ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-12-15 / 50. szám

Ez a föld ma is az, mi az országot a legnagyobb próbán átsegítette, sőt a szomszéd államok előtt is megnyitotta élestárainak rejtekeit. E magyar föld ma hihetetlen terhek hordozására van kárhoztatva. Mert nemcsak a nagybirtok, nemcsak a kimondottan földmivelő osztály várja s követeli megélhetését a földtől, hanem az egész, a földdel összefüggésben nem levő, hullámzó, bizonytalan keresettel biró népesség is. Minden országban él egy társadalmi réteg, mely a földdel nem biró, vagy hivatalnoki, keresettel, nem rendelkező, szabadon mozgó, hullámzó néptömegeket alkotja. Ezek a társadalmi válfajok mindenütt másutt ipari és kereskedelmi munkával keresik kenyerüket, vetik meg jólétük, családi életük alapját. Mivel a magyar ipar és kereskedelem nincsen arányban e hullámzó tömeg számával, azért e szabad néphányadat nem talál keresetet, jólétet, boldogulást az ipar ós kereskedelem téréin, kénytelen tehát a földtől várni létszükségleteinek fedezését. Sőt a földre nehezedik nálunk az egész állami, társadalmi s kulturális élet is az ipar ós kereskedelem hiján s szinte elviselhetetlen terheket ró a magyar haza földjére. Ez gazdasági baj. G-yógyitani kell! A gazdasági okokból eredő betegséget a gazdasági szervezet orvoslásával lehet gyógyitani. Először is a magyar földmivelósi rendszert kell szakszerű alapokra fektetni. Mélyíteni kell a magyar gazda tudását, fokozni munkakedvét. A magyar föld, ha ugy mi vélik egykor, mint a francia, holland és kinai földeket, táplálni tud nem 20 millió, hanem 120 millió lelket. Csak a magyar haza vizeinek rendszeresebb felhasználásával is sokat lehetne tenni. E tekintetben nagyon sok mulasztást kell a magyar mezőgazdaságnak, az államnak és magánosoknak pótolni. A magyar alföldi sivatag-klíma az intenzivebb kerti és mezőgazdasági műveletek megteremtéséhez feltétlenül megkívánja a tervszerű öntöző csatornarendszer megalkotását. Az országnak páratlan folyamrendszere a szomjas magyar földre nézve eddig haszon nélkül ontotta óriási víztömegét. E kiaknázatlan kincs 4—5 millió magyar kertésznek képes volna* fényes megélhetést biztosítani a folyók közelében. S lépések ez irányban még csak kezdetükben t

sem indultak meg. Ehelyett a nép tízezrenként nyomorog s a természet kincsei előtte haszon nélkül vesznek el. A kincsek tömegéhez csak hozzá kellene nyúlni, a munkálatokat megkezdeni, hogy nagygyá, gazdaggá és erőssé legyen a munka által nemzetünk. Gazdasági bajainknak másik gyógymódja a magyar ipar és kereskedelem megteremtése. Ne legyen e nemzet egyoldalúan földmivelő ország ! Mindenütt a világon munkamegosztással szabadul fel a föld óriási terhei alól. E munkamegosztási elvet szolgálja az ipar ós kereskedelem, mely tereire befogadja a dologtehető milliókat. Az ország földje természeti kincsekben igen gazdag. Hegyeiben száz meg száz millió tonna vas, koszén s más ásványtermék hever érintetlenül ; van aranyunk; kősó-, kén-telepünk. A hegységeket 9 millió hektárnyi százados, kitűnő erdőség koszorúzza, hol Európa legkitűnőbb butorfáit találja meg a vállalkozó kedv. Három ekkora terület várja az ujabb erdősítést. Figyelembe kell venni, hogy a magyar ipar és kereskedelem feldolgozott cikkei széles piacokat találnak Románia, Szerbia, Bolgária határain túl. Viszont e félig földmivelő, félig iparos balkáni államok nyersanyagja a magyar iparés kereskedelem fogyasztására vannak utalva. A magyar földmivelós mélyítésével, ipar ós kereskedelem megteremtésével lehetővé van téve, hogy a haza minden fia biztos kenyérhez, biztos megélhetéshez, boldoguláshoz és jóléthez jusson. Ennek pedig kiszámíthatatlan előnyökkel kell hatni a magyar nemzeti életre. A kereseti, vagyoni bizonytalanság megszűntével rögtön felszökken a házasságok s születések száma; kisebbedik a korai halálozások aránya s a kivándorlást felváltja a visszavándorlás. A magyarság átlaga számban, testi, erkölcsi, értelmi, vagyoni erőben s általános műveltségben erősödik. Meg kell tehát alkotni a magyar, teljes, minden oldalon kiépített, gazdasági önállóságot. Ettől függ a magyar nemzet ós magyar állam egysége, a nemzetállam jövője, a magyar nemzeti kultúra kifejlődése. Gazdasági politikánknak ez lehet a jövőben egyedüli programmja. Zádor József. Előfizetőinkhez! Az első kérés a hátralékos előfizetőknek szól: tisztelettel kérjük a hátralék beküldését. Azután mindenkihez szólunk ! Azokhoz is, kik régi barátaink, azokhoz is, kiket megnyerni akarunk ! Lapunk új évfolyama új, üde, demokratikus szellemmel indul útnak. Hangot adunk az alsó papság kéréseinek ! Teret nyitunk komoly, de mindig rövid felszólalásnak, gyakorlati tanácsnak. Politikánk néppolitika volt és lesz! De mint központi orgánumnak módunkban lesz közvetlenül ismertetni mindazon mozgalmakat, melyek az autonómiával összefüggnek, épp ezért szeretettel kérjük paptestvéreinket, lépjenek előfizetőink sorába. Az előfizetési árat 1919. január hó 1.-től kénytelenek vagyunk ideiglenesen 16 koronára emelni. Papir, nyomda kény szerit reá. Amint esnek az árak, lapunk is visszamegy a régi árakra. Vállalatunk nem üzlet, de szellemi szükséglet. Alljon mellénk mindenki fElőfizetőink gyarapodásával erősbödik lapunk is. Kis terjedelmünk is nagyobbodni fog, mihelyt a Papirközpont megengedi. A kiadóhivatal. HIREK. Magyarország. Ugy állt a térképen, mint egy jól kelt, ropogós héjúra sült házi kenyér az asztalon. Ezer éve sütötték, ezer év óta keményedett a hója. Oh, hányszor, hányan haraptak belé, hányszor, hányan feszítették neki a bicskájukat! Belé törött vagy vásott a foguk, beletörött a késük pengéje ! Ugy-e, kedves ismerős, emlékszel, hogy tanultad ezeket ós jóleső érzés töltött el, hogy senkinek sem sikerült egy harapást sem leharapnia belőle! Megmaradt ez a kenyér, meg kellett maradnia ínséges napokra! Szegény oroszok még most is bánják, hogy beleharaptak. Ha legközelebb arra utazol, keresd meg a fogaikat ós megtisztelóskópen tégy félre egyet a számomra. Gyűjtöm az ócskaságokat. Látod, aki kővel dobott bennünket, — kenyérrel dobtuk vissza. Látod, akit kenyérrel dobtunk vissza, az még éhesebb lett. Lettek. Körülülik az asztalt és vicsorítják a fogukat és csurog a nyáluk és dülled a szemük és remeg a nagy kés a kezükben : itt az alkalom, most ehetünk ! És méregetik tekintetükkel, hogy lehetne nagyobb karéjt szelni. Összeér a könyökük. Nagyon éhesek lehetnek, mert nem tudnak elég nagyot vágni. Összeszorul a szivünk és elborul a tekintetünk, Ha nem vigyázasz magadra, mindjárt kicsordul a könnyed! Ne sirj Magyar ! Kinevetnének ! Markold meg az ekeszarvát és mártsd belé vasadat a földbe! A szemed csak az ökröd szarva közé nézzen! Te megteheted ! Meg kell tenned! Este pedig, minden este, amikor ugy kifáradtál a munkában, hogy csak a szájad mozog, sóhajtsd el: Istenem! Engedd, hogy beletörjön a bicskájuk ! Fodor Gyula. * Kobek Kornél államtitkár lemondott. A kormány kebelében beállott részleges kormányválság folytán Bartha hadügyminiszterrel együtt Kobek Kornél, Esztergom vármegye volt Károlyipárti főispánja is lemondott hadügyi államtitkári méltóságáról. * Bars vármegye kormánybiztosa. A velünk szomszédos Bars vármegye kormánybiztosává a kormány Bartos János volt országgyűlési képviselőt nevezte ki. * Érsekújvár uj polgármestere. Érsekújvár város közgyűlése f. hó 7-én a város polgármesteróvó Steiner Gyula helyettes polgármestert választotta meg. * Halálozások. Varsányi Román bencéstanár életének 44. évében elhunyt Zalaapátiban. Az elhunyt bencéstanár, — kiben Varsányi Ignác esztergomi iparbanki titkár a testvérbátyját gyászolja, — évekkel ezelőtt hosszabb ideig volt tanár az esztergomi főgimnáziumban, hol növendékei rajongva szerették. Igen nagy természetkedvelő volt s növendékeit is a velük rendezett kirándulások alkalmával a természet szépségeinek szeretetére nevelte. — Szölgyémy Endre, a szatmári polgári iskola rajztanára, Szölgyémy József esztergomi kereskedő fia életének 30-dik évében f. hó 8-án spanyoljárványban Szatmáron elhunyt. A fiatalon elhunyt rajztanárnak művészi körökben elismert, jó hire volt s a budapesti Nemzeti Szalon tárlatain több izben kiállított képeivel a legjobb kritikát vivta ki magának. Korai halála határozott veszteséget jelent a képzőművészet terén. * Kórházi ellenőr. A kórházi szabályrendelet módosítása folytán a kórháznál egy ellenőri állás szerveztetett. Ezen állásra a város tanácsa Mészáros Jánosné kórházi Írnokot választotta meg. * A köztisztviselők drágasági pótléka. A köztisztviselők részére 1917. november 1. óta f. évi december hó 31-ig folyósított háborús segély további folyósítása tárgyában a pénzügyminiszter előterjesztése alapján a kormány azzal a tervvel foglalkozik, hogy a jelenlegi háborús segélynek érvényét változatlanul meghosszabbítják és további intézkedésig január 1-től minden köztisztviselő, ki háborús segélyben részesült, havi háromszáz korona pótlókot kap. * A tanitó az iskolában s az iskolán kivül. Az elmúlt héten a vallás- ós közoktatásügyi magyar miniszter két rendeletet is adott ki, melyek közül az első a tanítónak az iskolával s tanitói állásával kapcsolatos helyzetéről szól, mig a másik a tanítónak, mint a nép vezetőjének közreműködő szerepót kéri a köztársasági hadsereg megszervezésében. Az első rendelet rövid kivonatban igy szól: „Az önök helyzetét két irányban változtatja meg lényegesen a forradalom. Egyik: az erkölcsi felszabadulás. Régi kívánságuk, a szolgálati pragmatika olyan szellemben fog megvalósulni, mely a méltatlan üldözést és a jogosulatlan érvényesülést egyaránt lehetetlenné teszi. A másik lényeges változás az anyagi helyzetben fog beállni. Az uj idők az egész iskola-ügy gyökeres reformját teszik szükségessé. A közszellem tökéletes átalakításáról van szó. A nemzeti önérzetet nem a harci erényekre, de munkára kell alapítani. Az uj iskola ne csak a hazának, de az egész emberiségnek is neveljen jó polgárokat. A tekintély egyetlen alapja a végzett munka legyen, hogy egyéb jogcímen senki se tartson igényt semmiféle előnyre, vagy megkülönböztetésre. Éz is a nevelés feladata lesz ! Önöknek őrködniök kell, hogy semmiféle izgatás lángra ne lobbantsa ezt a pillanatnyilag kialudt tüzet. Ke engedjék, hogy a vallás, az emberszeretet hirdetését bárki is a gyűlölet fegyveréül használhassa fel. — Állítsák helyre az iskola belső rendjót, szervezzék meg azt a komoly és öntudatos munkát, azt a fegyelmet, melyet az ifjúságtól mai időkben elvárhatunk. Bármi történjék is a multak bűneiért vérző hazánkkal, erősen hiszem, hogy ilyen szellemben irányítva és nevelve, becsülettel fogja megállani helyét a népek eljövendő békés szövetségében. És ebben a hazában Önök