ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-12-08 / 49. szám

Egyház és iskola. Érseki helynöki kinevezés. A bíboros hercegprímás Mészáros János dr., volt királyi várplébánost budapesti érseki biztossá nevezte ki azon hatáskörrel, hogy a székesfőváros területén a hitközségi szervezet kiépítése ügyében az illetékes tényezőkkel tár­gyalásokat folytasson és a szervezetek létesítése ügyében előterjesztést és javaslatot tegyen. An­nál inkább örvendetes e kinevezés, mert ezt a fontos munkakört oly férfiú fogja betölteni, ki­nek életét nem visszahúzódás, de kifelé. való működés jellemezte. Ez a kinevezés szolgáltathatott okot arra a közleményre, mely egyes lapokban látott nap­világot, mintha Mészáros János érseki helynökkó neveztetett volna ki. Főegyházmegyei hirek. Váradi József a beteg ujlóti plébános kisegí­tőjéül küldetett. Káplánok lettek Porubszky Géza dr. Esztergom-Belvárosban, Kaller József Talló­spn, Pintér József Nagysallón, Bresztyáh Sándor Érsekújváron, Pezenhofer Antal Párkányban, Rédler István Hidaskürtön, Pataki Sándor Hont­nádason, Ernszt Károly és Porubszky Béla Nagy­tapolcsányon, Juhász Ferenc Hédervárott. Főegyházmegyei Autonómiai Tanács. Mint lapunk legutóbbi számában röviden már jeleztük, az esztergomi főegyházmegye auto­nómiai tanácsa f. hó 10-én, kedden tartja ala­kuló ülését Esztergomban a primási palotában. E gyűlésen a megalakulás kimondásán kivül ki fogja magát a tanács egészíteni 2 /s részben vi­lági ós 1 /3 részben egyházi tagokkal. Az auto­nómiai tanács jelenlegi tagjai, mint a világi papságnak és külön nem képviselt szerzetesek küldöttei az esztergomi érseki megye részéről: Molnár János és dr. Fehér Gyula esztergomi prelátus-kanonokok és Túri Béla az „Alkot­mány" szerkesztője, továbbá világi képviselők az esztergomi érseki megye egyes választókerületei részéről: esztergomi v. k. dr. Gróh József, buda­vári v. k. gróf Zichy Rafael, pesti v. k. Eszter­házy Miklós Móric gróf, nógrádi v. k. Majláth Géza gróf, honti v. k. Wilczek Vilmos gróf, barsi v. k. Lakner László, komáromi v. k. Szabó István, nyitrai I. v. k. dr. Kovács Pál II. y. k. Hunyady László gróf, III. v. k. Beniczky Ödön, IV. v. k. Majláth György gróf, V. r. k. dr. Nagy János, pozsonyi I. v. k. dr. Blahó Pál, II. v. k. dr. Szüllo Géza, III. v. k. Mednyánszky László. Ez a bizottság fogja önmagát kiegészí­teni a keddi ülésen a fenn jelzett arányban. A Papi Tanács tagjaihoz. Közeledik a nap, amelyen testet ölt, a rég megsóhajtott ige és összeül a Papi Tanács or­szágos kongresszusa. A szervezkedés a zilált köz­viszonyok ellenére és rendkívüli gyorsasággal megy végbe. Igen sok esperesi kerület jelzi már a bizalmi férfiak nevét is. Pénz is érkezik min­den nap. Mikor e sorok Íródnak, 7000 koronát meghaladta már a szervezkedés céljaira befolyt összeg. A csatlakozó levelek százával érkeznek naponta. Némelyike egész kis egyháztörténelem. Tele vannak ünnepi fellélegzéssel, lelkes üdvöz­letekkel s csak ugy feszül bennük a sok tüzes gondolat. Egy felduzzadt patak friss árjában áll, aki e le*veleket olvassa, amely csupa lökő erő, szinte eldönti az embert, de meg is bizse­regteti minden porcikáját. Nem éreztünk még ilyen tavaszi éles légáramlatot az ujabb egyházi korszakban. Bizonnyal az Ur lelkének levegős ereje jár itten. A kongresszusra okvetlenül együtt kell lenni azoknak a válaszos leveleknek, amelyeket a most kibocsátott felszólítás kór az ország min­den papjától. Ezekben a felszólító levelekben minden pap megkapja 1. a Papi Tanácsnak a kormányhoz intézett memorandumát, amelyben az egyházi vagyon teljes_ egészét az autonómia kezéhez kívánjuk juttatni és általa fedezni az összes egyházi - szükségleteket. Megkapja azon­kívül mindenki a 2. kibővített programmterve­zetet is, hozzászólás és kiegészítés céljából. A mint a szervezkedésnél, ugy programmunk meg­állapításánál is, aggodalmasan vigyázunk a közvet­lenség megnyilvánulására. Világos képet akarunk nyerni a magyar papság óhajairól, hogy ennek alapján alkossuk meg végleges programm-pont­jainkat. A szavazó lapokat háromtagú bizottság veszi át, melynek tagjait eskü köti a nevek ti­tokbantartására. Öntsék ki tehát a paptársak egész nyíltsággal és teljes bizalommal minden kívánságukat, olyan napokat élünk, amikor min­dent elérhetünk, ha férfias nyíltsággal keressük a jobbat. A kongresszusra, amelyet azonnal összehí­vunk, mihelyt a választások túlnyomó többsége megtörtént, feljöhet a Papi Tanács minden tagja. Szavazati joga azonban csak az egyházmegyei képviselőknek ós az esperesi kerület bizalmi férfiainak lesz. A kongresszus meg fogja válasz­tani a tisztikart, megalakítja az alapszabályokat, megállapodik a végleges programm-pontokban és előkészíti a reformmunkálatokat. Egyes egyházmegyék is megalakíthatják a maguk Papi Tanácsát, amely mint ilyen nem különálló testület, hanem az országos papi ta­nácsnak helyi szerve. Az egyházmegyei Papi Tanácsok vezetői az egyházmegyei képviselők ós az esperesi kerületek bizalmi fórfiai. Más ve­zetőket, akik nem a papság bizalmából kerül­nek az ügyek élére, a Papi Tanács el nem ismer. Sötét, nehéz idők vonulnak el szegény ha­zánk felett. Sir a lelkünk, ha erre gondolunk. A papi tanács sok ezer főnyi szervezete azonban oly hatalmas erkölcsi erő lesz mihamar, amely rövidesen éreztetni fogja kihatását. Hihetetlen erőfeszítéseket tettek ós tesznek is a legkülöm­bözőbb irányzatok, hogy megnyerjék maguk számára a népet. Magukkal is ragadtak már nagy tömegeket. A beszervezett katolikus papság egy­séges irányításra azonban még mindent meg­menthet s ezt a sokat szenvedett országot meg­nyerheti a Krisztustól hirdetett boldogulás szá­mára. Reánk néz a jobbak serege, tőlünk várják a szebb magyar jövendőt. Újítsuk meg tehát magunkat lélekben, kettőzzük meg imáinkat és exercitiumi komolysággal fogjunk hozzá a jobb idők előkészítéséhez a Papi Tanács megbízásából dr. Csáktornyai István, az intéző bizottság tagja. Papitanáes új programmpontjai. A Papi Tanács ideiglenes programmjának a kiegészítéséül a következőket közli: A Papi Tanács első kiáltványa 11 pontban foglalta össze az ideiglenes programmot. Mint­hogy közeledik az országos papi kongresszus ülésezésének ideje, a központi intéző-bizottság lelkiismeretbeli kötelességének tartja, hogy ismer­tesse az ország papságával azokat a pontokat, melyeket a kongresszusnak az ideiglenes programm kibővítése céljából mint határozati javaslatot előterjeszteni óhajt. Az uj programmpontok a következők: 12. A breviárium olyirányu reformja, mely rövidsége mellett bensősógre neveljen, hora-rend­szer eltörlése, mint amely ma már anakronizmus. 13. Magyar nunciatura rögtön való felállítása. 14. Irreális egyházi cimek és ezeken ala­puló ruházatbeli és insignális megkülönbözte­tések eltörlése. 15. Hatalmas sajtóalap, keresztény lapok alapítása. 16. A helyi káplánságok eltörlése, helyettük önálló lelkészségek szervezése. 17. A papi taláris viselése kötelezettségének az egyházi szertartásokra való korlátozása és komoly jellegű polgári ruha általános enge­délyezése. 18. Az egyházi cenzúra enyhítése, profán műveknél mellőzése. Az egyes pontokhoz adott nyilatkozási rovatot szíveskedjenek „igen— nem' 1 szavazattal kitölteni (Restrikcióval szavazni nem lehet), aszerint, hogy a pontot elfogadni vagy ellenezni látják jónak. Hangsúlyozni kivánjuk, hogy a Rómát érintő kérdéseket a püspöki kar vagy a nun­ciatura utján fogja a Papi Tanács Ö szentségé­hez juttatni. Pontjaink után szabad helyet adunk arra a célra, hogy mindenki őszintén, teljes nyílt­sággal és bizalommal jegyezhesse fel azt, amit előterjesztett pontjainkon kivül az egyház és haza érdekében legjobb lelkiismerete szerint felvétetni kivan. A visszaérkező szavazólapokat háromtagú bizottság fogja kezelni, amelynek tagjait a sza­vazó személyére nézve esküvel fogadott titok­tartás kötelezettsége köti. Budapest, 1918 november. A Papi Tanács intézőbizottsága. Dr. Szalay Mátyás, elnök. Esperes-kerületi képviselő. Az esztergomi esperesi kerület papsága Ke­ményfy Kálmán esztergom-vizivárosi plébánost, szentszóki ülnököt bizta meg az országos Papi Tanácsban való képviseletével. E megbízatással a kerület papsága elismerésének kivánt kifeje­zést adni Keményfy eddigi magatartása iránt, mellyel az alsópapság jogait s érdekeit a múlt­ban meggyőződósszerü következetességgel védte írásaiban s felszólalásaiban. Igazgatói kinevezés. Az egyházi főhatóság Józsy Alajos egy­házfai tanítót az ottani rkath. elemi iskolához igazgatóvá kinevezte. Tanitói választások. Rotyik Julianna és Drobni József szőgyéni, Holly Győző nyitra-ujlaki tanitók, illetve tanitónc választását az egyházi főhatóság megerősítette, Államsegélyek. A vallás- ós közoktatásügyi miniszter s következő tanítókat léptette elő magasabb fize­Náci komódiásnak is beillett volna, oly bo­szorkányosan etüntetett egy hajtásnyira négy decire valót. Bindi nem sajnálja tőle. Sőt t meg áldatja azzal, kinek áldani illik és dukál. Ámde Náci még azután is csodálkozott hatosa elvesz­tésén : — Hidd el, pajtás, jobban sajnálom egy forintnál! — Szarva között a — tudod mi! — kiált erre bosszúsan Bindi. Nem is csoda, ha ilyen beszédtől az ember epéje közé keveredik a bor. — Má nem torn, miért van ilyen hitvány ember a világon! Te Gyura! Te is csak hitvány semmi ember vagy, ugye? De mégis külömb vagy nála; — folytatá kifakadását. —• Még magánál is! — felelt rá Gyura, de ez egyszer nem volt esze, mert a kökényfa botot most még keményebbnek találta, mint máskor. Ríva fakadt: — Azért is elmegyek magától! Nem leszek tovább a bolondja. En őrzöm a disznókat, mégis , megver! Bindi szive nincs kőből. Hát mikor a bor szeszi megpárolja! — Icig bátyám! hozzon az én kedves fiam­nak még egy félliter bort. Jó gyerek ám ez, megérdemli. Nézz oda, te csupasz ábrázatú suszter, ez aztán a legény! Szép kis leány mosolyog rá minden reggel a fölszegen. Gyura bojtár még a félliter bor hozatala j közben is küzködött a keserűség erejével, ami | belsejében rágódott. De mikor szép leányról tett I emlitést a gazdája, akkor kiugrott belőle, mint ' a másik fajta egér a megrázott csizmaszárból. — Neked még bajuszod sincs! Nézd meg i Gyurát, lesz annak. Ugy-e, Gyura ? Hát az enyém! Ez aztán a bajusz ni! Hogy még alaposabb tudomást szerezhessen bajuszáról Náci, hozzá bökött vele, mint ökör a szarvával. Nácinak csiklandozta orrát a kiviasz­kozott bajuszhegy, fölmorcant: — Ne kutyálkodj! Bindi még jobban belemelegedett a köte­kedésbe. Igaz, hogy már a második liternél tartott. — Mondd meg, te papucsos nemzetség, micsoda boszorkányságot csináltál Rézinek, hogy feleséged lett? Ez a beszéd belefúrt a Náci önérzetébe. (Megzavarta a fejét a bor is.) Nagyot csapott öklével az asztalra s rikácsolva kiáltotta: — Örült, hogy elvettem. Eleget erőszakos­kodott a nyakamon, mikor legény voltam a városban. — Micsoda ? ! — csudálkozott Bindi. — Igy mersz Réziről beszélni? No várj, azonnal megyek hozzá, elmondok neki mindent! Náci erre ugy kivörösödött, mint egy bos­nyák sipka. Szörnyű mód megrémült: — Igazán megijesztesz! Csak nem akarod megmondani a feleségemnek? — Megmondom, biz én ! Megyek egyenesen hozzá, — szólt Bindi s kifelé indult. Náci kétségbeesetten rohant utána s az udvar közepén érte el. Valamit a fülébe súgott. Hogy mit ? Nem tudom teljes biztonsággal. Goromba szél süvöltött végig az udvaron s elkapta Náci szavait. Az egészből csak a csizmafejelés szót le­hetett megérteni s Csőre Bindi visszafordult a korcsmába s megittak Nácival még egy fél­liter bort.

Next

/
Thumbnails
Contents