ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-07-29 / 30. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ara Ifi fillér. A birtokosztók. Esztergom, 1917. júiius 28. A „Budapesti Hirlap" július 21-iki száma közli „A papibirtok" cimmel annak a Dunánin­neninek a levelét, aki azt fejtegeti, hogy hány család élne meg a magyar püspökök birtokán, ha államosítanák az egyházi vagyont. Azt állítja, hogy ugy sem maradhat sokáig mai állapotában a megkötött főpapi és főúri birtok,, úgyis odaállít egyszer a társadalmi életfejlődés a magyar köz­gazdaság újjászervezése elé, jobb hát addig intéz­kedniük a főpapoknak és főuraknak a birtokuk­ról, mig uruk a birtokuknak, mint hogy a forrongó csőcselék oldja meg a kérdést nekik és nekünk egyaránt ártalmas módon. Eddig az okoskodás. Természetesnek találom, hogy kell föld és ház a honvédőknek. Ezt én hangoztatom leg­erősebben, aki a társadalom középső és alsó réte­gének, a tisztviselőknek, a kereskedőknek, az ipa­rosoknak és földműveseknek, de különösen a föld­művelő népnek erkölcsi, értelmi és vagyoni meg­erősítésében látja a magyar nemzet békés boldo­gulásának kezességét. Igenis legyen része minden hősnek abból a földből, amelyet szivének vérével védett meg és adjanak kenyeret annak a népnek, amelynek kenyér kell először, nem szavazójog; falun kell megalapoznunk a jövő, a béke, a nagy­ság Magyarországát, mert amint a föld az alapja az életnek, akkép a paraszt az alapja a társada­lomnak ; oly értékes alkotó része a magyar gazda a magyar államnak, hogy semmivel, de semmivel sem lehet pótolni, ha elvész. De hiányos Dunáninneni számítása. Ha rá­veti szemét a nagyváradi püspök uradalmára, akkor miért nem látja meg azokat is, a kiknek még több, Magyarország harmadrésze van a ke­JZ , jSZTERGOM''lÁRCÁJA^ Üdvözlő beszéd.* Méltóságos Főispán íür! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Mélyen Tisztelt Közönség! A féktelen vérzivatar rémes pusztításai és borzalmas szenvedései közepett, tartózkodó csend­ben, szerény egyszerűséggel, elmélyedő meren­gésben ülik e napokban a megyék székhelyei azo­kat az ünnepeket, amelyek béke idején túláradó öröm és kitörő vidámság alkalmai gyanánt^ sze­repelnek. A leverő körülmények, a fájó viszonyok szük megyénk területén is abba a hangulatba ringatják a kedélyeket, amely egyenlő súllyal borul ma a Kárpátok legendás bérceire és Adria vérrel festett hullámaira. Mindazáltal ünnepet ülünk. Tarackok ugyan nem dördülnek. Rakéták nem sziporkáznak. Fák­lyák nem lobognak. Hangosan dobognak azonban a szivek. Olvadoznak a lelkek. Lángolnak a keblek. Csendesen ünneplünk. Mint a verítékező bányász, aki váratlanul egy drága kő csillogását pillantja meg a mélység sötétében. Mint a gazda, aki mitsem gyanítva forrásra bukkan, amely bő­* Mondotta dr. Walter Gyula v, püspök, Kobek Kornél főispán beiktatása alkalmával. Főmunkatárs: Dr. SEBŐK IMRE. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: R0LKO BÉLA. ségesen ontja áldásos nedvét a messzire nyúló lapály szomjas térségeire. Mint az égbolt titkainak kutatója, aki ismeretlen csillagot fedez fel, amely­nek nagysága, ragyogása gazdagon kárpótolja fá­radalmaiért. Ha nem viszhangoztatják is tehát a hagyo­mányos külsőségek örömzaját a körülfekvő hegyek csúcsai r^ünnep itt a mai nap. Magas állásának fénylő díszétől körülözö­nölve első- izben van szerencséje a megyének, sz. István király születéshelyén, leróni Méltóságod előtt a hódolatteljes üdvözlet adóját. Átnyújtani az őszinte tisztelet és ragaszko­dás érzelmeinek virágait azon mohlepte romok árnyában, amelyek felett a legbecsesebb erkölcsi javak, a legerősebb társadalmi oszlopok: az igaz­ság és szeretet szimbóluma pompázik. Feltárni azt az odaadást és bizalmat, ame­lyet az az élénk tudat fakaszt és ápol bensőnk­ben, hogy Méltóságod egyik hivatott képviselője azoknak az eszméknek, amelyek a magas kormány működését irányítják; azoknak az alkotásoknak, a melyek vívmányai a haza gyors és,virágzó hala­dásának biztos megalapozására céloznak. A sűrű, komor felhők, amelyek Európa egét borítják, a jövő alakulásainak módozatait világo­san áttekinteni, az eshetőségek körvonalait hatá­rozottan megállapítani nem engedik. A várva várt béke verőfényes napjának derűje fogja majd föl­lebbenteni az áthatolhatlan fátyolt, amely a bekö­vetkező események és helyzetek képét körülbur­kolja. Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv­kereskedésében. Nem kételkedhetünk azonban, hogy dicső seregeink azon vitézsége és hősiessége folytán, a mely az egész világot csodálkozásra ragadta, bá­mulatba ejtette, könnyű lesz a békeokmány sza­kaszainak tömkelegében megtalálni a biztosítéko­kat, amelyekből teljes megnyugvást meríthetünk a haza határainak érintetlen változatlansága ; te­rületi épségének sértetlen fenmaradása iránt. Alapos reményeket táplálhatunk a feltételekre nézve is, amelyek a kultúra erőteljes fejlődésének, a közgazdaság rohamos fellendülésének, az anyagi izmosodás felvirradásának elengedhetlen tényezői. A kinos vándorlás után, amely immár három éven keresztül a legnagyobb veszélyek forrongó tűzhányói felett, a halálos mérkőzések gyilkos aknamezőin át és a gyötrő szenvedések félelmes sivatagának égő homokjában veretett: fel kell az egykori felhőoszlopnak emelkednie, hogy a nyu­galom és rend, a megelégedés és jólét ligetei felé irányítsa a lépteket. Ékesen szóló előhírnökei e- remélhető fordu­latnak a magas kormány ismeretes tervei és mélyre tekintő szándékai. Latba veti minden bölcseségét és hatalmát, tekintélyét és erélyét, hogy a programmjába ikta­tott nagy fontosságú törvények és szociális intéz­mények megalkotása által letegye azokat az ala­pokat, amelyeken a nemzet politikai és erkölcsi, szellemi és érzelmi megújhodásának kincses palo­tája emelhető. Az az erősség, amelynek sziklafalait az Isten­félelem és királytisztelet mellett a nemes gondol­zükben? Á főpapság és főnemesség birtoka, ezer­éves történelmi érdem jutalma ; a papság a mű­veltség terjesztésével, a nemesség vére ontásával kötelezte az államot akkora hálára, hogy jogosan várhatja méltó megélhetésének örök időre való biztosítását. De az uj földesurak? Sem a műveltséget, nem terjesztik, mert maguk sem műveltek, sem vérüket nem ontják, mert „mind hősök ők, mind férfiak" anélkül is; az ő koronájuk nem régiségtől rozsdás, az ö múltjukat feszegetni kellemetlenkedés. Ha kell segíteni azon a szegény népen, mely a háborúban ment tönkre, akkor miért nem azoknak a vagyonából juttatnánk a csonkának, özvegynek, árvának, akik meggazdagodtak ugyan­abban a háborúban ? Miért ne adóztassuk meg a penész-gombamódra sarjadt milliósokat? Miért saj­nálnánk azokat, akik nem sajnálnak minket ? Miért kímélnénk a közvetítők, drágítok, cserekereskedők, élelmiszeruzsorások, gabonacsempészök, posztó­csalók, katonaszabaditók, hadiszállítók gyanús va­gyonát, ha halálnak .szánták a nagymultu főpapi vagyont, miért kímélnénk azokét, akik ép annyi milliót nyertek, ahány éve, hónapja, hete vérzik ez az átokverte, jobb sorsot érdemlő nemzet? Mi hát a bűne a főpapi és főúri birtoknak? Az, hogy megkötött és nem lehet azoké, kik teg­napról mára lettek urak, azoké, kik tiz ujukkal ettek még nemrég és csak most tanulják a kés, villa használatát? Figyelő. Az új főispán beiktatása. Zászlódiszt öltött a város f. hó 24-én. A vá­ros, és a vármegye közönsége, hivatalos és nem hivatalos egyede érdeklődéssel sietett a vármegye­házhoz az új főispán beiktatását megnézni, végig I hallgatni. Valami delejes varázs vonzott bennünket ez aktushoz, mintha egyszer már eljött volna a mi í főispánunk, a népé, a vármegyéé, a városé. Már nagyon rég volt, hogy e vármegye fiát köszönthette a főispáni stallumban. íme ez a de­! mokratikusabb kor, ez a világháború okozta poli­tika és helyzetváltozás vármegyénk egy fiát ültette a főispáni székbe, aki mint földbirtokos, majd mint országgyűlési képviselő, a közügyek igazgatása körül éberen őrködött, sok ideális, népszerű esz­mét vetett fel a megyegyüléseken is, ki mindig a ! közügy, a nép jólétének elősegítésére tört lándzsát, keltett feltűnést s ott aratott diadalt. A vármegye, a város mindig ellenzéki érzelmű volt, ami időközben előfordult, az csak a lelki­ismeret megpénzelése, megbéklyózása volt. Köszöntjük bátorkeszi Kobek Kornél főispánt mint a kormányra jutott ellenzéknek küldöttét, ellenzéki és keresztényi politikánk egyik kitűnő harcosát. Az ünnepség egyébként a következőkép \ folyt le: A templomban. A belvárosi kegyúri templomnak története egy fényes nappal gazdagodott, a keresztény ma­gyar sziv pedig feldobogott, amikor a vármegyei ősi zászló alatt bevonult a sok vezető állású férfiú az Isten házába s az a buzgó kívánság fakadt benne, bár mindig ünnepnapot ülne a hazát fen­tartó kereszténység és értékes tettekben nyilvánulna meg a szürke hétköznapokon is. Egyedül a főispán volt diszmagyarban és Reviczky Elemér h. főszolgabíró, aki a vármegye zászlaját vitte. A szent misét Mátéffy Viktor p. kamarás mondotta fényes segédlettel s Taky Gyula karnagy kipróbált énekkarával hathatósan .emelte az ünnepélyes hangulatot. A mise végén a kar a közönséggel együtt a Himnuszt énekelte. A vármegyeházán. Palkó vi cs László h. alispán az előző napon személyes vezetése mellett diszittette fel a szép dísztermet. Előkerestette a régi nagyterem képeit, sőt az ősi feszületet sem felejtette el. Lent a te-

Next

/
Thumbnails
Contents