ESZTERGOM XXVI. évfolyam 1921

1921-05-15 / 56. szám

XXVI. évfolyam. 56. szám. Ara 2 korona. Keresztény magyar sajtó, Vasárnap, 1921. május 15. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára: Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. T?cr\7ac CvátYi Q*»a • hétköznap 80 fillér, ^ÖJ*

30 OAdill did. vasárnap 1 korona. Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv" nyomdájában. Pünkösd. Irta: Dr. Lepold Antal. Esztergom, 1921. május 10. A beteg világ a gyógyitó oltást felülről várja. A Szentlelket óhajtja, amely felsőbb világosságot és életerőt áraszt az emberekbe, mert sötétség és szellemi zavar köde ereszkedett az emberiségre, gyávaság és gyöngeség mutatkozik a mostani kor nagy föladatainak láttára. Mi legyőzöttek értelmetlenül bámulunk bele a világba. Nem tudjuk fölfogni, ami velünk történik, amit a győzők tesznek és mondanak. Mikor egyik csapásból felocsúdunk s már reménykedni kezdünk, hogy közel az emberi megértés, akkor ujabb csapásba szédülünk bele. Hangosan kiáltjuk az igazunkat, elpanaszoljuk bajainkat, magyarázunk, jajgatunk. Hiába. Mintha körülöttünk nem emberek laknának, akikben ugyanaz a lélek él, amely ért és érez. Könyörtelen egymásutánban jönnek a fájó válaszok, a megaláztatások, a súlyos terhek. Meddig tart ez a kínzás? Talán amig egy szikra életet rejtegetünk ezen a szerencsétlen földön, amelyet még meghagytak? Pünkösd napján kérdőleg nézünk föl az égre, honnan az Igazság lelke száll alá . . . Ellenségeink azt mondják, hogy olyan elbánásban részesülünk, amilyent megérdemlünk. Irgalomról szó sem lehet, mert ők az igazságért harcoltak s az igazság győzelmét örökre meg kell erősíteni. Nekünk tulaj donképen örülnünk kell, hogy az ő kezeikbe estünk, mert ők nekünk is biztosítják a békét, a szabadságot, amelyet mi nem ismertünk s ma sem akarunk fölismerni. Ugy érezzük magunkat, mint a bábeli tornyot épitők a nyelvzavar után. A nyelvek megoszlása után elkövetkezett a fogalomzavar is, mert a győzők — úgy látszik — béke és szabadság, demokrácia, önrendelkezési jog és internacionális testvériség alatt mást értenek, mint mi. Náluk mindezek a szavak azt jelentik, ami érdekeiknek megfelel, amit ők akarnak. A népek szövetsége, a győzők katonai egyezménye: a nagy entente ós a kis entente; az önrendelkezési jog az, hogy a győzők tehetnek velünk bármit, mi pedig a szörnyen kegyetlen békeszerződés kalodájában szenvedhetünk; a demokrácia a győzőknél hatalmi őrület és nemzeti fanatizmus, nálunk a történelem megtagadása és a fölforgató elemek ránkszabaditása; a béke a lekötözött rabnak mozdulatlansága. Ránk illenek Izaiás mondatai: „a béke angyalai keserűen sírnak" (37—7.) „a békében legszörnyűbb az én keserűségem" (38—17.). Kiszabadíthat meg ettől a fogalomzavartól ? Bizonyosan nem az emberi műveltség, amely annyira tudott elfajulni. Egyedül a pünkösdi Lélek, akinek eljövetelekor a legkülönbözőbb nyelvű ós fajú népek is megértették az egyetlen igazság hirdetőit. A Lélek fog igazságot tenni s elrendezi a nagy káoszt, amely felett mindenható erejével lebeg. Aki nem érti meg szavát, azt saját bűne fogja megölni, amelynek hatásosabb a pusztító ereje minden fegyvernél. A győzők bűne fogja a legyőzöttek szenvedéseit megbosszulni. Amit a római költő Róma bűnéről mondott, beválik a világ mostani urainál is : Saevior armis luxuria incubuit, victumque ulciscitur orbem. Mi hiszünk a pünkösdi Lélekben, a tüzes nyelvek megvilágosító, tisztító ós erősítő hatásában. Nemzetünk keservesen csalódott az emberi bölcsesség jelszavaiban. Újra elégetjük azokat a pünkösdi tűzben. Megvetjük a divatos elméleteket, amelyeket megfizetett emberek hirdetnek a mi romlásunkra. Az igazság nem ruha, amelynek divatja van az élelmes szabók folyton változó ötletei szerint. Az igazság örök, mint a Lélek, amely az Atyától ós a Fiútól öröktől fogva származik. Mi a keresztény igazságok alapján akarjuk állami és társadalmi -életünket is berendezni. Meggyőződésünkben meg nem ingathat külföldi ellenségeink s ezek itt- honi szövetségeseinek lármája. Az Erősség Lelkétől várjuk, hogy a magyar nemzet meg ne inogjon a megkezdett helyes* úton. Mivel a nagy forradalmi láz után a magyar nemzet volt az első, amely, mint Szent Pál a damaszkuszi úton, a vakítóan fénylő Krisztussal találkozott s megállt a rombolás útján, bízvást hiszszük, hogy a magyar nemzet a Lélek kiválasztott edénye. S ha eleinte tapogatózva elindultunk Krisztus nyomában, 11 „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A szentek miséjén. (F. Mistrale.) Szemét lesütve lépdelt le a leány a szent Trofimusz-templom lépcsőzetén. Kinn már kezdett sötétedni, a templomban eloltották a vecsernye gyertyáit. A főbejárat kőszentjei megáldották Őt, amint előttük elhaladt és elkísérték szemükkel addig, amig a templomból haza nem ért. Mert kimondhatatlanul okos, fiatal, sőt mondhatni szép volt a leány; a templomban soha senki sem látta őt beszélgetni vagy nevetni. Mialatt a hivők a telten csengő orgonaszó hangja mellett a zsoltárokat énekelték, azt hitte, hogy a paradicsomban van, hogy az angyalok viszik őt. A ragyogó előcsarnok kőszentjei, miután megfigyelték, hogy mindennap utolsónak hagyja el a templomot ós kel útnak, mondom: a jóakaratú kőszentek kegyükbe fogadták a leányt; egyik éjszakán pedig, midőn az idő szelíden lágy volt, róla beszélgettek a portale kőszentjei. — Szeretném, mondta szent János, ha fehér kis apácává lenne, mert a világ olyan viharos és a kolostorok olyan kedvesen-biztos menedékhelyek. Szent Trofimusz meg igy szólt: Igaz, igaz, kétségtelenül igaz! De hát nekem szükségem van reá a templomban, mert kell világosság a sötétségben és kell példa a világ számára is. — Testvéreim, szólott szent Honorátusz, ez éjszakán, mikor a hold rásugározza ezüstös fényét a tavakra, a rétekre, mi leszállunk oszlopainkról, mert ma Mindenszentek napja van: a I mi tiszteletünkre ma szentmisét fognak bemuI tatni . . . Éjfélkor az Ur Jézus fog misézni Alicamps-ban. — Tudjátok mit, tette hozzá szent Lukács, elvisszük oda magunkkal a fiatal szüzet is; fehér ruhába öltöztetjük és kék palástot adunk majd rá. A szavak elhangzottak, a négy szent pedig, mint a lágy szellő, elrepült; röptükben magukkal vitték a kis ártatlan lelkét is* . . Másnap korán reggel felkelt a szép leány... Mindenkinek csak egy ünnepről beszólt, ahol álmában volt jelen: azt mondotta, hogy angyalokat látott a levegőben, hogy Alicampsban misét mondtak, hogy szent Trofimusz volt a ministráns, Krisztus meg a pap .... Franciából: Hunyadi József. Az angolokról. Bemard Shaw, a világhirű angol iró „The Man Of Destiny" (A végzet embere) cimű színművében az egyik főszereplővel, I. Napóleonnal, a következő jellemrajzot mondatja el az angolokról. Napoleon: Háromféle néposztály van a világon, alsó, közép és felső. Az alsó és a felső egy tekintetben hasonlítanak egymásra: nincs lelkiismeretük és erkölcsük. Az alsó néposztály az erkölcsösség alatt áll, a felső, felette. En nem félek egyikétől sem, mert az alsó osztály tudtán kivül lelkiismeretlen, úgy, hogy félistent csinál belőlem, mig a felső osztálybeliek szándékosság nélkül lelkiismeretlenek, úgy, hogy akaratom előtt meghajolnak. Látja : én a világ összes csőcselókón ós Európa összes fejedelmi udvarain úgy fogok végig menni, mint az eke a szántóföldön. A középosztály az, amelyik veszedelmes, benne megvan úgy a tudás, mint a szándók. De annak is megvan a gyönge oldala. Tele van lelkiismeretességgel, keze-lába le van láncolva erkölcse és tisztessége által. {Lady: Akkor le fogja verni az angolokat; mert a boltosok mind közepes emberek.) Napoleon: Nem, mert az angol magában egy faj. Egy angol sem eléggé alacsony sorsú ahoz, hogy skrupulusai legyenek ós egy angol sem eléggé magasrangú ahhoz, hogy szabadulni tudna a skrupulusok zsarnokságától. De minden angol bizonyos csodás erővel születik, amely a világ urává teszi őt. Ha birni óhajt valamit, sohasem vallja be magának, hogy birni óhajtja azt. Türelmesen vár addig, mig — senki se tudná megmondani hogyan, — az a meggyőződés érlelődik meg' benne, hogy az ő erkölcsi és vallási kötelessége leigázni azokat, akik birtokában vannak annak a dolognak, amire neki szüksége van. Akkor azután az angol ellentállhatatlan. Miként az arisztokrata, azt teszi, a mi tetszik neki és megkaparintja, ami után sóvárog. Miként a kalmár, úgy követi ő is feltett szándókát, azzal a buzgósággal és állhatatossággal, a mi erős vallási meggyőződésből és az erkölcsi felelősség mély érzületéből származik. — Egy hatásos erkölcsi póz miatt sohasem jön zavarba. Mint a szabadság és nemzeti füg