ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-08-05 / 31. szám

ruég ma is keztyüs kézzel bánnak s akik a háborút legújabban a földszerzés elérkezett idejének tekintik. Tehát minden téren meg kell állapitanunk azt az örömteljes jelenséget, hogy az ország kereskedelmi jövőjének kialakulásában a szövetkezetek vezető szerepet vannak hivatva betölteni, mert a példa beszél, az a szövetkezeti tábor, amely ma már megingathatatlan alapon fejti ki áldásos működését ebben az országban, a háború győzedelmes befejezése után kétszeres erővel fog neki indulni annak a törekvésnek, hogy Magyarország kereskedelme a jövőben, minden spekulációs szellemtől ment, de mindenekelőtt ós elsősorban keresztény katholikus legyen! Lett légyen a dolog bármiképp, nekünk azon kell lennünk, hogy a háború tisztitó tüzének kilengése által megzavart mérleg serpenyőjében túlsúlyban legyünk. Mi boldogulni akarunk, koncentrációs életet akarunk folytatni, mely egységes élet egyik első s elmaradhatatlan kelléke, a mindnyájan egyért, egy mindnyájunkért jelszó alatt felépített szövetkezeti mozgalom terjeszkedése. Hiszen a koszorús költő is mondja: ..Tudjátok-e mi a szövetkezés? A boldogulásnak egyik ága, A melyen előbb-utóbb kivirit A boldogság édes szép virága. Mert ha nép nehezen tud élni, Ha az egyesek ereje kevés : Összeállnak többen es ez által • Boldogulnak. — Ez a szövetkezés!" A szövetkezeti ut virágszirmos mesgyéjéről tépjük le az örökzöld színű borostyánleveleket, fonjuk be a béke koszorújába, — egy jobb, szebb ós boldogabb jövő reményében. Adja a magyarok jóságos Istene, hogy úgy legyen ! Vándor Károly. — Három hosszú esztendő kellett annak megtanulásához, hogy a természet, vagy a sors szeszélye által adományozott javak birtoklása közül csupán a szellemi s erkölcsi kincsek nevezhetők háborítatlannak s zavartalanul jogosnak, mig minden egyéb ingó s ingatlan vagyon az élet fenntartásának biztosítását célzó köteles gondoskodás alapján mindenkinek bizonyos formák s szabályok között birtokolható jogos tulajdona. Élni kell, ehhez jogom van s ha nincs meg hozzá az élet folytatását biztositó feltételem, megszerzem magamnak attól, kinek ez a feltétel fokozott mértékben jutott ki a sors szeszélye folytán. De persze csak bizonyos törvényes, megengedhető formák közt. Ezeknek a formáknak az alkalmazása a legfőbb államhatalomnak a joga, söt éppen a hatalom birtoklása cimén kötelessége is. Engem a sors csupán szellemi javakkal áldott meg, embertársamnak azonban néhánj' száz métermázsa gabonával többet adott, mint amenynyire élete fenntartásához szüksége van. Ez a fölöslege ínég akkor sem az övé, ha ő ezt önként valaki más embertársának szánta volna is, mert a földi javak abszolút feleslegéről egyáltalán nem lehet szó, csupán arról, hogy minden jóból egyenlő mértékben több, vagy kevesebb jusson mindenkinek. , Ezek az elvek persze normális, békés viszonyok között szörnyű tiltakozást s ellenkezést váltottak volna ki a boldog vagyonos osztály tagjai között, ma már azonban az emeletes magtárak tulajdonosának is meg kell elégednie egy szűkre szabott éléskamra szerény méretei közé beraktározott „élet"-tel s bele kell nyugodnia abba, hogy a kalásztermő táblák hosszu-hosszu barázdáin más embertársának' igényei is végigsétálhassanak s gyönyörködhessenek a buzakalászból kipergő aranyszem acélosságán. Most aratás táján érezzük leginkább, hogy az elmaradó eső egyforma csapás a szegényre úgy, mint a gazdagra, hogy a cséplőgép bugása éppen oly boldogító és kívánatos zene az ezer holdak birtokosának, mint a részes tót aratónak, hogy a legelő kopársága fölött siránkozó birka szomorú bégetése mennyire a szivéhez szól az országút' számkivetett gyalogosának is, mert közös az esö nyomán fakadó áldás, közös a cséplőgép dobjában kavargó szem, közös a birka gyapja, husa, bőre. Csak a kalászt nem szabad a helyszínén letépnem, a búzát nem szabad zsákba szednem, a birkát nem szabad elhajtanom, hanem meg kell várnom, mig a legfőbb államhatalom elrekvirálja s igazságos, egyenlő arányban szétosztja mindnyájunk között. Ezért nem kell kétségbeesnünk azon, ha csak másnak termett jószága, csak nekünk nem, ha csak más földjére hullott áldásos eső s csupán a mienkére nem. Ma már tudja mindenki, hogy a Szolnok-Dobokában lehullott esőnek Liptóban is illik örülni s hogy a baranyai jégesőn Zemplénben is szomorkodni kell. Hát ehhez, annak megtanulásához, hogy testvéries egyenlősége felebarátias megférés, keresztényies önzetlenség legyen embertársunk iránt a szivünkben, ehhez ilyen véres háborúra, ilyen szomorú három esztendőre volt szükség. Bizony ezt hamarabb s olcsóbban is megtanulhattuk volna. . Tsz. Keresztény szocialista gyűlés. A kapitalizmus ellen hirdet a demokrácia irtó háborút. De ez csak csalóka jelszó, mert uton-utfélen látjuk, hogy éppen a demokrácia az, amelyet már rég megnyergelt ;i kapitalizmus, sőt fegyver, veszedelmes szerszám a kezében, mellyel régi rendszert, dinasztiát és hierarchiát, trónt és oltárt akar ledönteni a meg nem keresztelt kapitalizmus ! Kétségtelen, a szocialismusnak van jövője: a szociális szervezkedés uj áramot lök az állami hosszú készülődés után válaszolt a gorlicei áttörésre ós Pinsknél, meg Lucknál ugyancsak ijedelembe hozta a monarchiát, — gondolta volna-e, hogy az ujabb évfordulót, mint szegény, bezárt rab, birák elé való állítással fenyegetve fogja megérni egy forradalomba borult és magát pusztító országnak közepén ? Hát a másik derék férfiú, a „legalkotmányosabb király", mostani családi nevén Mr. Greorges Windsor bizonytalan ideig tartó foglalkozásának, az angol királyi nem nyugdijképes állásnak, amelyet, ugy lehet, egy új Cromwell már erősen fenyeget, megkezdésekor gondolta volna-e, hogy ő, kinek vérében úgyszólván egy csepp tiszta angol vér nincsen, egy ősi angol uralkodói kastély nevét fogja viselni, hogy angolosabb rostbeaf legyen, ha esetleg szeretett népének kedve kerekednék a szigetország im»már tűrhetetlenné váló éhezése után őt amúgy jó angolosan megenni, mint azt a parlament annak idején elődjével, I. Károly királlyal megcselekedte. Avagy Weiszfeld Vilmos, az annak idején Hazaffy Veray János koszorús és árvaleányhajas költőnk által kiszerkesztett szónokló jogászgyerek gondolta volna-e, hogy ő egykor az Alina Materből kinőve és a Terézvárosból kiemelkedve Excellenz Vázsonyi lesz ? Jó egészséget neki hozzá! Az ellenségtől ós saját katonáitól egyaránt magasra értékelt Bruszilov generális sem gondolta volna három héttel ezelőtt, az entente parancsára győzelmesen meginduló orosz offenzíva elején — midőn részünkről — talán fölösleges óvatosságból — már L.-ből kezdték a kórházi berendezéseket elszállítani, hogy rövid három hót múlva ő már mint visszahívott hadvezér fogja kiürítve látni Tarnopolt, a szent zsidók városát, ahogy azt megjósoltam 1915. októberében az akkor még szelíd guvernamentális, most pedig keserűen az ellenzék sanyarú kenyerén rágódó (meddig?) B. H. hasábjain „A kerék forog tovább" cimmel. Igaz, hogy ez a „taktikai" kiürítés — igy nevezi jelentésében az orosz vezérkar, igazi muszkamódra, azaz gyújtóbombákkal történt, de mégis csak nem jókedvből. Bruszilov pánikszerűen visszatolongó, szitkozódó, fegyverüket elhányó tömegek között robogott vissza a generalisszimuszi autón ós azt hiszem, Petrograd felé robogtában azon tűnődhetik a gyorsvonat fülkéjében, hogy mint generális fogja-e befejezni az életét? Hiába, egy nagy igazság van a háborúban, amit annak megindultakor minden korok egyik legnagyobb katonai géniusza, Hindenburg mondott, hogy a háború az idegek dolga. Azért tehát iparkodjunk a reánk következő közeli időknek jó idegekkel szembe nézni; ezt kívánja a hosszú háborúban megviselt idegü embertársainak és önmagának is keresztényi szeretettel az iró dr. S. I. és társadalmi életbe s hivatva van a nópmilliók boldogságát felhozni a horizontra. De ezt a demokrácia, a kapitalista vezérek járszalagján vezetett szociáldemokrácia soha el nem fogja érni. Itt egy más, megkeresztelt, az evangélium alapjain álló szocialismusnak kell előtérbe lépni: a nagyobb kenyeret, a több örömet, boldogságot a munkás kezekbe és szivekbe a keresztény szocialismus fogja megadni. Mult vasárnap d. e. 11 órakor az esztergomi ker. szocialista egyesület nagyobbszabású értekezletet tartott a szenttamás-vízivárosi kath. körben. Az értekezleten az egyesület tagjain kivül hivatalosak voltak a testvér kath. egyesületek s a megjelent nagyszámú közönség soraiban szép számmal képviseltette magát az esztergomi kath. munkásnőegyesület is. Az érdeklődós középpontja dr. Giesswein Sándor prel.-kanonok, orsz. gy. képviselő s a vele megjelent Kocsán Károly, Székely János központi ker. szocialista vezérek felé terelődött. Az egyesületi gyűlést Dvihally Gróza t. elnök nyitotta meg. Üdvözölte a megjelenteket s azon örömének adott kifejezést, hogy a központ nagyobb agitációs útját a magyar Sionban kezdte meg. Biztosította a központot a helyi ker. szoc. egyesület törhetetlen ragaszkodásáról, főleg a ker. szocialisták vezéréhez: Griesswein Sándor dr. prel.-kanonokhoz. Majd felkérte Griesswein dr.-t- előadása megtartására. Griesswein dr. tudós szociológus, európai békeapostol stockholmi útjával kapcsolatban tárgyalta a bókének lehetőségét, a békének viszonyát a demokráciához ós a ker. szocializmushoz. Közel egy órás beszédben stockholmi gazdag tapasztalatait tárta elő s bebizonyította, hogy a nagy hangon, folyton felszínen tartott stockholmi békekonferenciázás a béke szálait csak összekuszálta, nemhogy kibogozta volna. A szociáldemokráciának t. i. ez az újságokban folyton felszínen tartott bókekonferenciázása csak reklám. A materializmus alapján álló osztályharcot hirdető szocialdemokratizmus a legnagyobb ellensége a békének; nisz folytonosan harci riadót fúv. Stockholmi magyar demokrata kiküldöttek csak komplikálták a mi békénket a nemzetiségiekre tett nyilatkozataikkal. Azt is bebizonyította dr. Griesswein, hogy nem is a nemzetközi szociáldemokraták voltak az elsők a világbéke hangoztatásában, mert hiszen a Hágában szókelő Tartós Béke szervezet már korábban megkezdte működését, a római Szentszók pedig már a háború kitörése óta csak < a világ bókéjén fáradozik. A tartós bókét biztositó jövő társadalom kiépítése csak a ker. szociális alapokon sikerülhet. ' A nagyhatású beszéd végén az értekezlet a következő határozatot hozta: Dr. Griesswein Sándor prel.-kanonok, orsz. gyül. képviselő, szövetségi elnök indítványára egyhangúlag kimondja, hogy a Hágában székelő Tartós Béke Szervezethez csatlakozik, annak a nemzetközi békére vonatkozó programmját magáévá teszi s hódolatának kifejezése mellett felkéri 0 Eminenciáját, dr. Csernoch János bibornokhercegprimást, hogy 0 Szentségét, a kath. Egyház fejét, a békének hivatott hirdetőjót keresse meg az iránt, hogy a különböző nemzetek összes keresztény egyesületeit a Tartós Béke Szervezet programmjához való csatlakozásra hívja fel. Ezek után Székely János központi szakszervezeti titkár beszélt meggyőző erővel a ker. szoc. szakszervezkedésről s végezetül indítványára a következő határozati javaslatot fogadták el: A szociáldemokraták erőszakos és terrorisztikus szervezkedésével szemben kívánja a ker. szakszervezetek általános ós erőteljes kiépítését. Majd Kocsán Károly, az „Igaz Szó" szerkesztője emelkedett szólásra. Témája: a földbirtok kórdós megoldása volt. A földet mivelni vágyó magyar nép iránt érzett hő szeretetből -beszélt, midőn síkra szállt azon eszméért: hogy a hónát védő, megmentő magyar népet földhöz kell juttatni. A gyűlés a beszéddel kapcsolatban a következő határozatot hozta: ' Kívánja, hogy a bankok és nagytőkések birtokvásárlása és bérlete megakadályoztassák. A föld legyen a népé. A most fennálló birtok aránytalanság oly módon egyenlitessék ki, hogy a nagy birtokok megfelelő része ker. szoc. egyesületek révén kis bérletekké alakíttassanak át s azok a kisbérietek a dolgozó ker. földmivesek között létesíttessenek. Végül Pécsi Grusztáv dr. theol. tanár szólott a ker. pártok koncentrálásának nagy szükségességéről. Mély tanulmány, magas gondolatok