ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-08-12 / 32. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Üőflzetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ara 16 filler. Főmunkatárs: Dr. SEBŐK IMRE. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BEL A. Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Kemény sziklára épült. Esztergom, aug. 11. (la) Nagyboldogasszonykor az esztergomi bazilika felé tekint Magyarország katholikus népe. Az Isten házát keresik a sóvárgó szemek a messze látszó sziklán, ahol szent István koronáját és népét a Nagyasszony oltalmába ajánlotta. Büszkeséggel nézik a jól megalapozott hatalmas templomot, a magyar katholikus egyháznak képét. Szilárdan, keményen áll. Ösi alapokon újra kelt s most dacol az idővel .... Vájjon ez a köböl épült ház, az örök falakkal, a merész ivekkel, a fenséges kupolával hü képe-e a magyar egyháznak? A háború elején ugy látszott, hogy a magyarok ösi vallásos buzgósága újraéled. Szent eleink dicső erényei voltak föltámadóban. Néhány nap alatt levetette a nemzet az utóbbi két évszázad bűneit, mikor rámeredt a tömeghalálnak ijesztő képe. Bűnbánóan az egyházhoz tért és annak örök forrásaiból kérte a lelki erőt az élet-halál küzdelemhez. A háború szörnyű valósága fölébresztette az embereket. Látták, hova sodorta a világot az egyházzal ellenséges szellem. Szertefoszlott az emberi bölcseség szövedéke, amely a nagy megpróbáltatás terhét meg nem birta. Elnémultak a mindenféle elméletek. Az emberek ismét a legrégibb nyelven beszéltek: imádkoztak. Imádságot mormoltak a lövészárkokban a katonák, s szakadatlanul imádkoztak otthon a polgárok .... De a háború sokáig tartott. Az állandó feszültség a lelkeket elernyesztette. Hozzászoktak az idegek a legborzasztóbb megrázkódtatásokhoz. Tompa közönyösség támadt. Künn a harctéren a katonák megőrizték tisztult fölfogásukat, vallásos lelkesedésüket mert közvetlenül előttük és közöttük folyt a halál munkája. Most is megható híreket kapunk a frontról. A tábori lelkészek jelentései ékesen bizonyítják, hogy az élet legkomolyabb perceiben az emberi léleknek keresztény természete meg nem tagadja magát. De itthon a nehéz és lusta zsibbadtság jelentkezett. S ezt az időt fölhasználták azok, akik a háború elején elhallgattak. A béke után kiáltoznak, akik a háborút előkészítették. A békevágy kihasználásával propagálják eszméiket. Elhallgatják, hogy ami jó van a tanaikban, azt a kereszténységtől kölcsönözték s ócsárolják ezt az egyházat, amely mindig a békének hirdetője volt, de a háborúban is meg tudta vigasztalni és erősíteni az embereket. Megzavarták a lelkeket. Nem foglalkozunk azzal, milyen hatása van az uj zavaros áramlatnak a háborúra és a politikára. De Nagyboldogaszszony ünnepén fájdalommal állapítjuk meg, hogy az uj irány magának a katholikus egyháznak beléletébeii is félreérthető hangokat szólaltatott meg. Állítólag uj tájékozódás szükséges az egyházban is. Az államok demokratizálódása, a népek önrendelkezési joga hatással lesz az egyházra is. Itt is teret kell engedni a demokráciának. A híveknek és az alsó papságnak nagyobb részt kell engedni az egyház kormányzatában. Ez a szólam igen nagy veszedelmeket rejt magában. Krisztus egyházának az isteni Alapitótól örök időkre szóló, változhatlan alkotmánya van. Minden hatalom az egyház láthatatlan fejétől, az Ur Jézustól származik. Tőle átháramlik az egyház látható fejére, a római pápára s. rajta keresztül az egyház püspökeire. Az egyházi hatalom természetfölötti erőt és életet közvetít. Ennek forrása csak az Isten lehet. Fölülről lefelé áramlik az egyházban az igazság, a büntelenitö és megszentelő kegyelem. Alulról fölfelé, csak a kétkedés, a bűnbánat, a megváltás vágya áramlik és az Égtől várja vágyainak kielégítését. Az egyházban nem beszélhetünk a szó szoros értelmében demokráciáról, ha az egyház lényegét nem akarjuk megtagadni. Az egyházban csak az Apostolok utódainak van joghatóságuk. Ennek egy részét megosztják a püspökök a papokkal, söt az egyháznak világi vonatkozású ügyeiben igénybe vehetik a laikus hivek segítségét is, de az alsópapság és a hivek nem birnak semmi hatalommal a püspök nélkül, vagy a püspök ellen. Az engedetlenség a püspökkel szemben megszakítja azt az élő kapcsolatot, amely őket a püspök által beleilleszti az egyház titokzatos testébe. A püspöktől elszakadva a papok és hivek megszűnnek katholikusok lenni. Szükséges teAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Meghalt a háború regöse. Koldus ha vész, Nem gyúl ki üstökös. Shakespeare. A magyar költészet egén egy üstökös eltűnését hirdeti egy sugaras iv . . . . Egy szikra, mely az istenség kebeléből pattant ki s mely az | ég peremére való érkezése közben hatalmas lángcsóvás üstökössé nőtt, sugaras ívben visszahullott a végtelenbe .... , Meghalt a háború regőse, meghalt Gyóni Géza! Ez maga egy nagy tragédia, de a tragédiák egész sorozata kezdődött meg abban a pillanatban, mikor ragyogó szemeire a halál sápadt üvegje feszült, mikor ajkainak bíbor selyme elhalványodott ... A világháború Petőfije, a przemysli Ty-rtaios nincs többé! Tragikus, magyar poéta-sors jutott neki osztályrészül .... Nekem magyar bárd sorsát mérték: Úgy hordom végig a világon Véres keresztes magyarságom, Mint zarándok a Krisztus képét. (Magyar bárd sorsa.) Igy irt 1915-ben Szibériában ! Majd némi megvigasztalódás után büszkén hirdeti könnyes bús hivatását: Heroldja vérrel vert időnek: Hitet öntök a csüggedőkbe. S leszek az öröm számüzöttje, Mikor vígság napjai jönnek. . U. o. De ismét visszaesik a melancholiába: Ki vért gázolt, nem tud víg lenni. Cézárt új bárdok koszorúzzák! Engem vár már a szomorúság •És nem kisér el senki, senki .. . (U. o.) Csodálatos megsejtése a tragikus finálénak! A szomorúság nem sokáig tartott: 1917. június 25-én meghalt a legnagyobb magyar bárd, miután testvéröccsének elvesztése annyira lesújtotta, hogy elméjére a téboly sötét lángjai borultak. A magyar költészet egén egy speciális csillag hunyt ki, amelynek fénye, noha száz .ós száz fényforrás apró sugárszilánkjaiból tevődött össze, mégis soha nem látott fénnyel ragyogott, ismeretlen területeket világított be és a legvószesebb idők gyilkos köd és füstfelhőit tépte meg sugaraival jelezve az uj idők hajnalhasadását. Szegény ujságiró volt, akit rengeteg küzdésével, fáradalmaival próbált meg az élet. Költő volt, mint sokan mások, akik nem tudnak zöld ágra vergődni, akiknek tónusa valahogy nem találja meg a milieut. De mégis, mégis ... az ő tonu- j sának milieuje a világháború véres zivatara lett! Hatalmasan csengő tenorját négyszólamú karként kisérték az ágyúk, a harci kürtök ós dobok s a halálhörgés exotikus hangjai, s az ismeretlen poétából a legnagyobb magyar bárd lett az első przemysli ostrom alatt. Végig küzdötte a két przemysli ostromot s a második szerencsétlen végű ostrom után a szárnyszegett sas tompított hangon énekelte: Megyünk már, mennünk kell Szomorú rabságba. / (Przemysl.) És elvitték a fogságba.... Ujabb kálvária kezdődött meg számára. Idehaza neve nőttönnőtt, egyik irodalmi társaság a másik után választja tagjai közé, versei számtalan példányban forognak közkézen, ünneplik országszerte, s ő ott sínylődik a szibériai dermesztő hidegekben. Mig idehaza üdvözlő versek százai, zengik dicséretét, százezrek repesve várják hazajöttét, azalatt ő „nem tud vig lenni!" s egész sorozatát irja a szép, szomorúsággal teli verseknek. Szinte a betegségig fokozódott féltékenység kínozza lelkét kedvese miatt. Hol forrón freccsen most a vér Csöndben alhat-e, mondd, a véred, Vagy lázit már, hogy ifjúságod Egy messzi rabtól visszakérjed ? (Levelek a Kálváriáról 14.) Majd bánatos lelkét az ima szárnyai emelik följebb-följebb ós imádkozik a magyar földért, amelyet rajongásig szeretett. Majd átkozza szerencsétlenségének okozóit s Hamlettel, a „bánatkirályfival" végigjárja Szibéria temetőit ós eped a bókóért. .. A krasznojarszki fogolytábor táviródrótján kelt útjára az a röpke hir, -mely egy egész remény-világ porba omlását jelentette. Gyóni Géza