ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-12-22 / 51. szám

szivet, a lelket, a föld az ég felé tekint, a föld sóhaja az ég kegyes megnyilatkozását várta és várja. Misztikus kapcsolat fűződik a véges és Végtelen között, a véges, de öntudatos ember és a végtelen személyes Isten között. Idők határain, tér korlátjain átcsap ez a mélységes vágy, melyet nem tud elnyomni semmiféle zaj, vagy zúgó fergeteg. Vártuk és bízva lestük az Isten megnyilatkozását. Augusztus császár idejében feljegyezték: „És az Ige testté lön és miköztünk lakozék". (m.) Egyház és iskola. Főegyházmegyei hirek. Zsámbóki Pál dr. a budapesti hitközségi szervezetek titkári ténykedésével bízatott meg. — Segédlelkészek lettek: GyurJcovics Emil Bazinban, Letocha József Selmecbányán, Unger Lajos Nagymagyaron. Istentiszteletek a bazilikában. Az éjféli misét dr. Machovich Gyula prel.kanonok, a karácsony napi sz. misét d. e. 9 órakor Kohl Medárd dr. püspök tartja. Oltáregyleti közgyűlés. A helybeli Oltáregyesület f. hó 15-én tartotta meg idei közgyűlését. A tagok ós vendégek feltűnő nagy számban jelentek meg a közgyűlésen. Az elnöknő megnyitó beszéde után, melyben az elmúlt évben kifejtett egyesületi működésről számolt be s a tagokat összetartásra, vallásos kötelmeik teljesítésére buzdította, a pénztárnoknő adta elő a pénztári számadást, mely kedvező eredménnyel zárult. Majd az elhunyt özv. Nedeczky Miklósnó választmányi tag helyébe Szarkássy Gizella úrhölgy választatott meg. Ezután dr. Madarász István igazgató tartotta meg mély lélekre valló, széles perspektívát nyújtó felolvasását, mely a „Szeretet tűzhelyé "-hez vitte a hallgatóság lelkét. Végül Kánter Károly prelátus kanonok, akit az Oltáregylet hódolattal s lelkesedéssel üdvözölt azon alkalomból, hogy buzgó oltáregyleti tevékenységének 25 éves évfordulóját ünnepelte, szivhezszóló beszédet intézett a tagokhoz. Buzdította őket, hogy ne csak a templomban legyenek az eucharisztikus Jézus imádói, hanem vallják s védjék Őt meg a társadalmi s állami élet minden fórumán is, főleg most, mikor a szabadság, egyenlőség ós testvériség korszakában a legádázabb támadást intézik a keresztény világnézet ellen. Hitközségi összeírás. A hercegprímás elrendelte Budapest kath. népének hitközségenkint való szervezését. A fővárosi papság Mészáros dr. érseki biztos elnöklésével összegyűlt a dolog megbeszélésére és úgy határozott, hogy az összeírást házról-házra maga fogja végezni. Remek határozat! Ne féljen a papság ezen házalástól, mert a hivek csak örülni fognak, ha lelkipásztoraik nem csupán „in extremis" a haldoklók olajával felszerelve sturmolják ajtójukat. Akik ilyen lelkipásztori látogatásokat végeztek, kölcsönös jó hatásról számoltak be és csak kevés helyen találtak azon udvarias (?) kijelentésre, mely szerint; „nem reméljük, hogy szolgálatára szorulunk." Azt is kívánatosnak tartotta a papság, hogy külön rubrikában jelöljék meg azokat, akik nem akarnak a hitközség tagjai lenni, szóval megtagadják a vallási közösséget. Hisszük, hogy minden izgatás dacára ilyenek kevesen lesznek. A katholikusok általában ragaszkodnak hitükhöz. Az Egyesült Államokban egy 1906-iki összeírás szerint 12 millió 79 ezer kath volt hitközségekbe szervezve. Igaz, hogy egy német apológéta szerint 20 milliónak kellene lennie. Am az arány nem oly kedvezőtlen, ha meggondoljuk, hogy ugyanakkor 80 millió prot. közül csak 20 millió vallotta meg vallását ós hogy a kath.-ok egy jó része a prot. tengerben egyébként elszórva nem volt szervezhető. A mi vallásunkban szörnyű erő van, csak nem kell kishitűnek lenni. Es nem remóli-e a fővárosi papság, hogy sok tévhitet eloszlat a hivek fölkeresósével ? p

r jj

mvs Tanitói választások. Berényi Kornélia köbölkuti, Hugyecz Margit hontbesenyődi, Kucsera Blanka kéméndi, Szitáry Mária lontói, Vondra Dezső hulli, Bartalos József nagyfödómesi rkath. elemi iskolai tanitónők, illetve tanitók választását az egyházi főhatóság megerősítette. Tanitói államsegélyek. A vallás- és közoktatásügyi magyar miniszter Wagner Lajos tardosi rkath. elemi iskolai tanítót a Il-ik fizetési osztály 1-ső fokozatába ós Morvay János gútai rkath. elemi iskolai tanítót pedig a 11-ik fizetési osztály 2-ik fokozatába sorolta, illetőleg előléptette és részükre a megfelelő államsegélyt folyósította. Az elemi oktatás reformja. A kormány tervei közt fontos helyet foglal el az elemi oktatás, illetve az elemi iskolák munkájának reformja. A földosztás terveivel kapcsolatosan intenzivebb módon akarják foglalkoztatni az elemi iskolákat a gazdasági és ipari többtermelés előkészítő munkájában. Ugy tervezik, hogy a mezőgazdasági szakoktatást nem a gazdasági ismótlőiskolák, hanem a nyolc osztályú elemi iskola feladatává teszik. Erre való tekintettel a falusi iskolákban a mostani tananyagot a felére szállítják le ós szaporítják a mezőgazdasági ismeretek anyagát. Viszont iparvidékeken, igy pl. a városokban az ipari előkészítő oktatást vezetik be az elemi iskolákban, úgy, hogy Magyarországon ezentúl kétféle elemi iskola lesz : ipari és mezőgazdasági elemi iskola s igy külön tanterv készül a falusi s külön a városi iskolák számára. Az uj tantervek intentióinak megértése s a képzőkben elsajátított hasonirányú ismeretek felfrissítése, kibővítése s gyakorlati alkalmazása céljából a tanitók részére már az 1919. év nyarán hathetes tanfolyamot fognak rendezni, ami egyúttal azt is jelenti, hogy az elemi iskolák munkája már a jövő tanévben az uj tantervek keretében fog haladni. A tanitógyülés elmaradt. A vármegyei Tanitók Tanácsa által dec. hó 19.-re egybehívott tanitógyülés a néptörvóny új hadügyminiszterének távirati intézkedésére elmaradt. A mostani nemzetőrség feloszlatásával ugyanis a tanitók ily célból tervezett propagandája tárgytalanná vált. Karácsonyra. Nehéz most irni valamit karácsonyra és karácsonyról. Hiszen a „karácsony" nem puszta szó, nem rezgő hang a keresztény léleknek, hanem rezzenés, töltekezés, az égiekhez való boldog emelkedés. Most jön a kis Jézus, itt jár közöttünk, nem képzeletben, nem mondásban, hanem valóságban, akárcsak Uhde képein. Hiszen 0 mindig közöttünk van. De nem tud a szivekhez, a meleg emberi belsőhöz férni. Olyanok az emberek, mintha mély, nagyon mély álomból ocsúdtak volna fel: kábultak. Belső érzéseikkel vannak elfoglalva; kifelé látván nem látnak ós hallván nem hallanak. Nem tudják a való életet értékelni. Nem tudják mi a valóság: a mi körülöttük történik, vagy ami mély álmuk foszlányaiból fennmaradt ? A kettőt összekeverik. A kis Jézus hiába jár köztük mosolygó arccal, kérő szemmel, vidámító szivvel: nem tudják, hogy ez is valóság, — és mást keresnek. Az emberiség, a társadalom most olyan, mint a nagy beteg, ki súlyos műtéten ment át: aludt az altató szertől és gyönge a vérveszteségtől. Nem lehet felkelteni; nem lehet bele élet- ós munkakedvet önteni. Nem érdeklik a magasabb dolgok, saját benső bajaival van eisen elfalazták az ősrégi mozaikokkal díszített templom főhajó ját a többi hajóktól. Ez a csúf falazat méltó szimbóluma az ő szükkeblüségüknek, elzárkózott szeretetlen lelkületüknek. A főoltár alatt levő, lépcsőkön megközelíthető születési barlang nagyobbrészt ugyan a latinoké. A rideg, alaktalan, hepe-hupás falakat nagyobbrészt a ferenciek diszes drapériái ós gondosan ápolt függő lámpái ékesítik. Ámde épen a díszhely, a hol a márványpadlóba helyezett csillagalaku aranylemez felirata szerint: Hic de Virgine Maria Jesus Christus natus est, már kizárólagos görög tulajdon. A latin felirat hangos tiltakozást jelent a görögök bitorlása ellen. 1847-ben egy csendes éjszakán eltüntették néma vádlójukat a jograbló görögök és görög felírással cserélték ki. 1852-ben a franciák szorongatására vissza kellett ugyan állitaniok a latin feliratot, de azóta is korlátlan birtokukban maradt a kegyeletes hely. A szakadárok harcias lelkülete miatt éjjel-nappal fegyveres török katona állott őrt mellette a világháború kitöréséig s éber szemmel vigyázott arra, hogy valamelyik furfangos zarándok, véletlenül fel ne csókolja a Jézuska csillagát. Éjfélután 1 óráig s hajnali 5 óra után 8 óráig egészen lefoglalják a barlangot a szakadárok az ő pazarfényü s hosszadalmas istentiszteletük számára. Ezért kell 1—5 között elvégezniük a latinoknak miséiket ós ájtatosságaikat. Ha más időben téved oda latin zarándok, a szó szoros értelmében kifüstölik onnét a keleti „testvérek." Jó magam is ilyenformán jártam az emlékezetes éjjelen. . Az esti tanácskozás eredményeképen három óra tájban kellett a szent barlang mellókoltáránál sorra kerülnöm. Szabad lett volna aludni két óráig. Mert a megbeszélés szerint az előbb misézők majd egy órával előbb felkeltik a későbbieket. Kitűnő ágyat kaptunk a jó ferences atyáktól. Ámde a hihetetlenül vérszomjas moszkitók a függönyözetlen ágyban egy percig sem engedtek aludni. Rögtön friss vórcsapolásra indultak az éhes-szomjas bestiák, mihelyt az ember csak egy percre is kidugta a fejét, kezét a takaró alól. Kimentünk a lapos háztetőre, a honnét a ragyogó csillagos égbolt holdvilága mellett kedvünkre szemlélhettük a kiflialaku hegyoldalon épült Bethlehemnek cukorfehérségü házait. Különben lármás lakói most csendesen aludták az igazak álmát. Vájjon izgatta-e álmukat a gondolat, hogy a földkerekség olyan pontján laknak, a honnét nagyobb gondolatok, reformtervek ós kikezdésük indultak ki világhódító körútjukra, mint akár Londonból vagy Washingtonból ?! Nem hihető-e, hogy a Jézuska látásának öröme apáról-fiura száll és most is ott rezeg minden bethlehemi lelkén, visszatükröződik szemében, meglátszik magatartásán, hogy már az apró gyermekek is a kis Jézus játszó társainak érzik magukat ós hogy az asszonyok Mária édes szavait hordják bizonyosan szivükben ?! S midőn mindenek mélységes csendbe merülnek s az éjszaka az ő futásának felénél tart, a ki ébren van közülük, gondolhat-e másra, mint ama nagy éjszakára ?! Én mindezt jó lélekkel feltettem róluk, mert • nagyobbrészt katholikusok és jámborok. Másnap a vasárnapi nagymisón előnyösen megtapasztalhattuk jámborságukat a születési bazilika tőszomszédságában épült szent Katalin templomban. Kissé tolakodók ugyan ők is, mint afféle keleti devotionáló kereskedők. De egyébként kedvesek, barátságosak. Van valami arcukon a Jézuska kedvességéből. Nem igy a szent barlangot őrző szakadár szerzetesek arcán. Szent türelmetlenségtől hajtva korán siettem a bazilikán át a barlanghoz. Izaiás próféta szavain járt az eszem: „Akkor (t. i. a Messiás országában)

A

a farkas báránnyal fog érni és a párduc a gödölyével együtt fekszik; a borjú oroszlán és juh együtt lesznek és egy kis gyermek hajtja őket." (11, 6.) Alighogy a templomba érek, látom, hogy fegyveres török katona őrködik a keresztények békessége fölött. Lemegyek a barlangba, ott ugyan e jelenet tárul bámuló tekintetem elé. Fent a templom főoltáránál a görögök liturgiáznak óriási zajjal, lent a barlang mellékoltáránál a latin pap misézik lelkének meghatottságával néma csendben, melyet csak néha-néha zavar meg, baksisleső ministránsának, egy négykézláb támaszkodó álmos türelmetlen vén koldusnak nyögése ós az őrtálló török katona fegyverzörrenése. Közbe-közbe megjelenik ©gy-egy görög szerzetes is, hogy a barlang mennyezetéről lefüggő nagyszámú diszes lámpákat nagy csörömpöléssel megigazgassa. Hálaadásomat végzendő letelepszem a fülledt levegőjű barlang egyik kijáratánál. De minden szüntelen megjelenik a bazilikában litur-