ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-10-06 / 40. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjeienik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 kor., fél évre 6 kor. Egyes szám ara 20 fillér. A keresztényszocializmus és a szövetkezeti szervezkedés. Esztergom, 1918. október 5. A katholikus Népszövetség által nemrégiben rendezett szociális hét, minden túlzás nélkül: a keresztény világnézet diadalának mondható. Akik ott voltak ezen a nagygyűlésen és látták, tapasztalták a megjelent hatalmas tábor lelkesedését, önérzetes viselkedését, de mindenekelőtt a szociális eszmékért vivandó dicsöségteljes előrenyomulás, spontán elhatározó megnyilvánulását, azok most már teljesen és minden aggodalom nélkül tisztában lehetnek azzal, hogy végre valahára megértettük egymást és a sok-sok beszéd után: a tettek ideje bekövetkezett. Az utolsó évtizedek reorganizáló törekvésében, ki tudja hányszor kerültek szőnyegre, a szociális hét keretén belül letárgyalt eszmék és gondolatok; ki tudja hányszor voltunk már azon az állásponton, hogy most már elérkezettnek láttuk a cselekvés időpontját s ezentúl törekedni, dolgozni és munkálkodni fogunk, — sajnos, a szervezkedés hiánya okozta mindig, hogy az elhangzott mementók, a pusztában kiáltó szavai maradtak és a hirtelen lehangolt lelkesedés, szappanbuboréknak bizonyult, mert idővel szertefoszlott. S most is,, nem szervezkedésünk céltudatos voltának, hanem Prohászka Ottokár tüneményszerű fellépésének köszönhetjük azt a nagy horderejű sikert, mely a szociális hét nyomában fog járni. Abban a percben, amikor a székesfehérváriak apostoli lelkületű püspöke megfújta a harci riadót és a magyar kereszténység megvédése érdekében sikra szállt: a mi ügyünk diadalmas győzelme biztosítottnak tekinthető! A Szent-István Társulat dísztermében elhangzott beszédek után minden kétséget kizárólag megállapíthatjuk, hogy a magyar keresztény társadalom, annyi mindenféle aprólékos szervezetbe, társulatba és egyesületbe van tömörülve, hogy teljes lehetetlenség az erők ilyetén szétforgácsolásával, eredményes és sikeres munkát végezni. Azért van minálunk szükség elsősorban, koncentrációs akaraterőre. Hogyha mi azt akarjuk, hogy az egységes cél megvalósulása érdekében, ennek az országnak egyedül és kizárólag keresztény katholikus alapját a legbiztosabban megvessük; ha azt akarjuk, hogy társadalmi, kereskedelmi és gazdasági téren, érdekeinket a lehető legelőnyösebben megvédjük, akkor az első lépést a keresztényszocializmus, felé kell tennünk, de egyúttal görcsösen kell kezünkben tartanunk a szövetkezeti szervezkedés dicsöteljes zászlaját. Az első kérdés tehát, a keresztényszocializmus kérdése. A magyar intelligencia, Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. Társszerkesztő: SZVOBODA ROMÁN. nemkevésbé a magyar munkás-tábor is immár íelismeri a keresztényszocializmus gondolatvilágának egyedüli s félreismerhetetlen nagyjelentőségű súlyát és nekünk magyaroknak nem csak hogy szabad, hanem születésünknél fogva kell, a keresztényszocializmus politikáját legerősebben előmozdítani és támogatni. Körülbelül tiz hete annak, hogy a „Sárospataki Református Lapok" egyik számában egy nagyjelentőségű cikk látott napvilágot. Nem kissebb ügyről van benne szó, mint arról, hogy a magyarországi katholikusok és protestánsok közösen csináljanak keresztény néppolitikát, a mindent felforgató és nemzetellenes szociáldemokráciával szemben. Cikkünk mai vonatkozása nem engedi meg, hogy ezzel a thémával —• ahogyan az megkívánná — ez alkalommal bővebben foglalkozzunk, de annyit már ma is megállapíthatunk, hogy Magyarország történetében aranybetükkel fogják feljegyezni azok neveit, akik bajtársaivá szegődnek ennek a magasztos és szent ügynek. A jövő problémái közül tehát, a katholikusok és protestánsok egyesülése is megoldásra vár. Igen találóan jegyezte meg ezzel a kérdéssel kapcsolatban az „Alkotmány" augusztus 8-án megjelent 183-ik száma, amikor azt mondotta: „Ünnepnapnak fogjuk tekinteni azt a keresztény Magyarország történetében, mikor elsöizben fognak találkozni a zöldasztalnál a katholikus és református szociálpolitikusok, lelkészek, tanitók, néporganizátorok és munkások vezérei, hogy közös akcióprogrammban állapodjanak meg a zsidó szociáldemokrácia néprontő keresztényellenes mozgalmával szemben." Igenis ünnepnapunk lesz ez az egyesülés, de akkor már dőreség volna a félúton megállani. Amikor a keresztényszocializmus táborában látjuk, az ország legmagasabb egyházi és világi méltóságától kezdve, annak minden egyes polgárát, legyen az akár szegény, akár gazdag, akkor nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy „A keresztény politikát nem kitörésekkel, nem felbuzdulásokkal, nem szép szónoklatokkal, hanem fejlesztéssel s a fejlődést szolgáló erös munkával lehet előbbre vinni." (Keményfy K. Dániel: „Háború és politika" 37. o.) És itt kapcsolódik be a keresztényszocializmus nagyjelentőségű szerepkörébe, annak fejlődését leghatásosabban szolgáló egyedüli módunk és eszközünk: amikor a szövetkezeti szervezkedést a keresztényszocializmus fegyvertárába iktatjuk. Ne mondja senki, hogy a néppolitikát nem lehet összekapcsolni az ország lakosságának gazdasági politikájával, mert ha lehetséges volt minálunk—az ország közélelmezése és közellátása érdekében — közel negyven hadiközpontot létesíteni, ahol a szakértelem teljes hiányában, kizárólag a bankbárók és bankdirekKéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. torok, a lipótvárosi nélkülözhetetlen felmentettek, az üzérek és spekulánsok egész hadserege foglal helyet, akkor egy csipetnyi jóakarattal lehetséges lesz a keresztény politikának, kereskedelmi és gazdasági uton való egyesülését is lehetővé tenni. A szociális hét szerdai napján, a' szövetkezeti apostolkodás legelső vezére Meskó Pál, a „Hangya" igazgatója tartotta meg „A szövetkezeti szervezkedés" cimen nagyhatású beszédét. Azt mondotta — egyebek között — az ünnepi szónok, hogy a szövetkezetek az ország kulturális erőforrásai és az egyetértés iskolái. Minden községben ahol pap, tanitó és jegyző van: lehet és legyen is fogyasztási szövetkezet! Ha tehát ezek a kulturális erőforrásai a mi ügyünknek minél nagyobb számban terjednek majd el és a fogyasztási szövetkezetek mentsvárai lesznek, a rettenetes drágaság alatt amugyis már-már asig lihegő fogyasztó közönségnek, akkor — ha előbb nem — de a háború után egész bátran és nyiltan követelhetjük, kereskedelmünk és gazdaságunk szövetkezeti alapokon való teljes reorganizálását. Minden ügyhöz azonban segítőtársak kellenek. Ennek keresztülvitelénél elsősorban azokra gondolunk, akik legközelebb állanak a falusi néphez. A katholikus papság szerepe a szövetkezeti szervezkedés himes mezején mindeddig igen örvendetes munkásságról tesz tanúságot. Hisszük és reméljük, hogy ez a jövőben sem fog elmaradni. Kövessük itt is a mi fáradhatatlan vezérünk és apostoli lelkületű püspökünk Prohászka Ottokár, a Fej érmegyei Szövetkezetek Szövetségének alakuló gyűlésén elhangzott szavait: „Ne mondja azt a papság, hogy a szövetkezeti apostolkodásra nincs fölszentelve. A szövetkezetet és népét ideálisan vezető papot az Isten szelleme ihleti." Ihlesse át ez a buzgalom és a felebaráti megértés a mi népünk minden egyes polgárát s legyen a szövetkezeti uton való haladás: a keresztényszocializmus legerősebb támasza ! Magyarországot méltán mondhatjuk az ekevas országának. Az ekevason épül föl egész kultúránk, ez megy legeiül azok között az eszközök között, melyekkel a művelődés házát építjük föl. Amikor tehát a keresztény katholikus Magyarország felépítéséről beszélünk, akkor tekintsük a fogyasztási szövetkezeteket amolyan apró, az igazi művelődést legjobban előmozdító házikóknak, melyek idővel erőforrásaivá válnak .az egyedüli boldogító keresztényszocializmusnak. Az egyesüléshez és az elvi alapon való szervezkedéshez most már hozzáláthatunk, izzó lélekkel, bátorsággal, soha meg nem szűnő akaraterővel, mert van már katholikus sajtónk, van keresztény politikánk és van tisztességes alapon nyugvó, keresztény katholikus kereskedelmünk is. Most már csak a tettekre kerüljön a sor. Harsány riadóval