ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-02-04 / 5. szám

A közgyűlésen megjelentek : özv. Reviczky Gáborné, Magos Sándorné, özv. Zubcsek Mihályné, Magurányi Józsefné, Vimmer Imréné, Osterer Rudolfné, Jakoby Gáborné, dr. Mike Lajosné, Schroth Amália, Hegedűs Sándorné. A közgyűlést dr. Rajner Lajos püspök, elnök nyitotta meg a következő magas szárnyalású beszéddel : Tekintetes Közgyűlés I Közbejött akadályok miatt az imént lefolyt 1916. évben nem tarthattuk meg rendes közgyűlésünket s azért a központi bizottság utolsó, ülésében úgy határozott, hogy a közgyűlés a beköszöntő ujesztendőnek mindjárt első hónapjában tartassék meg s ez elkalommal beszámoló történjék nemcsak az elmaradt 1915-iki, hanem a legközelebb lefolyt 1916-iki egyesületi évben kifejtett működésünkről. A lefolyt két háborús esztendő amint sok sebet ütött, sok anyát juttatott özvegységre, sok gyermeket árvaságra : épp úgy élesztette egyesületünk tagjai, pártfogói és jótevői szivében a szeretet lángjait elannyira, hogy a Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Műve fokozottabb mérvben vehette ki részét a gyermekvédelem és gyermekmentés nemes munkájában. De erről majd a titkári jelentésben leszen szó. Én inkább általános keretek között kívánok mozogni és nem annyira a múlttal, mint inkább a jövővel kívánok foglalkozni. Tény az, hogy egyesületünk már a világháború előtt nem csupán emberbaráti, hanem különösebben hazafiúi célok szolgálatában állott. Minden a zülléstől megóvott, az életnek megmentett gyermek a hazának tökét jelent, mely a földmivelés, az ipar és kereskedelem terén, az értelmi pályán, a tudomány és művészet szolgálatában az egész országnak kamatoz. A háború ezen tőke értékét abban az arányban fokozta, amily arányban beállott a nemzeti veszteség s amily arányban a rokkanta vált erők a nemzeti munkára alkalmatlanná lettek. A gyermek mindenkor féltékenyen őrzött kincse volt a társadalomnak, disze, öröme, büszkesége a családnak, reménye a hazának, kitől jövendő fejlődését, nemzeti erejét, vagyonosságát, kultúráját s erkölcsi téren újjászületését, felvirágoztatását várta. Miután ez a rettenetes háború nem kiméit semmit s a nemzet erőforrásait mind anyagi, mind szellemi téren erősen alákötötte, a 'béke beálltával, a háború után sok, nagyon sok leszen pótlandó s ez a pótlás nem fog néhány rövidke év lefolyása alatt bekövetkezni. Évtizedek vállvetett munkájára leszen szükség, hogy honfiúi fájdalommal megsiratott néhai Ferenc József jóságos királyunk hosszú, békés uralkodása alatt a béke áldásaként elért magas fejlődés és haladás régi színvonalát elérje. Csakis összetartás, kölcsönös megértés, a háború által a gondozottak elhelyezésére, mindinkább előtérbe lép a szüksége egy ilyen gyermekház létesítésének s nem adjuk fel a reményt, hogy ezt itt Esztergomban vagy másutt, fogjuk tető alá juttatni. Amint rá mutathatunk ilyen gyermekvédelmi intézményre, még pedig valamely ipari tanműhelylyel kapcsolatban, az állam támogatása is reményteljesebb. Az állami gyermekmenhelyek országos felügyelője, Ruffy Pál miniszteri tanácsos, ily irányban állandó öszseköttetésben áll egyesületünkkel. M. T. K. Ezekben volt szerencsém a keresztény gyermekvédelem másféléves működéséről áttekintést nyújtani. Az eredmény már izmosodást s lüktetést bizonyít. Még nem vagyunk a virágzás utján, de hogy odajussunk, függ a társadalom szociális érzékétől, áldozatkész tevékenységétől, a papság megértő felkarolásától s ezzel attól a propagandától, amit egyesületünkért főleg a városokban ki fog fejteni. Különösen a háború tanít meg mindenkit arra, hogy aki teheti, önként álljon be a gyermekmentők seregébe. Egyesületünk az idén lép megalakulásának 10-ik, tehát jubiláris évébe. Adja Isten, hegy ezen év legyen az egyesületi ház megalapításának éve, legyen egyesületünk mellett az erőgyűjtés tömörítése az összes egyházmegyékben gyermekvédelmi programm. Kapjon a keresztény gyermekvédelem minden oldalról szárnyakat, hogy a lélekmentés nagy művét a magasságok felé, Krisztushoz emelje. A gyermekvédelem ideálismusa a gyermeklelket szerető, az emberi nyomorúság tört földjén járó szeretet. Ez járja át a társadalom lelkét, hogy ne legyen Magyarországon elzüllött gyermek, akit a társadalom fel ne karolt volna. Keményfy K. D. fel nem emésztett, valamint munkába lépő uj erők céltudatos felhasználása biztosithatja a sikert a haza újraépítésének, a társadalom felvirágoztatásának, a közjólét újból való megteremtésének nagy munkájában. A mostani nemzedék ismerje meg a történeti idők által reá rótt kötelességeket. Nem a nyugalom, a pihenés, az élvezet idejét éljük; nekünk a munka, a küzdelem, a kötelességteljesítés, az önmegtagadás jutott osztályrészül. Oly időket élünk, midőn a hazának minden fiára, polgárainak minden erejére szüksége van, hogy a megsemmisítésünkre szőtt összeesküvés hálóját széttépjük, ellenségeink erejét megtörjük s a háború győzelmes befejezése után a béke munkáját eredményesen végezzük. Az első feladat ezen a téren: a meglevő emberanyag megmentése. Nem elég, hogy a háború okozta nagy vérveszteség az emberanyagot éppen legértékesebb, munkabíró és hasznavehető részétől fosztotta meg : az utánpótlás is nehezebbé vált. A statisztika szerint (Apponyi Albert minapi országgyűlési beszéde nyomán), a mult évben a születések száma Magyarországon 80.000-rel alább szállt, ellenben a csecsemők halandósága az orvosok hiánya miatt tavaly 23°/o-ra, harmadéve 25 %-ra emelkedett, mi a háború első évének 19%-ához viszonyítva, 4%, illetve 6% emelkedést jelent. Az emberanyag ezen megfogyatkozása a megfogyatkozás arányában emeli a gyermek értékét, teszi azt a társadalom eléggé nem becsülhető, eléggé nem gondozható, féltékeny gonddal őrzendő kincsévé. Ezen kincsnek gondozását tűzte ki feladatául a Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Műve és pedig azzal a célzattal, hogy gondozottjait nemcsak az életnek megmenti, hanem vallás-erkölcsös neveléssel őket a zülléstől megóvja és a haza hű fiaivá, hasznos polgáraivá teszi. Sajnos, a fiatal bűnözők száma egyre szaporodik. A lapok egyre-másra hozzák a híreket szervezett gyermek tolvaj- és betöröbandákról, azok bűncselekményeiről és megrögzöttségéről. A mi egyesületünk preventív módon kivan a társadalom ezen sajgó sebének gyógyításához hozzájárulni azzal, hogy a züllés veszedelmének kitett gyermekeket felkarolja, zárdai nevelőintézetekben elhelyezi, jóravaló keresztény családok gondozására bizza, esetleg ott, hol csak a szegénységgel kell megküzdeni, a család meleg fészkében meghagyja és hogy az anyagiak hiánya miatt tönkre ne menjen, vagy rossz útra ne térjen, az anyát anyagi segélyben részesiti, úgy mégis, hogy közegei által ellenőrzést és felügyeletet gyakorol a gondozásába vett gyermek testi épsége és vallás-erkölcsös nevelése fölött. Hogy ezzel mily magasztos hivatást tölt be, mily fontos feladatot teljesít egyesületünk: annak fényes bizonyítékát bírjuk ama mindnyájunkat mély hálára kötelező tényben, hogy ő Eminenciája kegyelmes főpásztorunk, egyesületünk fővédnöke, egyesületünket nemcsak a legmesszebb menő anyagi és erkölcsi támogatásban részesiti, hanem országos gondjai és bokros teendői között időt szakított, hogy magas megjelenésével közgyűlésünket kitüntesse, annak színvonalát magasra emelje s ezzel élő bizonyítékát adja annak, hogy mennyire szivéhez nőtt a gyermekvédelem és mennyire helyesli és javalja ebbeli szerény törekvéseinket. Ezen kegyelmes leereszkedés közgyűlésünkhöz és érdeklődés a gyermekmentés terén kifejtett munkálkodásunk iránt, ujabb ösztönül fog szolgálni egyesületünknek, hogy a megkezdett munkában ki ne fáradjunk, acélozni fogja erőnket és kitartásunkat. És midőn Ő Eminenciájának kegyelmes fővédnökünknek és főpásztorunknak ezen fenkölt érdeklődéseért, eddigi kegyelmes pártfogásáért és közgyűlésünknek magas megjelenésével való kitüntetéseért mindnyájunk szivéből fakadó mélységes hálánkat és köszönetünket tolmácsolnám, a közgyűlést ezennel megnyitom. Az elnök mélyreható szavait élénk figyelemmel hallgatta az egybegyűlt közönség s a beszédben elhangzott gyönyörű gondolatok hatása alatt lelkesen megéljenezte a munkás és faradhatatlan elnököt. Ezután Keményfy Kálmán Dániel szentszéki tanácsos, az egyesület agilis és széles látókörű titkára mondotta el titkári jelentését, melyet mai lapunk tárcarovatában közlünk. A minden részbtében tartalmas és érdekes titkári jelentés felolvasása után — melyet a közgyűlés osztatlan elismeréssel honorált — Nádler István tanitóképző-intézeti tanár, egyesületi pénztáros terjesztette elő számadását, melyből kitűnt, hogy az egyesület megalakulása óta összes bevétele . . . 278.29716 K, összes kiadása . . . 141.006'93 K s igy a pénztári maradvány. 137.290*23 K volt. László Dániel és dr. Major Ödön számvizsgálók jelentése is a közgyűlés elé terjesztetvén, a közgyűlés a pénztárnoknak a felmentést megadta. Ezzel kapcsolatosan dr. Rajner Lajos püspök, elnök bejelentette, hogy a közgyűlés alkalmából a hercegprímás 1000 K-t, Klinda Teofil prel.kanonok pedig 100 K-t adományozott az egyesületnek. Ugyanekkor a gyűlésen jelenlevő Pauer Károly kőhidgyarmati plébános felállott s bejelentette, hogy szintén 100 K-t adományoz az egyesületnek, illetve hogy ez összeggel belép az alapító tagok sorába. Dr. Rajner Lajos püspök köszönetet mondván a megjelentek érdeklődéseért, azzal a kéréssel fordult a jelenlevő hercegprímáshoz, hogy adja főpásztori áldását az egybegyűltekre. A hercegprímás áldását adván a megjelentekre, a közgyűlés a primás és az elnök éltetésével véget ért. Tsz. HÍREK. * A hercegprímás Budapesten. Dr. Csernoch János bibornok hercegprímás több nap óta Budapesten tartózkodik s a főrendiház ülésén megragadó beszédben emlékezett meg az elhunyt királyról I. Ferenc Józsefről. * Gyertyaszentelő a bazilikában. A főszékesegyházban pénteken 9 órakor kezdődött a gyertyaszentelési szertartás, melyet dr. Kohl Medárd psüpök végzett nagy segédlettel. A pontiíikánsnak, mint a főkáptalan jelenlévő első méltósága : Graeffel János olvasókanonok nyújtotta át a szentelt gyertyát. Azután körmenet volt a bazilikában, amelyben részt vett a főkáptalan, a papság és a növendékpapok, a kiknek énekkara ezalatt négyeshangon énekelte a megfelelő énekeket. A nagymisét szintén dr. Kohl Medárd püspök pontifikálta. * Papszentelés. Dr. Kohl Medárd felszentelt püspök jan. 28., 31. és február 1-én szentelte alszerpappá, szerpappá, illetőleg áldozópappá Gyurkovits Emil végzett theologust, volt székesfővárosi hitoktatót. Az uj misés febr. 4-én d. e. 11 órakor mutatja be első szentmiseáldozatát az Urnák a budapest városligeti jaáki-kápolnában. Manuduktora dr. Mihalik Antal székesfővárosi hittanár lesz, a szentbeszédet Paulich Ferenc hittanár mondja. A primicia alatt az Operaház tagjaiból nemrégiben alakult jaáki-kápolnai énekkar Gamauf László egyh. karnagy ez alkalomra irt és betanított miséjét adja elő a szerző vezetése mellett. * Dr. Lepold Antal előadása a Szociális Missiótársulatban. A budapesti Szociális Missiótársulat, mely a bűnözés meggátlása, a szegények felsegitése, a szenvedők megvigasztalása és a keresztény eszmék terjesztése érdekében fejt ki áldásos és közhasznú társadalmi tevékenységet, a mult hét folyamán tartotta beszámoló értekezletét Budapesten Farkas Edith alapítványi hölgy, társulati főnöknő vezetése alatt. Az értekezleten, melyben a főváros társadalmának több előkelősége megjelent, dr. Lepold Antal primási irodaigazgató tartott előadást a Szociális Missiótársulat szelleméről és irányzatáról. Előadásában a Missiótársulat aktiv munkásságának értékes eredményét célzó teendők és feladatok gyakorlati megvalósításának módozatairól szólott igen bő és tapasztalatokban gazdag megfigyelésről tanúskodó tájékozottsággal s előadása lelkes hatást keltett hallgatóiban. A Missiótársulat tagjai a társulat kebelében fenálló szakosztályok munkásságáról, a patronázsmunkáról, a hadiárvák gondozásáról, az Ottokár hadiárvaházról, a betegápolásról s általában a Missiótársulat munkakörébe vont feladatok teljesítésének módozatairól és eredményeiről tettek jelentést. Dr. Lepold Antal előadása, mely a fenti feladatok szociális eredményeinek megvilágítását célzó konferencia volt, egész terjedelbében meg fog jelenni a „Keresztény Nő" c. szociális folyóirat márciusi számában. * Főegyházmegyei hirek. Gyurkovics Emil ujmisés Nagykosztolányba helyeztetett kápláni minőségben; dr. Mattyasóvszky Kasszián bencéstanár főegyházmegyei censorrá neveztetett ki; Mester János sz. Imre collegiumi prefektus a a pesti Collegium Marianumban, Karsay Ervin premontrei superior pedig a szt. Anna collegiumban lett rendes gyóntató.