ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-12-08 / 49. szám

A főkáptalan adománya. Az esztergomi főkáptalan méltányolva az esztergomi kath. munkásnő-egyesület missióját, az egyesület fölsegélyezésóre ezer (1000) koronát adományozott. Ezen adományával a főkáptalan ujabb tanújelét adta, hogy a szociális intézmé­nyeknek mennyire lelkes pártolója. Karácsonyi bazár. Az Esztergomi Kath. Munkásnő-Egyesület jótékony célú karácsonyi bazárt rendez dec. hó 15-ón egyesületi helyiségében (Német-utca 22/a). A kiállításra kerülő játékok, kézimunkák és gyer­mekruhák az egyesület rendes tagjainak munkája­Maradékokból kószitettók, nagy találékonyságra valló ügyességgel. A kiállítást d. e. 10 órakor nyitják meg s az árusítás egy napig tart. Az egyesület vezetősége ez uton hivja meg az érdeklődő közönséget és egyben hálás köszö­netét fejezi ki azon nagylelkű adományokért, melyekkel jóakarói a kezdet nehézségeivel küzdő egyesületet támogatni kegyesek voltak. A karácsonyi bazár jövedelme az egyesület tatarozására ós beruházási költségeire van szánva, azért a felülfizetéseket köszönettel nyugtázzák. Az adakozók névsora a következő: Kanter Károly prel. kanonok 200 K, dr. Walter Gyula c. püspök 100 K, L. A. 100 K, 'Garai Frigyes gyáros 50 K, H. A. 30 K, Leitgeb J. 10 K, Mach M. 10 K. Vászon és szövetmaradékot, cérnát, szalagot, babákat és egyéb játékokat ajándékoztak: Erős Rezsőné, dr. Prokopp Gyulánó, özv. dr. Berényi Gyuláné, özv. Brenner Józsefné, Garai Frigyes, Schwach Sándor, Grószner Berta, Brenner Ilonka, Brenner Csirike, Walfisch Sz. Schalkház Berti, Lieb Vilma, Horváth Sarolta, Fuchs Rózsika, Fuchs Hajnalka, Fuchs Sári, Fuchs Nelli, Jakobovits Dezsőné, Bádi Gizi, Bádi M., Foltin Teréz, Gluth Teréz, Müller Margit, Mach Mariska, Gerschner Ignácnó, Iványi Margit, Tráger Károlynó, Szatina Juliska, Bitter Mariska, Nyitrai Mariska, Német Rózsi, Szedmer Rózsi, Henci Erzsi, Krakovszki Mariska, Bernát Mariska, Mórász Teréz, Mikus Ilonka. Különösen hálával emlékezik meg az egyesület azon buzgó tagjairól, kik az előkészületeknél sokat segítettek s igy igen sok jót tettek; valamint külön dicséret illeti Fuchs H.-t és Fuchs N.-t is, kik gyönyörű le­velezőlapokat és a bazár plakátját rajzolták meg. Uárosunk és vármegyénk. A vármegye új kormánybiztosa, mint Kobek Kornél hadügyi államtitkár a minap nála járt esztergomi küldöttségnek kijelentette, Reviczky Elemér volt párkányi főszolgabiró, jelenleg a felvidéki vármegyékben működő kor­mánybiztos lesz._ Őt szemelte ki ugyanis a kor­mány Beniczky Ödön utódjául s vármegyénkben a kormánynak ez a terve általános örömet okoz. Amennyire sajnáltuk Kobek távozását s ameny­nyire meglepetve vettük Beniczky kinevezését, épp oly őszinte örömmel fogadjuk Reviczky mi­hamarabb várható kinevezését. Végre ismét egy, saját kebelünkből való, ügyeinket, bajainkat megértő kormánybiztost kapunk, ki Kobek szel­lemében és szülővárosa iránti szeretetétől átha­tott érzéssel fogja intézni a vármegye ügyeit ezekben a nehéz napokban. Párkányi járás főszolgabirája. Beniczky Ödön kormánybiztos dr. Rajczy Géza aranyosmaróti főszolgabírót rendelte ki a párkányi járási főszolgabiró helyettesítésére. Az Esztergomi Nemzeti Tanács kedden tartotta meg szokásos heti értekezletét, melyen a beteg dr. Katona Sándor elnök helyett dr. Zwillinger Ferenc ügyvéd elnökölt. A kü­lönböző alakulások ós érdekeltségek által beje­lentett új tagok neveinek felolvasása és tudo­másulvétele után dr. Zivilling er Ferenc beszá­molt arról, hogy a tanács képviseletében Buda­pesten küldöttség járt Kobek Kornél hadügyi államtitkárnál s üdvözölte őt az esztergomi nem­zeti tanács nevében. Megvitatás tárgyát képezte még a katonai helyőrség ós a polgárőrség hatás­körének megállapítása, továbbá a városi katonai rendőrség köréből felhangzó panaszok és kíván­ságok elintézése. A Nemzeti Tanács politikai állásfoglalása kérdésében több hozzászólás után az a nézet alakult ki, hogy minden pártárnyaíat szabadon megalakulhat városunkban s kivánatos, hogy képviselője a Nemzeti Tanácsban is legyen, mindazáltal a város bókéje szempontjából kivá­natos minél kevesebb párt keletkezése ós a vá­lasztások alkalmával lehetőleg egyhangú állás­foglalás az összpolgárság részéről. A Földmivelők Tanácsa mult vasárnapi megalakulása ellen a szociáldemokrata párt részéről felhozott tiltako­zással szemben megállapította a nemzeti tanács, hogy a gyülekezési ós szervezkedési jog teljes szabadságának tiszteletbentartásával a földmives tanács megalakulását a tanács tudomásul veszi. Propaganda-előadás. Az Esztergomi Nemzeti Tanács második propaganda-előadását december 1.-én délelőtt tartották meg a városház nagytermében. A nagy­számban egybegyűlt érdeklődő közönség előtt ezúttal Jakus János, a nemzeti tanács közgazda­sági bizottságának elnöke tartott igen figyelemre­méltó előadást. Jakus János ezúttal legfőképen a nemzeti tanácsban már felhozott és tárgyalt városfejlesztési programmnak a földmivelő nép érdekkörét érintő pontjait ismertette bő tapasz­talatokról és helyes megfigyelésről tanúskodó közvetlenséggel. A legelő- és halastó-kérdés, a kőszénbányanyitás, az erdőkezelós és fatermelés, az erdőhasznositás ügye képezték előadásának főbb pontjait. A hallgatóközönség nagy érdek­lődéssel kísérte az előadó fejtegetéseit s rokon­szenvének bizonyságául — több lelkes hozzá­szólás után — bő tapsokkal jutalmazta a derék előadót. Az előadás befejeztével dr. Antóny Béla polgármester hazafias, lelkes beszédben buzdította a jelenvoltakat a békés, tisztes mun­kára, a kölcsönös társadalmi együttértésre ós megbecsülésre. HIRER. Csak egy szóra, kedves ismeretlen Ismerős! Megfogom a tekin­tetedet s végigvezetem soraimon igy: balról — jobbra. Nem ismersz! Hiába töröd rajta az esze­det! Még nem találkoztunk. De szeretnék véled néhány szót váltani így ismeretlenül. Varázsköpönyeg van rajtam (a Piave mel­lett zsákmányoltam két civakodó boszorkánytól), azért nem láthatsz s azért merek véled igy be­szólni. Ne haragudj, hogy letegezlek, még akkor se, ha különben nagyságosnak vagy méltóságos­nak szólítanálak ! Megfogom a kezedet s mosolyogva nézek a szemedbe, mintha már régi ismerősök volnánk. Ha megengeded, megsimogatom az arcodat is, szép lassan, biztatón, mint ahogy kisgyermekek arcát szoktuk simogatni. Gyerekek vagyunk mi is, — minél vénebbek, annál nagyobb gyerekek. Düdögő, gagyogó szót is mondok néked: azt akarom a lelkedre kötni, hogy ne veszítsd el a fejedet! Kösd a fejedet a lelkedhez . . . Ügy-e jó igy beszélgetni ? Ugy-e jobb, mint politizálni ? Az egész világ politizál. Nékem már meg­fájdult a fejem tőle. És hogyha újságot veszek a kezembe, mintha tüzes vasat fognának az uj­jaim : úgy éget, szur. És utána néhány óra hosz­szán át úgy érzem, hogy a lelkemet egyre job­ban szorító abroncsok fogják körül. Nem tudok másra gondolni, pedig nagyon szeretnék. Ez olyan rossz, mint amikor a feketekávét cukor nélkül kell meginnom. Mondogatom magamnak: ne veszítsd el a fejedet! Sokszor mondom. Már érzem a hatását: kezdek bízni, hinni. Olyan jó hinni, mint lehunyt szemmel tiszta, tollas ágy­ban feküdni. Légy szives, mondd te is magad­nak, meglásd, te is bízni, hinni fogsz s aztán az újság nem fogja már oly nagyon égetni a tes­tedet, lelkedet. És mondd másoknak is, hogy ők is mondják maguknak : ne veszítsd el a fejedet. Szeretném, ha mindenki mondaná ezt magának. Olyan boldog volnék akkor, mint az újonnan hullott hóban hempergő gyerek. Ugy-e szeretnél még egyszer gondtalan kis gyerek lenni ? Naphosszat eljátszanál kint a nap­sütötte homokban, lubickolnál a tengerszemű, kígyótestű Duna vizében s hűvös időben meleg szobában manöviroznál katonáiddal. És háborút játszanál. Csak úgy, tréfából. És meglöknéd néhány katonádat s azok elesnének, meghalná­nak. És nem temetnéd el őket, hanem csak hagynád feküdni, feküdni. Másiknak letörnéd a karját, kiszúrnád a szemét. Csak úgy, tréfából. Es aztán megint visszaragasztanád, szemet fes­tenél újat, a halottakat felállítanád és végül betennód őket vattás skatulyába aludni, álmodni. Csak úgy tréfából. Én is szeretnék kis gyerek lenni. Milyen jó volna, ha most mindnyájan kis gyerekek volnánk! Akkor nem bántanók meg egymást, mint most a nagyok. Én meg­ígérem, hogy soha sem vernék meg senkit. És odaadnám az uzsonnám felét annak, akinek nincsen. ígérd meg te is, hátha a jó Istenke megengedi, hogy újra kis gyerekek legyünk! És ha a szerbek, románok, csehek is megígér­nék? . . . Én egy szerb fiúnak adnám a vajas­kenyerem felét. Akkor ő nem haragudna ránk. Tudom, óh, biztosan tudom, te is megosztanád a betevő falatodat. Hiszen jól ismerlek! Minden, minden de jó volna úgy! Azért nem rossz a nagy gyerekeknek sem, csak — kórlek, ne veszítsd el a fejedet . . . Ne tagadd, már jó ismerősök vagyunk. Én már azt régen tudtam, hogy majd találkozunk. Sokszor gondoltam reád. Kérlek szépen, ha nem esik nehezedre, gondolj te is rám néha. Elég, ha néha. Még csak azt akarom mondani, hogy nincs több mondanivalóm. Köszönöm, hogy né­hány percedet nekem ajándékoztad és kórlek, ha legközelebb irok, olvasd el megint. • És kérlek szépen, ne felejtsd el a nevemet! Fodor Gyula. * Pápai követet kap Budapest. A monar­chikus államforma, a volt uralkodónak úgy­szólván állandó bécsi tartózkodása s a külügymi­nisztériumnak Bécsben való tartózkodása miatt eddig csupán az osztrák fővárosban volt a ka­tholikus egyház fejének, a római pápának diplo­máciai képviselője. Magyarország különválása folytán ezentúl Budapesten is külön pápai követ fogja képviselni a római Szentszéket. * Népnevelők gyorssegélye. A kultusz­miniszter intézkedett, hogy az állami népneve­lőknek kiutalt hatszáz koronás gyorssegélyt az arra jogosult községi, hitfelekezeti, alapítványi s társulati iskoláknál működő tanitók, tanítónők s óvónők is megkapják. Egységes utalványozás után az iskolaszék elnöke s a tanfelügyelő által láttamozott nyugtára fizetik ki az adóhivatalok. A nem állami tanitók azonban az állami,,tanitók részére kiutalt beszerzési előleg kedvezményére nem tarthatnak igényt s igy állami kartársaik­kal szemben mintegy 600—800 koronával keve­sebbet kapnak a. demokratikus egyenlőség na­gyobb dicsőségére. * Halálozás. Súlyos gyász érte az eszter­gomi kiterjedt rokonságú Borz-családot. Dr. Borz Gyula budapesti I. kerületi állami főgymnáziumi rendes tanár, városunk érdemes ós törekvő fia, november 30-án, 27 éves korában Budapesten három napi szenvedés után a spanyol járvány áldozata lett. A szimpatikus fiatal tanár gróf Zichy János volt kultuszminiszter gyermekeinek is nevelője volt. Az alapos képzettségű s iro­dalmi téren is működő törekvő fiatal tanár Esz­tergomban is közkedvelt egyén volt s általános a megilletődés, melyet korai halála ismerősei, jóbarátai közt okozott. Holttestét Budapestről hazaszállítva f. hó 4-ón délután helyezték örök pihenőre a belvárosi temető kápolnájából. A fia­tal tanár ismerősei s a gyászoló család jóbarátai igen nagyszámmal vettek részt a temetésen. * Nyolcórai munkaidő. A szociáldemokra­ták régi kívánsága: a „nyolcórai munka, nyolc­órai szórakozás, nyolcórai alvás" a megvalósulás stádiumához közeledik. Garami Ernő kereske­delmi miniszter a „Népszava" vasárnapi számá­ban ismerteti a népkormány álláspontját a nyolc­órai munkaidő dolgában. Hivatkozva a fenti kí­vánságban kifejezett követelmény szimbolikus jelentőségére, kijelenti, hogy az összkormány mi­nisztertanácsi elvi határozatban elfogadta a napi nyolcórai munkaidőt. Nemsokára kormányrende­let vagy néptörvóny fog megjelenni, amely a nyolcórai maximális munkaidőt törvénybe iktatja

Next

/
Thumbnails
Contents