ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-09-22 / 38. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. 31őflz8tési árak : Egész évre 12 kor., fél évre 6 kor. Egyes szám ara 20 fillér. „Pro iuventute catholica." Esztergom, 1918., szept. 11. Jelszóvá lett Székesfehérvár apostoli lelkű püspökének szava. Nem csoda. Mindnyájan érezzük, hogy lemaradtunk a szellemi versenyben. Intelligenciánk arányszáma kicsiny. És még ha a keresztény intelligencia igazán keresztény lenne . . . Prohászka fel akarta rázni tespedéséböl a kath. társadalmat s rámutatott arra, hogy anyagi támogatással, a szegény katholikus elem gyámolitásával kell meglendíteni a katholikus intelligencia nevelésének nagy ügyét. Ki merné állítani, hogy helytelen utakon járt? A felvetett eszme széleskörű mozgást hozott. Nem mind uj gondolatokat, új terveket termelt, inkább régi kísérletek felujulását, de ha sírjából támad is fel a nemes, a jó irányzat, akkor is feltámadást ünnepelünk. A meglévő, a fejlődő ifjúságot nevelő intézmények felkarolása, ez volt az első pozitív eredmény. A sz. Imre Kollégium, a lakás és élelmezési mizériákkal küzdő keresztény főiskolai hallgatóság támogatása elsőrendű feladatnak tünt fel. Aki csak kissé belepillantott ebbe a szomorú és sötét dzsungelbe, aki látta, mily nagy nélkülözések közt fejlődik intelligenciánk, az hálával adózik azok iránt, kik önfeláldozásuk, anyagi erejüknek megfeszítése árán hozzájárultak ahhoz, hogy ezen segítsenek. Az első pozitív eredmény azonban kevés. Érzi mindenki, hogy nagy céljaink elérésére kulturprogramm.kell. A kisarányú segélyezés — valamikép alamizsnaosztás. Segit, de inkább a pillanatnyi nyomort enyhíti. Céltudatos és nagyobbszabásu actiő akkor volna kifejthető, ha ismét köztudatba menne az a régi, de eltemetett és feltámadásra váró eszme: a tősgyökeres magyar, szellemileg értékes íalusi elemek felszínre hozása. A hangsúly itt nem annyira a falusi, mint inkább a tősgyökeres magyar, vagy magát a magyar nemzettel egynek érző és keresztény erkölcsű elemen van. Ezeket belevonni a kultúra sáncaiba — ez kultuiprogramm lehetne. A magyar faj géniusza, a magyar lélek nemes tulajdona alkalmasak arra, hogy a szellemi élet vezetőivé avattassanak. Fajunkban lappangó értékes vonások s a keresztény etikából merített öserények igazán sziklaalapot adnának az ország kultúrájának. Ámde ezek felszívódása és kifejlesztése csak az iskola révén létesíthető. Azért első és legfontosabb gyakorlati teendő: a nép értékes elemeinek felkutatása és a felsőbb iskola felé való terelése. A földműves osztályt a a háború kihúzta sok-sok nyomorúságból is. Véres áldozatokat követelt tőle, de a sok-sok nyomor mellett egy jót is hozott: anyagilag talpra állította őket. Ez a jobb siFelelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. Társszerkesztő: SZVOBODA ROMÁN. tuáciő, a vidéken felállított gimnáziumok —> az irányító körök szorgos és erös ösztönzése mellett nagyban hozzájárulhatnak ezen kulturprogramunk megvalósításához. Ide még pénz sem kell, legalább idegen pénz nem, mert hisz ezen terheket megbírja most a jó magyar nép. Ez a terület, ez a hálás mező, hol még a jó szó is bő termést ígér. De mi legyen a városi szegény javadalmazású ker. tisztviselő, vagy szegény munkás, vagy igazán vagyontalan földmunkás gyermekeivel? Ezek közt is igazán sok az értékes elem. Mi itt a teendő? A buzdítás itt nem elég! Itt már tényleg komoly tettekre van szükség. Történt a múltban ez irányban is kísérlet. A Regnum Marianum lelkes megalapítója álmodozó lélekkel meg akarta oldani ezt a problémát. Ingyenes internátust akart alapítani a szellemileg értékes szegény fiuk részére. Hitt az ideálok erejében! Hitt a ker. társadalom megértő szellemében. De csak hitt és bízott... Pedig önzetlen munkás és megmunkálandó anyag lett volna, nem csak lett volna, de volt is, csakhogy az anyagi erők felmondották a szolgálatot. . . A felső iskoláknál a sz. Imre Kollégiumok tettek messzekiható kísérletet. Milyen szép kiegészítése lett volna e másik intézmény a „szegény jog

on tanult kitűnő ker. ifjak kiképzésének . . . De tán feltámadnak újra régi ideák! Tán realisálődnak régi álmok ... A feltámadás trombitáját megfújták s kinyílnak a nagy tervek sirgödrei! És ha pénzt, pénzt és harmadszor is pénzt követelnek e nagy mozgalom szóvivői, hát adjunk egyszer mindnyájan. Mindnyájan, kik akarjuk a keresztény kultúra előrejutását. Egyháziak és világiak egyaránt. Ne várjunk nagy alapítványokat! Bízunk benne, hogy azok is lesznek! Ne toljuk az adakozás kötelességét a nálunknál vagyonosabbakra, hisz ezzel csak saját felelősségünket kisebbítjük. Ne alapítsunk egyesületet s ne kérjünk szerény tagdijakat. Ezek nem alkalmasak nagyarányú mozgalmak létesítésére. Adóztassuk meg magunkat tiszta jövedelmeink százaléka szerint. Vannak,egyházi, állami, iskolai, nyugdíj adók, ajánljunk föl önkéntesen, de évről-évre kötelező erővel évi percentuális összeget. Nem bánnám én: nevezzük ezt keresztény kultur-adőnak, vagy bárminek, a fő, hogy kötelező erővel megvalósítsuk. Nem kellene sok. Szerény 1% igen nagy évi összeget adna. Intézmények, ingatlanok, templomok, szövetkezetek, társaskörök, egyesek mind megtehetnék s hihető, hogy positiv eredménye lenne. Ezen az alapon fennállhatnának oly intézmények, melyek a szegény, de szellemileg aristokrata gyermekekből a magyar társadalomnak értékes intelligenciát nevelhetnének. Mit ér itt a sok beszéd? A sok ellenvetés, a sok nehézség? Én is tudom, hogy Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. vannak! Az eszme megindítója, Székesfehérvár püspöke tettekről beszélt. Szavakat, nehézségeket nem emlegetett. Itt volna egy tett! Nagy, de messzire ható! Ne helyeseljünk. Tegyünk. Nem hiszem, hogy ne lehetne lelket verni a katholikus társadalomba, földmivesbe, munkásba, papba, világiba, vagyonosabb és kevésbbé vagyonosabb osztályba! ... Én hiszek az ideálok erejében! Ide csak sziv kellene, mely megérzi ennek jelentőségét, száj és toll kell, mely másokkal is megérteti ezen szent kötelesség nagy szentségét. Induljon el útjára a kis törmelék s nőjön lavinává a — „pro inventute catholica" érdekében! K. dr. A német ujságirók tisztelgése a hercegprímásnál. A német sajtó legkiválóbb képviselői az elmúlt hét végén adták vissza Budapesten a magyar újságíróknak ez év tavaszán Berlinben tett látogatását. A nagy német közvélemény képviselői és irányitői, a germán sajtó előkelő kiküldöttei tisztán udvariassági látogatásnak szánták ugyan idejövetelüket, de a látogatásnak nemzetközi jelentőségű politikai színezetet nyújtott monarchiánknak a német császársággal való szövetségesi viszonya. Hogy a látogatásnak nem tisztán udvariassági aktus volt a célja, bizonyítja az a körülmény is, hogy a német ujságirók az ország első zászlósuránál, a magyar egyházfejedelemnél: dr. Csernoch János hercegprímásnál is tisztelegtek. Meleg ünneplésben, igazi magyar vendéglátásban volt részük a német újságíróknak ugy Budapesten, mint Esztergomban s az ország hercegprímása, mint a magyar főrendek reprezentánsa, a sajtó munkásait abban a megbecsülésben részesítette, amelyre az újságíró, mint a közélet, a kultúra és az irodalomnak mindenütt tisztelt munkása, méltán számot is tarthat. Az ország hercegprímása, ki lapunknak a múltban nemcsak legelőkelőbb vezércikkírója, de irányitója is volt, mindig készségesen vallotta magát a sajtó munkásának, s publicisztikai működése öt az ország legkiválóbb újságírójává avatták már ak'kor, midőn még nem is ült Magyarország egyházfejedelmi székében. Az ország hercegprímása tehát az újságírókban nemcsak a politikai s társadalmi közélet hangadó képviselőit, de egyben a múlthoz ragaszkodó szeretete révén bennük közéleti munkatársait is méltányolta. Az ország első zászlősurának a német sajtó képviselőihez intézett beszéde s az a körülmény, hogy az újságírókat érseki székhelyén hercegi udvartartásának fényében fogadta, az ujságirók esztergomi látogatásának történelmi jelentőséget adott. Hálás •