ESZTERGOM XXI. évfolyam 1916

1916-10-15 / 42. szám

XXI. évfolyam. Esztergom, 1916. október 15. 42. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁESADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Főmunkatársak: KEMÉNYFY K. DÁNIEL és Dr. SEBŐK IMRE. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szára alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Becsület és hitszegés. Esztergom, 1916. október 14. Egyik az élet magasa, másik sötét örvénye. A becsület a társadalmak világegyetemének fenntartó ereje, a hitszegés az emberiség katasztrófáinak Pandora-szelencéje. A becsület fogja le szemét a fáradt utasnak az idegen fedél alatt és biztositja, hogy vendéglátó gazdája nem köszörüli a gyilkot, mig a barátság poharát köszönti rá. A mérgek vegyülékeiböl kevert orvosságot a beteg ajakára a becsület nevében veszi, mely visszatartja a másik ismeretlent attól, hogy méregkeverő és ne orvos legyen, A becsület biztositja az utcai közlekedést, hogy a tovasietö nem veti magát orvul a tovahaladőra pénzéért és életéért. A becsület nevében teszik le életüket százan a repülő expressek s rohanó gyorsvonatok vezetőinek kezébe, hogy végállomásuk nem életüknek is utolsó stációja lesz. A becsületnek helyét vagy a bizalmatlan vadállatnak ragadozó ravaszsága töltheti ki vagy az állig fegyver pótolhatja a társadalmi élet szövevényeiben. Ezek elöl csak az önkéntes, életfogytig tartó szobafogság és embert nem türö zord magány nyit csak kitérőt. Ez a hitszegés világának gyászos perspektívája. Lehetetlen élet, a kultúra kiszáradása, a tudomány elsenyvedése. Azért elsőrendű kötelessége a társadalomnak a becsület oltárának féltékeny örizése és a hitszegés élösdieinek kérlelhetlen üldözése, mert e szentély romjai alatt tenyésznek a becstelenség férgei a legnagyobb előszeretettel. Az államok nagy átmérőjű társadalmának kettőzött éberséggel kötelessége óvóintézkedéseivel lehetetlenitenie a hitszegések rablólovagjait. Mert ha az egyes becstelensége a társadalmi élet rugóit pattantja el, az állami existencia tág lelkiismerete az emberiség nagy létérdekeit fertőzi meg. A világháború nagy próbára tette a kultúrember becsületbeli teherképességeit! A kalkuláció a nagy többséget illetőleg a minus jelleget domborította ki. Királyi szavak hangzottak el a hitszegés jegyében, felelős tényezők bandita-rejteknek használták a becsület látszatát, söt a bajtársi és baráti árulás fellengzö üdvözletek sorfala között triumfált. Müveit „Nyugat" s vad „Kelet" az őrjöngés rohamaiban egybeforrva, véres csókjaival versenyt rendezett a hitszegőknek hazugságtól párolgó szája körül. A fizikai küzdőtér még várja legyőzött áldozatát, de a morális porondon már ott vonaglik a hitszegés dúvadjának letaposott szörnyetege. A központi harctéren már ott leng a becsület győzelmének tiszta zászlaja I Ha még nincs is győztese a világküzdelemnek, a becsület már elérte a babért. Az olasz hitszegés nem hagyott kétséget az entente törvénykönyvének briganti paragrafusairól, a román árulás még mesterét is felülmulta. A közfelfogás szerint a háború az élet évtizedes megszokásaiba nagy átalakulásokat visz be. Ellenségeinknek feltételezett, de meg nem engedett győzelme esetén e várakozás a meglepetések határain túl érvényesülne. Az entente táborában az erkölcsi törvények már is hatályon kivül helyezvék s pedig oly széles fronton, melyek már az emberi természet lényegét érintő védővonal sáncait is érdeklik. A harmadik évébe lépő háború minden mozzanata az entente részéről gyilkos hadjárat volt a becsület ellen. Az ellenséges hadvezetöségek, kormányok és diplomaták a hitszegések segélyével jutottak elkönyveléseik plus lehetőségeihez. Pedig a becsület az élet legelső foka, mely az emberi méltóság Pantheonjába vezet. A legkevesebb, ami embertől követelhető, aminek hiánya mellett megjelenik az „állat az emberben". A háború a kultúrát már is századokkal vetette vissza, az „állat az emberben" évezredek múltját idézi fel, mikor a földkerekség legveszélyesebb vadja, az ember, husánggal kezében cserkészett az őserdők vadonjaiban egyetlen vágytól vezetve: a vérontás vágyától. A becsület akkor elveszett az első bukás katasztrófájának pillanatában. S ránk nézve a világháború utolsó tragédiája az ezredéves temetés uj scenirozásához készül. De ha az elparentálás gyásznapja felvirrad, a feltámadásnak is jönni kell!! A becsületet a keresztény igazságok vitték dicsőségre akkor, e meggyőződés régiója fog győzni ekkor. S érdekes! Elleneink összeesküvő tábora számára már évtizedes nevelési rendszerek determinálták a hitszegések módszertanát. Vallás és erkölcs meghaladott álláspontok Franciaországban, a független morál hazájában. Albion anglikán egyházával a szakadár, életképtelen AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Üzenet. Most még feledj el! Nézd a szép tavaszt, Mely minden kis virágra dalt fakaszt. Pedig kihalt a föld s most lám pirul Az izzó nap szelid csókjaitul. Gyep zöldül, nyilik félve a falomb, Kehelyt a bimbó illatozva bont. Tavasz verőfényben az orgonák Fehér virágot hintenek le rád. — Zengő tavasznak fehér virágjára Mért vetítsen sötét felhőt Bánatomnak árnya? Csak akkor gondolj rám, ha egyszer majd Az őszi szellő sárga lombot hajt. És űzi messze puszta avaron, Miként ha bú kél sóhajszárnyakon. Ha az ég gyászos mezbe öltözik, Arcodra ejtve hűvös könnyeit, Ha hervadó világra ül a dér S mindent beföd, mint csendes szemfedél. — Ha reményedet haldokolni érzed, Csak akkor gondolj énreám, Ki igy haldoklóm érted. Dinnyés Árpád. Lemberg. — Karcolat. — Irta: Lenz Ferenc. (Naplómból. Lemberg, 1916. szept. 10.) Napsugaras, szeptemberi vasárnap délután van. Lemberg forgalmi ütőere, a Carola Ludovica egy kétszáz lépés széles, kétezer lépés hosszú út, melyet tulaj donképen két útra oszt a közepén végig nyúló park. Lemberg eme legelőkelőbb boulewardjának egyik oldalán előkelő szállók, üzletek, kávéházak pompáznak. Ez az oldal a korzó. Másik oldalán komor épületek hallgatnak. Egy múzeum, lyceum s egy régi bencés templom. A Carola Ludovicát a pályaudvar felé zárja a hatalmas lengyel szinház, az akadémia felé egy szép obeliszkes szobor, Mieczkiewicznek, a világirodalmi nivón álló lengyel költőnek szobra. Délután öt óra van. A korzóoldal széles aszfalt járdáján hemzseg a nép. A képet tarkává teszi a sokféle egyenruha. Mert itt egyenruhában jár most mindenki. Az állam tisztviselője, a város Írnoka, a vasút, az adó embere, a polgárőr, a diák, a légionárius, a szállóportás, a moziműsoradogató, a Caffé Avenü pincérei, meg a villanyosvasut vezetőnői. Az egyenruhák nagy, mozgó mozaikja ez. Most egy néger vonul végig a korzón, piros frakkban, alkalmasint egy mozi alkalmazottja. Jámbor bajor gyalogosok szörnyen megbámulják. — Uj Jegerl — kiált fel az egyik bajor — koan schwarzen han i eh' no' net g'seh'n! Amott porosz huszárok bámulnak egy barnászöldes, feszes, perzsakucsmás török tisztet. — Nu gick e Mai, wat is denn dat for ener? — szól bámulatában a porosz huszár a maga typikus nyelvén. Másutt kicsit gyűrött, a frontról ideszakadt honvédek mennek négyes sorban, feszesen szalutálva a Staatsbahn egy békéshajlamú, egyenruhás raktárnokának, majd eltűnnek lágy ölén egy sörcsarnoknak, melynek magyar felírású ajtaján rekedten szűrődik ki a bécsi Deutschmeisterek rekedt éneke, az őfelségét jellegzetes bécsi kedéllyel aposztrofáló dal: „Lieber, guter, alter Herr . . . Von Schönbrunn ! . . ." Most egy raj sebesültet szállító automobil száguld végig az uton. Az ám. Hiszen Zborownál az oroszok tizenhatos rajvonalban támadnak. Valahogyan a vasutat akarják. — De ki gondol itt ilyesmire. A kép egyre változik. Minden jelenség csak egy percig hat és csak arra, aki azt először látja. Egy sebesült hadnagyot háromkerekű kocsin tol egy fogoly moszkálé. Mellette az önkéntes ápolónő halad. Nemes lengyel család büszke leánysarja. A hadnagy nős ember, tanitó Orosházán. De az a három fitos bakfis, (berakott alj, madeira blúz) kik tisztes távolból kisérik és figyelik, már megállapították maguk közt, hogy a magyar hadnagy, aid nem más, mint gróf Báthori, el fogja venni ápolónőjét, mert szeretik egymást. Hisz a paninnka oly melegen nézi ápoltját és a hadnagy oly hálásan tud reá visszanézni. Most is — nini