ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-07-15 / 28. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁKSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ara 16 fillér. Esztergom, 1917. július 15. — Ugrás a sötétbe. Nem merem egészen bizonyosan állítani, de azt hiszem, hogy sokan osztoznak abban a sejtelemben, gondolatban, hogy az oroszok nem tették volna le cárjukat, nem fosztották volna meg őt trónjától, koronájától és hatalmától, ha előre látták volna, hogy ezzel a nagy birodalom kötelékét vágják ketté s igy az nagyon könnyen az „oldott kéve* sorsára juthat. Az ország megmozdul, a nép . nyugtalankodik; kivan, követel, lázong, a pártvezérekben dolgozik a mérhetetlen ambíció, a büntetett előéletű emberekből, nyugtalanvérü polgárokból, lezüllött nagyurakból álló titkos szervezetek boszúból, vagy más-indító-okból a hatalom ellen törnek — mindezen tényezők összessége megijeszti az állam vezéreit : többet adnak, mint amennyit indokoltnak látnak, kieresztik a gyeplőt, a szenvedélyek fékét a kezükből s a kegyetlenségig szeszélyes, de mindenekfelett igazságtalan és bosszúálló néplélek — vagy jobban mondva tömeglélek lesz úrrá a haza fölött. Az oroszok már átélték ezt a bevezető színjátékot: látták a halottakkal telt utcákat, amelyek azt mutatták, hogy a felséges nép az urak példájára vadászott, de nem vadakra, hanem emberekre, elvtársakra, ellenfelekre, — ahogy jött. Azután számolja el a népszabadság ünnepének többi részletét és mulatságát az, aki részt vett már benne. Mi még nem tudjuk, milyen az, csak gondoljuk. El tudjuk azonban képzelni, hogy mit csinálna falunknak vagy varosunknak csőcseléke, proletársága: az irigy dologtalan zsellérek — a munkát kerülő, de az italt nagyon is kereső iparosok és züllött lateinerek. Az oroszok visszakívánják az atyuska kancsukáját a hires népszabadság helyett, mert amaz konszolidált, biztonságos helyzetet jelentett mindenki számára, bár keverve volt szeszélyes és tulszigoru intézkedésekkel. A népszabadság eddig csak a felkapaszkodott ügyvédnek: Kerenszkinek kedves s a hozzá hasonló cinkosoknak, akik tetszelegnek önmaguk előtt a nagyhercegek s az arisztokraták helyén. A polgárság eddig a népszabadság egéből csak villámokat és förtelmeket látott hullani. Ezt nevezzük „sötétbe való ugrás"-nak. Bolond ember az, aki a' szabadság rohanó szekere elé veti magát, aki meg akarja állítani a politikai haladás kerekeit. Lelketlen ember az, aki felebarátaitól meg akarja vonni azt a jogot és előnyt, amelyet ő is csak azért élvez, mert ember. De abban már nem engedünk, hogy előbb nevelni, felnevelni, nagykorúvá kell tenni a tömegeket, mielőtt a jog kétélű fegyverét a kezükbe adnánk. A politikai jogok kiterjesztését nem szabad forradalomnak, gyilkolásnak, törésnek-zúzásnak kisérnie. Magyarország és Németország meg akarja jutalmazni népét! Legyen gondjuk az állam vezetőinek, hogy a nép tudja, értse ezen ajándék értékét s ne a birodalmak megdöntésére, hanem dicsőségére és hatalmának emelésére használja fel. R. Főmunkatárs: Dr. SEBŐK IMRE. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. Osztrák vizi-utak kongreszszusa Bécsben. Irta : Dr. Antóny Béla polgármester. Az erök kifejtésében, az áldozatokban, a szenvedésekben, a nélkülözésekben, a lemondásokban, az erényekben, a dicsőségekben, a tévedésekben, a bűnökben dúsgazdag és kifogyhatatlan világháború a vérnek és könnynek elapadni nein akaró tengerében mind gyakrabban és sürgetőbben vetette fel az általános emberi jólét és boldogulás nagy és megoldatlan kérdéseit. Az országok, a népek, nemzetek megsemmisítésére, elfoglalására, letörésére indult világháború minél tovább folyik, annál több és rettenetesebb az egyes országok határain belüli megrázkódtatás s a végsőkig megfeszített idegek el-ellanyhulásával kapcsolatos rend és fegyelembontások közepette, mind határozottabban kezd előtérbe lépni az a tudat, hogy hódításról, népek és nemzetek megsemmisítéséről le kell mondani, hogy az a sok pusztulás, romlás, életben és anyagban a háborút követő megfeszített munkával lesz csak pótolható. Ebben a munkában, miként a háborúban — egynek kell lennünk a szövetségeseknek, de még az ellenségeknek is, hogy azt a sok könnyet és gyászt, nélkülözést és szenvedést, amit végeredményül a háború az egyénekre hozott, enyhíteni tudjuk. A háborúban vérző nemzetek közvéleményében mind sürgetőbb és követelőbb módon, de még határozatlan és célt megjelölni nem tudó demokratikus jelszavak, törekvések *— a béke kérdése — a negyedik téli hadjárat előtt bukását jelentik a világháború eredeti céljának, törekvésének. Az emberi élet millióinak pusztulásából, a tömegsírokból, az emberi alkotások sok-sok milliárd értékű romlásából az egyén boldogulásának, az emberséges életnek kell fakadnia. A világháborúnak, ha nem is az volt a célja, csak az lehet már az eredménye. Az a sok kormány-, söt alkotmány-válság, mely Európa államaiban ma még eléggé meg nem fejthető okokból állandó napirenden van, már magának a békének válsága. Ebben a válságban a tömeg már nem a háborút, de még nem is a mások életét, vagyonát követeli, hanem a saját egyéni békéjét, kenyerét. És a milyen fékezhetetlen erővel tört ki a világháború, ép oly elemi erővel fog előlépni a béke is. A világháborúban érdekelt államok parlamentjei, kulturális, közgazdasági közületei, kiváló vezéregyéniségei mind a béke feladatával foglalkoznak, mind a jövő békés elökészitéséröl értekeznek, mind azon eszközök és szervek megteremtését sürgetik, melyek a háborútól a békére való átmenetet szolgálják. Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. A háború alatt minél fokozottabb mértékben kötötte le a győzelem kérdése öszszes fizikai és szellemi erőnket, annál elemibb erővel követelt magának utat az általános emberi jólét és boldogulás nagy kérdése. A középeurópai gazdasági egyesülés, a vizi-utak, a választói jog, a demokratikus államszervezetek kérdése i|ind ide vezethetők vissza. S ha ezen feladatok közül bármelyik is az egyik vagy másik államban megbeszélés tárgyát képezte, az már ott az egész emberiséget érdeklő kérdéssé nőtte ki magát. Egy ilyen, az egész emberiséget érdeklő kérdésnek tekinthetjük a vizi-utak nagy és ősrégi problémáját is, mellyel a habom alatt a szövetségesek Budapesten a Danakonferencia, Wienben pedig az osztrák viziutak kongresszusa címén foglalkoztak. Az 1916. év őszén Budapest székesfővárosban tartott Duna-konferencia folytatásaként Bécs székesfőváros határozatából .az osztrák vizi-utak kongresszusa f. é. június hó 20. és 21-én folyt le. A kongresszus főtárgya a Duna-Odera csatorna és az ezt az Elba folyóval összekötő csatorna kiépítése volt. A tárgyalások során azonban ép a már emiitett okok alapján a Duna-Majna-Rajna vizi-ut kiépítésének szükségessége és fontossága is előtérbe került. Kifejezést nyert azon óhaj, hogy a még javában dühöngő világháború közben az ezalatt szerzett tapasztalatok felhasználásával a vizi-utak kiépítése, mint a béke-müvek egyik legnagyobbika, komoly munkával készíttessék elő. Kommentáltatott, hogy a majdnem egész Európát átszelő fejedelmi Duna folyam hivatva van arra, hogy közép Európa fö-vizi-utja gyanánt szolgáljon. Hogy az Éjszaki-, Keleti- és Fekete tengert a Duna, a Rajna, illetve OderaElba-Visztula folyamok felhasználásával öszszekössük. Hogy az igy létesítendő csatornák nemcsak a szövetséges német-, osztrákmagyar-, bolgár- és török-birodalmakat fűznék szorosabb szövetségbe, hanem a most még ellenséges Franciaország s a semleges Svájc vizi-utjai felhasználásával a most ellenséges államokat is belekapcsolhatnák egy oly gazdasági érdekeltségbe, mely ha a mai nagy világkatasztrófához hasonló összeütközésnek nem is venné elejét, talán alkalmas volna annak enyhébb és gyorsabb lefolyást biztosítani. A kongresszus vitájának osztrák előadói és szónokai majdnem kivétel nélkül nemis az Osztrák birodalomnak, hanem magának Wien városának különleges érdekeit szolgálták. Érezni lehetett, hogy szerettek volna kifejezést adni azon óhajuknak, hogy a Duna Bécsnél eredjen s ott is végződjék, hogy Bécs városa felett terüljön el a Feketehegység s Bécs városa alatt a Fekete-tenger