ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-12-22 / 51. szám

polgármesterét, Brenner Antal dr. városi tanácsost és nejét, Kiss Károly dr. theol. tanárt, sok tisztet, az úri leányok Mária kongregációjának igen sok tagját, a munkásnő-egyesület lelkes munkásait ós sok jó mamát, papát, Jancsit, Pistit, Ilust, Gizit. Hej! De ragyogott ezeknek a szeme, mikor — a játékosztály hoz kerültek! Csak ugy nyelték — a sok szépséget! . .. Szinte láttam a szemükből, hogy mindenik arra gondol: „Csak nekem is hozna ilyet a jó Jézuska ..." A játékosztály babái Fuchs Nellikét, Glúth Terézt, Uhrich Irént, Brenner Ilonkát, Glúth Ferencnót dicsérték. Kicsinyes, de aranyos munkák ! Maradék dolgokból varrták áldozatkész lélekkel, ügyes kézzel. Müller Margitka kis divánkái pedig szinte kinálták magukat a mosolygó babáknak! De ha ők nem is ereszkedtek le magaslataikból, annál inkább megpihent rajtuk a mamák és papák tekintete s rövidesen összevásárolták az ízléses pamlagokat. A gyermekruha osztálynál barátságos leányarcok fogadtak. Árulgatták szebbnél szebb gyermekruha-kószitmónyeiket, melyeket régi, elkopott ruhákból varrtak a szerény tagok. Müller Margitkán és Glúth Terézen kivül részt vett a munkában Mórász Teréz, Kertész Rózsi, Kiss Matild, Henczy Erzsébet stb. Büszke öntudattal hivalkodtak a kis karton, szatin, lüszter köténykék, blúzok ós ruhák s ha nem súgja meg a buzgó elnöknő, rá se gondoltunk volna, hogy régi-régi múltra tekinthetnek vissza a büszkélkedő, cicomás jószágok! Persze, ahol ügyes kezek forgatják — a tűt ós ollót, ott ujjá és használhatóvá lesz — a régi ruhadarab is. A kézimunkákra voltunk a legkiváncsiabbak. Szinte vártuk, hogy nőmunkások kiállításánál ebben bővelkedni fogunk. Nem csalódtunk. A Madeira himzés minden fajtáját találtuk a terem jobb sarkában. Előttük kis asztalkánál — szerényen — a mindent sajátjából ós sajátkezüleg készítő Foltin Mariska. Mennyi öltés, mennyi fáradság előzte azt meg, mig ezek a csendben dolgozó kezek megpihenhettek kedves munkájukon . . . Egyik asztalon sás és gyékény tárgyakat találtunk! Cipőtől kezdve — minden fajtájú szatyoron keresztül — egészen a legdíszesebb asztaldíszig. Gábriel Ilonka vezetése mellett készültek ezek a közhasznú tárgyat, melyeket szórakozva s az egyesület nagy hasznára készítenek a tagok. Derék kalauznőmtől értesültem, hogy ezt a munkát a jövőben is, az egész év alatt folytatja az egyesület, mert ennek jövedelme alkotja az egyesület egyéb legfőbb anyagi forrását. Alig jutott időnk, hogy a gazdag buffetet nézzük, mely Fuchs Rózsika, Brenner Józsefné, Brühl József, Schrank Béla, Dóczy N.,Adorjánné, Palkovics Mariska áldozatkészségét dicsérte — mert csengetést hallunk s a város polgármestere beszélni kezdett! Ilyenkor nagyhangú dikciókat szoktak mondani — a jóakaratú, de üres emberek! Antony Béla polgármester nem ezt tette. Keresetlen egyszerű szavakkal a bazárt a dolgozó nép szimbolikus tényének mondotta. A ker. munkásnők megértették, hogy ebben a nagyon sújtott országban csak annak lehet hazája, ki kezének, szellemének munkájával siet a romokban heverő hazát felépíteni ... A kis szoba zsongni kezdett. Árulók-vevők kedves beszélgetései tették hangossá a termet. Jól esett, hogy az árak hallatára — elképedt a kérdező! Olyan olcsó volt. Természetes. Ahol lélek, krisztusi szeretet dolgozott, ahol egyéni haszon kizárva, ott igazi öe/íásjárakat hall az ember. Elbúcsúztam. Megköszöntem a kedves elnöknő lebilincselő magyarázatait s a piszkos utcán hazabotorkáltam. Nem tudom miért, de ugy tünt fel nekem, mintha a munka csendes otthonából a dologtalan világba léptem volna ki! Pláne, mikor soksok bámész alakba botlottam az uton.. . Ugy kikívánkozott belőlem a szó! Oda akartam kiáltani nekik: Tanuljatok dolgozni, áldozatos ós hasznos munkát végezni a város szegény, de jólelkű munkásnőitől . . . Riporter. l/árosunk és vármegyénk. Személyi hirek. Reviczky Elemér párkányjárási főszolgabiró, akit a népkormány a felvidék katonai kormánybiztosává nevezett ki, kormánybiztosi állásától megválván, a jövő héten ismét átveszi a párkányi főszolgabírói hivatal vezetését. — Esztergom vármegye kormánybiztosa az üresedésben levő főispáni titkárságra dr. Zsiga János vármegyei aljegyzőt nevezte ki. Kép viselőj elölések. A nemzetgyűlési képviselő-választásokat még ki sem irta a kormány, máris kezdetét vette országosan az agitáció. Vármegyénk két kerületének van már jelöltje. A párkányi járás iparosainak és kereskedőinek testülete vasárnap délelőtt tartott közgyűlésén a jelöltséget Kobek Kornél államtitkárnak ajánlotta fel. A napokban küldöttség fogja Kobek Kornélt erről értesíteni. A dorogi kerületben Kernstock Károlynak készítik a talajt, aki radikális programmal lép fel. — Az ipolyszalkai választókerületben az országos független Károlyi-párt központi titkárát, Drozdy Győzőt jelölték, ki a jelölést elfogadta. A keresztényszociális párt alakuló gyűlése ma délután 3 órakor lesz a vármegyeház nagytermében. A gyűlésre a párt szervezőbizottsága falragaszok útján a következő felhívást bocsátotta ki: Magyar Nők ! Magyar Férfiak ! Jöjjetek el december 22-én, vasárnap d. u. 3 órakor a vármegyeháza nagytermébe az esztergomi Keresztónyszociális Párt alakuló népgyűlésére. Ha szeretitek az igazságot, a bátor szót, ha tisztán akartok látni a mai politikai zűrzavarban, ha magyar hazátok nagy szeretete él még tibennetek: ott lesztek ! Testvéri szeretettel vár mindenkit a Keresztényszociális Párt előkészítő bizottsága. Rendkívüli megyegyülés. Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága december 28-án d. e. 10 órakor rendkívüli megyegyülóst tart. 27-én d. e. 10 órakor az állandó választmány ülésezik. Az Esztergomi Köztársasági Károlyi-párt megalakulása. Szombaton este 5 órakor a vármegyeháza nagytermében folyt le az Esztergomi Köztársasági Károlyi-párt megalakulása. Az alakuló gyűlést dr. Prikkel Marián pártelnök nyitotta meg hosszabb beszéddel. Majd a tisztikar megalakítása következett. Elnök lett dr. Prikkel Marián, társelnökök: dr. Katona Sándor, Dombay Nárcisz, Bartalos Vince és Horváth Mihály. Ügyvezető alelnök: dr. Zwillinger Ferenc. Jegyzők: dr. Boross Géza és dr. Popper Dezső. Pénztáros : dr. Sebők Ferenc. Ügyész: dr. Kőműves László. Gazda: Laiszky Kázmér. A választmány megalakítása is későbbre maradt. A megalakulás után dr. Katona Sándor, Dombay Nárcisz, Bartalos Vince ós Tátus János mondottak hatásos beszédeket. Értekezlet a földreformról. Beniczky Ödön kormánybiztos elnöklete alatt f. hó 19-ón a vármegye földbirtokosainak rósztvótelóvel a földreform ügyében értekezlet volt, melyen a jelenlevők a népnek a földhöz való juttatása érdekében való áldozatkészségüket kinyilvánítván, aggodalmuknak adtak kifejezést a mindinkább elhatalmasodó munkakerülós miatt. Karácsonyi népszokások. Talán szebben hangzó cim lett volna: a nóppoezis. De maradjon az egyszerű köpönyeg, hisz a nép lelkét, szép, tiszta naiv lelkét is darócgúnya takarja. Olyan az, mint a muzslai templom. Ütődött, kopottas — kívülről, de ünnepies, hangulatos — belülről. Olyan édes a szemlélődós, ha a naivul gondolkozó magyar lelkébe nézünk. A karácsony szent misteriuma, borongós, de amellett derűs hangulata megtermékenyíti a nép lelkét s gyönyörű köntösbe öltözteti gondolatait. A karácsony estének hangulatához tartozik a naiv népszokás. Nem a babona. Ez szellemtelen, kíváncsiskodó. Emez kedves, lélekemelő, vallási tartalmú. A karácsony estét megelőzőleg nagy a munka. Takarítás, rendezkedés — még az első szobában is. Abban, ahová a vendégen kivül nem igen lép halandó. Előkerül a legszebb csipke, a legdíszesebb ködmen, a legszebb fehér abrosz, hisz — a kis Jézuskát várja a család. Az asztalra karácsonyfa kerül. Körülötte ajándékok. Lovak a Pistinek, babák a Marosának. Eddig rendjén van minden. Eddig minden háznál egyforma a szokás. A csengetés is egyformán hangzik — az angyalka száll be az ablakon — s örömmel szalad a szobába a kíváncsiságtól égő gyereksereg . . . Azután versek, köszönések, ima, forró anyai csókok ! A nép lelke azonban tágabb lélek. Többet befogad, mint a család tagjai. Neki a családon kivül „hozzátartozója" még a szegény, a nyomorult, az elhagyott is. Mintha azt mondaná a lelke: Mikor Krisztus születését ünnepeljük, akkor ne legyen éhező szegény! 0 nem mondja, nem beszéli, nem is igen tudná, de teszi. A szoba egyik sarkába friss szalmát hint a gondos gazdasszony. Rajta kenyerek, pirosra sült kalácsok — a szegények számára. Mellette kis zacskóban dió, mogyoró — a mendikáns gyerekek számára. Nem is mehet el ilyenkor senki üres kézzel. A falu apróságai annyit kalácsot, diót mendikálnak össze, hogy alig győzik hazavinni szegényes otthonukba. Estefelé indul útnak a mendikálók és betlehemesek csapatai. Nem mendikusok, nem koldusok ezek. Á tisztességhez tartozik, hogy a keresztleány, keresztfiú — mendikáljon a keresztszülék ablakja alatt. A falu népének legszebb köszöntése, ha az ablak alatt felhangzik a „Jancsi fiam" hangja: „Krisztus Jézus született . . ." Könnybelábadt szemekkel hallgatja a jó öreg Józsi gazda, s rögvest kiküldi az anyjukot: „Hidd be egy csöppet a Jancsi gyereket." Még ajtóhoz se ér az anyjuk, már ott dörömböl a gyerek s a legszebb kívánságot „Bort, búzát, békességet, — Holtuk után örök üdvösséget" kíván a jó keresztszülőknek. De van is aztán ajándék! Bőven osztja a. teritett asztal s biz alig tudja befogadni a szájas tarisznya. \ A Jancsi gyerek meg kezetcsókol a korosztályának s nagy hálálkodással viszi magával a kis Jézuska ajándékát. Gázol a havon, sáron keresztül, hogy az Andris sógor, vagy Rezka néni ablakja alatt újra elénekelhesse boldogságot hirdető énekét . . . A vacsora idején — korán kezdődik — az asztalhoz ül a család. Mindenkit- bevárnak. Ezen a vacsorán nem szabad hiányozni senkinek ! Mégis a kezdés után feltűnik — egy tányérnak nincs gazdája . . . egy poharat nem űrit ki senki . . . — Az ismeretlen és váratlan vendég helye ez! —•„Hátha küld valakit a kis Jézus? Annak is éreznie kell, hogy várták! Vagy tán Maga jön megtisztelni a szegény kis otthont, hadd lássa, hogy teritett asztal, kész hely várja . . . Nekem mindig úgy tünt fel ilyenkor az asztal, hogy a jó Jézus tényleg ott volt. Nem látható, de a szeretet lángja átjárja az egész család szivét, ahol pedig szeretet, ott Isten ! . . . Az Ur, az Ür Jézus. Az asztal közepén jellegzetes tálat találunk. Kis búza föld, melynek közepén fehér gyertya ég. Még advent elején hozza be a mezőről a gazda földet, nagy cseréptálba teszi, beveti búzával s a konyhában kikel s szép zöldet hajt karácsonyig. A fehér gyertyaszál az Úr Jézust jelenti, aki áldását adj jövendő termésre ... A magyar gazda lelke még a karácsony szent estéjén is — a földjén pihen. A hó eltakarja, a köd, a távolság láthatatlanná teszi, legalább kis kiadásban maga elé varázsolja s a kis Jézus áldását kéri reá. Vacsora alatt — a betlehemesek járnak. Egyszerű, keresetlen ruhájú gyerekek, kik az egész Advent alatt „Betlehemet", kis templomot ragasztgatnak s fehér inges „angyal"társuk hozza magával — pásztorok kíséretével. — „Gloria in excelsis Deo, örömet hirdetek nektek, mert ma született Jézus Dávid városában" — énekli erős hangon a kis „angyal." Bejönnek aztán a pásztorok is. Naiv kis üdvözlő imát mondanak a kis Jézuskának s a jelenlevőket mind az Ür imádására hívják fel. A család kicsikéi boldogan bámulnak be a gyertyával világította „Betlehem"-be, hol a jászolban fekvő kis Jézuska körül sz. Mária, sz. József, pásztorok és báránykák láthatók. —„Ott, ott a kis Jézuska", segiti a bámész sereget a jó anya s a kis sereg a kis gyermekben — a Józuskára ismer. Megszereti, hisz magához hasonlónak találja s hosszú időkig emlékében marad, hogy látta a kis Jézuskát! Azt a kis Jézuskát, ki annyi jót adott és hozott az embereknek . . .