ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-09-22 / 38. szám

az ország közvéleménye a hercegprímásnak az újságírókkal szemben tanúsított magatartásáért s hálás a város közvéleménye azért a fényért s jelentőségért, melyet ez alkalommal is az egyházfejedelmi szék tekintélye a történelmi multu városnak juttatott a nagy német birodalom közvéleményének képviselői szemében. Az ujságirók megérkezése és fogadása. A német ujságirók, magyar kollégáik s a magyar közélet hivatalos előkelőségei vasárnap délelőtt 9 órakor indultak el a M. F. T. E. „Ferenc József" nevü luxushajpján Budapestről. A kiránduláson résztvevők fogadására az esztergomi hajóállomáson megjelentek : dr. Machovich Gyula, dr. Lepold Antal prelátus-kanonokok, Beniczky Ödön főispán, Palkovics László alispán, dr. Hindy Zoltán Esztergom országgyűlési képviselője, Rothnágel Ferenc Esztergom szab. kir. város h. polgármestere, Hajdú István hercegprimási jószágigazgató, dr. Drahos János érs. titkár, dr. Aladár ász István főszentszóki jegyző, dr. Meszlényi Zoltán hgpr. levéltáros, Osterer Rudolf alezredes, Gerevich Tibor egyet, tanár, Unger Hugó rendőrkapitány s többen a város érdeklődő közönsége köréből. A vendégeket hozó hajó délután V22 órakor érkezett meg Esztergomba gyönyörű verőfényes őszi időben. A szövetséges államok lobogóival gazdagon földiszitett pompás hajóból először Gonda Henrik miniszteri tanácsos szállt ki és sorra bemutatta a német vendégeket, kiket Beniczky Ödön főispán és dr. Machovich G-yula p. prelátus üdvözöltek, majd pedig a vendégeket a primási palotába kalauzolták. Tisztelgés a hercegprímásnál. A hercegprimási palota nagy fogadótermében gyülekezett a tisztelgők csoportja. A német sajtó képviseletében megjelentek: Rippler Henrik, a Tägliche Rundschau főszerkesztője, a német újságíró egyesület elnöke, dr. Mautler Henrik, a Wolff-ügynökség igazgatója, Fulda Lajos, a nagy német iró, Baecker Miksa, a Deutsche Tageszeitung főszerkesztője, Goldschmied, a Berliner Lokalanzeiger igazgatója, Wolff Miksa, a a B. Z. am Mittag főszerkesztője, Flach, a Dresdner Anzeiger főszerkesztője, Goldstein, a Königsberger Hortungsche Zeitung főszerkesztője, dr. Piper, a Hamburger Nachrichten főszerkesztője, Schaldera Miksa kormánytanácsos, Landau S., a Berliner Börsen-Courier igazgatója, Sedlak Károly, az Ostdeutsche igazgatója, Gaiger Fülöp, dr. Schwarz, Stube konzul, a német külügyminisztérium képviselői, Stark, a Münchener Neueste Nachrichten főszerkesztője, Wohlfart, a München-Augsburger Abendzeitung főszerkesztője, Konstett, a Frankfurter Zeitung szerkesztője. A magyar újságírói gárda tagjai közül a vendégekkel való tisztelgésre megjelentek: Gonda Henrik min. tanácsos, a Miniszterelnöki Sajtóosztály vezetője, Bónitz Ferenc min. osztálytanácsos, Vészi József min. tanácsos, volt M. sajtóosztályi főnök, Kóbor Tamás, az Otthon elnöke, Berezeg Gréza, az Otthon igazgatója a Pesti Hirlap haditudósítója, j±gai Béla, Ignotus "W. Leó, Fabró Henrik az Otthon tagjai, dr. Giesswein Sándor prelátus a Szent István-Akadémia elnöke az Országos Pázmány-Egylet választmányi tagja, dr. Zsembery István, az Uj Lap igazgatója, Persian Ádám, az Alkotmány munkatársa, a Budapesti Ujságirók Egyesülete, az Orsz. Pázmány Egyesület és az Otthon választmányi tagja, Bródy Dániel," Szabó László, Urai Rezső, a Budapesti Ujságirók Egyesülete tagjai. Á sajtóhadiszállás képviseletében megjelentek: Reich ezredes, a sajtóhadiszállás h. parancsnoka, továbbá Tóth Árpád vezérkari ezredes, Kárpáty ezredes, Farkas vezérkari alezredes, Jósika-Herceg és De Sgardelly Cézár századosok, a hadfelügyeleti sajtóbizottság tagjai. A fővárosi ós helyi notabilitások sorából: Bogáth altábornagy, Budapest katonai parancsnoka, Payr honv. államtitkár, Várkónyi vezérőrnagy, Bárczy István főpolgármester, Bódy Tivadar polgármester, Sándor László áll. rend. főkapitány, Beniczky Ödön főispán, Palkovics László alispán, Hajdú István hgpr. jószágigazgató, Zilahi az Idegenforgalmi vállalat igazgatója, Silberer Máv. főfelügyelő, Beniczky Tamás áll. r. főparancsnok, Gerevich Tibor egyet, tanár, Unger Hugó rendőrkapitány, Pettersen áll. r. felügyelő. Dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás lakosztályából dr. Kohl Medárd püspök, dr. Machovich és dr. Lepold prelátusok ós az udvari papság kíséretében jelent meg. Az egyházfejedelem bíbor színnel szegett fekete reverendáján összes rendjelei közül a sz. István-rend nagy gyémántcsillagát viselte s vélfony aranyláncon egy ékkövekkel művésziesen díszített mellkeresztet. Gonda Henrik min. tanácsos bemutatta a német újságírókat ós a hazai sajtó képviselőiből többeket, mire Rippler, a Német Újságíró Egylet elnöke üdvözölte a bibornokot. Dr. Csernoch János hercegprímás örömét fejezte ki, hogy szókvárosában ós otthonában viszont üdvözölheti a német birodalmi sajtó képviselőit, azután sorra szólította meg őket ós beszélgetett velük. Rippler után Gonda tanácsossal, majd Fulda Lajossal, a németek hires Írójával, Bárczy Istvánnal, Bódy Tivadarral és Bogáth altabornagygyal beszélgetett hosszasabban. A hazai sajtó képviselői közül is többeket, mint régi ismerősét, tüntetett ki megszólításával. Ezek között Bónitz Ferenc osztálytanácsossal, Fabró Henrikkel, a Távirati Iroda uj főnökével ós Persian Ádámmal váltott barátságos, szives szavakat. Reich ezredes a sajtóhadiszállás képviselőit mutatta be az egyházfejedelemnek, ki ezután Giesswein prelátussal, majd Sándor László főkapitánnyal ós Payr államtitkárral, Beniczky Ödön főispánnal beszélgetett. Majd figyelemmel fordult Palkovics alispánhoz és szívélyes megszólítással tüntetett ki még több újságírót. A díszebéd és felköszöntők. A hivatalos fogadás befejeztével a hercegprímás palotájának tükörtermóben ebédre látta vendégül a német sajtó vezérférflait s kíséretüket. Az asztalfőn a hercegprímás jobbján Rippler Henrik a Tägliche Rundschau főszerkesztője, balján Fulda Lajos a nagy német iró ült. A patkóalakban felállított asztalokon nehéz ezüst virág- és gyümölcstartók voltak elhelyezve. A szárnyas tálalása után dr. Csernoch János hercegprímás a következő beszédet mondotta: •— Tisztelt uraim! Igaz szivvel, őszinte és jóleső örömmel üdvözlöm mólyen tisztelt vendégeimet a hatalmas szőke Duna partján, az ősrégi Sion-hegy tövében, az esztergomi érsekeknek régi, ősi szókhelyén. Mély elismeréssel, hálával ós tisztelettel hajlunk meg az előtt a munka előtt, amelyet a mi újságíróink a háborús vérözönben teljesítettek. Sohasem felejtjük el azt, hogy még minket is, akiket a közélet magasabb polcokra helyezett és a kik talán mélyebben beláthatunk a dolgok menetébe, s akiket a műveltség is inkább képessé tesz arra, hogy tudjunk vigasztalódni, hogy, mondom, milyen sokszor jól esett nekünk az a bátorító szó a szomorú és vészteljes napokban, amelyet a mi újságíróink hozzánk intéztek. Ha ránk tudtak ilyen hatással lenni, természetesen százszorosan fokozódott ez a hatás a mi népünkre, a melyben fentartották a lelkesedést, a kitartást és segítették, hogy a négy háborús évet dicsőségesen állja meg. Harmonikus munkában dolgoztak német kollégáikkal, harmonikus munkában a mi erős és dicsőséges szövetségesünk hadseregével s azalatt, amig a mi hős hadseregünk egymásután megjárta a diadalok nagy útját és nyerte a csatákat, önök nyerték meg azt a főcsatát itthon a front mögött, amely ama csatáknak ós győzelmeknek előfeltétele volt. Ennélfogva, mólyen tisztelt uraim, csak gyenge szavakban tudok kifejezést adni ama hálának és amaz értékelésnek, amellyel mi az ujságirók munkáját megbecsültük. Biztosithatom, hogy mindig hálásak leszünk érte. — Nagy megtiszteltetés rám nézve és őszinte örömömre szolgál, hogy a német sajtó nagyrabecsült képviselőit az esztergomi érsekeknek ós Magyarország hercegprímásainak tiszteletreméltó, ezer éves szókhelyén üdvözölhetem. A magyar nemzet évszázadok múlása alatt hű maradt nagy és szent királya által előirt politikájának irány vonásaihoz s ez a hűség abban a szövetségben érte el legnagyobb erejét és mélységét, amely a két szomszédos államot manapság szorosan egybeköti. Mi nem hóditó, hanem csak védelmi háborút viselünk, nem törekszünk világuralomra ós minden pillanatban készek vagyunk tárgyalásokra ós tisztességes megegyezéses béke megkötésre. Az őszinte békehajlandóságról világosabban már nem lehet vallomást tenni, mint ahogy éppen az elmúlt napokban az önök uj államtitkára és a mi külügyminiszterünk tette. Önök, uraim, mint eddig, a jövőben is minden bizonnyal hűségesen teljesitik magasztos feladatukat. Sikra fognak szállani a jog és a toll fegyvereivel a szövetséges monarchiák érintetlenségéé?^ és t a tisztességes béke érdekében. (Elénk tetszés.) Ámde nem áll hatalmunkban, hogy ezt az akaratunkat ellenségeinkre ráerőszakoljuk. — Nagy az. a hatalom, a mi az önök kezében van. Uraim! A hatalomnak azt az áldását, amelyet önök a sajtóban birnak, fordítsák a szövetséges népek és a haza javára: ápolják gondosául a szövetségestársi érzéseket, oszlassanak el esetleges félreértéseket s ameddig kénytelenek vagyunk fegyvereinket fennen hordani, erősítsék a kitartás szellemét és egyengessék a tisztességes békére vezető utat. Az Isten éltesse hű német szövetségesünk sajtójának képviselőit és magyar kollégáikat, az ón igen tisztelt, kedves vendégeimet. Kljének! (Lelkes éljen és hoch-kiáltásokj A hercegprímás beszéde után Baecker Miksa a „Deutsche Tageszeitung" szerkesztője mondott köszönetet a hercegprímás üdvözlő szavaiért. Poharát a hercegprímás egészségére és a magyar nemzet boldogulására ürítette. Utána Persian Ádám, az „Alkotmány" munkatársa lelkes szavakkal üdvözölte a német újságírókat. Beszédében a világnézeti különbségek által tagozódott újságíróknak a közös érdekek szolgálatában megnyilatkozó szolidaritásáról s kollegiális együttérzéséről szólott. Persian után Vészi József üdvözölte a hercegprímást a magyar ujságirók nevében. Ebéd után a hercegprímás vendégeivel a palota kertjébe vonult, hol a nap emlékéül a hercegprímás engedélyével fényképfelvételt készítettek a vendégek csoportjáról. A képtár és a kincstár megtekintése töltötte ki még a délután hátralevő részét. A hercegprimási képtárat ós műgyüjtemónyeket dr. Gerevich Tibor egyetemi tanár, ki a képtárat a hercegprímás megbízásából a legutóbbi hónapokban rendezte s dr. Lepold Antal prelátuskanonok mutatták be a vendégeknek. Á .német ujságirók innen a bazilikába hajttattak föl, hol a főszókesegyház belsejét, a sz. István kápolnát s a templom kincstárát tekintették meg. Á főszókesegyház műkincseit dr. Robitsek Ferenc és Lepold Antal prelátusok mutatták be s magyarázták meg a vendégeknek. A vendégek elutazása. A bazilikából a vendégek a város rövid megtekintése után a hajóállomásra hajtattak. A társaság különhajója esti 7 órakor indult vissza Budapestre. Mikor a hajó a primási palota kertjéhez ért, horgonyt vetett s a hajón tartózkodó Budapesti Polgári Dalkör Müller Károly karnagy vezetésével zenekari kíséret mellett szerenádot adott a palota kertjében tartózkodó hercegprímásnak, majd a Himnusz eléneklése után a hajó útnak indult Budapestre a német vendégekkel, kik sűrű kendőlobogtatással búcsúztak az ősi várostól, honnan —• saját szavaik szerint •— elragadtatással s a tapasztaltak iránti nagy elismeréssel s kedves emlékekkel távoztak. — A bölcs rabbihoz törvénybe ment az egyik hivője s bepanaszolta a felebarátját valami kár miatt. A rabbi meghallgatta a panaszlót s igazat adott néki. Ekkor a vádlott állott elő s elmondotta mentségeit. „Neked is igazad van", — mondotta rá a rabbi. Hallotta ezt a rabbi felesége s nem állhatta meg, hogy rá ne szóljon férjére; „Már hogyan lehetséges az, — kérdezte, — hogy mind a kettőnek igaza legyen? Vagy az egyik hazudott, vagy a másik, de mind a kettőnek nem lehet igaza." A rabbi nem jött zavarba: „Neked is igazad van" mondotta a feleségének. Mi hozzátesszük: a bölcs rabbinak is igaza volt. A bölcs opportunizmus, a helyzettel való megalkuvás sokszor okosabb magatartás, mint a vitára ingerlő ellentmondás. A bölcs rabbi példáját akarjuk mi is követni, midőn „egy régi előfizetőnk"-nek igazat adunk, ki szemrehányást tesz nekünk, amiért mozihireket közlünk lapunk hírrovatának végén. „Mikor az egész keresztény sajtó állást foglal az erkölcsrontó mozik ellen, akkor az „Esztergom" heti hírrovatában helyet ad mozireklámoknak, sőt ajánlja a közönségnek az idegizgató mozidarabokat" — irja a mi régi előfizetőnk. Engedje meg nekünk mélyen tisztelt névtelen, hogy Önnel kivételt tehessünk s névte-