ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-04-14 / 15. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap, ilőfizetési árak : Egész évre 12 kor., fél évre 6 kor. Egyes szám ara 20 fillér. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. Társszerkesztő : SZVOBODA ROMÁN. Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szára alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. A konkolyhintők. Esztergom, április 13. Aki figyelemmel kiséri a liberális lelkiismeretű s mindig rejtett célokért dolgozó „modern" napilapok társadalmi kérdéseket tárgyaló cikkeit, lehetetlen észre nem vennie, mennyire szabadszájú hangon s modorban feszegetik a sexuális élet legdiskrétebb kérdéseit jónevü irók, kiknek publicisztikai közszereplésük s az a sajtóorgánum, melyet ferde elveik terjesztésére felhasználnak, kétségtelenül a könnyenhivök tekintélyes seregét biztositja hallgatókul s követökül. A társadalmi s állami élet jogi vonatkozású, erkölcsi jelentőségű s évezredes törvények, hagyományok és szokások által szentesitett alaptételeit s igazságait ferde világitásba állítva s a jóhiszeműség látszatával bevonva, mint képtelen szükségszerűségeket vagy lehetőségeket — mint az ostyába burkolt keserűséget, — iparkodnak beadni az alacsonyabb, kisebb intelligenciájú közönségnek, könnyenhivö aszszonyoknak, s a divatosan szabott kabátban, de ferde világnézetekben élö férfinépnek. A házasságon kivül született gyermek jogi védelméből, a vadházasságok s házasságtörések erkölcsileg s törvényileg jogosulatlan kérdéseiből, a női nemnek a háború folytán előállott számbeli többségéből, a prostitúció s a kitartott barátnő ügyéből komoly s olyan formába foglalt társadalmi kérdéseket csinálnak, mint amelyekről csak a türelem és elnézés hangján szabad tárgyalni, mert szerintük ezek a kérdések szorosan összefüggnek a népmozgalmi statisztika adatainak javulásával s az emberi boldogság kérdésével. Ezek a lapok és ezek az irók szemérmetlen nyíltsággal dicsőítik a leányanyák s a hűtlen hadiasszonyok magatartását, elismerő szavakkal honorálják a szabadkőműves szervezetek gyermekvédelmi céljait, melyek azonban kizárólag a törvénytelen gyermekek megmentésével foglalkoznak s melyek el hagyják veszni szemhunyorítás nélkül a szegénysorsú munkásasszony törvényes körülmények között világrahozott gyermekét s elmaradottságnak, konzervativizmusnak minősítik az egyház felfogását s álláspontját, mely a házasság szentségét tartja az állam és a társadalom egyetlen elfogadható alapkövének, melyen ezek felépülhetnek s virágozhatnak. A magát liberális felfogásúnak valló, igazában azonban hamis cégér alatt rejtetten önös célokért dolgozó sajtó ezzel a propagandával természetesen korántsem nemzetfenntartó célokat s a társadalom közerkölcsösségét előmozdító állapotokat akar elérni, hanem a magyar faj erkölcsi életének meglazitásával könnyebben kiaknázható s kihasználható helyzetet akar teremteni bizonyos egyházellenes, nemzetietlen, de az ö faji aspirációiknak kedvező áramlatok s irányzatok számára. Ehhez kell neki a páholyok pénzén felnevelt törvénytelen gyermek, ehhez kell neki a szabadkömives jótékonyság kenyerén megmentett szegény, munkásosztálybeli leányanyák hálája, kik gyermekeiket majd a humanizmus viszonzásául a páholyok elveinek tiszteletére s becsülésére fogják nevelni. A család a gyermekkel együttesen képezi azt a legkisebb államformát, azt az erkölcsi jogalapon nyugvó társaságot, mely, mint az elemek a nagy természet szerves és szervetlen világát, a társadalmat s az államot alkotja. Aki ezt az elemet elvonja, megrontja, megsemmisíti, — megbontja egyúttal a természet rendjét is. Aki a család, erkölcsi alapjait megbolygatja, a ki a társadalom- s államalkotó egyedek létfeltételeit megtámadja, az kockáztatja az állam, a társadalom, az egyház alapjait. Az egészséges társadalom csak egészséges erkölcsű emberekből s csak egészséges szervezetű családokon épülhet fel. Már pedig az erkölcstelen szerelem, a házasságtörés, a törvénytelen gyermek s a házasélet tisztes voltának meghiúsítása korántsem azok a tényezők, melyek összességéből, vagy elemeiből egy egészséges társadalom felépülhet s fejlödésképessé válhatik. Akik tehát a sexuális kérdések helytelen s erkölcstelen irányban való fejtegetésével, az ezzel összefüggő társadalmi fejlődés létfeltételeit kockáztató irányzatok propagálásával, előmozdításával a társadalmi élet jogos, törvényes és erkölcsös alapjait megbolygatják, kik megmételyezik a közfelfogást, a helyes elveket s igazságokat, azok olyanok, mint a tiszta búzával bevetett AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A hazatérőkhöz. Tudtok-e hinni még a szép tavaszban ? Virágtalan, dermesztő tél után ; Avagy meggyötört, fáradt szivetekben A hitnek mécse sem pislog talán ? Tudtok-e hinni még egy szebb jövőben ? Mely kárpótol a szenvedésekért, Es tudtok-e még hinni hűségünkben, Vagy bűnhődjünk mind mások bűnéért? Tudtok-e hinni még tündérmesékben, — Hisz a boldogság oly rég elhagyott — Vagy színtelen lett lelketek világa? Szegény királyfik, drága koldusok ! ? Kossányi Alajosné. Metamorphozis. Irta: Lenz Ferene. Feleségem tehát uj ruhát akar csináltatni. Semmibe sem fog kerülni és azért lesz olyan olcsó, mert a szövet már megvan. Ez különben mindig így van. Ha nincs meg a szövet, akkor a csináltatás, a kellékek meg a fazon drága — és a szövet csekélység. Ha megvan a szövet, akkor a csináltatás stb. igazán csekélység, hiszen a legdrágább, a szövet már megvan. Feleségemnek van valami piros foulardja, évekkel ezelőtt vette, de nem kellett semmire, mert piros neki sohasem állt jól ós most sem áll jól és ezután sem fog jól állani. De megvette, mert piros szine olyan szép és maga a szövet olyan olcsó volt. Megvette, nem hogy használja, hanem, csakhogy legyen, hogy egyszer esetleg elajándékozza. Persze, nem ajándékozza el. Okos asszony ilyesmit el nem ajándékoz, mert nem tudhatja, vájjon nem használhatja-e még. Persze nem használhatja, de el sem ajándékozza. Inkább feküdjék, mig a szekrények tömve vannak. Akkor majd uj szekrényeket vesz és ha ezek a régi lakásban már el nem férnek — akkor hát nagyobb lakás kell. Hogyan jött feleségem arra a gondolatra hogy kétéves, piros,, foulárdját értékesíteni kellene, nem tudom. 0 nem mondta, én nem kérdeztem. A világon csak boldog házasságok volnának, ha a férjek sohasem kérdeznének semmit. A piros foulard-ral tehát valami lesz. De piros neki sohasem állt jól és most sem áll jól és ezután sem fog jól állni! Nem marad tehát más hátra, mint elfogadni a szabó tanácsát és piros foulard-t átfestetni. Vagy szürkére, vagy feketére. Es feleségem elhatározta, hogy a szövetet szürkére festeti . . . nem . . . feketére ... vagy mégis szürkére ... vagy talán inkább mégis feketére, hiszen már annyi szürke kosztümje volt, de feketét nem szívesen visel és a szürke jobban is áll, sokkal derültebb, barátságosabb ... igaz, hogy a fekete előkelőbb, nagyobb társaságokban inkább érvényesül. Már például színházba inkább szürkében menne, amikor a nagy, szürke, strucctollas kalap már amúgy is megvan . . ., de viszont a feketéhez megvolna a fekete kalap . . . sőt... a feketéhez a szürke kalap is szép volna, ha vesszük, még szebb is, igy ugyanis kissé egyhangú az egész ... — de vájjon nem volna-e jó a szürkéhez a rózsás kalap, azzal a diszkrét orgonadisszel és a rózsaszínű szallagokkal . . . ? Tehát: szürke vagy fekete lesz a piros foulard. Jaj ... jaj . . . nem könnyű dolog ez ! Feleségem törte a fejét. Ha mi, férfiak a fejünket törjük, beleülünk egy kényelmes székbe, rágyújtunk egy jobb cigarettára és gondolkodunk addig, amig valamire való megoldást találunk. Az asszony reggeltől estig „elhatározza" magát. A férfi tanakodik magában, hogy végre • valamerre határozzon, az asszony nem is akar eredményre jutni, ezért tehát elmegy tanácsért barátnőihez. Mindegyikhez ezzel állit be: „Hm . . . izé ... gondolom igy jól lesz. Nem gondolom igy jól lesz. Nem gondolod te is, szivem, hogy igy legjobban teszek?" Magában persze csendesen ellentmondásra vár, mert hiszen, ha a barátnők is úgy találnák jónak, ahogyan ő, akkor igazán minek is kikérni tanácsukat? Amit maga is tud az ember, minek azt másoktól kérdezni ? És igy végleges döntés történt. A szövet sem szürkére, sem feketére nem lesz festetve, hanem lilára. Lila mégis csak gyönyörű! Hejh! — azon az estén, amelyen végleg a