ESZTERGOM XXVI. évfolyam 1921

1921-05-15 / 56. szám

legyen ez a krisztuskövetésünk folyton öntudatosabb ós szenvedélyesebb. Gyávaságot és gyöngeséget ne ismerjünk. Mi a nemzeti lét és nemlét szédítő választóvonalán járunk. Minden energiánkra szükség van, hogy félre ne lépjünk. Azért rettentő azoknak a bűne, akik a halál örvényei felett a kereszténység iránytűjével járó magyar nemzetet ma pártoskodással, visszavonással, kétségeskedéssel, kishitűséggel zavarják. Ok a Lélek ellen vétenek. S ez az a bűn, amelyre nincs bocsánat. A közigazgatás reformja és a vármegyék. Dr. Szilárd Béla, a dorogi kerület nemzetgyűlési képviselője, már másodízben szólalt fel a'parlamentben, hogy a közigazgatás korszerű reformjának fontos kérdését megvilágítsa és azon gazdag tapasztalatokat, amelyeket két évtizedes közigazgatási működése alatt szerzett, az egész ország érdekében hasznot hajtóan gyümölcsöztesse. Dr. Szilárd hétfői parlamenti beszédében rámutatott arra, hogy a helyes államháztartási politika szabályai bármennyire átlátszóknak ós egyszerűeknek tűnnek is fel, gyakorlati alkalmazásukban, különösen a jelenlegi bonyolult gazdasági és társadalmi viszonyok közepette szakszerű és alapos tudást igényelnek. Majd áttért a vármegyék szerepére, amelyet a közigazgatás nagy és felelősségteljes munkájában betöltenek ós a jövőben is betölteni hivatottak. A vármegye elavult vonásai és hibái ellenére is a legszilárdabb, egyben legéletképesebb produktuma a teremtő magyar Géniusznak. Felhozzák ellene, hogy az általa végzett közigazgatás nem korszerű ; nem fejti ki azokat a szociális, gazdasági ós kulturális tevékenységeket, amelyeket a változott körülmények előírnak, de viszont nem szabad mellőzni nagy előnyeit, hogy nem tartván lépést a korral, megmaradt konzervatívnak akkor is, amidőn a radikalizmus szerint .kellett volna haladnia, midőn Magyarország ezeréves épületét a fejlődés nevében kezdték bontogatni és utóbb majdnem tökéletesen rombadöntöttók. A vármegyéket két szempontból kell vizsgálat tárgyává tenni. Az egyik, hogy közigazgatást végeznek, a másik, hogy a nemzetet fenntartják ós éltetik. Ha a közigazgatás nem felel meg a követelményeknek, sürgősen hozzá kell látni a célszerű megreformáláshoz. Az újításnak azonban bele kell kapcsolódnia a történelmi vármegye szellemébe, hogy nemzetfenntartó ós éltető erejét el ne veszítse, sőt sokkal tökéletesebben kifejthesse, mint azt a közelmúltban tehette. getlenség nagy bajnoka, legyőzi ós annektálja a fél világot ós ezt gyarmatosításnak nevezi. Ha selejtes árúi számára új piacra van szüksége, hittéritőt küld oda, hogy tanítsa a benszülötteket a béke evangéliumára. A benszülöttek megölik a hittérítőt, arra az angol a kereszténység védelmére fegyvert ragad; harcol érte, hódit érte és végül mennybeli jutalmául megtartja magának a piacot. Szigetországa védelmére papot vesz hajója fedélzetére, az árboc csúcsára keresztes zászlót szegez és igy hajózik a világ végóig, sülyesztve, gyújtogatva ós pusztítva mindenkit, aki vitatni meri a tengerek feletti uralmát. Kérkedik vele, hogy a rabszolga azonnal szabaddá lesz, mihelyt a lába angol földet ér; de ugyanakkor saját szegény gyermekeit hat éves korukban eladja, hogy korbácsütések súlya alatt napi 16 órát dolgozzanak a gyáraikban. Két forradalmat csinál és azután a törvény és rend nevében hadat üzen a francia forradalomnak. Nincs az a rossz és nincs az a jó, amit az angol meg ne tenne, de azért nem találsz angolt, aki helytelenül cselekednék. Mindent elvből cselekszik. Hazafiassági elvből verekszik veled, üzleti elvből rabol meg, imperialisztikus elvből hajt szolgaságba, férfiassági elvből hurrog le, loyalitási elvből támogatja királyát ós köztársasági elvből fejezi le királyát. Jelszava mindig a kötelesség ós sohasem felejti el, hogy az a nemzet, melynek kötelessége azt parancsolja, hogy az angoléval ellenkező legyen az érdeke, el van veszve. Amikor a közigazgatással szemben elégedetlenkedünk, nem szabad a megmaradt bástyákat döngetni, hanem mielőbb intézkedni kell, hogy az ősi vármegyék rendszerébe iktatott közigazgatás modern és jó legyen, olyan, mely a társadalmi életet valóban viszi, irányítja ós a -közjólétet minden vonatkozásban emeli. Dr.. Szilárd nézete szerint a nemzetgyűlésnek munkálkodását ezen a téren kellett volna megkezdenie, hogy mindazok az újítások, melyeket létrehoztunk és a jövőben bevezetni akarunk, olyan szervezet által valósuljanak meg, mely összeállításában, szellemében ós eljárási könnyedségében azt az életet tükrözze vissza, amelyet élni akarunk és amely a megfelelő ós gyors végrehajtás tekintetében garanciát nyújt. A jelenlegi szervezet nyomasztó levegőjében, az irodaszellem merev bástyái közt, az alakiságok huzavonó és eredményt sokszor kizáró tendenciái mellett nem mehet végbe mindaz, amit a lüktető élet haladék nélkül, gyorsan követel. A tisztviselőt necsak a hazafiság alakítsa ós a rátermettség buzdítsa, hanem főleg a való élethez simuló ós ennek követeléseit kényszerítően érvényesíteni tudó berendezkedés is. A • reform nagy óvatosságot igényel azon történeti múltnál, szerepnél fogva, mellyel a beiigazgatás szervei, a törvényhatóságok bírtak. A modern gondolatokkal átszövődött külföldi intézményeket a magyar néplélek ós a tiszteletreméltó mult hagyományaival kell átszőni. A közigazgatás ugyanis szoros kapcsolatban van az alkotmánnyal és ennek berendezéseivel, valamint a területi kérdés megoldásával. Nagy és átfogó reform csak ezekkel való harmóniában képzelhető el. Mig alkotmányunk véglegesen kialakul ós területünk bizonyos tartóssággal elhatárolódik a minket körülvevő államoktól, a közigazgatás terrénumain csak ott alkotunk ós javítunk, ahol az előbb emiitett szoros kapcsolatok nem annyira éreztetik hatásukat, ahol a közélet szervezetében nem teszünk oly változtatásokat, amelyek a végleges elhatározást és berendezkedést befolyásolnák. Azzal a célzattal újítunk, hogy a viszonyok addig is javuljanak, amig teljes regenerálásunk ideje és lehetősége elkövetkezik. Már most teremtünk oly helyzetet, mely az átmenetelt könnyűvé ós a közállapotok javulása következtében a közönséget befogadóképessó teszi. A kiindulás helye a falu legyen. Eddig a város mindig dédelgetettebb gyermeke volt a közigazgatásnak s a falu a mostohagyermek szerepére szorult. Következménye elhagyatottságának, hogy az elégedetlenségben vergődő falusi lélek akaratlanul is a téveszmék felé sodródik ós féktelensógbe tör ki. Bele kell tehát nyúlni a község szociális ós gazdasági életébe és az ezzel kapcsolatos kórdóseket a községi közigazgatás keretében kell megoldani. Anyagi terhektől való mentesítés, új jövedelmi források megnyitása községi üzemek útján és a községi jogosítványok jövedelmezőbb kihasználásával, pl. fatermelós, tógla-mészégetés, kertészet, tejgazdaság, bizonyos jogok, vásár, vámjog azok az eszközök, amelyek itt legelőbb felötlenek. Ez természetesen a községi adminisztráció mai formájában nem volna eredményes. Ezeket a feladatokat csakis az önkormányzat kiszélesítésével lehet megoldani és ha a községek a szorosan vett állami teendők végzése alól pl. adózás, katonaügyf közegészség stb. mentesittetnek és csupán oly dolgokkal foglalkoznak, melyek a községek jólétét megteremtik, vagy emelik. A községi igazgatásnak ilyképen való berendezése mellett fokozottabb szerep jutna a járási hatóságnak. A szolgabíró tennivalóinak nagyobbik részét ne a rendészeti, hanem a jóléti ós közgondozási kérdések képezzék és munkakörét gazdasági és szociális tartalom töltse meg. Irodai agyondolgoztatás helyett mennél többet mozogjon kint a közönség között, hogy lásson, halljon, tapasztaljon és útbaigazítson. A járás közös érdekű közönségét is bizonyos autonom szervezetben kellene összehozni anélkül, hogy a vármegyei vagy a községi önkormányzatot lényegesebben csorbítaná. E tereken a szükségesnek mutatkozó újítást már most keresztül lehetne vinni, mielőtt a nagy reform megalkotását és keresztülvitelét befolyásoló tényezők, az alkotmányi ós területi kérdések adva volnának. Végül Dr. Szilárd a tisztviselők ügyét hozza elő. Tekintélyük lerontása mérhetetlen károkat okoz az országnak. Minősítésüknél a gyakorlati előképzést is kötelezővé kell tenni. Minden tisztviselő végleges alkalmazás előtt legalább is 1 évet a legalsó igazgatási formánál töltsön el. Közel kell lennie az élet mozgalmaihoz ós nem szabad előfordulnia a jövőben annak a helytelenségnek, hogy minden aprócseprő dolgot a minisztériumban intézzenek el. A minisztériumokban termeljék az eszméket az igazgatásból pedig annyit tartsanak a kezükben, ami az általános irányításra, felügyeletre és ellenőrzésre vonatkozik. A többit tegyék azok a hatóságok, amelyek közegei a néppel nem a betűkön keresztül érintkeznek, hanem vele együtt is élnek. A destruktív sajtó ellen. A Move sajtógyűlése, amelyet f. hó 4.-én tartottak a vármegyeháza nagytermében, s amelyről annakidején^ részletes tudósítást irtunk, a következő határozatot hozta, amelyet most hiteles szövegben egész terjedelmében közlünk : „Mi alulírott keresztény-nemzeti irányban élő ós működő egyesületek társulva Esztergom város és vármegye velünk érző közönségével, mai napon megtartott gyűlésünkön egyhangúlag elhatároztuk, hogy : 1. Követeljük a nemzetrontó destruktiv sajtó felelősségre vonását a hadsereg egységének ós fegyelmének megbontásáért, a két szégyenteljes forradalom felidézéséért, a nemzet erJköL_ cseinek lezüllesztóséért, hitének, bizalmának, önT

erzetének megbomlasztásáért, országunk ezeréves határainak rettenetes önzéssel és gyávasággal való összezsugoritásáért. Pártatlan, igazságos, szigorú biróság számoljon le ezzel a saját házainkat, saját templomainkat gyújtogató szeméttel, bélyegezze, büntesse meg azt kinek-kinek bűne szerint. 2. Követelünk egy olyan sajtótörvényt, a mely egyszer és mindenkorra megakadályozza azt, hogy valaki hazugságot Írhasson, hogy valaki a hazának, az országnak, a vallásnak, a hadseregnek, a magyarság jó hírének szándékosan árthasson, a családi tűzhely, a magán becsület szentségét büntetlenül meggyalázhassa vagy pellengérre állithassa. Ez a sajtótörvény gyorsan, csalhatatlanul, biztosan és teljes szigorral sújtsa a vétkest az ő bűne szerint. 3. Követeljük, hogy az ország, a nemzet megerősödése, a vallásos érzés a régi jó erkölcsök visszaállítása, befelé való önbizalmunk, kifelé való jó hírnevünk érdekében ez a sirásó sajtó egyszer ós mindenkorra elnómittassék, termékei megsemmisíttessenek, a nemzet élő testéből ez a rákfene gyökerestől kiirtassók ós majdani kelése lehetetlenné tótessék. Ezen határozatunkat közölni rendeljük : Magyarország főméltóságú kormányzójával, Nagyurunkkal ; Magyarország nagyméltóságú elnöke útján a magyar királyi kormánnyal; Nemzetgyűlési képviselőink útján a nemzetgyűléssel, kérve hazafias kívánságainknak teljesítését. Ezenkívül elhatároztuk azt is, hogy: 1. Minden itt képviselt egyesület egy-egy megbízottat küldjön abba a közös bizottságba, amely a nemzeti veszedelmet jelentő sajtó elleni mozgalmat ellenőrizni hivatott. 2. Minden itt képviselt egyesület aláírásokat gyűjtsön tagjai és bajtársai között a destruktív sajtó ellen. 3. Az ekként megszervezett sajtóbizottság egy helybeli keresztény sajtó központot alakítson, melynek feladata lesz a hazafias keresztény sajtót minden rendelkezésére álló eszközzel pártfogolni ós terjeszteni. Kelt Esztergomban, 1921. május 4.-én." A határozatot a következő egyesületek ós testületek fogadták el kötelezŐleg: Altiszti kör (Dorog), Atlétikai klub (Dorog), Ébredő Magyarok Egyesülete (Esztergom), Hajós-egylet (Esztergom), Ipartestület (Esztergom), Kaszinó (Esztergom), Katholikus kör (Esztergom), Ker. szociális bánya ós kohómunkások (Dorog), Ker. szociális tanítók és tanárok szervezete, Községi elöljáróság (Dorog), Magyar Gyermektanulmányi Társ. eszterg. fiókköre, Move Auguszta-aknai alosztálya, Move dorogi alosztálya, Move esztergomi főosztálya, Move esztergomi nőcsoportja, Magyar turista egyesület esztergomi osztálya, Munkásnő-egyesület (Esztergom), Polgári egyesület (Esztergom), Széchenyi-kaszinó (Esztergom), Szociális Missió (Esztergom), Tanult Férfiak Mária-kongregációja (Esztergom).