ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-10-13 / 41. szám

— Köszönöm jó munkatársam, Őszi versre nincs szükségem; Különben is sok a dolgom, Verssel, kérem, ne izéljen! írjon inkább friss riportot, Hogy mi lesz a liszttel, zsírral? Ne törődjék lomb színével És halódó alkonypírral! S a poéta lantja némul, Pattog a húr sorra róla. A poéta lelke lázad, De a riportokat rója. Egy-egy nótás őszi alkony Olykor-olykor szíven éri S ilyenkor a lisztről, zsírról Gyöngécske a cikke néki . . . H. I. Csöbörből—vödörbe jutottak az esztergomi tisztviselők mult vasárnapi értekezletükön azzal, hogy a beszerzési csoport elnökei ezen tisztségükről lemondottak, s igy most a pásztor nélküli nyáj tétován s tanácstalanul dugja össze a fejét. Szűk volt a csöbör, kiugrottak hát belőle néhányan s panaszaikat — kétségtelenül inkább a nyilvánosságnak, mint az igazságnak szánva, — elmondották a fórumon. A panaszokat s az elnöki székből elhangzott kijelentéseket mi is meghallgatva, nem állhatjuk meg, hogy néhány megjegyzést ne fűzzünk a történtekhez. Igazat kell adnunk azoknak, akik nem tartották a legszerencsésebb ötletnek az alispánnak, s a polgármesternek az elnöki tisztségről való „megmásíthatatlan" lemondását. A sülyedő hajót a hajó parancsnokai csak akkor s utolsónak szokták odahagyni, mikor már minden menthetetlen. Végtére is a tisztviselők a mai viszonyok közt egyedül vezető állásokban levő tisztviselőtársaiktól s föllebbvalóiktól várhatnak szociális támogatást, s nekik egyedüli javuk ebben a nyomorúságban a tekintélyek iránti tiszteletük s bizalmuk. De ezt a javukat is megtagadták s eldobták maguktól azok, kik a beszerzési csoport elnökségét a nópdemagógok hamis gesztusával ha nem is fönn a nagyteremben, de lenn a placcon már eleve máglyára ítélték, hogy később egy előértekezlet keretében törvényszéket üljenek fölötte. Nincs egy esztendeje, hogy az esztergomi tisztviselők a beszerzési csoport elnökének — a város polgármesterének — utánjárására egész •évi lisztjüket, burgonyájukat, káposztájukat, sertésüket, zöldségüket, tűzifájukat ós sok egyéb apró ellátmányukat megkapták, még pedig az úgynevezett „intéző-bizottság" asszisztenciája nélkül. Pedig ez igazán nem a. polgármester dolga, valamint tévedés azt is hinni, hogy az ilyen beszerzések felhajszolása, detailirozása, szintén az elnökség tisztes hatáskörébe tartozlevegőjét szivta. Hallottam nevemet felolvasni. Elléptem a bizottság előtt. A szabadság tudata mámorba ejtett. Bevezettek egy az átvétel céljaira fából épített ebédlőbe. Német katonák és Schwester-ek tálaltak. Kenyeret, katonakosztot, kávét, két cigarettát. Imám után megcsókoltam a kenyeret. Szemeim könnyeztek; az öröm, a visszaható fájdalom megríkatott. A fogság 16 hónaps fájdalmas, keserűséges kenyerét felváltotta a szabadság édes kenyere. Újra autókra szálltunk és ezek elvittek a Focsani előtti vasúti vonalhoz, ahol a vonat várt reánk. Este lett, mire az 1500 ember mind együtt volt. Lassan, de biztosan cammogott vonatunk. Reggel Ploestire értünk, ahol a fertőtlenítés egész nap tartott. Este .10 órakor vonatunk újra megindult és december 20-án éjjel egy órakor berobogott a bukaresti északi pályaudvarra. Nagy embertömeg, a sok katonatiszt, zenekar, mind elmosódtak lelkemben. Egy hete nem aludtam volt, a sok izgalom, az öröm önkivüli állapotba hozott. Szabad voltam. Január 4-ig vesztegzárban voltam. E napon kicsi bukaresti lakásomba mentem és kirabolva találtam. Bementem a székesegyházba s annak egyik sarkában egyedül elmondottam a Te Deumot. Azután letérdeltem s a Moldovában önkéntelenül ott maradt internáltakért elmondottam a Mindenszentek litániáját, hozzátoldva e fohászt: Az oláh fogságtól mentsd meg Uram az internáltakat ós szegény hadifoglyainkat ! nék. Objektív pártatlansággal konstatáljuk újból, hogy a beszerzési csoport elnöke sokkal többet tett a múltban a tisztviselők érdekeiért, mint amennyi szorosan vett munkakörét képezné s igy viszont teljesen igaza volt a polgármesternek midőn kijelentette, hogy ennél többet nem tehet s átengedte a helyet annak, a ki azt hiszi, hogy e téren a jövőben csodákat fog produkálni. Mi a beszerzési csoport sírásóit azokban a jól vasalt hivatalfőnök urakban látjuk, akik nem szeretik közelről szagolni a szegénység krumpliszagát, akik alantas tisztviselőiktől rossz néven veszik, ha azok „ugrálnak", akik azt tartják, hogy ha nekem van, akkor máshoz semmi közöm, akik intéző-bizottsági ülésekre soha sem járnak, de legelsők ott akkor, mikor a népruházati bizottságtól érkezett elsőrendű ruhákkal egymást megajándékozgatják, s a kiknek telve a pincéjük, telve az éléskamrájuk, s a kiknek három disznó túrja a szerencsét ebben a szerencsétlen világban. Hát ezek az urak ne intézzék a szegény emberek dolgát, hanem adják át helyüket azoknak, akiknek az utolsó rongyos nadrágjuk csúszik le az összeszáradt gyomrukról. Ugy a sorok között, valahol a folyosón, vagy a kapu előtt a Szövetkezet altruizmusát is hangos kritika tárgyává tették némelyek, s a beszerzési csoport működésének a Szövetkezet üzemétől való szeparálását emlegették, mert hogy bizony a mi pénzünkön ne hizzók a „Hangya." Hát erre viszont az a megjegyzésünk, hogy először is a Szövetkezet nélkül Esztergomban ma egy darabka kenyerünk sem volna, másodszor is a Szövetkezet tette lehetővé a tisztviselők által nagyban eszközölt beszerzések árának apró részletekben való lefizetését, harmadszor is ilyen nagyobb arányú beszerzésekre és szétosztásokra Esztergomban a Szövetkezeten kivül más szerv egyáltalán nem létezik, végül pedig nem szabad feledni, hogy a Szövetkezet nem közjótékonysági intézmény, sem nem altruista-bank, hanem üzlet, magyarul gscheft, mely tisztes polgári hasznosodás célzatával alakult. Végül a Szövetkezetnek sem szabad felednie, hogy e vállalkozás mustármagját a háború elején az esztergomi kishivatalnokok nyomorúsága ültette el,, s hogy a mai 17 milliós forgalmú vállalatnak egy lelkes adótiszt s a köréje csoportosult néhány kishivatalnok — de nem hivatalfőnök — volt a keresztpapája. Ezekről előzetesen elmélkedvén, a mai közgyűlésen ne a rabbi prédikáljon nekünk igazságot, hanem a közös nyomorúság tudata, a kölcsönös együttértés szükségessége s az összetartozandóság, a .kölcsönös megbecsülés s az egymás iránt tartozó szolidaritás melege. Ennek verőfénye jobban meg fogja világítani a közös nincstelenség nyomorából kivezető utat, mint a fogadatlan prókátorok deklamálása. Tisztviselő. * Főpásztorunk betegsége. Dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás, kegyelmes főpásztorunk a mult hót elején komolyabb tünetek között megbetegedett. Állapotában azonban — hála Istennek — hamarosan kedvező fordulat állott be. A javulás kedvezően halad s bíboros főpásztorunkat rövid idő multán teljes egészségben üdvözölhetjük. * Főegyházmegyei hir. Gyetven Pál kistapolcsányi káplán behivatott tábori lelkészi szolgálatra. * Adomány. Oeminenciája a Bibornok Hercegprímás pozsonyi tartózkodása alatt személyesen megjelent s háromnyelvű főpásztori „intelmet mondott a pozsonyi ker. szocialistáknak Oeminenciája tiszteletére rendezett diszgyülésén. Ez alkalommal az egyesületnek 1000 K értékű szelvényes hadikölcsönkötvényt adományozott s ezzel nemrégi 200 K adományát 1200 koronára emelte. * Járvány miatt iskolazárás. A mult hót folyamán a járványszerüleg fellépett influenza Esztergomban is sokakat ágyba döntött, sőt sirba is vitt. A járványos betegség nagy mértékben elterjedt az iskolás gyermekek és a tanuló ifjúság között ugy; hogy az egyes osztályokból már a növendékeknek több mint fele hiányzott. A betegedósi percent emelkedésére bizonyára nagy hatással volt az ifjúságnál ilyenkor szokásos számítás, hogy a baj szünetet hozzon. Ettől eltekintve a sok komoly eset arra indította az illetékes hatóságot, hogy Esztergomban az összes iskolákat bezárja két hétre. A vármegye községeiben is hasonló mértékben dühöng a betegség s mivel tanulók ós tanitók rakásra betegednek meg, ott is hasonló sors éri az iskolákat a közeli napokban. * Balassagyarmat várossá lesz. Balassagyarmat Nógrádvármegye szókhelye, Ipolyság tespedő ós csökönyös maradisága mellett irigylendő fürgeséggel halad a fejlődés utján. A nagyközség képviselőtestülete egyhangúlag elfogadta a rendezett tanácsú várossá való átalakulásra vonatkozó szabályrendeletet és azt felterjesztette a törvényhatósági bizottság elé. Az uj tisztviselői kart már újévkor országos pályázat utján fogják összeállítani. * A Zeneegylet hangversenye. Az Esztergomi Zeneegylet jótókonycélu ötödik hangversenyére, mely mint jeleztük f. hó 20-án délután V26 órakor lesz a vármegyeháza nagytermében, nagyban folynak az előkészületek. A fellépő művésznők : Gertrude Foerstel kamaraénekesnő, a bécsi csász. udvari opera művésznője és Lissy Lyssoll (Hammerl) zongoraművésznő ez alkalommal műsorszámaikkal elsőrendű zenei élvezetben részesitik áz esztergomi közönséget. Előadásra kerül nevezetesen Wagner „Tannhäuser" operájából Erzsébet nagy áriája, Verdi „Rigoletto"jából G-olda nagy áriája, azonkívül Mendelssohn 4 dala, Schumann, Hugo Wolff, Gustav Mahler és mások legszebb műdalai. * A volt tanár emlékére. A kőszegi bencés főgimnázium igazgatója: dr. Bárdos Rémig a vezetése alatt álló intézet egykori növendékeinek nevében körlevelet bocsátott ki, amelyben nemes célú adakozásra hivja fel mindazokat, akiket az ügy érdekel, vagy a jótékonyság hajlandókká tesz áldozatra. Freh Alfonz bencés tanár, gyémántmisós pap f. é. július hó 4-ón halt meg Kőszegen. Ott kezdte működését, ott élte le hosszú, munkás életét s csendes nyugdíjban ott érte el a halál. Freh tanár még arról is nevezetes, hogy a b. e. Vaszary Kolos érseknek noviciustársa volt. Az elhunyt tanár emlékére alapítványt akarnak tenni tisztelői és volt tanítványai, amelynek évi jövedelme a „főgimnáziumi diákasztal" javára fordíttatnék. Esztergomban Fitner Elemér Ákos lovag, főszékesegyházi sekrestye-igazgató az egyedüli, aki tanítványa volt Freh Alfonznak s a nemes célra a következő eredménnyel gyűjtést eszközölt: O Eminenciásától a hercegprímástól 1 drb 100 K-ás hadikölcsön-kötvóny, dr. Horváth Ferenc és dr. Klinda Teofil prel.-kanonokok 100— 100 K, dr. Kohl Medárd félsz, püspök ós Eitner Elemér Á. fsze. igazgató 50—50 K, dr. Walter G-yula c. püspök 25 K, dr. Rajner Lajos püspök, érs. helynök, Bogisich Mihály c. püspök, dr. Fehér G-yula, dr. Machovich Gyula, Schiffer Ferenc, Brühl József, dr. Robitsek Ferenc, dr. Lepold Antal, Dedek-Orescens Lajos prel.-kanonokok, Keményfy Kálmán plébános, Németh István s.lelkósz 20—20 K, Graeffel János, dr. Krammer György, dr. Halmos Ignác, Kánter Károly, Báthy László prel.-kanonokok, Mátéffy Viktor plébános, dr. Tóth Kálmán theol. tanár 10—10 K. Oszszesen 615 K. — Azért közöltük e gyűjtést, hogy a jó cél érdekében buzduljanak azok is, akik a nevezett intézetnek növendékei közé nem tartoznak. * Az Oltáregyesülethez özv. Erős Rezsőné 100 koronát küldött, melyből 50 K-t a napközi otthonnak, 50 koronát pedig a sebesült katonáknak szánt. Hálás köszönettel nyugtázza özv. Reviczky Gáborné. * A gabonaprémiumok meghosszabbítása. A kormány az idei termésre megállapított prémiumokat módosítja. Eszerint arra az ártöbbletre, amelyet a régebbi rendelet a legmagasabb áron felül búzára mótermázsánkint 15 koronában, rozsra, kétszeresre, árpára, zabra ós kölesre nézve pedig mótermázsánkint 10 koronában állapított meg, mindazoknak igényük van, akik az 1918. évi termésből származó buza, rozs, kétszeres, árpa, zab és köles feleslegüket legkésőbb 1919. évi április hó l-ig a Haditermény bizományosának megvételre felajánlják. * Örömhír a dohányosoknak. A dohányosok már-már attól féltek, hogy Németországhoz hasonlóan nálunk is elfogy teljesen a jó füstölni való. Megnyugtathatjuk a dohányosok nem kis táborát, hogy erről szó sincs, sőt már a közel jövőben jóval több szivar kerül kiosztásra. A dohányraktárak nagy szivarkészlete már jóformán elfogyott, azért kaptunk eddig jóval kevesebb szivart. Van is a dohánygyárak száritójában sok milliónyi szivar, de eddig nem hozták forgalomba, mert még nem voltak kellően kiszárítva. Ez azonban most már megtörtént és az Őszi hónapokban jóval több szivar kerül kiosztásra, mint eddig.