ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-05-16 / 112. szám

POLITIKAI NAPILAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden nap délután. Előfizetési ára : Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. E

Ofirac 076m óra • hétköznap 80 fillér, gytJb bLdlll did. vasárnap 1 korona. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utoa 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. — Lavinaszerűleg növekedik a tiltakozó áramlat, mely az ántánt „béke"-ajánlatára felzúdult az országban. Városok, falvak, községek, szegény emberek lakta nyomortanyák, mint skorpiócsipósre ugrottak egyszerre talpra s öklüket rázva kiáltják: „Nem, nem, soha!" Ki az, aki szembe mer helyezkedni a nép, a nemzet többségének megnyilatkozásával?! Lássunk tisztán, álljanak elő! Ismerjük még a régi világból ezeket az „alkalmakat leső" politikusokat, kik mint a prédára leső, ravasz róka elbújva, szikrázó szemekkel kémlelnek, szaglásznak, hogy mikor ugorhatnak a biztos zsákmányra s ha ez nem akad, vagy bátor, erős ellenállásra találnak, elsompolyognak ... Igen, igen, ti a nép többségének letéteményesei, lássuk, kik azok, akik nem mernek felemelt fejjel a nép mellé állni e sorsdöntő napokban. Avagy tán afféle rövid lejáratú „pünkösdi királyságnak" tekintik megbízatásaikat, amely nem kötelez semmire ?!... K—y A—d. Az idők méhében. Esztergom, 1920. május 15. Amikor a magyar békét alá akarják íratni, már kiesett a győzelmeiben tobzódó Nyugat kezéből a hatalom, amelylyel a nemzetek jövőjét irányítani akarta. Nemsokára utálattal fog elfordulni az egész világ attól a krisztustalan plutokrata szellemtől, amely ezt a békét inspirálta és talán a saját bűnei következtében elernyedő hatalom utolsó rángása az a kegyetlen mozdulat, amellyel a versaillesi békeszerződést elénk tárták. Tudják, hogy halálra Ítélték a magyar nemzetet akkor is, ha aláírja és akkor is, ha nem irja alá a békét, azonban a szerződés megváltoztatására már nincsen erejök. Pedig bizonyos, hogy az új világ még nem született meg és mindaz, ami eddig történt a béke útján, csupán forrongás, láz és vajúdás. Még benne vagyunk az idők méhében és az új világ fejlődésének első stádiumába akkor jutott el, az első lépés a béke felé akkor történt meg, amikor a versaillesi békeszerződés a magyar nemzetet az élethalál válaszútj ara állította és felrázta a magyarságot, hogy minden erejét az ezeréves haza visszaszerzésére fordítsa és igy elszántan fellépjen azon szellem érdekében, amely a nemzetet a konszolidácó útjára vezette. Azonban szükség volt annak a hatalomnak a féktelenkedéseire is, amely a saját képére és a saját érdekei szerint akart államokat alkotni és békét teremteni. Szükség volt erre azért is, hogy a rohanó események napról-napra bizonyíthassák, hogy az elfajult modernizmus, a liberalizmus, a szociáldemokrácia és a bankokrácia összeházasodott hatalmai mennyire tehetetlenek azzal a destrukcióval szemben, amely kikezdte már az egész világot és amelyet mi már legyőztünk. Ez a két világérdekeltség, ez a kétféle internacionalizmus nem lehet komoly és veszedelmes ellensége egymásnak, hiszen egy anyának a gyermekei, mindketten az istentelen világnézet kultiválói és egyik sem érti meg a történelmi etikát és a nemzeti élet jogait, pszihójót. Lenin világának és a versaillesi hatalmi érdekeltségeknek összeütközéséből csak mindkettőjük pusztulása kövétkezhetik be. Ezt a kérlelhetetlenül folyó küzdelmet pedig meg nem állithatja semmi, a biztosan bekövetkező pusztulásokba már belesodródik a körülöttünk tobzódó világ ereje. Az új, igazságos élet után vágyó lelkek türelme elfogy, az idők méhében véget ér a vajúdás: új, friss hatalom erejét szomjúhozza a világ, a kereszt ismét feltűnik ós a keresztény konstrukció megkezdi munkáját mindenfelé. Magyarország békéje és nagysága most is a kereszténység uralmában van, mint ezer esztendővel ezelőtt. Esztergomból, Szent István városából indult termékeny útjára az a szellem, amely ezeréves dicsőséget, kultúrát rejtegetett Magyarország számára az akkori idők méhében. Ma megtörténhetik az, hogy az újraéledő keresztény Magyarország azt fogja jelenteni a világnak, amit ezer évvel ezelőtt nekünk Esztergom jelentett: megváltást a pogányságból. (g.) íldozócsütörtök Szentkereszten. Több száz főből álló, Budapestről felrándult zarándoksereg énekétől ós imájától volt hangos e hó 13-án a szentkereszti kies búcsújáróhely. Budapesti „Szalózi munkatársak" hozták el valóságos diadalmenettel a Segítő szűz Mária tiszteletére Linger Károlynó úrhölgy nagy áldozatából készült első magyar lobogót a közkedveltségnek örvendő Szalóziánusoknak, akiknek alapitója Don Bosco minden művét a Segítő szűz Mária oltalma alatt kezdte és abba ajánlotta. A zászlót ünnepélyes szent mise után dr. RobiíseJc Ferenc prelátus áldotta meg szentbeszéd kíséretében, melyben kiemelte, hogy Don Bosco létesítette a mult század legnagyobb szociális intézményét. 20 centesimivel zsebében kezdte AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Magyarok reménysége. Báthy László prelátus-kanonok, nagyszombati érseki helytartó szentbeszéde az esztergomi kongregációknak a Bakács-kápolnában tartott áldozócsütörtöki engesztelő és kérő ájtatosságán. Egy poétikus, szép legenda beszéli, hogy egyszer a jámbor, szentóletű, öreg Paulinus püspöknek fel volt dúlva békés lelki világa; valami nagy bánat, fájdalom, szomorúság, vagy önvád rágódott lelkén. A bánatos püspök a szabadba menekült és az erdő szélén sétálva, kérte a jó Istent, adná vissza lelki nyugalmát, lelki békéjét. Egyszerre valami édes, dallamos zenét vélt hallani, mely őt az erdőbe csalogatta. Áttört a sűrűségen, keresztül vágott a százados fák között, mig végre egy tisztásra ért, mely telve volt harangvirággal és a virágok ezernyi kisebb-nagj^obb kelyhe, mintmegannyi ércharangocska mozgott ide-oda — hangjuk egy teljes harmóniába olvadt össze és szállott fel a magasba, Isten színe elé, nyugalmat, lelki békét, kiengesztelődést esedezve Paulinus püspök részére. S a püspök megkönnyebülve borult le a pázsitra ós könnyek között köszönte meg Istennek a megvigasztalódást. A mi lelkünket is kettős bánat emészti: az önvád azokért a móltatlanságokért, amelyekkel most egy éve, különösen a Szűzanya tiszteletére szentelt hónapban őt, a Magyarok Nagyasszonyát és a jó Istent illettük és emészt másrészről a kinzó aggodalom, mi lesz ennek a szerencsétlen országnak, Mária országának a sorsa ? Es ebben a bánatban ós aggodalomban Esztergom városának összes Kongreganistái, tanult és tudós férfiak, katonák, jámbor úrhölgyek, ifjak, leányok ós gyermekek és egy velük érző nagy közönség ide siettek, a bazilika ősrégi kápolnájának kegyelmi képe elé, hogy közös imájuk s óhajtásuk, vágyódásuk egy harmonikus egésszé olvadva, szálljon fel a magyarok Nagyasszonyához, könyörögve megbocsátást a mult méltatlanságaiórt ós esedezve hathatós pártfogást, segegelmet szegény meggyötört, széttépett hazánk részére. Es jól tették, helyesen gondolkoztak, nemesen határoztak, mikor ide siettek kiengesztelődni, bocsánatért esedezni a közelmúlt méltat!anságaiért, sérelmeiért, hálátlanságaiórt, melyeket talán nem is annyira önök, mint az egész város, az egész ország elkövetett. Hiszen mióta a kath. egyház a véres Golgothán megszületett és ajtaja pünkösd ünnepén megnyittatott, — mióta vallásos lelkek epednek a kegyelem, égi áldás, bűnbocsánat vigasza után, azóta mindig az Istenanya volt az, akinek révén ezeket elérni reméltük. De nemcsak kiengesztelődni jöttek itt ma önök össze, hanem a Magyarok Nagyasszonyát ostromolni, hogy szerencsétlen hazánk részére az O hathatós pártfogását ós közbenjárását is lekönyörögjék. Kongreganistákhoz méltóan gondolkoztak, mikor arra határozták magukat, hogy a nemzeti érzés felébresztése, a Területvódő Liga hatalmas készülődése, az országos, nyilvános mozgalmak és tiltakozások megindulása mellett nem feledkeztek meg az égi hatalom megkérlelóséről sem. Nekünk, vallásosán érző magyaroknak nem szabad megfeledkeznünk súlyos helyzetünkben arról, aki Istennél legnagyobb szószólónk, érdekeink buzgó védelmezője volt a lefolyt ezer év alatt ós akit mi a Magyarok Nagyasszonyának nevezünk. Mi volt a magyar nemzet ezer esztendővel ezelőtt? Hódító oroszlán, mely Ázsia pusztáiról kiindulva Európa közepén alakított államot. De itt nem talált megértő szivekre, szerető rokonokra, hanem benn is, szomszédaiban is irigy, önző, ellenséges népekre, kikkel szemben birtokát csak fegyverrel, vérrel védelmezhette meg. De mert ez a mód nem bizonyult tartós államfenntartó eszköznek, első szent királyunk bevezette népét a nyugat nagy keresztény közösségébe és még valami jelentőset cselekedett. Népét nem földi, hanem égi pártfogó oltalma alá helyezte; tette ezt élete legválságosabb perceiben, mikor halálos ágyán feküdt. Ha egy közönséges haldokló vógkivánsága