ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-02-29 / 49. szám

ESZTERGOM POLITIKAI NAPILAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden nap délután. Előfizetési ára: Egy hónapra 8 korona. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. Vármegyénk a fúzióért. Esztergom, február 28. Esztergom vármegye törvényhatósága csütörtöki közgyűlésén táviratot küldött a magyar nemzetgyűlésnek. Ebben vármegyénk az ellenséges megszállás által okozott fájdalmára hivatkozik ós közli aggodalmát azon szomorú jelenség láttára, hogy az ország még ma is pártokra szakad, holott már ismételve hallottuk, hogy a nemzetgyűlés két nagy pártjának programmja között lényeges eltérés nem lévén, a fúziónak csakis az egyéni érvényesülés nálunk még mindig túltengő ezerszeres átka az egyedüli akadálya. Esztergom vármegye joggal emelheti fel tiltakozó szavát a pártoskodás és az egészségtelen egyéni érvényesülések láttára. Derékban szakitotta ketté a cseh megszállás ós lelkünk vérzik idegen járom alatt sínylődő túloldali véreinkórt, akiknek lehetetlen helyzetét, lelki gyötrődéseit teljes mórtékben átérezzük. Képzeljük csak magunkat szerencsétlen túloldali földieink helyzetébe. Hazaszeretetük, magyarságuk nap-nap után kemény próbára van téve s a lelkierőt csak az a biztos remény tarthatja fel bennük, hogy rövidesen majd csak elmúlnak e szomorú idők s ők a magyar hazának ismét szeretettel keblére ölelt gyermekei lehetnek. E reményük azonban elkeseredéssé változhatik mindannyiszor, ahányszor olvassák amúgy is túlzó lapjaikban a magyar állapotok rajzát, ahol a régi magyar pártoskodás teljes dühöngése gyanánt jellemzik azt a kontroverziát, amely ma fennáll nálunk a Keresztény Nemzeti Egyesülés és a Kisgazda Párt között. A napokban kezünkbe került egy megszállott területen megjelenő magyar nyelvű újság és megdöbbenéssel olvastuk, mily torzitó szemüvegen keresztül mutatják be abban véreinknek a budapesti dolgokat Somogyi halálától kezdve Rubinek miniszterelnöki aspirációiig. Képzeljük el most, hogy túloldali véreink, főleg újságolvasás nélkül ellenni nem tudó intelligenciánk, amely hivatva van az egyszerűbb népet irányitani, mily fogalmakat szerezhet mirólunk, ha nap-nap után ilyen torzított hirek képezik szellemi táplálókát. Ily hirek mily könnyen el tudják altatni a hazaszeretet lángját egyesek szivében. S hogy ez nem egészen közömbös dolog miránk nézve, csak arra gondoljunk, hogy mi egyre és egész Európa lelkiismeretét fölverve követeljük megszállott területeken a népszavazást. Mily könnyen ós nyugodt lelkiismerettel tekinthetnénk ez elé, ha parlamentünk a szilárd egység képét mutatná, ha azt látná a világ, azt látnák elszakított testvéreink, hogy a megcsonkított magyarság, mint egy. ember áll a keresztény nemzeti lobogó alatt és nem választanák ketté tisztára egyéni érvényesülés keltette aka<dályok. Igy azonban csak fájdalommal nézzük a rút jelenséget és teljesen értjük azt a szegény túloldali testvérünket, aki torzhirek hatása alatt szivében elordul tőlünk és felkiált a bujdosó Corjolánnal: Átok reád viszály hona Nem vagyok már fiad! . . . Kicsinyeinkért. Az „Esztergomi Kisdedóvó Társulat" a következő felhívást és kérelmet intézi Esztergom város jóérzésű közönségéhez, melyet a jó ügy érdekében közlünk egész terjedelmében: „A világháború pusztító vihara a magyar nemzet életerejében kimondhatatlan s megmérhetetlen károkat okozott az által, hogy a nemzet szine-javát, díszét, virágát tépte le a magyar faj ezeréves törzséről. Ezt a veszteséget csak fokozza az a körülmény, hogy a magyar haza testéből idegen, rabló nemzetek éhes ordas módjára prédául színmagyar vidékeket hasítottak le s igy az amúgy is legyengült magyar fajt végkép ki akarják irtani a föld színéről. A magyar nemzet azonban, mely már végigszenvedte tatár és török uralmak, szomorú vógezetű irtó háborúk csapásait, mindig önerejéből állott talpra s pótolta azokat a veszteségeket, melyeket e szörnyű történelmi tragédiák során szenvedett. Igy lesz ez most is, igy kell ennek lennie most is. Az emberanyagban szenvedett veszteségeket most elsősorban fokozott gyermekvédelmi intézkedésekkel, a gyermekvédelemmel hivatásosan foglalkozó intézmények hazafias támogatásával kell lehetőleg kiegyenlíteni s pótolni. Szűkebb 'pátriánk: Esztergom város közönsége s társadalma is igen nagyarányú véráldozatot hozott a haza oltárán, melyet nemcsak hazánk, de városunk jövőjéért is aggódó lélekkel kell gyermekvédelmi intézményeink lelkes s intenzív támogatása által visszapótolnunk. Esztergom város legrégibb gyermekvédelmi intézménye az „Esztergomi Kisdedóvó Társulat", mely Bottyán-utcai házában immár ötvenhét éve tart fönn áldozatkész lelkek adományaiból és tagdijaiból egy mintaszerű kisdedóvót, hol nemes valláskülönbség nélkül erkölcsös és hazafias szellemű nevelésben részesíti e város kisdedeit AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Csőre Bindi csizmája. Irta: Csite Károly. A csizmafejelós dolga úgy tudódott ki, hogy a falu kanásza, Csőre Bindi a korcsmából hazamenet igy méltatlankodott Gyuri előtt az utcán: y — Hej Gyúr a, milyen oktondi voltam az imént! — Elhiszem — helyeselte Gyura öntudatlanul. —- Tudom, ahogy megijedt az a suszter, új csizmát is varrt volna, amiért nem árulom el a feleségének. S mégis olyan ostoba voltam, hogy csak a csizmám fejeiésót kértem tőle. — Ingyen ? ! — kérdezte Gyura bojtár csodálkozva. — Oktondi vagy, hát még pénzt is adnék érte ? Örüljön, hogy hallgatok. — Hej, de hamis ember maga, hogy igy fizeti meg a szegény ember munkáját! — tört ki Gyurából a méltatlankodás. Nem is szolgálok sokáig magánál, mert kitelik magától, hogy engemet is igy fizet ki! Csőre Bindi ekkora vakmerőség következtében úgy megállt az utcán, mint a cövek. — Mi ez ? ! . . . Hogy mersz te igy beszélni a kenyóradó gazdáddal! — ordította torkaszakadtából s kökényfa botját Gyura felé irányította. De Gyárának volt esze, megiramodott az utcán s a bot csak a levegőt hasította ketté. Bindi látta, hogy nem versenyezhet Gyura gyors lábaival, felkapott hát egy nagy kavicsot s azt hajította utána. Ámde az elhajított kavics célt tévesztett. Szigethiék nyitott ablakán repült be. Éppen asztalnál ült az egész família. Egy taligakerék nagyságú tálból kanalazták a tejes zuzorkát s ime egyszercsak egy jókora kemény gombóc pottyanik a párolgó ételbe. Egy hétre rá Náci mester elkészítette titokban a csizmákat. Természetesen Rozi asszony mit sem tudott a dologból. Különben rossz napra virradt volna föl a májszter úr. A kész csizmák hazaküldésével már jobban meg volt akadva a májsztram. Mikép küldje haza, hogy észre ne vegye a Rozi? . . . Hopp, meg van! — bökött hosszas töprengés után a homlokához. — Rózikóm! -r szólt mézédes hangon kedves élete párjához, — miért nem törődsz valamicskét magaddal is? — Micsoda ostobaságot beszélsz? — igy a Rézi asszony. — Azt mondom, hogy nem gondolsz magaddal semmit. Nézd meg a magadfajta városi cipészmesternéket, mindnek van kalapja. Te pedig úgy jársz, mint a falusi asszonyok. Ez nem járja. Ha azt akarod, hogy tekintélyed legyen a faluban, kalapot kell venned. Rézi gondolkodúba esett: — Mondasz valamit, ember. Most az egyszer igazad van. Holnap hetivásár lesz a városban, bemegyek, veszek egyet. De azt megmondom előre, hogy olyas mostani divatost, zsomborformájút nem veszek. — Helyes. Végy inkább rosta formájút. Másnap csakugyan elment Rézi a városba. Náci pedig hazaküldte a kész csizmákat kis trónörökösével, azaz inasával. Csőre Bindi borravalóul egy nagyobbszabású, erdőszólen talált százéves rézpénzt nyomott a csizmaszár nagyságú fickó csirizes markába, aki nyilván gyanúsnak találta a szokatlan rézpénzt, bámulva forgatta magában. — No mi baj öcskös? Miért nem tetszik az a krajcár? — Nagy! — nyögte a fióka Náci. — Csacsi vagy fiam ! Hisz a kalács is annál jobb, minél nagyobb. Ezek után Bindi próbát tett a csizmákkal. És mikor hosszas erőlködéssel a második csizmába is belecsosszantotta lábát, oly borzasztó ordítást vitt véghez, hogy a fertály alvég összeszaladt csodájára. Bosszú műve volt az egész. Náci mester egy jókora, hegyes szeget állított fel a sarok fölött a csizma belsejében. Hiába mondják sokan, hogy a mai világban nincsenek jó testvérek. Hát a bosszú és kárörvendós micsoda ? Bindinél is a bosszúhoz beállott vendégkép annak szerető testvére, a kárörvendés ördöge. S annak következtében kiderült vihartól viselt ábrázata. Ugyanis az a gonosz gondolata támadt, hogy Gy urával is felhúzatja a szeges csizmát.