ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-12-22 / 51. szám

foglalva. Nem tud mosolyogni: szive fás, fásult keserűségbe és lemondásba mártva. A kis Jézus hiába kopogtat, hiába emeli fel csengő, biztató édes szavát, mely tele van élettel; nem hallja az alélt emberiség — mintha más jövendölést, más prófétákat várna. Csak egy osztálya, egy kasztja van az emberiségnek, mely boldog a kis Jézus látására és boldogságában tombol szavára : az édes, vidám lelkű ós ártatlan szivű gyermeksereg / Az a kedves csapat, melynek daloló lelke vidámmá teszi a komor lelkeket is Az a kedves kis csapat, mely megérti a lélek mélyén, ha lélek érintését érzi. Az örömre született, az élhető eleme. Nem akarja ismerni a keserűséget, a lehangoltságot; ettől irtózik. Csalhatatlan ós öntudatlan érzéke van a boldogság iránt ós az iránt, ki neki boldogságot hoz. Ősemberi, rendületlen tájékoztató érzéke van az érzékfeletti, a titokzatos iránt: a ker. hit és benne a Jézus szerető valódisága iránt. Emberek! hagyjátok most legalább a kis gyermekeket örülni! Hagyjátok őket szent hitükben boldogoknak lenni, hagyjátok őket vigadni sugárzó arccal, ragyogó szemmel és dobogó szivvel a kis Jézus körül! Ne keserítsétek meg örömüket, ne öntsetek mérget bele, ne mondjátok nekik, hogy papokcsinálta fantomok után mennek. Ugy sem hiszi el. Mert tudják és érzik, hogy a hit szent titkai valóságok. Csak azért titkok, mert lényegüket nem tudjuk, akárcsak a rádium belső erejét. Hagyjátok hát az édes gyermeksereget vigadni, hagyjátok őket boldogoknak lenni. Ragyogó arcuk a ti szemetekbe is megnyugvást, megkönnyebbülést hoz; dobogó kis szivük a ti fáradt sziveteket is dobbanásra serkenti. Fogjátok tapasztalni, — s ha ma nem, akkor majd idővel, majd jövőre. S az, aki ezt teszi, aki a gyerekek igazságot és boldogságot kereső ós találó szivével prédikál az embereknek és mozgatja a lelkeket, az a kereszténység nagy való ténye, a köztünk járó kis Jézus ! Aki felülről van, tanúságot tesz azokról, mik felül vannak! A törvény, a betű Mózes által adatott; a kegyelem, a szeretet, az igazság Jézus Krisztus által lőn a földön! (Ján. 1., 17.) Hát: éljen a kis Jézus! T. M. dr. giázó görög papok egyike a füstölőjével. Minduntalan változtatom helyemet, hogy a tolakodó incenzáns „odor suavitatis"-a elől kitérjek. Elmegyek a bazilika egyik mellókoltára közelébe a melynél nagy assistentiával miséznek az örmények. Háromszög alakú nagy szőnyegre esik tekintetem az oltár előtt. Miért épen háromszögű? A ferencesek sekrestyéjéből ezen oltár előtt visz el a barlang felé a miséző pap utja. Még a mult században történt. Az örmények, hogy a latinok kijárását a barlang felé „törvényes" uton megakadályozzák, megvesztegették az őrtálló török katonát s ennek hallgatag beleegyezésével nagy négyszögletű szőnyeget teritettek oltáruk elé s e foglalással török jog szerint elzárták a latinok útját. A ferencesek Pontiustól Pilátushoz szaladgáltak igazságért. De nem kaptak. Végre „szeget szeggel" vagy „többet ésszel mint erővel" elv alapján egy furfangos barát az örményekénél is nagyobb baksissal megvesztegette az őrtálló katonát, fogott egy nagy ollót, és egy szép éjjel elvágta a nagy szőnyeg egyik csücskét. Az ut szabad lőn a barlanghoz. Most már értem mire való éjjel-nappal a két török silbak a szintórben. Még el sem érkezett a törvényes öt óra, a türelmetlenkedő szakadárok máris bevonultak a szent barlangba ós a füstölővel ide-oda járkáló thurifer kizavart arról a szent helyről, ahol az ég és föld valamikor összeölelkeztek és a kiengesztelődés szent csókjában összeforrtak. Az első szent éjszakán itt „iustitia et pax osculatae sunt." Azóta is Ölelkeznek. Láttam ós tapasztaltam. Dr. Tóth Kálmán. Szociális munkánk. Előadás a Szociális Missziótársulatról. A Szociális Missziótársulat dec. 20.-án tartotta meg első előadását a vármegyeház nagytermében nagyszámú közönség előtt. — Mátéffy Viktor plébános nyitotta meg a gyűlést, néhány meleg szóval köszöntve a központi kiküldötteket. Stadler Frida missziótársulati kültag ismertette tartalmas beszédben, miért keletkezett a Szoc. Missiótársulat, hogyan épiti ki munkakörét fokozatosan a karitativ munka, szociális munka s végül a politikai működés útjain. — Utána Rónai Paula szoc. missziótársulati nővér beszélt lelkes, okos szavakkal a nők politikai szerepéről, a női választójogról. Ismertette a radikális feministák elveit, amelyek szerint a nőt és politikai szereplését is megítélik. Ismertette egyszersmind a Szoc. Missz.-Társ. állásfoglalását is. Hangsúlyozta, hogy nem a választó/o^ a fontos a nőknek, nem a „jog" a fő, hanem a cél, amit elérhet vele. Az, hogy a nagy családban : a társadalomban is kiegészítheti a férfi munkáját. A férfi-fej mellé odaállíthatja a maga sokat megértő, figyelmes anyai lelkületét a nagy család gondozására. A közönség mindvégig élénk érdeklődéssel hallgatta az előadók beszédét s együttérzésének és helyeslésének hangos jelét is adta néhányszor. A munkátlanság veszedelme. Keserű ellentmondás, hogy amikor a munka uralmát megállapítottuk, nincsen munkakedv, különösen a mezőgazdaság szenved pótolhatatlan veszteségeket amiatt, hogy nincsen vállalkozó munkaerő. Ugy látszik, hogy a dologtalanság nálunk valóságos epidémia, a legveszedelmesebb kórok egyike, mely, ha gyógyítani nem sikerül, az egész ország gazdasági életerejét elsorvasztja ós tönkreteszi. Az illetékes körök meglehetősen tanácstalanul állanak szemközt a mezőgazdasági munkásnép passzív rezisztenciájával. Felhívásokat tesznek közzé, igyekezzék mindenki a népet reáeszméltetni a munkátlanságból eredő szörnyű következményekre, sőt azzal is megintik a munkátlanokat, hogy a földreform kedvezéseiből ki fognak maradni. A sok okos szónak azonban mindeddig nincs valami nagy hatása; a tömeg összefont karokkal vár valamit a ködös jövőtől és nem dolgozik. Nehéz a jó tanács : hogy mit tegyünk e nagy veszély ellenében. Könnyebb a felelet arra nézve, hogy mit ne tegyünk. Semmiesetre sem szabad felhasználni a mai zavaros állapotokat arra az új világ prófétáinak, hogy elszéledvén a falvakban, olyan tanokat hirdessenek, amelyek önmagukban véve eszményiek lehetnek, de távol állván az egyszerű nép gondolatvilágától, csak fogalomzavarokat idézhetnek elő. E tekintetben a mérséklet és a józan irányítás elsősorban a szociáldemokratapártot illeti meg. Ennek kell most az egyébként indokolt agitációs munkát korlátok közé szorítani s tartózkodnia attól, hogy a céljaira meg nem érett falusi közvéleményt olyan világnézetek mellett izgassák, amelyek a népet elterelik a békés foglalkozástól és kaotikus állapotot idéznek elő. Meggondolandó, hogy a mezőgazdasági termelés megbénulása legelsősorban a városi lakosságot és ezek közt a szervezett munkásságot fenyegeti az éhínség veszedelmével. Be kell vallanunk, hogy a munkára való mozgósítás feladata ezidőszerint a szociáldemokratapárt megértő közreműködése nélkül megoldhatatlan. Nem hangsúlyozhatjuk emellett eléggé, hogy mig a központi kormányzatban nem egyensúlyozódnak az erők, addig a vidéken is minden inog. A kormány a maga akaratának s ezzel az államérdeknek minden lehető eszköz felhasználásával szerezzen érvényt. Közérdekből alkalmazott szigorát ne korlátozza az az aggodalom, hogy népszerűtlenné válhatik. Ma már ott vagyunk, hogy a gondolkodni tudók milliója, s méltán odaszámíthatjuk a faluk vezetőit is, megelégelte a bizonytalansággal járó visszaéléseket ós örökös aggodalmakat, erős kéz után vágyik, mely a rend ós a munkásság megszakadt folyamatát helyreállítja. Nyilvánvalóvá kell tenni a kormánynak azt a felfogását, hogy az indokolatlan munkátlanságot a közérdek ellen elkövetett vétségnek tartja s azzal eszerint kíván elszámolni. Aki nem dolgozik, annak nincs helye az uj munkástársadalomban. Meg kell állapítani községenként az elintézésre váró sürgős mezőgazdasági munkálatokat s egyúttal a rendelkezésre álló munkások számát és azt is, hogy mennyien hajlandók a munkára való felhívásnak engedni. Ily módon rövid időn belül megkaphatnánk a mezőgazdasági munkátlanság statisztikáját. Talán maga a mezőgazdasági munkásnóp is megdöbbenne akkor, ha efféle összeállítás nyomán látná, mily óriási értékek megsemmisüléséről van szó, ha tudná azt, hogy a munkátlanság miatti értékpusztulásórt a dologkerülők úgyszólván egyéni]

eg felelősségre vonhatók. Egyidejűleg munkásosztagok szervezésével is- igyekeznünk kell a kétségbeesett helyzetben levő üzemek segítségére sietni s egyáltalán nem alázná le a középosztály tagjait se, ha ők maguk is részt vennének ilyen alkalmi munkásosztagokban, már csak azért is, hogy példát adjanak a népnek s meggyőzzék azt a földben maradt termények megmentésének mérhetetlen jelentőségéről. Fő dolog az. hogy ne álljunk meg elméleti deklarációknál. Amit akarunk ós az ország létérdekének tartunk, azt egész erőnkkel akarnunk kell. B. L. Közgyűlés. Az „Esztergom Belv. Kath. Olvasókör" 36-ik évi rendes közgyűlését f. hó 26-án (karácsony másodünnepén) d. e. 10 V2 órakor tartja a Kossuth L. utcai iskola helyiségében. Földmiveseink eme tekintélyes egyesülete a rendes évi közgyűlési tárgysorozat után, a régi egyesületi házat (Mária Terózia-u. 6 sz.) el fogja adni. A hadiárvák felruházása. A Bottyán-utcai napközi otthonban gondozott hadiárvák felruházására legutóbbi kimutatásunk óta adakozni kegyesek voltak : Esztergomi Kerületi Munkásbiztositó Pénztár adománya a katonák meleg ruhájára mult évben begyült összeg maradványa 258*75 kor., özv. Erős Rezsőné 50 kor., a Henning drogéria alkalmazottjai 30 kor., N. E. 20 kor. — Midőn ez adományok nyugtázásával a fenti célra indított gyűjtést befejezve, az adakozók jólelkű adományait s a város társadalmának páratlan támogatását mély hálával eltelten gondozottjaink nevében is megköszönjük, jelentjük, hogy a gyermekek között 100 pár cipőt, 11 öltözet új fiúruhát, 6 télisipkát, (ajándék), 3 új télikabátot s a leánykák közt 20 méter ruhakelmót (ajándék) osztottunk ki. A befolyt adományok összege 5074" 17 kor. volt, miből kiadásainkat teljesen födözni bírtuk. Számadásainkat legközelebb lezárva, az otthon felügyelő ós szám vizsgálóbizottságának jóváhahagyása után a helyi lapokban közölni fogjuk. Mátéffy Viktor a napközi otthonok felügy. bizottságának elnöke, özv. Marosi Józsefné a jótékony hölgy bizottság elnöke, Szvoboda Román a kisdedóvó titkára, gondnok. Gyermektanulmányi ülés. A Magyar Gyermektanulmányi Társaság Esztergomi Fiókköre mult vasárnap dr. Walter Gyula püspök elnöklete alatt tartott választmányi ülésén dr. Mattyasovszky Kasszián ügyvezető alelnök beszámolt az egyesület eddigi működéséről. A pedagógiai szakosztály vezetésére Milakovszky Lászlót, az adatgj^űjtő osztály vezetésére Homor Imrét kérte fel a választmány. Jegyzővé Riedl Jolán választatott meg. Obermüller Ferenc titkár a jövő évi munkaprogrammot terjesztette elő. Különös figyelmet keltett ama indítvány, hogy a fiókkör e forradalmi napok alatt kísérelje meg a „forradalmi gyermek" pszichéjének tanulmányozását, mely a jövő kutatóit megbecsülhetetlen adatok birtokába juttatja. Séta a karácsonyi bazárban. Lucskos, csúf idő volt, de elmentem, mert igen kedvesen invitáltak. Bánja az, aki otthon maradt. Mi pedig örülünk, hogy ott voltunk. Csendes, egyszerű kis szobácskába léptünk. A nyirkos hideg után kellemesen esett a meleg fogadtatás. Loczner Gusztáv agilis igazgató bemutat Brenner Juliska elnöknőnek, ki lebilincselő kedvességgel kisér a dúsan megrakott asztalokhoz. Asztalokhoz! Igen, mert több volt s mindeniken kedvesnél kedvesebb tárgyak kínálták magukat — jótékony vásárlásra. A séta bizony nehezen ment. De örültünk neki, mert az érdeklődés ós elismerés jelét láttuk abban, hogy a város előkelőségei is oly nagy számmal tisztelték meg ezt a munka otthonát szimbolizáló bazárt. Ott láttuk a város