ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-08-05 / 31. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Slőflzetésí árak : E^ész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyen szdín ara 16 fillér. Főmunkatárs: Dr. SEBŐK IMRE. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKO BEL A. Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Szebb jövő felé. Esztergom, aug. 4. Amióta az idők járása megnehezült fölöttünk és a népek ós nemzetek milliói megátalkodott gyűlölettel, végnólküli elkeseredéssel törnek egymásra, azóta hozzá szoktunk a minden téren érvényesülni akaró előretörtetéshez, hozzászoktunk ahhoz, hogy ebben az országban némán és szótlanul tűrjük a tisztességtelen elemek folytonos garázdálkodását s végeredményben, bizonyos melancholikus beretörődöttséggel nyugszunk bele a változhatatlan helyzetbe. Pedig azt tartja a közmondás : „Ki mint vet, — ugy arat!" A magyar nemzet ezekben a világhistóriai időkben veti meg újra alapját, — ki tudja milyen hossszú időre, az embertelen gyilkolásnak ilyen' iszonyatos arányokban fejlődő korszakának kellett bekövetkeznie, hogy tanúbizonyságot tegyünk katonai, gazdasági ós kereskedelmi életünk berendezkedéséről, erejéről, ellenállóképességéről. Ahogyan mostan megvetjük a kínszenvedések kálváriáját megjárt magyar nemzet alapját, ahogyan mostan megalapozzuk a keresztény katholikus Magyarország gazdasági erejét, kereskedelmi fejlettségét ós annak iparát: ngy fogunk ezen a téren majdan aratni, ha már a krónikás is befejezte majd ennek a világkatasztrófa megörökítésének történetét. Habár még dörögnek az ágyúk ós patakokban ömlik a vér, a messze távolban elindult az áldást hozó béke . . . Igaz, hogy kissé rozoga" kocsin halad előre, — de útban van mifélénk, feltartózhatlanul siet előre és egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy megérkezett. A nemrégiben lezajlott stockholmi „világmentés" sikertelen lezajlása után rendkívüli örömünkre és büszkeségünkre szolgál beszámolhatni a békeakció ama legújabb mozgalmáról, mely a Magyarországi Szövetkezetek Szövetségének kezdeményezésére indult meg és amely mozgalom az egész világ szövetkezett tagjait hivja fel a békekötés mellett való állásfoglalás végett. Az egész világon ma már kétszázezer szövetkezet működik, mintegy harminc millió családtaggal ! Es ez a hatalmas szövetkezeti tábor megmozdult a mása szervezett erejével ós ideális eszmékért lángoló szivével, hogy kikényszeritse a bókét azoktól, akik arról manapság még hallani sem akarnak, hogy lángra gyújtsa azt a lappangó tüzet, melynek fényétől — minden antagonizmus nélkül — felcsillan majd a testvéri szeretet s közös megbecsülés emberi érzése ós akkor végre valahára .elérkezett az az idq, amidőn nemcsak papíron, hanem igazában meglesz a várva várt és annyiszor megénekelt béke. Az • imént említett szövetség emlékiratot állított ki, melyet a világ szövetkezeteinek központjának az International Cooperative Alliance Londonban szókelő elnökségének címzett s amelyben felhívja, hogy a béke kérdésének megvitatására semleges területen, Svájcban vagy Hollandiában hívja össze a szövetkezetek nemzetközi kongresszusát. Ez az emlékirat német ós francia fordításban meg lett küldve a német, osztrák és bolgár szövetkezeti központoknak is. Svájc, Hollandia, Dánia, Norvégia ós Svédország szövetkezeti kötelékei ugyancsak ily értelmű átiratot kaptak, ugy, hogy most már a legszebb reményekkel eltelve nézhetünk elébe ennek az impozáns módon megnyilvánuló szövetkezeti békeakciónak. Addig is használjuk fel az időt és a csekély 600 millió (egy eset a sok közül) nyereségre szert tett haclseregszállitó hazafiúi cselekedete mellett, vessünk egy futólagos pillantást a magyarországi szövetkezetek háborús tevékenységére. Hogy mennyiben járt eredménnyel a szövetkezetek, mint ilyenek, közólelmezés ós közellátás szempontjából rájuk ruházott ós tőlük jogosan elvárható működése, azt legjobban bizonyítja az az osztatlan lelkesedés, mely a háború tartama alatt, a szövetkezetekkel szemben mindjobban megnyilvánul. Az adatok ós statisztikák fárasztó számadatai mellett elég rámutatnunk arra a tényre, hogy ma már az ország minden nagyobb városában működnek fogyasztási szövetkezetek, teljesen figyelmen kivül hagyva ezúttal a falusi szövetkezeteket, melyeknek céltudatos és eredmónyteljes működése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szövetkezeti mozgalom a világháború alatt annyira fellendült. Ez a mélyreható körülmény adja meg azután annak a magyarázatát is, hogy ebben az országban óriási fellendülésnek néz elébe a szövetkezeti mozgalom, mert hiszen nálunk igen-igen tág fogalommá kezd válni a szabad kereskedelem elnevezése alatt működő spekulációs szellem, amire mindenesetre élénk bizonyságot szolgáltat a napilapok büntető krónikája. Hadseregszállitót, az ipar és kereskedelem minden rangú és rendű képviselőjét láttuk felvonulni az igazságszolgáltatás termeiben, arra azonban nem igen akadt példa, hogy a szövetkezetek működésót kellett volna bírálat tárgyává tenni, amely szövetkezetek már alapjukban véve is a legegészségesebb kereskedelmi forásoknak bizonyultak. Es itt emiitjük meg azt a 326 ezer szövetkezeti tag által felajánlott hadikölcsönjegyzest, mely jegyzés összege 424 millió koronát tesz ki. Ha az annyira lekicsinyelt és mostoha gyermeknek felavatott szövetkezetek ilyen impozáns módon s ilyen hatalmas összeggel vették ki részüket a hadikölcsönjegyzésből, micsoda iszonyatos summákat lehetett volna összehozni a nagytőke ama érdekképviselőitől, akikkel AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Fordul a világ. — Az „Esztergom" eredeti tárcája. — Ha mondott valaha bölcs ember igazat, ugy az volt az, aki először mondta ki ezt a szót: Panta rhei : Minden folyik, azaz másra fordul ezen az örökösön forgó világon, a történések örök egymásutánjában, amióta az alkotó Isten megadta azokhoz az első lökést. Hogy csak egy, véletlenül eszembe jutó példát vegyek az emberi népek és országok- történetéből azóta, hogy az Ur megformálta az ember alakját, a Szentírás szavai szerint, a Föld agyagából és halhatatlan lelket lehelt bele — ugyan gondolták volna-e a régen elmúlt ós ma már csak a történelemből ismeretes hatalmas egyiptomi uralkodóházak és az azokat környező nagyszerű udvarok, hogy mi lesz valaha, az idők folytán ? Amikor az egyiptomi fáraók rengeteg győzelmeik emlékére nagy halottvárosokat építtettek legyőzött népek rabszolga millióival, örök életre szánt templomokat ós piramisokat emeltettek, bebalzsamoztatták holttesteiket azon a most is megcsodálni való módon ugy, hogy emberi számítás szerint évezredekig, sőt tizezredekig kellett volna eltartaniuk és példájukat követte minden, a környezetükben élő hatalmas ur, — ugyan gondolhattak-e arra a sorsra, amely őket később, —• igaz, hogy évezredek után — de mégis csak elérte ? Gondolhatta volna-e egy olyan hatalmas, ur, mint egy-egy fáraó volt a nagy hódítók közül, hogy hosszú idők elmultával ő egyszerű múzeumi tárgy lesz a BritishMúzeum egyik nagy csarnokában, egy szám a világ legnagyobb történelmi múzeumának katalógusában ? Es pedig ez a jobbik esetben, ha tudniillik a név történelmi név és a bebalzsamozás kitűnően sikerült, ugy, hogy érdemes volt a tengerentúlról jött nép tudósainak a kiásás és konzerválás, meg az átszállítás körülményességeivel vesződnie. Ha nem ez volt, hanem — mint a megtalált múmiák legtöbbjénél — hiányzott a név, a hozzátartozó adat, a sivatag örökös romboló hatásának, a deflációnak hatása alatt szét kezdett málni a múmiát fedő erős sziklavár és megsérült a test, akkor, nos akkor a nem túlságosan kegyeletes, de annál praktikusabb angolok azt tették a múmiák megszámlálhatatlan tömegével, hogy az elmúlt évszázad nyolcvanas és kilencvenes éveiben, a többi kulturvilág élénk meglepetésére, de azzal nem sokat törődve: hajórakományszámra szállították át azokat London, Manchester, Liverpool ós egyéb hatalmas gyárvárosok kohóiba, hogy ott egyszerűen — befütsenek velük. Vagy pedig, ha az anyag alkalmas volt egyébnemü, nagyobb hasznot hajtó feldolgozásra, akkor arra fordították és a derék főpapok, főcsillagjósok, alkirályok, hopmesterek, udvarnagyok, főudvarnagyi bírák — vagy ami ebben a korban ennek a kiváló méltóságnak megfelelt — egyben a szent krokodilusoknak, macskáknak és egyéb udvari díszeknek óriási tömegeivel, egy szép napon nagyon nagyon különös dologra ébredtek. Arra, hogy őróluk olvassa a Trafalgar Square-n vagy az óriási Hyde parkban a békés londoni polgár (akkor még nem jártak Zeppelinek London fölött!) a Times rengeteg papírlepedőjét maga elé terítve, a legfrissebb híreket? Vagy hogy a bristoli vagy southamptoni kikötőben nagyokat — sít venia verbo — köp belőlük a hajófedélzetet sikáló matróz, a Blue Jack, — mivelhogy a praktikus angol ujságpapirosnak meg cigarettapapirosnak dolgozta föl a derék öreg múmiákat- meg a megrongált papirusztekercseket. Képzelem, hogy mekkorát hördült ós hogyan vált tehetetlen dühében, kékre meg zöldre az ő távoli egyiptomi paradicsomában, ha ugyan onnan látta ezeket a profán földi dolgokat, egy-egy ilyen levitézlett vicekirálynak vagy főudvarnagynak az elszállott lelke, — ki gondolta volna, hogy az a földi dicsőség ilyen rövid életű? Már pedig ez igy van. Nemcsak az egyiptomi múmiákkal, hanem minden egyéb teremtett lénnyel ezen a forgandó földtekén. Vájjon Romanov Miklós, a kegyes atyuska, a minden oroszok hatalmas cárja, aki tavaly júniusban