ESZTERGOM XXI. évfolyam 1916

1916-02-13 / 7. szám

XXI. évfolyam. Esztergom, 1916. február 13. 7. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ara 16 fillér. A háború s a politikai ellentétek. Esztergom, 1916. február 12. Az országgyűlésen minap a politikai ellentétek kiújultak. Már pedig a jelen nagyháborújához csak növeli az erőt, a hatalmat és a lelkesedést, ha a nemzet kifelé egységesen jelenik meg s a politikai pártok a háború idejére a nagy küzdelem hatása alatt bevonják a pártharc zászlaját. Amikor könnyek tündökölnek százezreknél, nemcsak a szemekben igazgyöngyként, de mélyen lent a lelkekben, mint a családok háborús könnye, akkor szűnjenek meg a törvényhozás termeiben a politikai párttusák. Amikor fiaink ott küzdenek érettünk a harcok fergetegében s napról-napra nagyobb dicsőséget irnak be a századok legendáiba, akkor fölösleges disszonancia a politikai ellentétek felrázásával a daliás idők erkölcsi értékét a nemzet közhangulatában ellenértékiteni. A mostani világháború vérrel erősíti meg amúgy is nemzeti ideáljaink s igazaink jogosultságát. A háború eredménye a harcos magyarnak okvetlen meghozza állami presztízsének felemelését és sérelmeinek orvoslását. Ez elöl kitérni, a háború megtanította rá Ausztriát, úgyszólván politikai őrültség lenne. A nemzetiségek által széttagolódott Ausztriának s mögötte Németországnak elsőrangú érdeke a politikailag erös Magyarország. A magyarság megnövekedett ereje csak használ Ausztriának, mert növeli a monarchia erejét s a dinasztia tekintélyét. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Búcsúcsók. Hervadoz a falu legszebb lánya, Őszirózsa sirva borul rája. Simogatja, legyezgeti, Könnyes szemmel kérdezgeti: Miért hervadsz, falu legszebb lánya! — Őszirózsa, fehér őszirózsa, Hallgass ide az utolsó szómra. Messze van az én kedvesem, Vidd el neki üzenetem, Búcsúcsókom, fehér őszirózsa! Kőrös viznek merre zúg a habja, Fehér virág ringatódzik rajta. Hullám lágyan ölelgeti, Játszik vele, beszél neki, Viszi messze, merre zúg a habja. ... Felhős, sötét csillagtalan este Ráborul nagy idegen vizekre. Szőke matróz egyre búsul, Levelet vár rég hazulról, A lelke is csillagtalan este . . . Zúg a parancs, riad a kürt: rajta l Ellenség jön, halált hozva, adva. Főmunkatársak: KEMÉNYFY K, DÁNIEL és Dr. SEBŐK IMRE. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. Ez ma már lehet mondani, európai tudat. A háborúban megmért s súlyosnak talált magyar államnak a békekötés fogja megadni azt, amit benne százados harcok tradíciójaként a háború életre keltett: az uj irányt, az uj intézkedéseket és az uj törvényt. A teherpróbát fényesen kiállott Magyarországra nézve lehetetlen, hogy be ne következzenek mindazon következmények, melyek tekintélyét és hatalmát emelik. Az, hogy páratlanul összetartott minden tényező ebben a nagy küzdelemben, a nemzeti szuverén magyar állameszmének diadalát jelenti. Amint beköszöntött a háború, a sorainkat elválasztó erös falak egy nagy lelki emóció hatása alatt leomlottak s egy varázsütésre testvéri érzéssel sorakoztunk egymás mellé. Egyek lettünk. Egymás s a háborúval kapcsolatos nagy ügyek szeretetébe olvadtunk össze. Bizonyos mitboszi korszak szelleme érintette a nemzetet s látszott, hogy mily öntudatosan használja fel lelki, erkölcsi s testi erőit saját sorsának intézésére . .. A Habsburgok alatt Magyarország még sohase mutatkozott be akkora erkölcsi fönségben, állami súlyban és politikai komolyságban, mint e háború alatt. Eme nagy nemzeti erőforrások ott honolnak a szivekben és az idegen fondorlatnak és cselszövénynek gyökérszálait kitolja, nehogy föláldoztassék Magyarország független államisága. Nincs az a „internacionális" csalétek vagy „összbirodalmi" hóbort, mely a nemzet egységét ezentúl megbontsa s a néplelket eltántorítsa. Minden politikai, közgazdasági s szoSugár villan, száz ágyú szól, Pirkad az ég piros lángtól S haldokolva riad a kürt: rajta! Szőke matrózt nagy, sötét viz karja Hideg keblén lágyan betakarja. Őszirózsa, fehér rózsa Jókor jött a búcsúzóra, Ugy temette nagy, sötét viz karja . . . Mányiné, Prigl Olga. Most egy éve. — Naplótöredék. — Irta: Lenz Ferenc. Most egy éve az alábbiakat irtam bele kis katonai naplómba: Budapest, 1915. január 27. Néhány nap óta Budapest utcája egészen sajátságos katonai lényeket szemlél. Katonasapkájuk van. A sapka alatt jól ápolt „úri" ábrázat látszik elmélkedni azon, vájjon az érzelmi extasis mely végletébe essék, nevessen-e, avagy sírjon. Ruházatuk egyébként civil. Kávéházakban kiérdemesült szilszkines, asztrakános télikabátok, jól vasalt, harangszabásu pantallók, olyikon sacco, olyikon zsakett. És mindegyiknek karján sárga paszomány. Ha a században menetelnek, nem énekelnek. Egyrésze hangosan társalog, másrésze mars közKéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. ciális szervezkedés a háború után erős nemzeti alapon fog megindulni. A szív megtelik a haza jobb boldogságába vetett élő hittel s minden számottevő tényező a társadalmi ellentétek kiegyenlítésére fog törekedni. A háború vesztességeit a családi élet megpróbáltatásait, a gazdasági élet drágaságát, az uj berendezkedés nehézségeit sokáig fogjuk az igaz még érezni. De a háború dicsőséges eredményeiért erős lélekkel fogjuk a ránk nehezedő keresztet is elviselni és az élet küzdelem közéleti tisztulással is fog járni. A háború bebizonyította, hogy igazi államfenntartó nemzet vagyunk, ha ennyi államisági erőt tudunk a lelkekbe beplántálni. Ha hibákat követtünk is el, eme hibák az állam összetartó erejét nem érintették. Sok teendőnk lesz a háború tapasztalatai nyomán a restaurációra, de nagyobb lesz az alkotó s kitartó erőnk is. A nemzet munka és áldozatkészségét csak az csigázhatja fel, ha érzi és tudja mindenki, hogy egy erösebb s önállóbb magyar állam érett gyümölcsét fogjuk majd a háború után leszakíthatni. Eme háborús tanulságok indokolják, hogy a politikai küzelmeket a háború idejére ugy a kormánypártnak, mint az ellenzékieknek fel kell függeszteniök. Amire az országgyűlésen 1914. november 30-án deklarációt tettek a pártok, azt meg kell tartani. Elismerjük, hogy megvolt a jogos alapja s igazsága az ellenzék interpellációinak. Az is tény, hogy a kormánynak résen kellene lenni, hogy ne adassék alap s ne provokáltassék a nemzeti hangulat ilyen interben újságot olvas. Őrmester úr Pokrótz hagyja őket. Hiszen regruták. No, meg hát urak. — Ha egyedül mennek az utcán, van úuy, hogy szembejövő hölgyismerősüket üdvözlendő, snájdigul megemelik a sapkájukat. Megesik, hogy a villamosra szállván, a perronon álló rendőrellenőrt megszalutálják, ellenben a kocsiban ülő ezredest nem veszik észre. Ezek az úgynevezett b.-népfölkelőönkéntesek. A b. jelzés azt jelenti, hogy soha katonák nem voltak. Valamilyen ok miatt a hadvezetőség hat-nyolc évvel azelőtt megköszönte szíves közreműködésüket. A „népfölkelőönkéntes", az már sokat jelentő determinatum. „Nép" — talán azért, mert semmi köze a néphez. Hiszen mind érettségizett, diplomás latainer — vagy zsellérember. Vulgo kabátos. „Fölkelő" — talán azért, mert ujabban mind fölkel szépen hajnalban öt órakor (azelőtt bezzeg kilenc felé), hiszen hatkor a kaszárnyában kell lenni. „Önkéntes" — pedig azért, mert bizonyos szellemi vagyon alapján élvezi az egyévi önkéntes kedvezményeit, tehát folyosót nem söpör és sörért a kantinba senki sem küldheti, még káplár úr Hangoss sem. Önkéntesek ezek, kik igazán egész önkéntelenül kerültek Mars isten szolgálatába, kiknek puha civili nyugalmába egyszerre csak beledördült a Princip végzetes browningja. Valaki mégegyszer azt üzente ... És mindnyájunknak el kellett mennie . . . Az ügyvéd, aki tegnap még mint Thémis jól