ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-08-12 / 32. szám

0 hát, hogy jól megválogassuk szavainkat és óvatosan szóljunk, mikor a modern eszméket az egyházzal kapcsolatba hozzuk. Hosszas előmunkálatok után most van rá alapos remény, hogy megvalósul a katholikus autonómia. Az autonómia megerősítheti a magyar katholikus egyházat, ha helyesen fogjuk föl annak a fogalmát és célját. De romboló hatással lesz, ha hibásan" magyarázzuk. A katholikus autonómia nem jelenti a hivek összességének önrendelkezési jogát egyházi ügyekben. Ilyen autonómia meg nem fér az egyház fogalmával. A hatalom az autonómia mellett is a püspökök kezében marad. A hivek választott képviselői nem fognak a szó modern értelmében vett parlamentet alkotni, amely a nép nevében ellenőrzi és felelősségre vonja a püspököket. A hivek képvP selöinek az lesz a feladatuk, hogy elintézzék azokat az ügyeket, amelyeket a püspökök rájuk bíznak, s működésükben mindig a püspökök joghatósága alatt állanak. Katholikus autonómia alatt helyesen azt értjük, hogy az alsópapság és a hivek választott képviselői kezelik azokat az ügyeket, amelyeket eddig a m. kir. kormány kezelt Őfelségének a királynak legfőbb kegyúri joga címén. Amint az apostoli királynak kegyúri joga is az egyház hierarchiájától származik, úgy az autonóm képviselők joga is attól veszi eredetét. Az alsópapság és a nép a választás által csak kijelöli a maga képviselőit, de jogot nem ad nekik. Ezt az igazságot az autonómiai mozgalmak nem is homályosították el. Már I. Ferenc Józsefnek 1895. nov. 29-én kelt legmagasabb elhatározása, a melyben az autonómiai szervező kongresszus egybehivását engedélyezte, világosan meghagyta, hogy a kongresszus a római kath. egyház hierarchikus szervezetét szigorúan szem előtt tartsa. Az 1896—1902. évi kongreszszus lelkiismeretesen alkalmazkodott az egyház örök szervezetéhez. Azóta is minden hivatalos enunciáció félreérthetetlenül hangoztatta, hogy a hierarchikus szervezet sérthetetlensége az autonómiának szigorú elöföltétele. Ha nem akarjuk az egész autonómiai nincs többé az élők sorában! A költő, a magyar bárdok királya, aki végig harcolta a legendás Przemysl két ostromát, aki végigélte „észak vészes és hajszás éjszakáit", nem tudta túlélni testvéröccsének elvesztését, akivel két éven át ette a rabság keserű kenyerét. Elméje elborult, ajkaira mély hallgatás ereszkedett, szemeiben lohadni kezdett a csodálatos magyar dac fénye s 1917. június 25-én, éppen 33. születése napján meghalt a rab oroszlán .... S ő, a ki annyira szerette hazáját, ott nyugszik idegenben a Jeniszei partján egy korhadt fakeresztes orosz temetőben pár ezer kilométerre hazájától ! . . . Egy nagy név a történelemé! Egy egész történelem a multó! Csak versei mutatják, ki volt, mi volt ő nekünk! Szegény ember, fogoly költő volt, de verseiben evangéliumot hagyott hátra a világnak. Evangéliumot, melynek mottója örök érvényű igazság: . . . akik megtartják néktek a világot, Erkölcsben tiszták, harcban óriások! Csak szálas fenyves, melyben sasok hálnak, Állhat ellene szél forgatagának! (Levél nyugatra.) Egy imádságot is hagyott nekünk, amelyben hazája iránti aggódó szeretete oly szépen nyilvánul meg: Csukódjatok be rácsos ablakok: Isten szemei csak ti nyíljatok, Isten szemei fényes csillagok Rabságos éjben, bús térdeplésben Lássátok szegény esdeklő rabot! ESZTEKGOÄ mozgalmat csődbe vinni és a magyar egyházat szükségtelen válságba sodorni, félve kell őrizkednünk olyan kifejezésektől, amelyek azt a látszatot keltik, mintha a megalkotandó autonómia a püspökök felett állna, maga állapítaná meg hatáskörét s olyan ügyekbe is avatkozhatnék, amelyeket a püspökök eléje nem utalnak. Hála Istennek, a magyar papságnak minden dicséreten felett álló, törhetetlen egyházias érzése és a püspökökhöz való tántoríthatatlan ragaszkodása ellenáll minden jóhiszemű téves magyarázatnak, vagy rosszhiszemű izgatásnak. Ha vannak az alsópapságnak jogos kívánságai, panaszai és fájdalmai, azokat Istentől rendelt felsöbbsége előtt nyíltan fölfedheti. Az egyház isteni alkotmányával ellenkező követelésekre a magyar katholikus papság soha nem lesz kapható, bármily csábító ígéreteket emlegessenek előtte. i> S a papság szilárdsága megóvja a híveket is a tévedéstől. Most a nagy átalakulások előtt a legszigorúbb orthodoxiára van szükség. Minden erőnkkel együtt kell működnünk az egyház püspökeivel, akiknek az egyházat minden veszedelmen keresztül sértetlenül kell átvezetniök. Az általános izgatottság és a bizonytalan tapogatődzások idején gyermeki egyszerűséggel és hűséggel kell ragaszkodnunk az egyedül szilárd alaphoz, a katholikus egyházhoz. Ne kísérletezzünk ma kétes értelmű tervekkel, hanem ismételjük hangosan és nyíltan a mi örök Credo-nkat. Ma a világnak szilárd igazságokra van szüksége, nem elröppenő szólamokra. Ma a világ vigasztalást keres és lelkierőt, nem szivárványos jövő képeket és üres Ígéreteket. Mutassuk meg neki, hogy a szilárd igazságok a váh tozhatatlan egyháznál vannak s az egyház maga a lelki erőknek csatornája. Bármint alakuljon a jövő, az egyház ugyanaz marad. Körülötte megváltozhátik minden, de a lényeges alap szilárd és örök. Kemény sziklára épült ház az Isten egyháza. Evvel a büszke öntudattal lépünk Nagyboldogasszonykor az esztergomi bazilikába, amely az egyház képét eleveníti meg előttünk. Isten szemei ébren legyetek, S kit vert sok átok, ti virrasszátok. Ti virrasszátok árva népemet! Tépjétek össze erdei vadak, Ki gyűlölt kézzel rombolna széjjel Ezeresztendős szent oltárokat ? Rabságos éjben Igy imádkoznak a magyar rabok ? 4 (Rab magyar imája.) A nagy költő, akinek szivében megszülettek e csodaszép költemények már halott, hideg halott! Isten szemei, fényes csillagok ti ragyogjátok be sírjának sötét éjjelét, vigyázzatok elhagyott sírdombjára, őrködjetek egy nemzeti szentünk ereklyéi fölött!. . . . .... Eljön a béke napja, a legnagyobb nap a századok forgásában s „Cézárt uj bárdok koszorúzzák !"....: a legnagyobb magyar bárd csontjai ott porlódnak a Jeniszei mellett Csukódjatok be rácsos ablakok, amelyekből a féltve szeretett kedves néz a ködös-hideg észak felé, várva dalos lovagjának visszatértét, .... a nagy költő, a világháború regőse nem jő vissza többet! Eltávozott a halhatatlanságba, az örökkévalóságba, de nem mint ismeretlen: versei jelentették érkezését. Meghalt a bárdok királya .... csukódjatok be rácsos ablakok ! . . . . Lolly. 1917/augusztus 12. — Ki űz személyi politikát? Most minden ki fog sülni a vallatásnál. Mindenekelőtt az, hogy ki csinált itt sivár személyi politikát. Andrássy nem, azt látjuk, hiszen közkatonaként szolgálja a fiatalok kormányát ós szolgálja főként azzal, hogy félreállott és lehetővé tette a munkapárt javának, hogy a magyar demokrácia mellett felsorakozzék. Az még érthető lett volna, ha épen Andrássyhoz, aki veres posztó Tiszának, hogy épen ő hozzá röstelték volna átállani még azok is, a kik különben nem vallják a Tisza gróf konok elveit s a maguk modernebb elvét feláldozták volna annak a dekórumnak, amely a bukott vezérrel megosztott számkivetésben bus vigaszul kínálkozik. * . Bár a haza minden előtt, még a kényes ízlés előtt is való, mégis érthető lett volna emberileg, hogy a hazának sem akarnak szolgálni a vezér leggyülöltebb ellenségének vezérlete alatt. De ez a leggyülöltebb ellenség félreállott és most az izlós sérelme nélkül szint vallhatnak azok, akiket szabadabb elveik ellenére még Tiszához kötött a kigunyoltatástól való félelem. Ha most is inkább maradnának Tisza mellett, a kikről tudnivaló, hogy önmegtagadással viselték a párt vasfegyelmét, akkor igazán azt kell majd hinni minden épeszű embernek, hogy amit a legforróbb harcok hevében mondtunk róluk, az fokozottan igaz, hogy nem is tudtuk elképzelni, mennyire egyetlen ember fanatikus legénysége és nem népképviselet a munkapárt. Ha most nem akad ott elég igaz ember, aki jobban szereti népét a sötét vezérnél, akkor nyilvánvalóvá lesz, hogy kik csináltak személyi politikát, s ha el is számítják magukat, ha nem is térnek boszut lihegve vissza, hanem elvesznek a vezérrel, ez a hűség nem lesz olyan tiszteletreméltó, mint a gazdájuk sírján meghaló ebeké, hanem olyan lesz, mint az uzsorás hűsége ahhoz a gazdag örököshöz, akire minden üzleti terveit építette. Ha az örökös aztán nem is kapja meg a kincseket és a hitelezőkonzorcium plüre is esik, akkor is pár hetet vettek el a nemzet életéből akadékoskodásaikkal, s ez ma van olyan bűn, amiért az erkölcsi halál éppen csak minimális büntetés. A banktöke jogtalan adómentessége. Lángbetűkkel kellene minden nap minden újságolvasó szeme elé állítani e rettenetes számokat: A magyarországi ház ós földbirtok összes értéke 26.3 milliárd korona. Ez a vagyon a közterhek viselésében évi 330.5 millió koronával veszi ki részét. A magyarországi bankári tőke értéke azonban nem sokkal kisebb mint a ház és földbirtoké, tudniilik: 21.2 milliárd korona. S vájjon mennyivel járul hozzá ez a rengeteg vagyon a közterhek viseléséhez ? Mindössze évi 26.8 millió koronával. Tehát közel háromszáz millió helyett szerény huszonhatmillióval! A közterheket eszerint még ma is nagyrészt a földbirtok, tehát a föld népe s a házbirtok, tehát a lakók, a közönség tág körei viselik. A bankárvilág ezalatt csak gyűjti a pénzt halomra, de a közterhek viselésében alig vesz ki számbavehető, vagyonával arányos részt. A föld ós házbirtok a vagyonának évi 1.26 százalékával járul hozzá a közterhekhez, a bankári tőke ellenben a vagyon értékének pusztán évi 0.12 százalékával. A magyar állam csupán a bankoknak teljesen jogellenes adó és illetékmentessége révén évi 51.5 millió koronával rövidül meg. Ezt a terhet a bankok a szegény, nyomorgó közönség nyakába várják. S miért nem írnak erről a felháborító egyenlőtlenségről a lapok soha ? Miért hallgatják el ezeket a bankdédelgető, népfosztogató üzelmeket következetesen. Egyszerűen azért, mert a mai lapok, tisztelet a kivételnek, évenként óriási pausálékat, hallgatási' dijakat kapnak a különféle bankoktól. Ezért aztán mindenről irnak, csak arról nem, hogyan szipolyozza ki a nemzet vérét az a banktőke, amely úgyszólván munka nélkül gyarapítja vagyonát s a közterhek viselését ügyesen másokra hárítja. Ez a mai hallgatag sajtó bűnrészes a nemzet nagy részének jogtalan megrövidítésében, a közönség meglopásában.