ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-01-25 / 20. szám

6 szavazókörben történik* amelyből 3 kör a Belvárosra esik. (I. városháza, II. megyeháza, III. kapu-iskola.) Mindenki, tekintet nélkül arra, hogy kire szavaz, csak ott adhatja le szavazatát, ahová öt a választási biztos beosztotta. Ez a beosztás plakátokon és lapunkban már megjelent. 3. Terrortól, megfélemlítéstől nem kell félni! Maga a választási elnök se tudja, hogy kire adta a szavazó a voksát. Ezt csak az Isten és a szavazó lelkiismerete fogja tudni. 4. A szavazólapon a jelöltek neve a választói törvény szerint betűrendben (névsor szerint) szerepel. Mátéffy neve azért lesz a III. helyen, mert az abc-ben az „M" betű hátrább van, mint a „J

11

", vagy a „K" betű. 5. Kortesfogásoknak, vagy kósza híreknek senki fel ne üljön. A mi győzelmünk biztos!! A Katholikus Kör közgyűlése. Az Esztergomi Katholikus Kör közgyűlései mindenkor kimagasló eseményei voltak e város társasóletónek. E körtől sokat vár Esztergom társadalma s most hogy a keresztény magyarság eszméje lett úrrá a közéletben, a régi liberális légkörben nevelkedett esztergomi intelligenciának nemcsak külsőleg, hanem legbelsőbb érzelmeiben is szinkeresztónnyé, sőt katholikussá való átformálását ezen egyesülettől várja mindenki, akinek nem mindegy, hogy a város vezetőelemei milyen légkörben élnek, hogyan gondolkoznak és van e egyáltalán kÖzszellemfEsztergomban, mely átleng e városon, eszméket termel, irányit ós kiragad olykor-olykor a kisvárosiasság szük látóköréből! Amikor minden, amerre csak nézünk e megtépázott magyar földön, azt harsogja : „kereszténységet, kereszténységet," kétszeres figyelemmel fordult tekintetünk a mi Kath. Körünknek a kommunizmus óta első óletnyilvánulása felé, tettekre szomjas kíváncsisággal vártuk, tud e felülemelkedni ez a közgyűlés a sablonokon és rezonál-e hangos ószrevehetősóggel a künn diadalait arató korszellem győzelmi himnuszaira? Reményünkben nem csalódtunk s ha tettek még nem is, de a jószándék ós a tetteket igérő előjelek mindenkiben megerősítették azt a régi hitet, hogy ezen egyesületből fog kiindulni Esztergom gyökeres krisztianizálódása és e város vezető elemei nemcsak szép szavakban hanem szép tettekben is vezetőivé szegődnek Esztergom népének, annak a népnek, amely szavakat ugyan bőven, de felemelő példákat csak gyéren kap alább az eddig birtokolt helyiséget hagyják meg tagjaink használatára, de gúnyos megjegyzésük minden egyes alkalommal ez volt: „nincs szükség most külön egyesületre, mindenki csatlakozzék azon szakszervezethez, amelybe társadalmi állása irányítja ós osztja." Mi, az esztergomi kath. kör tagjai néma megadással viseltük sorsunkat. Az uccán, sétaközben találkozva csendes ós türelmes rezignációval tárgyaltuk a gyorsan egymásra következő fájdalmas ós rémes eseményeket, amelyek felforgatást, rombolást, pusztulást, kényszernémaságot, félelmetes terrort, ártatlan életek kegyetlen kioltását, véres ós borzalmas halotti torokat létesítettek az egész országban. Egyesületi életre most már nem is mertünk gondolni, hiszen az egyéni élet és szabadság is teljesen el volt nyomva ós egy pillanatig sem volt az biztonságban. Remegve, félelemmel és sokszor borzalommal eltelve lestük mindannyian ezen vad, erkölcstelen és véres uralomnak bukását. Sokat, nagyon sokat szenvedtünk és tűrtünk. Fájdalmunkat magunkba fojtva keseregtünk hazánk gyászos állapotján, saját magunk ós társadalmunk kínos elnyomatásán. Mindenünnen vártuk, türelmetlenül lestük a szabaditót és csak nem akart jönni, nem akart megjelenni. Végre az irgalmas Isten megkönyörült rajtunk ! Négy ós fél hónapig tartó rettegés, kínos I vergődés után felborult a hallatlan terrorban tobzódó, kegyetlenül véres uralom. Megszégyenülve visszahúzódtak és rejtekhelyeikben meglapultak a közélet vezetésére idetolakodott piszkos elemek és igy augusztus hó első napjaiban intelligenciájától s amely e kört sem nézte eddig egyébnek egy disztingváltabb légkörű kaszinónál. Talán megtörik a jég, hogy az egész ország hangos már a keresztény regeneráció életkedvet eláruló egészséges zajától, talán lesz bátorságuk Esztergomban is a világiaknak nyíltan odaállani a magyar keresztfelemelők lelkes táborába ! Ha lesz változás, az e közgyűléstől datálódhatik, mert itt végre nyíltan megszólalt az ébresztő trombitaszó és most már tisztára a vezetők éberségén fordul, hogy a felkeltett figyelem necsak lusta feltápászkodás, majd újra a közöny kényelmes párnáiba való visszahullás legyen, hanem a felóbredettek friss talpraugrással ragadják meg a kedvező alkalmat az állandó ós céltudatos működésre, e város katholicitásának most már tűzön-vízen keresztül való diadalra juttatására! A közgyűlés, amelyről lapunk keddi számában csak röviden emlékeztettünk meg, folyó hó 18.-án, vasárnap d. u. 5 órakor kezdődött a kör nagytermében. A közgyűlést dr. Machovits Gyula prelátus-kanonok, a kör egyházi elnöke nyitotta meg a következő tartalmas ós nagy figyelmet keltő szép beszéddel: Elnöki megnyitó. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Midőn a mai rendes évi közgyűlésünk vezetésére az elnöki széket elfoglalni szerencsém van, mindent megelőzőleg a legnagyobb sajnálattal kell jelentenem, hogy nagyrabecsült ós érdemekben megőszült világi elnökünket, lovag Mattyasóvszky Lajos urat úgy, mint már tavaly is, a magas, azóta természetesen ismét csak előbbrehaladott korral velejáró gyengeség tartotta vissza attól, hogy közöttünk megjelenjék s elnöki szózatában, az évek hosszú sorozatán keresztül megszokott s nekünk mindig jóleső melegséggel, szivót-lelkét előttünk kiöntse. Az e feletti sajnálkozás kifejezése mellett azonban, némi vigásztaláskópen, szives örömest teszek eleget a világi elnök úrtól nyert kedves megbizatásnak s a M. T. Közgyűlést is a legszivólyesebben üdvözlöm. Mult évi közgyűlésünk óta, M. T. Uraim mindnyájan kivétel nélkül és minden téren szegényebbek lettünk, csak egy tekintetben lettünk gazdagabbak: a tapasztalásban, sőt ebben már túlbőven is gazdagodtunk elannyira, hogy évszázadokra is elegendő volna az, a mit egynéhány hónap alatt tapasztaltunk. Nem szándékozom ezen keserves tapasztalásaink részletes taglalásába bocsátkozni, mert úgy hiszem, hogy a titkári jelentós nem fog azok elől, legalább a mi körünket órdeklőleg kitérhetni. En csak úgy általánosságban akarom érinteni ama rémületes pusztulást és összeomlást, a melyet egész állami és társadalmi létünkön, megszabadult a mi körünk is a kommunizmus gonosz szellemétől megmételyezett bitorlóktól. Boldogan, jóleső, benső érzéstől áthatottan jöttek a kiüldözött tagok a visszanyert egyesületi otthonba és meleg szeretettel üdvözölték | egymást a hosszú száműzetés után. Hivatalosan aug. hó 23.-án jöttünk össze először ós vettük újra birtokunkba az elrablott otthont. Üzen alkalommal megtartott választmányi ülésen dr. Machovich Gyula egyházi elnök kedves, meleg ós bensőséges szavakkal üdvözölte a brutális számkivetés után a választmányt. „Körünkben semmi sem történt, semmi sem fordult elő — állapította meg szeretett elnökünk — ami ezen undok barbárság útját egyengette, elősegítette volna, sőt ellenkezőleg, körünk mindig a szép és a biztos társadalmi rendet igyekezett fenntartani a ker. szeretet segítségével. Reméli, hogy a mult ezen keserves tapasztalata megtanít arra, hogyan kell továbbra működnünk." Ugyanezen választmányi ülés megállapította azt a nagyfokú pusztítást és kárt, amelyet az egyesületi házunkba betolakodott építő-, vases fémmunkások szakszervezete okozott nekünk. Visszakerülve régi otthonunkba, mindenütt fosztogatás, lopás ós pusztítás nyomaira találtunk. Fehér asztalneműinket, evőeszközeinket, poharakat ós palackokat, kártyaasztalaink zöld posztóI bevonatát, sok nyomtatványt, nagyszámú alapszabály-példányt semmisítettek meg és tulajdonítottak el a hatalmi tébolytól megrészegedett proletárok. Az okozott kár megközelíti a 20.000 koronát. A választmány elhatározta és felkérte az mondhatnám, saját testünkön tapasztalnunk kellett ós amelynek egész nyomorúságát talán még igen sokáig leszünk kénytelenek végigszenvedni csakis azért, mert nem akartuk, vagy mondjuk inkább, nem tudtuk, nem bírtuk a maga épségében megőrizni és fenntartani ama kettős tengelyt, amely egyesegyedül képes az állami és a társadalmi élet nyugodt ós rendes menetét biztosítani. Erre a kettős tengelyre, mintegy a fenyegető ós bekövetkezendő veszély előórzetóben, már multóvi megnyitó beszédemben is rámutattam, mivel azonban nem hízeleghetek magamnak azzal, hogy akkor elhangzott szavaim még ma is az emlékezet szárnyain lebeghessenek, ma a veszély tényleges bekövetkezése után újból ós újból azt hangoztatom, hogy az állami ós társadalmi élet menete csak akkor ós csakis ott lehet uyugodt, rendes ós zavartalan, amikor és ahol az a tekintély és a szabadság kettős elvének tengelye körül forog. E kettős és együttes elv nélkül, e kettőnek épségben tartása, e kettőnek egyensúlya, együttes érvényesülése és összhangja nélkül nincs állami és társadalmi rend és béke, mert a tekintély szabadság nélkül mindent lenyűgöző zsarnokságra vezet, viszont a szabadság tekintély nélkül tág teret nyit a mindent felborító fóktelensógnek, valóságos fenevadságnak. Egyik állapot sem méltó az emberhez, egyik állapotban sem lehet igazán emberi életet élni. Nekünk sem az egyeduralmi zsarnokság nem kell, mert bár ezt saját tapasztalásunkból nem ismerjük, de azért éppen eleget olvastunk a történelemben a Nabuchodonozorok ós a Nérók VIII. Henrikek, Rettenetes Ivánok rómdolgairól arra, hogy az ilyen uralmat örökre megutáljuk, még kevésbbó kell azonban nekünk s ugyancsak a legnagyobb borzalommal fordulunk el ama már saját tapasztalásunkból is ismert terrorisztikus tömeguralomtól, amely minden isteni, elöljárói és szülői tekintély felbontásával és lábbaltiprásával az ezek által az emberekben féken tartott bestialitást szabadjára ereszti, s ezzel olyan állapotot teremt, amelyben már nem is emberek, hanem valóságos fenevadak előbb a tisztesóg embereit s azután egymást falják fel. A. tirranis ós az anarchia egyaránt utálatos és valóságos átka az emberiségnek, de az előbbi mégis még ha vér, sok vér tapad is hozzá, legalább produkál valamit, amint azt az évszázadok, sőt évezredek előtt ólt világzsarnokoknak még ma is részint épségben fennmaradt, részint még romjaikban is nagyszerű alkotásai mutatják, de a proletárdiktatúra, az anarchia, noha ennek az útja is véres, nagyon véres, az éppenséggel semmit sem produkál, hanem, miként tapasztaltuk is, csak rombol és pusztít. De ha már az emberiség eme két átkának borzalmasságait, az egyikéit, a zsarnokságéit csak a történelemből ugyan, a másikéit, az ochlocratiaéit ellenben közvetlenül is meg kellett ismernünk ós saját létünkön, tesegyesület ügyészót, hogy ezen szakszervezetek vezetősége ellen tegye meg a bűnvádi feljelentést és az okozott károk megtérítése végett rendeljen el biztosítási végrehajtást az érdekelt szakszervezetek vezetőinek vagyonára. A választmány ezen határozatát körünk ügyésze végrehajtotta, de még tárgyalás és döntés ez ügyben nem törtónt. Ilyen előzmények, ilyen nehéz megpróbáltatásokban teljes napok után nem lephet meg senkit, ha körünk élete csendes és egyhangú volt. Helyiségeink még most sincsenek birtokunkban. Megszállott területről kiüldözött, sok szenvedésen átment, derék testvéreink laknak most is két szobát. Azonban biztos ígéretet kaptunk, hogy tavaszra kiköltöznek ós ekkor hosszú nélkülözés után újra berendezkedhetünk. De a fűtőanyag nagy hiánya miatt úgy sem használhattuk volna az összes helyiségeket. Sokáig egy termet sem tudtunk tagjainknak meleggé ós élveehetővé tenni, mivel nem sikerült tüzelőanyagot szereznünk. Akadtak azonban derék, jószívű adakozók, akik lehetővé tették, hogy a kör tagjai legalább egy szobában meghúzódva naponkint felkereshetik a kedves, második otthont ós élvezhetik azt a csekély szórakozást, amelyet a kör mostani nehéz helyzete mellett képes a tagoknak nyújtani. Hálás ós őszinte szívvel kell tehát köszönetet mondanunk mélt. Schiffer Ferenc ós dr. Csárszky István praelátus-kanonok uraknak, akik egyenkint egy kocsi szenet ajándékoztak egyesületünknek. Ugyancsak meleg érzéssel mondjon szép köszönetet a m. t. közgyűlés mélt. dr. Lepold