ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-12-08 / 49. szám

tósi fokozatba: Juhász József bánkeszi, Krampindum Gusztáv alsószemerédi a II. fizetési osztály 1. fokozatába, Niedermann Sándor szécsónyi, Kapitány Béla farnadi a II. f. o. 2. fokozatába, Cseppán Antal czifferi, Heckmann István lévai, Czeiner József szécsónyi, Erdősi Borbála bátorkeszi a III. f. o. 1. fokozatába és végül Viertl Bélát a III. f. o. 2. fokozatába és részükre a megfelelő államsegélyt folyósította. A Tanitói Tanács megalakítása. Vármegyénk tanitói szombaton tartották meg a háború óta első egyetemes összejövetelükat, hogy megalakítsák a vármegyei Tanitók Tanácsát. A nagy érdeklődés mellett lefolyt gyűlést Kálnai Károly sárisápi áll. igazgató-tanitó nyitotta meg s az előkészítő bizottság javaslatait Hegedűs Sándor esztergemi tanitó ismertette. A tanács tagjai a következők lettek: Ferenczy Kálmán (Esztergom), Kossalka Lujza (Sárisáp), Kicsindy Kálmán (Süttő), Kálnai Károly (Sárisáp), Dinnyés Károly (Kőhidgyarmat), Koleszár Elemér (Bajót), Fekete János (Pilismarót), Kanozsai József (Muzsla), Adler Samu (Esztergom), Feledi Mór (Bátorkeszi), Koroknai Dezső (Úny), Zsemlye Péter (Búcs), Fekecs László (Dunamocs), Sándor Károly (Annavölgy), Szvoboda Románná (Esztergom), Weisz Ilona (Sárisáp), Zoltán Amália (Párkány), Szölgyémy Gyula, Bárdos József, Szoleczky János, Burány Ferenc, Homor Imre, Háber Jánosné, Szvoboda Román, Vitái István, Hegedűs Sándor (Esztergom). A határozati javaslatok között a tanítóság számos régi jogos kívánsága szerepelt. Az indítványok során Szoleczky János az iskolai vallásoktatás szabadsága érdekében szólalt fel. A vármegye tanítósága egyhangúlag elitélte azon vallásellenes felfogást és mozgalmat, mely a hitoktatást s ezzel a hitet az iskolából s igy a gyermeki lélekből száműzni akarja. Követelte azonban, hogy a hitoktatást maguk az illetékes hitoktatók végezzék, ahol pedig az nem lehetséges, ott a tanitó a hitoktatásért külön méltányosan dijaztassék. Gyűlés végén a jelenvolt Palkovics László alispán lelkes beszédben kérte a tanítóságot, hogy legyen segítségére a nép megnyugtatásában. Egyben a párkányi járás tanítóságát arról értesitette, hogy a cseh invázió esetén, — amit nem tart valószínűnek, — kellő időben megkapja a miheztartásra vonatkozó hivatalos utasításokat. A gyűlés után a Tanitók Tanácsa ülést tartott, melyen a tanács elnökéül Bárdos József esztergomi, alelnökéül Kálnai Károly sárisápi, előadóul Vitát István esztergomi tanítót választotta meg. Iskolabezárás. A levegőben lóg ez a kérdés. Bpesten máibe is kellett zárni az összes iskolákat. Rendeletre történt, a járvány parancsolta. Ha a járvány terjed, nincs más menekvés, mint távoltartani a gyerekeket is az iskolától. De ez csak a legutolsó intézkedés legyen. Midőn már megtettünk mindent . . . Az iskola padjai e háború alatt úgyis oly sokáig meredeztek üresen, hogy nagyon megfontolandó, mily okok elégségesek a zárlat elrendelésére. Az iskola végre is kulturtelep! Csak a végszükségben mondjak ki zárlatot rendelő igéket; akkor, a midőn arról van szó : első az élet, a többi csak utána következik. Vigyázzunk! Vobis dicitur pastoribus Israel. Wundt a nóplélekről írt nagy munkájában mondja, hogy minden kornak a gyermeke a saját kora gondolati és érzelmi egységeit használja, bensőleg önkéntelenül is azok keretében igyekszik magát elhelyezni. Az átalakulás nagy korszakai zúduló eszmékkel ós dagadó érzelmekkel szakadnak le. Akarata ellenére is az ember a levegőben szálló gondolati egységeket veszi át és azt gondolja, hogy azok az ő egyéniségéből jöttek és azok annak kiegészítő részei. Csakhogy ne feledjük, hogy a körülöttünk szálló igék: szabadság, egyenlőség, demokratizmus csak elvek s erkölcsi irányok, amelyeket csak annyira és annyiban kell alkalmazni, amennyire és amennyiben a többi elvek megengedik. De nem keretek, annál kevésbé az élet tartalma! Vagyis ne ferdítse el fejünket a dolgok zúgása, mert a lelkek, ha a kábulásból felocsúdtak, megint csak a teljes értelemben vett életnek tartalmát fogják tőlünk kérni: a krisztusi életet! Semmi nem pótolhatja és a lelkek természeti szükségszerűséggel csak azt fogják szomjazni: az Istenben gyökerezett, Krisztus szeretetéből élő életet, mely szemeit a földön túlira szegezve tartja. Lelkünknek sója tehát meg ne bomoljon; a nagy, isteni eszményeken ne adjunk túl ós az azokat kisérő szent érzelmeken, mert az emberek megint csak az édesen csengő ós boldogan zsongitó evangéliumi igéket fogják tőlünk várni, mihelyt lelkük kissé kipihente a rázkódást. A másik, hogy a levegőben hozzánk szálló, illetve fülünkbe csengő eszmei és érzelmi kereteket ne használjuk fel arra, hogy aránylag aprólékos okokból nagy akadályokat gördítsünk az Isten útjaira. Az összhangzat törvénye értelmében a szálló érzelmi hullámok lelkünkbe is bevetődnek, a mellőzés, a meg nem elégedettség, a keserűség hullámai ós ha abban csak egy rövidke húrt találnak, melyen tovább zönghetnek, ugyanazokat az érzelmeket keltik. Lehetnek bajaink, lehetnek orvoslásra szoruló sebeink ; de azért ne forduljunk egymásnak, ne bontsuk fel a szép rendet, mely az egyház erkölcsi erejének egyik ható eszköze. Megértéssel, méltányossággal mindenen lehet segíteni, mindent lehet javítani. Sőt kell is; az okosság parancsolja ! Midőn azonban minden bomlik és omlani készül körülöttünk, a mi kisebb érdekünket kell hogy tudjuk összeegyeztetni az Istenakarta nagy nevelő céllal, hogy: ordo est anima rerum. Es hogy az egyház, Krisztus nagy egyháza éppen benső erejére támaszkodva, a viszonyok forgatagában is biztos támasza legyen a szenvedő embernek. A tudatos rend, mely mindent az Isten céljainak tud alárendelni, illetőleg vonatkoztatni, megnyugtató hatással van a hullámokon hánykódó emberiségnek ! Azért ha valamikor, úgy most jobban értjük ós több tartalommal töltjük az Úr Jézus szavait, melyeket az apostolokhoz intézett, mert különlegesen hatnak most lelkünkbe : Quod vobis dico, omnibus dico : Vigilate ! T. M. dr. Szociális munkánk. A Szociális Missió-társulat szervezése. Szervezkedik az egész világ körülöttünk. Es jól teszi! A szervezkedésben van az ero, — és a boldoguláshoz erő kell. Testvérek ! Keresztény asszonyok, lányok ! nekünk is kezet kell fognunk mindannyiunknak! Erő kell a kezeinkbe, nagy, acélos, finom erő, hogy megbírjuk a magunk munkarészét a világban. Uriási munka ez, ha nem gondtalanul várjuk a ma, meg holnap épen ránk eső kisebbnagyobb részét, hanem öntudatosan a szemébe nézünk. A férfiak döngetik az erdőt. A fejszecsapásokat ugy-e jól halljátok nemcsak a hivatalokban, de még a kis bölcsők mellett is? Van csapatjuk, amely dalolva dolgozik, van, amely szitkozódva, sötét szemmel. Van, aki csak rombol, robbant, vannak, kik az épités munkáját várják. De mind-mind vágják az erdőket, uj telepeket akarnak, egészségeseket, boldogokat! A rombolásnál mi nők, fólreállunk. De az építésnél igen nagy munkarész vár a mi kezünkre. Csak kezetfogva bírjuk el. Pedig el kell bírnunk! Kötelességünk! A fejszecsapások nyomán házak fognak épülni, s a telepekre, de igen sok minden kell majd, ami a közjót szolgálja, ami az egészséges boldogulást előbbre viszi. — A nő, ha kilép a kis kapun tul, a nagy világ munkásai közé, magával viszi a női szivét, és ez avval a le nem tagadható, annyiszor megáldott anyai érzéssel elvezeti a szociális-karitativ munka terére. Es akar ós tud majd tenni a nő és tud sugalmazni a férfinak is. A szociális-karitativ munkatér, ez a mienk ! Szeretetet, békét, megértést, szépséget, komoly, számbavehető segítést adni fejszecsapások mellé és utánuk ennek a küzködő nagy világnak! De öntudatosan, fegyelmezetten, következetesen, tudással ! Erre akarunk tömörülni, nevelődni, munkába állni, szerveződni! Jönni fognak most már hamarosan e munka apostolai a Szociális Missiótársulat nővérei. Testvérek ! keresztény asszonyok, leányek ! legyetek ott mindnyájan a gyűlésen ! (A pontos idejét majd közöljük!) Hallgassátok meg, gondoljátok át, amit ott mondanak és ha visszhangzik rá a lelketek, fogjunk mind, de mind testvérkezet. Az Esztergomi Szervezetet is megalakítjuk akkor. Jöjjetek! Akarjunk, merjünk tömörülni, emelt, tiszta homlokkal! Es hangsúlyozzuk — nem a jogokat, de azt, hogy: munkára indulunk, tenni akarunk, tán uj eszközökkel, de a régi hitvallással a sokszor kipróbált szivvel a közjóért. Jöjjetek! Sjgahó MargiL Választási előkészületek. A népkormány legközelebbi cselekedete lesz az országos választások elrendelése. Amint értesülünk, a választói jogosultsághoz megkívántatik az, hogy a szavazó a választási listában bennfoglaltassák. A nép, pláne az uj választó nép, főleg pedig az asszonynép nehezen fog utánna nézni annak, nem maradt-e ki véletlenül, vagy esetleg más ok miatt a listából ... A választásnál pedig már baj lenne belőle. A népnek vezetőire vár az a hivatás, sőt egyenesen azt mondhatom: kötelesség, hogy a névjegyzék elkészítését figyelemmel kisérje s az elkészítettet revideálja. Egyik derék barátom figyelmeztetésére felhívjuk lapunk és politikai irányunk lelkes támogatóit, tegyenek meg mindent a választások előkészítésére. Nagyon üdvös dolog lenne, ha közsógenkint összeállítanánk magunk is a választók névsorát s alkalomadtán kiegészítenénk, vagy esetleg a miénk révén a hivatalos jegyzéket korrigáltatnánk. Ne higyjük, hogy ez a munka nem hozza meg a kivánt eredményt. Ha látjuk, kik a szavazók, ebből már főbb vonásokban megállapítható, mily felfogású néppel van dolgunk. De ez csak első lépés lenne. Igaz, hogy gyors lépés legyen, mert elkésni nem lehet ilyen ügyben! A második és legfőbb lenne — a népnek kioktatása! A ker. szociális programm átöleli a jövő Magyarország minden igényét. A demokratikus haladásnak tántoríthatatlan hive, de a szellemi igények kielégítését is feltétlenül követeli. Ebben a programmban megtalálja boldogulását földműves, ipari ós szellemi munkás egyaránt. Persze, azt ismerni kellene, mert csak akkor tudja megragadni a lelkeket. Már most kell összehozni a falvak, egyesületek népét és szép összefüggésben magyarázni ezen programmpontokat. Ne várjunk a választásig! Ne bizzuk ezt a szegény jelöltre! Különben is a választási zaj nem jó arra, hogy gondolatokat, uj világprogrammokat megértessünk. A hév, a lendület elragadja az embert s inkább jelszavak, mint tartalmak követője lesz. A nép úgyis kétkedve néz a jövőbe: Mi lesz velünk? Ha vezetői ajkáról a jövő programmját hallja, lelkióhségének fájdalma enyhül. Azt jól látja mindenki, hogy a régi élet romjai fölött botorkálunk, de milyen lesz a jövő, vagy, mit kell most tennünk, ez homályos .... Ennek megvilágítását várják tőlünk. Ne húzódjék ettől senki! A ki most félre áll, az nem életerős férfi. Most minden emberkézre, emberószre szükség van. A programm kész ! Tetterős, önzetlen, nemzetét, a jövő Magyarországot szerető férfiakra van szükség ! Bizunk benne, hogy mindenki megteszi kötelességét! Házavatás. Az Esztergomi Kath. Munkásnő-Egyesület az egyesület buzgó és lelkes vezetőinek : Loczner Gusztáv főszékesegyházi karkáplánnak ós Brenner Juliska elnököknek gondossága folytán saját egyesületi helyiségébe költözött az ősz folyamán. Ennek a helyiségnek, illetve egyesületi háznak, mely Német-utca 22/a alatt van, ma délután 4 órakor lesz a házavató ünnepsége. A házavatást dr. Lepold Antal prel.-kanonok végzi. A társadalom legteljesebb rokonszenvére érdemes eme egyesület szociális jóakarattal a műhelyekben, gyárakban dolgozó katholikus munkásnőket gyűjti táborába s mint eddigi működéséből is tapasztaltuk, eléggé nem méltányolható szolgálatot tesz a katholikus közügynek s a hitvallásos szellem ápolásának. *