ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-07-29 / 30. szám

rémben az urak: megyebizottsági tagok és vendégek foglaltak helyet, fent a karzaton pedig a hölgyközönség. A h. alispán megnyitotta a díszközgyűlést, felolvastatta a főispáni kinevezésről szóló okiratot s az elnök felkérésére Bogisich Mihály v. püspök vezetésével Schiffer Ferenc prelátus, Erőss Rezső, Bleszl Ferenc, Pisuth Kálmán, Mátéffy Viktor, dr. Antóny Béla, Magyary László és Leimdörfer Nándor biz. tagok mentek a főispánt meghívni. A fényes küldöttség kíséretében megjelent a főispán a teremben s miután elfoglalta helyét az emelvényen, Palkovics László h. alispán átadta neki az elnöki széket s a következő rövid, de szónoki emelkedettséggel mondott beszédet intézte hozzá: Az alispán beszéde. Méltóságos Főispán Úr! A midőn mint e törvényhatóság ez idő szerinti első tisztviselője, ez ősi vármegye közgyűlési termében először üdvözlöm és köszöntöm Méltóságodat, teszem azt nem pusztán köteles tiszteletből, hanem a vármegyém iránt mindenkor átérzett hűséges ragaszkodásomból és öröklött mélységes szeretetemből fakadó azon meleg érzéssel, a mely megnyitja szivemet azok iránt, kik jönnek, mint e vármegye igaz, hű fiai s a kiknek tiszta jelleme, friss, duzzadó munkaereje, férfias energiája, bizakodó reményt nyújtanak annak a munkának a diadalára, a melynek egyedüli célja, — hogy ez a vármegye, magával hozva fényes múltjából mindazt, mi dicsőség, erény és tekintély, de áthatva az uj korszellemétől, mi benne szép, jó és nemes, — kereteiben és benső értékében nagyobbodva, — újra éljen és virágozzék! A feladat nagy és hatalmas ! Épen ezért felemelő tudat küzdeni érte . . . Méltóságod lelkét bizonyára áthatják ma hasonló gondolatok! Bizonyára szive mélyéig átérzi, — ugy is mint a vármegye sarja, — méltóságával vállalt feladatainak súlyát, nagyságát! . . . A diadal még messze van. Osztályrészünk ma még a küzdelem, mely nem egyszer nyit fájó sebeket! . . . Adja az Isten, hogy e küzdelemben az éles nyilak lepattanjanak Méltóságod melléről, adja az Isten, hogy a mikor ime átadom a tövényhatóság elnöki tisztét s ezzel fenkölt hivatását a vármegyében megkezdi, — a mikor a főispáni széket s vele együtt nem csak a fényt, de a terhek és kötelességek nehéz sorát vállalva, — elfoglalja, élje meg benne a diadalt is, Esztergom vármegye újjászületésének és felvirágozásának diadalát! A főispán letette az esküt, a vármegye tisztviselői székével együtt ősi szokás szerint felemelték s nyomban beszédre állott fel. A főispán beszéde. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Amikor Magyarország apostoli királyának kegye és a felelős magyar kormány bizalma alapján Esztergom vármegye főispáni székét elfoglalom, legelső kötelességemnek azt a komoly és őszinte kozás és törhetlen jellem, az őszinte együttérzés és megbonthatlan összetartás gránitkockái alkotják. Amelybe soha be nem hatolhatnak a nemzet legrégibb, legveszedelmesebb ellenségei: az egyenetlenség, a pártviszály és szétvonás átkos szellemei. Ahol sohasem feledik, hogy a haza javáért, nagyságáért és dicsőségéért nemcsak lelkesedni, hanem izzadni és veritékezni, vagyont és életet is áldozni kötelesség! A sors kegyeltjének vallhatja magát Méltóságod, hogy a nemzet és haza boldogitására irányuló e nagy munkának tényezőjévé lön hivatva. Szerencséseknek valljuk azonban magunkat mi is. Erősen hisszük, bizalommal reméljük, hogy ha az országos és megyei, városi és községi ügyek; vallási és politikai, kulturális és közgazdasági, társadalmi és közjóléti érdekek hathatós felkarolása, buzgó előmozdítása körül üdvös irányításra, lelkes tevékenységre, sikeres támogatásra lesz szükség: Méltóságod szellemének átható fényére, érdeklődésének termékenyítő hevére, példájának vonzó erejére biztosan számithatunk. Kérjük is, hogy mint az égbolt ragyogó dísze, a szivárvány a szinek összes árnyalatait egyesíti, akként zárja Méltóságod nemes szívébe e megye minden gyermekét, minden ügyét, minden érdekét. Mi viszont azzal a hő fohásszal emeljük tekintetünket az egek hatalmas Urához, jóságos Istenéhez, hogy sokáig tartsa, gazdagon áldja Méltóságodat. törekvést jelölöm meg, hogy a Felséges ur kegye és kormánya bizalma mellé vármegyém közönségének bizalmát és szeretetét is megszerezzem. A kinevezés ténye és a kormány bizalma csak a jogot adja meg nekem e nemes vármegye területén való főispáni működéshez, azonban a vármegye és a nép érdekében való munkához az eredményesség feltételeit a vármegye közönségének, a népnek a bizalma és szeretete szolgáltatja. Ez a belátás szabja meg működésemnek kereteit, irányát és alapelveit. Azon országgyűlési párt, melyhez tartozni szerencsés vagyok és amelynek kebeléből erre a magas, felelősségteljes polcra léptem, a világháború kellő közepén, a demokrácia jegyében született meg. Ebből a demokráciából, amelyet működésem egy uj terén sem szándékozom levetkőzni, önként fakad az a szilárd elhatározásom, hogy ezen a helyen, nem az országos politika irányítására akarom erőimet felhasználni, hanem a vármegye lakosságának, a népnek javát kívánom, az egyenlő elbánás, a pártatlan igazságosság és az önkormányzat nagy érdekei alapján szolgálni. Nemcsak politikai multamat, de ehhez a szép vármegyéhez az édes emlékek elszakithatlan kötelékével odakapcsolt lelkemet is meg kellene tagadnom, ha másként cselekedném. Ennek a szilárd elhatározásnak végrehajtását megkönnyítik azok az alapelvek, amelyeket a kormány az országgyűlésen történt bemutatkozásakor a kormányhatalom gyakorlása tekintetében megszabott. Ezen politikai programmnak vezérelve az általános, egyenlő és titkos választójog reformjainak megalkotása; melyhez a kormány is állását kötötte és amelyről én is nyíltan kimondom, hogy ezzel állok, vagy ezzel bukom. Erőm és képességeim teljes odaadásával, a férfisziv maradandó lelkesedésével állok azoknak a népjóléti törekvéseknek szolgálatában, amelyek célja a háború szakította sebek gyógyítása, az országfenntartó nép termelő erejének regenerálása, fokozása, szóval egy ujabb, boldogabb ezredév rendszeres és tervszerű megalapozása. Teljes tudatában vagyok annak, hogy ebben a tekintetben súlyos faladatok várnak reám. Tudom azt, hogy e helyen milyen sokat tehetek és milyen sokat mulaszthatok. Szándékom tiszta és világos. Azt akarom, hogy nyugodt lélekkel elmondhassam: megtettem mindent és nem mulasztottam el semmit. Nagy és felelősségteljes feladat elé állit az a kötelességem, hogy a kormány által bejelentett demokratikus birtokpolitika helyes végrehajtásában kormányom segítségére legyek. Senki előtt sem lehet kétséges, hogy a jövendő birtokpolitikán fordulhat meg az egész világ sorsa. A magyar földet meg kell tartani a magyarság számára, erős kis és középbirtokos osztályt kell teremteni' és meg kell akadályozni, hogy idegenek sajátítsák ki területeinket. Akié a föld, azé az ország. Minden erőmből azon leszek, hogy az ország a mienk maradjon. Mivel tisztemet nem a vele járó disz kedvéért vállaltam, természetes, hogy dolgozni akarok. A „sine curá"-k ideje lejárt. Ma már mindenki csak annyit ér, amennyivel a köznek hasznára volt. Nem akarom, hogy e mérlegen megméretvén, könnyűnek találtassam. A munka akarásából következik a munka megbecsülése. Ismerem teljes súlyát annak a munkatömegnek, mely ma a közigazgatásban, úgy mint az állami szolgálatban a tisztviselői kar vállaira nehezedik. Elvem az, hogy ezt a munkatömeget hazánk jóvoltáért el kell végezni, becsülettel el kell látni. Éppen ezért a tisztviselővel szemben a munka becsületes és szorgos ellátásának szigorú követelését állítom fel. Súlyt helyezek azonkívül arra, hogy a tisztviselő a társadalmi életben is ugyanaz legyen, aminek a hivatalában lennie kell: komoly, kifogástalan férfinek; aki munkaerejét nem dorbézolja el, aki senkit meg nem botránkoztat, hanem a hivatalon kivül is megőrzi azt a tekintélyt, amely a hivatali álláshoz mulhatlanul szükséges. De elvem áz is, hogy a munkával terhelt fisztviselőnek gondtalan, nélkülözéstől ment megélhetést kell biztosítani. Akit a hivatalban szorgos munka vár, azt ne várja otthon pihenéstelen nyomor, kisirt szemű asszony és sorvadó gyermek. A tisztviselő a hivatal verejtékes kohójából üdülni, uj erőt meríteni mehessen otthonába, hogy otthona boldogságában lássa meg fáradságának, kötelessége buzgó teljesítésének emberileg legszebb eredményét. Amilyen szigorú leszek a munka teljesítésének követelésében, éppen oly szigorú leszek magammal szemben a munkának járó tisztelet és anyagi elismertetés kiszolgáltatása tekintetében. A háború a közigazgatás feladatait megsokszorozta és óriási az, ami a közigazgatásra a háború után vár. Nem akarok itt részletes programmot adni, csak utalni azon körülményre, kogy a népnevelés és közegészségügy hazánk újjászületése érdekében valamennyiünk szeretetére és odaadó gondoskodására érdemes. Általában ugy látom, hogy a közviszonyok gyökeres orvoslásához kell hozzálátnunk. Székvárosomnak, Esztergom szabad királyi városnak ügyeit rendezni egyik legfontosabb feladatomnak ismerem. Ez az egykoron virágzó város ma, sajnos, válságokkal küzd. Ma egy beteg test, amelynek életerei nem elég rugalmasak arra, hogy kellő mértékben lüktessenek a friss vérrel a legfontosabb szerv, a sziv felé. Nézetem szerint arra kell tehát törekednünk, hogy javítsuk és megnöveljük a forgalmat, mely a vidék életerejét a székváros felé tereli. Ettől a gondolattól vezéreltetve, máris közbenjártam a hídvám eltörlése érdekében, sőt van is kilátásom .eljárásom eredményes

1 ségére és eltökélt szándékom a már tervbe vett összekötő vasút ügyét a mielőbbi megvalósulás útjára segíteni. A város felsegitésének programmját ma még nem adhatom, de úgy vélem, foglalkoznom kell azon törekvéssel, hogy a város majdan önállló törvényhatósággá fejlesztessék. A fejlesztés útján egyes határkövek gyanánt már most megjelölöm a törvényszék, a pénzügyi és kultúrmérnöki kirendeltségek felállítását. Ezeket elérni talán nem lesz oly nehéz, ha sikerül keresztülvinni, hogy ezen ősi vármegyénk határai kiterjesztessenek és a megye területe néhány járással megnagyobbittassék. Kineveztetésem után nyomban lépéseket tettem a főreáliskola államosítása érdekében és ugy látom, hogy ez eszme iránt illetékes helyen hajlandóság mutatkozik. Fontos érdek sürgeti a megkezdett ármentesitési és Dunaszabályozási munkálatoknak ugy az esztergomi, mint a párkányi oldalon leendő folytatását és befejezését. A közélelmezés javítása, a. tapasztalt rendszertelenség megszüntetése gondoskodásom elsőrendű tárgya lesz. Hogy az élelmiszerekkel való takarékosságra példát mutassak, a beiktatási ebédtől eltekintek és ehelyett 2000 koronát adok át ezennel az alispán urnák, még pedig szíveskedjék ebből 500 koronát a vármegyei hadiárváknak, 500 koronát a városi napközi otthonnak, 500 koronát a népkonyhának és 500 koronát a vármegyei hősök emlékére felállítandó emlékműre fordítani. Talán felesleges az utolsó kijelentésem, hogy a vármegyei önkormányzat csorbítatlan fenntartásának meggyőződéses hive és elkeseredett harcra kész katonája vagyok. Meggyőződésem az, hogy azt az erőt, amit az ország szempontjából a törvényhatóságok képviselnek, más erővel pótolni lehetetlen s azért az, aki az önkormányzatot gyengíti, az ország erőforrásait támadja meg. Ebben a meggyőződésben benne van az az elhatározás, hogy a vármegye önkormányzati jogát mindenkor tiszteletben tartom, mindenkor a törvény alapján fogok állani, mert ezt tartom egyedül olyan alapnak, a melyről letérni nem szabad. Ebből a talajból fakad az önbizalom, a tettre való való készség első feltétele. Ebből a talajból fakad az igazságosság, a férfias elhatározások forrása. Ezen a talajon hajt ki a közbecsülés, a szereplő férfi legszebb dísze. Nem folytatom. Működésem vezérelveit megismertettem, a sok szónak nem vagyok embere. Dolgozni akarok. A Mindenható áldását kérve a vármegye minden lakósára, munkámhoz kérem a tekintetes törvényhatóság és a tisztviselői kar szives támogatását. A főispán igen nagy tetszést aratott beszédével s annak meglepőbb kijelentéseit zajos helyesléssel és éljenzéssel kisérték. "Dr. Szilárd Béla főjegyző tartalmas beszéddel üdvözölte a főispánt a vármegyei tisztikar nevében. Dr. Walter Gyula v. püspök a vármegye törvényhatósága nevében ékesen stilizált, gondolatokban gazdag, hangulatos szónoklattal üdvözölte Kobek Kornélt. A v. püspök beszédét lapunk tárcarovatában közöljük. A polgármester beszéde. Azután dr. Antóny Béla állott fel szólásra s a következő figyelemre méltó, tartalmas beszédet mondotta: Méltóságos Elnök Ur! Tekintetes Törvényhatósági Közgyűlés! Őméltósága a püspök úr ajkairól elhangzott ünnepi üdvözlő után, mely a törvényhatóság nemes és lelkes érzelmeit szivünk és lelkünk sugallata szerint oly költői szárnyalással tolmácsolta, úgy hiszem alig van mondanivalóm. Azért méltóztassanak megengedni, hogy mint a sz. kir. város törvény szerinti képviselője, a mai ünnep fényében, melegében és bensőségében igaz szeretettől és bizalomtól áthatott egy pár gondolattal mégis részt vegyek.