ezért szünetel már évek óta a köl­osonvétel és köny vtárforgalom és ezért oly csekély az érdeklődés mindenfelé a város könyvtára iránt. Igaz, hogy a könyvtár rendezetlen voltának főképen a háborús viszo­nyok szülte óriási munkatöbblet az oka, amely a város vezetőségének nyakába szakadt és nem engedte, hogy a város könyvtára gondozá­sára ós fejlesztésére is gondoljon. De most végte itt vagyunk az új élet kezdetén, amikor a nemzeti eszme friss áramában uj munkába kell kezdenünk és ennek megfeleli intenzív kultúrát kell teremtenünk. Decentralizáljuk nemesak politikai hatalom és irányítás, hanem műve­lődés szempontjából is a magyar életet: ezt halljuk folytonosan leg­jobbjaink ajakáról. Ám elvitathatja-e valaki, hogy a vidéki városok kő­zött ez a vezérelv elsősorban Esi­tergom városára vonatkozik, amely az ezeiéves magyar nemzeti kultú­rának forrása és valamikor irányítója volt ? ! Esztergom városának tehát az új jövő munkálására klasszikus példa az a dicső mult, amikor ér­századokon keresztül kulturális góc­pont volt. Ennek a múltnak tük­re a történelem, amelyből azonban esak általánosságban, az egész or­szágra kiható tulajdonságaiban is­merjük meg a várost. Esztergom­nak befelé ható, a művelődésre pél­dát mutató életet is kellett foly­tatnia és nekünk éppen ennek az Esztergomiak a tüköi képére van szükségünk a jövőben. Kz a példakép pedig már nem az általánes törté­nelemből, hanem inkább egy évszá­zadokon keresztül gondozott könyv­tárból és ezzel kapcsolatos levéltár­ból tűnik elénk. Igaz, hogy ez a régi Esztergom pár dieső százada után annyi viszontagságon és szen­vedésen ment keresztül, ebben a városban annyi minden elpusztult, hogy könyvtárában és levéltárában inkább a pusztulás nyomairól olvas­hatunk és a dicsőséges századok után talán máshol kell kutatnunk. De ha nincs könyvtárunk, amely elénk tárná a történeti Esztergom politikai, kulturális és gazdasági éle­tének képét tanulságul a jövőre, akkor teremteni kell egy ilyen könyv­tárat, illetőleg tudományos kutatá­sok alapján ilyeu szempontból ki kell egészítenünk. Elsősorban azon­ban a meglévőt kell rendezni és le­hetetlen, hogy a rendezett könyvtár ne fejlődjön, ne kapcsolódjék bele az életbe és ne találja meg az összeköttetést a jövővel egy olyan történelmi múltú városban, amelyből a történészek, a tudósok és írók nem hiányoznak. A könyvtár ren­dezésével kapcsolatban igen értékes irodalmi és kutatási munka bont­hatja ki szárnyát városunkban. Ebben a városban magasztos eszmények szentesítik a jövőért folyó munkát és a könyvtárrendezésnek is osak másodrendű célja lehet az, hogy a közönségnek délutáni szó­rakozásához kellemes regényeket nyújtson. Fenti cikkünkre, amely még a mult héten íródott meg, kielégítő feleletet kapunk illetékes helyről nyert alábbi értesülésünkben: Dr. Balogh Albin beneástanár, az Esztergomi régészeti és történelmi tár­sulat agilis é* tudói főtitkára nemrégen Budapesten járt a kultuszminisztérium­ban, hogy a történelmi múzeumnak kellő elhelyezéséhez segítséget kérjen. Szó volt arról is, hogy a múzeumot valahol a városházán kellene elhelyezni és rendezését a szintén elhelyezésre váró könyvtárral kellene összekapcsolni. A minisztériumban kijelentették, hogy ha a város átrendezi a könytárat és átadja a nyilvánosságnak, akkor több ezer kötettel ki is egészítik. Ezek megbeszélésére Divald Kornél miniszteri tanácsos, jeles műtörténész és író a mult napokban városunkba jött és megtekintette a városi leányiskola helyiségét, amelyet a múzeum ós könyv­tár céljaira átrendezendő kultúrpalotául kiválóan alkalmasnak talált. Fehér asztal mellett megbeszélés folyt Divald Kornél és a város polgármestere között arról is, hogy a szép tervet miként lehetne megvalósítani. Ugyanis abban az esetben, ha a könyvtár és múzeum a városház épületében nyerne elhelyezést, a leányiskola hajléktalanná válna. A kultuszkormány mindazonáltal ra­gaszkodik eredeti tervéhez és inkább egy uj elemi iskola építéséhez nyújtana államsegélyt a városnak. Az iskoláknak a városháza épületében úgyis a lehető legrosszabb elhelyezésük van. A könyvtárt egyelőre a számvevő­ségi helyiségbe teszik át és a könyv­táros Sinka Ferenc Pál lesz, aki a köoyv­tár revízióját már meg is kezdette és a történelmi társulat részéről, amelynek a város a könyvtárt átadta, rövidesen jelentést i< küld alkönyvtár állapota felöl a kultuszminisztériumnak. TcíeálUflJc: a virágzó, gamda­ságilag megerősödött, szép és művelt Esztergom! Ezért lel­kesedünk, énért dolgozunk! Az „EgzÉepsom" teája. Porciunkuia. Irta : P. Adorján. Pozsonyi tartózkodásom ideje alatt tőrtént, hogy két egyszerű paraszt­asszonyt láttam imádkozni a bold. Szűz szobra e'őtr, amely pozsonyi rendhá­zunk gyóntató helyiségében van' föl­alítva. Azt hittem, gyónni akarnak, azért megszó íiotlam őket: — Talán gyónni szeretnének ? — Nem — rolt a felelet — csak eljöttünk kicsit imádkozni sz. Porciun­kulához. Önkénytelenül is elmosolyogtam ma­gam a szegény asszonyok tudatlansága fölött, akik a bold. Szűz ama szobrát sz. Porciunkuianak vélték ós megma­gyaráztam tévedésüket. Vannak azonban ennél badarabb vé­lemények is a Porciunkuláról, amelye­ket nem akarok itt fe hozni, mert egyik­másik élclapba is beleillene, azért in­kább megmagyarázom, miben áll a Ferencrendben szokásos Porciunku'a ünnep és búcsú, tudván azt, hogy az esztergomiak közt is vannak emberek, tanult emberek is, akik ezzel a foga­lommal nincsenek teljesen tisztában. Ezt épen most megmagyarázni alka'om­szerű is, minthogy aug. 2-án lesz a Porciunkuia Ünnep. A Porciunkuia nem a bold. Szűz egy különös elnevezése, sem valami más szent, sőt nem is emberi lény, banem egy kis kápolna Assisi mellett. E ká­polna azért lett elnevezve Porciunkulá­nak, mert igen kicsike. Porciunkuia ugyanis magyarul annyit jelent, mint: résztc-ke, helyecske. Nevezik ezen kis kápolnát a bold. Szűzről ós az angya­lokról is, minthogy e kápolna szűz Mária tiszteletére épült és assisi sz. Fe­renc idejében tokszor hallottak abban angyali éneket. Ez a kis kápolna rendkívül nagy szerepet játszott a Ferenc-rend életé­ben. Sz. Ferenc használatra kapta e kápolnát az Assisihez közel fekvő bencés kolostortól, amelyért szent sze­génységéhez képest évenkint egy kosár halacskát vitt a Bencéseknek árenda fejében, örökbe semmi áron s"m akarta elfogadni, nehogy valami tulajdonnal rendelkezzék. E kis kápolnát lelke mélyéből szerette sz. Ferenc, azt szépen kijavította ós fölékesítette, köréje kis kunyhókat épített maga ós szerzetesei számára és itt vetette meg rendjének alapját. Ma hatalmas és fényes bazilika emelkedik a kis kápolna fölött, amely épen ós sértetlenül áll az impozáns templom kö/epón és a tiszteletnek ki­váló tárgyát képezi. Da méltó is ez a kápolna a legnagyobb tiszteletre, mert megszentelte annak minden részecské­jét sz. Ferenc erényeivel és életszent­ségévul. Egész éjszakákat virrasztott át ő ott az imában ós bárhol volt is, min­dig mint otthonába igyekezett oda vissza Többször voltak neki itt égi jelenései. És ez égi jelenések egyike épen az, ami örökre nevezetessé tette a Porciun­kuia kápolnát. Egy alkalommal ugyanis — amint sz. Ferenc egyik életírója előadja — angyal jelent meg sz. Ferenc­nek, midoa ő éjnek idajón cellájában imádkozott és őt ekkép hívta e kápol­nába : „A kápolnába Ferenc, a kápol­nába!" Sz. Ferere az égi hangnak en­gedelmeskedve a kápolnába sietett. Amint oda érkezett, magasztos ós fönséges je­lenet tárult szemei elé. Isteni magváltó­ját látta itt maga előtt. Jobbján isteni anyja < foglalt helyet, s mindkettőjüket nagy sei eg angyal lebegte körül. Sz. Ferenc első meglepetésében magánkívül volt az örömtől. Nem tudott elragadta­tásában mást tenni, mint tórdreborultan imádni az angyalokkal az isteni Fölé­get. — Jézus ekkor így szólította meg sz. Ferencet: „Ferenc, a te és testvéreid buzgalma a hívek őrök üdvének előmozdítása érdekében nem kerülte ki figyelmemet; hogy némileg megjutal­mizzalak érte, kérj nevem dicsőségére valami kegyelmet ós én megadom azt jneked." — „Legszentebb Atyám", vá­I laszolt erre Ferenc, „jóllehet a legna­gyobb bűnösnek érzem magamat, esede­zem hozzád mégis e kegyért: részesítsd mindazokat teljes búcsúban, akik e sz. helyet meglátogatják és bűneiket a lel­kiatyának töredelmes szívvel bevallják." — Folytatta ezután a bold. sz. Mária felé fordulva: „A szüzek szent Szüzét, Anyádat ós az emberiség hathatós szó­szólóját pedig kérem, legyen kegyes pártfogóm ez óhajom érdekében. 1 * Mária egyszülött Fiához híjolt közbenjárni. Utána Jézus ekkép szólott: „Ferenc, sok, amit követelsz, de előbb menj ós kérd megerősítését e dologban annak is, kinek a földön hatalmat adtam a fölol­dozásra ós megkötésre." Erre eltűnt a jelenet. — Sz. Ferene másnap korán reggel Masses testvérrel III. Honon us pápához, Perugiába sietett, ahol a pápa akkortájt ideiglenesen tartózkodott s itt a szentatyának előadta kérelmét. A pápa egyideig vonakodott az akkori időben ily hallatlan nagy búcsút enge­délyezni, de végre isteni sugallattól ösztönöztetve megengedte azonban az év­nek csupán egy napjára szorította. Ezen nap meghatározását sz. Ferenc ismét az égtől várta. Ami csakugyan bekövetke­zett a tél közepén egy második égi je­lenés alkalmával, midőn sz. Ferenc a Porciunkuia kápolnában megjelent Üdvözítőtől e szavakat hallotta: — Akarom tehát, hogy e buc3Ú azon napnak előestéjétől, (aug. 1.) melyen Péter apostolom láncaitól megszabadult,

Next

/
Thumbnails
Contents