ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-11-03 / 44. szám

Majd katonai őrjáratok jelennek meg. „Gyerünk haza pajtások, kész a vacsora'' mondják mosolyogva a tömegben levő katonáknak. „Meg már fázik is a bakancsunk ebben a pocsék sárban" — adják vissza a szót a legények. Tiz perc alatt kiürül a tér. Kiki hazaballag a meleg: szobába s a halkan szemerkélő eső monoton kopogása mellett ráborul a városra az éjszaka nyugalma, békéje, csendje. Igy mult el Esztergomban a nagy nap. Hála népünk okos önfegyelmezettségónek : csendben, békésen, rendzavarás nélkül. * Pénteken reggel a város utcáin a következő plakátok jelentek meg: Katonák, Polgártársak ! A magyar Nemzeti Tanács a hatósághoz az alábbi hivatalos sürgönyt küldötte. Olvassa mindenki hazafias lelkesedéssel és megértéssel. „A Nemzeti Tanács közli Magyarország népével, hogy Budapesten átvette a hatalmat. Egyetlen csepp magyar vér sem folyt ki. A király gróf Károlyi Mihályt nevezte ki miniszterelnöknek. A Nemzeti Tanácsból kormány alakult. A katonaság, munkásság, polgárság és vidék felesküdött a nemzeti Tanácsnak. Budapesten nyugalom van. A Nemzeti Tanács felhivja Magyarország népét, hogy szent fegyelemmel, önfeláldozó nyugalommal őrizze meg a rendet. A személy és életbiztonság megóvása a legnagyobb érdek, aki pusztít és rombol, a, nemzet életét veszélyezteti. A magyar Nemzeti Tanács a haza üdve, függetlensége, a béke szent érdekében parancsolja, hogy mindenki, nép és katonaság legnagyobb rendben és nyugalomban várja be a Tanács utasitásait. Budapest, 1918. október 31. Magyar Nemzeti Tanács. Más hozzátenni valónk nincs, mint éljen a független Magyarország, éljen a Nemzeti Ta- I nács, éljen gróf Károlyi! Antóny Béla Palkovics László polgármester. alispán. * A pénteki nap, Mindenszentek komor ünnepe, teljesen zajtalanul s a nagy nap hangulatához illő csendben folyt le. Szombaton reggel különböző rémhirek tartották izgalomban a város közhangulatát, melyek azonban hála Istennek egytől-egyig koholtaknak bizonyultak. Ugyané napon a délelőtti órákban tapasztották ki a Nemzeti Tanács hazafias hangú plakátjait s egy ivet köröztettek, dobszóval is kihirdetvén, hogy délelőtt 10 órakor a városi polgárőrség megalakítása tárgyában a városházán fontos értekezlet lesz. 10 órára nagy néptömeg lepte el a városháza környékét, fönn a tanácsteremben pedig a polgárőrségre jelentkező idősebb-ifjabb polgárság gyülekezett. Az értekezletet dr. Frey Vilmos árvaszéki ülnök nyitotta meg* s ismertetvén a polgárőrség szervezésének fontosságát és szükségességét, kérte a polgárságot, hogy a polgárőrségben minél nagyobb számban vegyen részt. Dr. Katona Sándor ós dr. Mike Lajos ügyvédek buzditó beszéde, továbbá dr. Péter Imre katonaorvosnak abbeli bejelentése után, hogy a polgárőri szervezetben az esztergomi hazafias tanulóifjúság is részt kivan venni, az értekezlet kimondotta, hogy a polgárőrséget megszervezi, az arra jelentkezőktől a szakaszparancsnokok délután 3 órakor a fogadalmat kiveszik s már szombaton este 6 órakor a polgárőrség megkezdi működését. Az értekezlet után azonnal összeült az intéző bizottság s a következőket határozta: A polgárőrség megalakultnak tekintendő, főparancsnoka dr. Frey Vilmos, helyettese dr. Brenner Antal, segédtiszt dr. Kartaly István. Elhatározták, hogy a polgárőrség házról-házra járva a fegyvereket beszedi s fegyverviselési engedélyt csakis az őrség főparancsnoka adhat. A polgárőrség tagjai hivatalos szolgálati jelvényt fognak kapni s viselni. Egyelőre öt helyen alakult őrkülönitmény, melyeknek helyisége s vezetői a következők : I. Belvárosi Olvasókör: Burány Ferenc, Kiffer Mihály, Jakus János. — II. Városháza: Szárnyparancsnokok: Ember József, Tiefenthal G-yula, Háber János, Brilli Gyula. — III. Víziváros : Nagy Károly, dr. Mike Lajos, dr. Sebők Ferenc, Bellovits Gyula. — IV. Szenttamás : Vodicska István, Majer József, Mitter József, Schrank Béla. — V. Szentgyörgymező: Math G-yula, Vig József, Oltósy Rezső, Petróczy Ferenc. Az intézőbizottság megállapította a polgárőrség fegyelmi szabályait is, sőt a fegyelmi büntetéseket is, melyek a következők : főparancsnoki dorgálás, pénzbüntetés, nyilvános megbélyegzés, renitenskedós esetén letartóztatás s egyéb karhatalmi eljárás. Az intézőbizottság megalakította a fegyelmi tanácsot is, melynek tagjai lettek : dr. Boros Géza, Marosi Ferenc, Pelczmann László ós Tátus János. * A polgárőrség megalakulása után dr. Katona Sándor az esztergomi polgári függetlenségi párt elnöke a városház erkélyéről lelkesítő beszédet intézett a téren egybegyűlt néphez, melyben az uj korszak felvirradásának eseményeit jelentette be s a megalakítandó köztársasági államforma eszméjét propagálta a hallgatóságnak. A nagy napok legimponálóbb s legfelejthetetlenebb eseménye azonban szombaton délelőtt játszódott le a Széchenyi téren. Ekkor esküdött föl Esztergom város helyőrsége s ennek tisztikara, továbbá a csendőrszárnyparancsnokság s személyzete a Nemzeti Tanácsnak. Délelőtt 11 órakor mintegy ezer emberből álló katonaság vonult föl négyes sorokban a Széchenyi térre nemzetiszín selyemzászló elővitele mellett. A tér közepén nemzetiszin drapériával bevont emelvény állott. A katonaság hatalmas félkörben állotta körül az emelvényt, mely előtt a vármegye alispánja, a város polgármestere s a város előkelőségei állottak a tisztikar társaságában. Va 12 órakor élesen felhangzott a kürtszó: „vigyázz." A csapatparancsnokok magyarul vezényelnek: „vigyázz, szakasz balra nézz." A katonák feszesen állanak, Krämer Antal alezredes körülmegy az arcvonal előtt, a szakaszparancsnokok magyarul leadják jelentéseiket, aztán az alezredes visszamegy a tér közepére s fellép az emelvényre. Halotti csönd. Az alezredes harsány hangon beszólni kezd. Elmondja néhány katonás szóval, hogy a helyőrség fel fog esküdni a Nemzeti Tanácsnak. Leveszi sipkáját, magasra emeli s vezényel: „Eskühöz." Aztán érces hangon előmondja az eskümintát, a katonaság utánamondja esküre emelt három ujjal. A polgárság lólegzetfojtva figyeli a történelmi aktust. Mikor az eskü végső szavai elhangzanak, háromszoros dörgő éljen reszketteti meg a levegőt. A nemzeti zászlót meghajtják, a katonaság tiszteleg s az alezredes az emelvényről a magyar himnuszt intonálja. Több ezer torok ünnepélyesen, méltóságteljesen harsogja : „Isten áldd meg a magyart." A kürtös a „Generafmarsch

u-ot fújja, de persze magyarul. Legvégül a betegségéből felgyógyult Gyürke alezredes és Krämer alezredes, továbbá a tisztikar előtt a katonaság diszmenetben elvonult s bement a laktanyába. * A város házai állandó lobogódiszben állanak. A város utcáin, bár a megszokottnál mozgalmasabb az élet, teljes rend és nyugalom van. Ennek a rendnek s nyugalomnak állandó fenntartása kötelessége minden jó hazafinak, ki a vértelenül kivívott demokratikus átalakulás jövő áldásait élvezni akarja. Éljen az önálló, független demokratikus Magyarország, éljen az önálló magyar hadsereg, éljen a Nemzeti Tanács, éljen gróf Károlyi Mihály ! ! AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Naplómból. Irta: Lenz Ferene. (Vége.) H. A Fekete tengeren, 1918. X., 10. Jó ideig tart, mig a sok ember a hajón megtalálja helyét, mig a tizenkét tábori konyha üzemben van, de akad a hazatérők között minden, akad mészáros, ki a marhát vágja, akad szakács, aki főzzön ... a többi el-elül, egyesek kártyáznak, mások orosz újságot olvasnak, ismét mások a hajót bámulják, vannak, akik a vizből kiugrándozó delphineken mulatnak . . . olyik imádkozik, olyik a pénzét rendezi . . . egy borotvavirtuoz körül százával állanak magukat kicsinosítandó . . . Az Athene pedig halad . . . Én meg órákig a fedélzeten bolyongok, hallgatom őket, amint beszélgetnek . . . van, aki igazán regényes körülmények között bolyongott fogsága idején, van, aki megnősült, már családapa is . . . tizenegy olyan nő van a hajón, aki orosz hazáját elhagyta, hogy fórjót hazakísérje . . . hat apróság is van a hajón, két-három éves fiúcskák, leánykák — aszerint, hogy a papát Nikoláj-Nikolájevics, vagy Brussiloff fogta-e el. Hallgatom őket. Mind mesél, szívesen mesél, hogyan volt Szibériában, mert majd mind onnan jön. A cár idején fogolytáborokban voltak, kijárás nem volt, farigcsáltak — szegények — ők is, mint a mi oroszaink, az idők elején és tengődtek búsan a sovány fogolykoszton. Kerenszkij idejében eltűnik minden fogolytábori rend és szigorúság, a foglyok mind többékevésbbó önállósítják magukat. Kereskedők üzleteket nyitnak, iparosok műhelyeket \ létesítenek társasági alapon is, sokan mint izvoscsikok (bérkocsis) járnak, földművesek uradalmakra kerülnek, vagy parasztokhoz és szerény pénzecskékre tesznek szert. Csak a tisztek maradtak a táborokban mindmáig, azokat semilyen uralom szabaddá nem tette. A bolsevikiek uralomra kerülvén, felszólítottak minden hadifoglyot a vörösgárdába való belépésre. Eleinte senkit se .kónyszeritettek erre, de később látva azt, hogy bizony kevés fogoly lép be közéjük, drasztikusabb eszközökhöz nyúltak. A bolsevikiek azt gondolták, hogy a fogoly tisztek gyakorolnak a legénységre még mindig olyan befolyást, hogy azok a vörös gárdába be nem lépnek ezért kezdték gyalázatosan üldözni a tiszti fogolytáborokat. Tisztek pénzét, ruháját elszedték . . . Tomskban egy éjjel az egész tiszti fogolytábort pőrén kihajtották az utcára, egy nagy térre terelték őket és adott jelre a tér négy sarkából nyolc gépfegyver lőtte halomra a szerencsétleneket. Szabadon élő foglyokat kezdtek összefogdosni, a táborok újra megteltek ... és akkor ezekkel szemben is felléptek úgy mint Tomskban. A szerencsétlenek akarva, nem akarva vörösgárdisták lettek. Mint ilyenek aztán végigcsinálták a bolsevikiek véres és piszkos rablógarázdálkodásait . . . osztoztak a szent közösség szabályai szerint a fő- ós alrablókkal s igy megint egy kis pénzhez jutottak. Mikor a kozákok aztán a vörösgárdistákat Szibériában széjjelverték, hadifoglyaink el-elillantak a gárda kötelékéből ós ismét mint szabadon járkáló önálló, hadifoglyok kezdtek élni, dolgozni, pénzt szerezni. Sokan megnősültek. Ezek a házasságok úgyszólván mind jól átgondolt, megcalculált érdekházasságok. Többnyire „benősültek" egy vagyonosabb hadiözvegy házába, földjére. Nagyon kevesen ott is maradnak, nagyobbrószüket azonban mégis hazavonja a honi föld, a honi levegő, a honi szó. Ezek pénzzé teszik a feleség ingatlanjait és — szöknek. Mert Szibériában a kozákok az urak, azok pedig senkit haza nem eresztenek. Viszont azonban Szibéria is csak orosz föld, ahol a rubel ma is a leghatalmasabb factor. A szökés „okmányokkal" történik. Ezeket részint zsidók gyártják, részint hadifoglyokból alakult okmányszerző társulatok. A kozák ellenőrző közegeknek elég látni egy pecsétet, valami orosz irka-firkát, melyet legtöbbször el sem tud olvasni — egykedvűen rádörmögi: „Charaso" — (jól van) — ós tovább issza a teáját. Nehéz a hadi foglyoknak átjönni a csehoszlovákokon. Ezek a sokat emlegetett cseho-szlovákok se nem csehek, se nem szlovákok. Cim ez csak. Franciák és egyéb entente elemek, keverve mindenféle oroszországi, dologkerülő, csavargó néppel. Egy felsőmagyarországi önkéntes, aki tökéletesen beszól tótul, négy napig volt a csehoszlovákok foglya, de e négy nap alatt táborukban egyetlen cseh szót nem hallott. És mégis minden szökési nehézség ellenére is egyre jönnek haza a mieink ós jó, hogy jönnek, mert Szibériában még van vagy 200000 hadifogoly s vagy 45000 tisztünk!