ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-01-25 / 20. szám

T?C7TI7T)rnM EÁOL 1JD Jí IrUlYl POLITIKAI NAPILAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden nap délután. Előfizetési ára: Egy hónapra 8 korona. Egyes saám ára 50 fillér. Itt az idő! Keresztény Magyar Testvérek! Immár több mint egy esztendeje, hogy kardunk, mely becsületet hozott a magyar népre, eltörött, kihullott kezünkből. A békés otthonba, a munka helyére, a családi tűzhelyre siettünk. Fel akartuk cserélni a csaták fegyverét a munkaeszközökkel. És itthon forrongó talajt, zűrzavart, fejetlenséget találtunk. Lelketlen kufárok egymásután szaggatták le Szent István koronájának gyöngyeit s önző érdekekből odadobták a csatamezők elmaradhatatlan hiénáinak. Majd meg ránkszakadt a poklok tüze. Elemi erővel tört ki a becstelenség tűzhányója, hogy egy hosszú negyedév alatt hamuvá változtasson mindent, ami szent és drága volt előttünk. Kiálltuk a próbát! Bár elszegényedve, bár lerongyolódva, de itt állunk fiatalos erővel, óletakarattal, egy jobb jövő reményével. Odakünn, a messze idegenben, elhangzott a rideg itólet. A győző tudtára adta a félrevezetett, az elbolondított, de le nem győzött magyarságnak kíméletlen szándékát. Éles késsel vájkálnak testünkben s tehetetlen csonkká változtatják a hármas halom ós kettős kereszt birodalmát. Körülöttünk vészfellegek, ellenséges düh, hódító nemzetek. A Kárpátok gyöngysora már nem a mienk; a Tisza bölcsője és sirja idegenben; millió és millió honfitársunk keserves sóhajtásait már csak az esti szellő juttatja hozzánk titokban. Védőink hallgatnak, mert nincsenek; egyedül, elhagyatottan állunk a népek tömkelegében, a népek tülekedésének közepette. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Idebenn egy felébredt, álmából felvert, letargiájából felrázott nemzet halad a polgárosodás, a rendcsinálás, a megerősödés szűk ösvényén. Nemzeti öntudatra ébredtünk, a kereszt árnyékában helyezkedtünk el, mert kard szerezte e hazát s a kereszt tartja fenn. Ugy volt ez a múltban, úgy lesz ez a jövőben is. Keresztény Magyarországot akarunk! Olyant, amilyennek Szent István, Szent László s a többi nemzeti király gondolta ezt az egyetlen kincsünket, a négy folyó vidékét. Életünk vergődés most, de bízzunk a jövőben! Bár mindenünnen fojtogató kéz markol testünkbe, bár jóbarát és részvét nélkül, hallgatagon kell végigszenvednünk az igazságtalan megalázást és gyalázatot, ne essünk kétségbe, ne veszítsük el magyar önérzetünket s bátorságunkat. Mindent elvettek tőlünk, de becsületünket s magyar józanságunkat, higgadtságunkat s meggondoltságunkat nem engedjük. Keresztény Testvérek ! A szebb, jobb magyar jövő alapjait kell leraknunk. Gyermekeink számára örökséget kell szereznünk! Mindannyiunkra kötelességeket ró a haza; mindannyiunknak egy-egy darab lelkiismerettel kell az új magyar hon felépítéséhez hozzájárulnunk. Elérkezett a tettek perce. Lépjünk keresztény lelkünk magyar becsületességével a választási terembe s adjuk le szavazatainkat a keresztény nemzeti programmra. Mutassuk meg, hogy Magyarországon már csak keresztény politikát lehet csinálni. Itt az idő, most, vagy soha! Ne tétovázzunk, ne bocsátkozzunk alkudozásokba, hanem nyilt homlokkal álljunk oda az újjászületett Magyarország bölcsőjéhez. Ha most hibázunk, végleg elbuktunk, ha most győzünk, mindent jóvátehetünk! Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. Aki ma széthúzást szít, aki ma ellenségekké akarja tenni a keresztényeket, aki ma az egységet megbontani igyekszik, az árulója a szent ügynek, az ellensége a hazának! Ha künn, a hősök birodalmában tudtunk egységesen több mint négy évig dacolni halállal, ólomesővel, fagygyal ós soha el nem képzelt nélkülözésekkel, akkor ma kétszeres kötelességünk a vórszerződő magyarok okos, előrelátó elhatározásával ós akaratával érdemes kezekbe letenni ennek a szegény hazának jövendő sorsát. Küldjük be a parlamentbe azt a férfiút, aki minket becsülettel fog képviselni, aki hazánk ügyét legjobb tehetsége szerint fogja szolgálni s akit nagy vezérünk, Friedrich István kórt tőlünk. Mátéffy Viktor egyénisége, tudása, forró hazaszeretete kész beszédes programm, őreá szüksége van az ifjú, sarjadzó Magyarország parlamentjének ! Élj en a keresztény nemzeti programm! Éljen Mátéffy Viktor ! Választóink figyelmébe. Felhívjuk választóink ügy elmét a következőkre: 1. Szavazati joga mindenkinek van, akit a választók lajstromába az utcák szerint való összeírás után felvettek. Tehát az is mehet szavazni, aki szavazóigazolványát tévedésből meg nem kapta, vagy elvesztette. 2. Nincs külön Mátéffy-tab or és Jakus-tábor. A szavazás a város területén AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Riadó! Kárpátokról zúg a szellő, süvít a szél: Minden magyar álljon talpra, aki csak él! Rablóbanda szent hazánkat tépi széjjel, Dicső Nyugat engedi ezt csúnya kéjjel. Aggok, vének, fiúk, lányok, víg legények, Könnyes szemmel elborultán hová néztek? Nem halljátok, mit zúg a szél Kárpát alján, S dől a kereszt magyar hazánk hármas halmán ? Nem látjátok, hogy a Duna miként árad ? Csordultig van, megtölté a magyar bánat. Zászlók alá! fogjon minden magyar puskát, Ha ez nincsen, éles fejszét, szúrós kaszát! Osztrák, cselák, szerb és oláh futra-fusson, Magyart bánt'ni többé eszébe se jusson! zs.— Titkári jelentés. Irta és az „Esztergomi Kath. Kör" 1920. évi január hó 18.-án tartott XXVIII. rendes közgyűlésén felolvasta Dombay Nárcisz alelnök és titkár. Mélyen Tisztelt Közgyűlés! A Mindenhatóhoz emelt benső fohásszal és a hálás szív mélyéből fakadó buzgó imával kell mai beszámolónkat kezdenünk. Hálatelt szívvel kell köszönetet mondanunk a jóságos és kegyes Istennek, hogy ezen a borzalmas, mérhetetlenül sok szenvedéssel és súlyos megpróbáltatásokkal teljes esztendőn szerencsésen átvezérelte egyesületünket és megengedte, hogy a mai napon zavartalanul megtarthatjuk XXVIII. rendes közgyűlésünket. Fájdalmas érzéssel állapithatjuk meg, hogy a szenvedések borzalmas skáláján átment nemzet mellett az elmúlt évben bőven kijutott a rémületből, a kínos fájdalmakból egyeseknek is, de az országunkra súlyosan ránehezedő megpróbáltatások nem kímélték meg egyesületünket, az esztergomi kath. kört sem. Az a destruktív szellemű irányzat — amely minden téren teljes felforgatást ós rombolást kezdett; amely legértékesebb ideáljainkat: a vallás és hazaszeretet fölemelő érzéseit törekedett kitépni az emberi szivekből és az erkölcsi züllés vészes fertőjébe akarta belerántani ezt az agyongyötört és a háborúban teljesen kimerült országot — mondom, ez a romboló szellem kegyetlen terrorjával nekiesett a valláserkölcsös élet melegágyainak: a kath. szervezeteknek is. Ott kezdte meg legelőször romboló munkáját, ahol az erkölcsi érzés alapja a legszilárdabb volt; oda irányította merész támadásának legmórgesebb nyilait, ahol a társadalom értékes I egyedei avégből egyesültek, hogy közös megértéssel és munkával azt a magasztos szellemet ápolják és védjék, amely alapja az egyén, a társadalom, a haza boldog életének és megelégedésének. Nehéz szívvel, elfogódott lelkülettel tekintek ma vissza egyesületünk elmúlt esztendejére. Kálváriajárásunk ép most egy éve kezdődött. Január 19.-re terveztük évi közgyűlésünket, de az akkor már mindegyre jobban erősödő és hatalmasabb tért elfoglaló, hitetlen ós hazátlan szellemű kormányzat megakadályozta ezt. Hosszú utánjárás és többszöri kérés után nagy kegyesen megengedték közgyűlésünknek február hó 9.-én való megtartását. Lélekzetfojtva lestük és néztük ezután azt a romboló és felforgató munkát és az ennek nyomában támadt erkölcsi lesüllyedést, amelyet lelkiismeretlen, kétes jellemű, erkölcstelen ós gonosz elemek minden téren tervszerűen készítettek elő. Majd elkövetkezett hazánk történetének legszomorúbb, leggyászosabb korszaka, amikor rablók, gonosz haramiák szedett-vedett piszkos társasága vette át az uralmat, amely mindent — ami eddig értékes és szent volt nekünk — felforgatni, összerombolni ós tönkretenni iparkodott. Igy jutott a mi egyesületünk háza is gonosz martalócok kezébe. 1919. március 23.-án, egy szomorú emlékezetű vasárnapon, a helybeli építőmunkások szakszervezete a Széchenyi-téren megtartott izgató gyűlés után diadallal bevonult egyesületünk házába, elfoglalta és elkommunizálta azt Összes helyiségeivel ós berendezésével együtt. A tagok megdöbbenve — a még borzalmasabb jövőt nem is sejtve — jelentették a szomorú tényt nekem. Én a magas direktórium előtt többször megjelentem ós kértem, hogy leg-