ESZTERGOM XXI. évfolyam 1916

1916-07-23 / 30. szám

vezéreivel megismertette volna bizalmasan, mint most a delegált küldöttekkel a tulajdonképpeni helyzetet, a monarchia céljait, a háború előállítását: az ellenzék, vezérei szavára bizonyára meghajol a magasabb állami szempontok előtt és felfüggeszti a harcos ellenzéki agitációt. Az ellenzéki letörés elmaradásával pedig viszont úgy kifelé, mint befelé megkíméltetett volna a magyar parlament tekintélye s Ausztria kárörvendezésére, nem lett volna törvénnyel precedens alkotva arra, hogy ime Magyarországon az ellenzék csak a kormány akarata szerint mozoghat. Holott jöhet idő, midőn a kormány egy erős ellenzéket fölfelé tekintélyi érvnek használhat föl az ország érdekeinek tágítására, különösen ha speciális politikai harcot kell vivni Ausztria pártjai s politikusai ellen. A háború sokra tanit. . . Mintha expiáció lenne az ellenzék informálása s kooperációjának igénybevétele, ami a kormány beleegyezése nélkül nem vált volna testté. Értéke azonban természetesen akkor lesz ennek az egész akciónak, ha nem állitanak falat az ellenzéki exponensek s a korona közé és a delegáltak minden jogos aspirációt nyiltan feltárhatnak. A magyarság állami, érvényesüléseért a monarchiában úgyis külön politikai harcot kell vivnunk Ausztriával a háború alatt s a háború után is. És ha ezért a célért a nemzeti erők s a pártok tömörítése lebegett a kormány előtt, csak helyeselni lehet, ha félretéve minden hatalmi önhittséget, az ellenzékkel karöltve akarja Magyarország elöbaladását biztositani. A mi speciális közjogi helyzetünkben az örökös párturalmi politika helyett egy igazán politikus s eszélyes kormánynak magának kellene azon lenni, hogy állami souverenitásunk paritásos keresztülvitelében Ausztriával szemben egy erős, bátor s tekintélyes ellenzék legyen háta mögött. Ilyen reális politikai berendezkedéssel, a parlamenti váltógazdaság rendszerének végre a mi kormányzatunkban is útját egyengetnék. Az ellenzék informálásával kapcsolatban, ennek az akciónak ellenzéke gyanánt, a függetlenségi párt testéről egy nagyobb tag elszakadt s uj párttá alakult. Az erök egyePityókosan, félrebillent kalappal késő este dudorászott be Istók biró a Dörgös község falujába. Az udvarán már várta a Bindi bakter. — No biró ur, még se vette meg a csizmámat? — Megvettem biz testvér, de képzeld el, milyen szerencsétlenség történt velem ? Botomra akasztva hoztam a vállamon a gyönyörűséges jó csizmádat s mikor a Rába-hid közepére érkeztem, lekapta a förgeteg a botról, belesodorta a viz kellős közepébe. Tudja a kő, merre viszi már a viz a drága csizmát, az én pénzemet! Bizony elég siralmas nekem, hogy most a saját pénzemet kell kiadnom a csizmára! Dejszen nem is veszek én többé senki számára csizmát, hogy igy ráfizessek. Vedd meg Bindi csak magad a csizmádat, inkább nem sajnálok pár forinttal többet adni, mint amennyibe eddig került a csizmád. Tudod mit testvér? Tizenkét pengőt adtunk tavai a csizmádért, adok most tizenötöt. Ha már mindenkinek javítják a fizetését, javuljon a tied is. Olyant veszel rajta, amilyent akarsz, — mondta Istók ravaszul. — Köszönöm biró ur a szivbéli jóságát! Hát biz én is igyekeztem mindig becsülettel szolgálni a falut, — hálálkodott a jámbor Bindi, mit sem tudván a csizma nagy áremelkedéséről. — Hát persze, no, az embernek csak van szive is. Gyere csak be a szobába, Bindi testvér! Kifizetlek azonnal, te pedig egy kis irást adsz róla, tudod, a rend végett, mert nekem el kell számolnom a községgel s aztán azért is, hogy ne legyen többé senkinek keresete rajtam. A szegény zsellér Bindi bakter boldogan köszöntött el, de félóra múlva annál kétségbeesettebben rontott be Bódis biróhoz. sitésének a szétforgácsolás mindig útjába áll s ezért sajnálatos az ellenzékre ez a secessió. A háború alatt pedig még a politikai utilitarizmus elvével se hozható összhangba. Az uj párt programmja különben is nagyon általános keretekben mozog. Két dologban azonban máris szembehelyezkedni látszik a nemzeti közhangulattal: a külpolitikában és az általános választójog kérdésében. Károlyi Mihály a háború előtt Poincarénál járva, egyben erős mozgalmat indított, hogy a magyar ellenzéki képviselők érintkezésbe lépjenek az orosz duma tagjaival. Amikor német szövetséggel s segítséggel viseljük a nagy háborút, ruszofil politikának Magyarországon nincs helye. Az orosz felé gravitáló szlávofil politika Magyarországot vallási s politikai tekintetben a Balkán-államok sorsára juttatná. Minden érzelmi s területi érdekszféránk ellene mond az ilyen tendencia keresésének. Merénylet ilyet magyar szempontból hangoztatni is, nemhogy propagálni. Ugylátszik Károlyiék utánozni akarják azt a szlávofil politikát, amelyet a magyar ellenzék a 187l-es években csinált merő ellenzéki taktikából, hogy a választók előtt kortesfogásból ezzel is elválasztó vonalat húzzon a kormány s ellenzék politikája közé. A cseheknek ugyanis nem tetszett a kiegyezés, forrongtak ellene s követelésekkel állottak elő. A Hohenvartkormány hajlott feléjük, Beust, a külügyminiszter ellenük volt. Andrássy Gyula természetesen Beust mellé állott, visszautasította a csehek beavatkozását Magyarország jogaiba s követeléseiket a monarchia biztosságának s a dualizmusnak szempontjából elutasította, mire a csehbarát Hohenvartkormány megbukott. Ekkor történt, hogy nálunk az ellenzék, a Tisza Kálmán vezérlete alatt álló balközép a cseh ügyet jó alkalomnak látta a kormány támadására s megbuktatására. Pártjára kelt a cseheknek, akik pedig sajtójukban folyton izgatták a magyarországi nemzetiségeket s nyiltan hirdették, hogy fájdalommal látják Magyarország önállóságát. Tisza Kálmán parlamenti akciót is kezdett, csakhogy az osztrák-cseh zavarokból előnyt szerezzen a baloldal politikájának. Azt hitte, hogy mivel a cseh mozgalom Ausztriában föderalizmust akart, a föde— Baj van! . . . Nem fogadhatom el a tizenöt pengőt a csizma árába, mert most mondta a komámuram, hogy egy pár uj csizmáért ötven pengőt is kell fizetni! Tessék a pénz, vissza adom ! Bódis Istóknak épp akkor huzta-vonta lábáról, nagy nyögések közt, Jutka asszony, a felesége a megkérgesedett kordovány csizmát. Dehát a csizma igen makacskodott, hogy nem válik meg gazdájától, miért is Istók szörnyen bosszankodott, a csizmára is, az asszonyra is, de még jobban Bindire. — Nekem ne add azt a pénzt! Takarodj haza Isten hírével, nincs több számadásom veled. Kifizettelek, te pedig irást adtál, hogy nincs többé kereseted rajtam! — De csak nem kívánja biró ur az én káromat, pusztulásomat? — mondta Bindi rángatózó szempillákkal. — Mit bánom én, akármit csinálsz! Elég gondom van magamnak is. — Arra csak nem viszi rá a lelke, hogy ilyen szegény, beteges embert becsapjon, megkárosítson !! — Kuss koldus fajzat! Nincs többé semmi beszédem veled. Elmenj békességgel, mert meggyűlik velem a bajod ! Nem én csaplak be, hanem te szeretnéd a községet megkárosítani, mikor úgyis nemsokára a község nyakára kerülsz koldusnak. — Haj, nincs lelke kendnek, hogy igy megcsalja a szegény embert! Pedig tudhatná kend, hogy aki mást megcsal, az legjobban saját magát csalja meg. Mert előbb-utóbb tizszer-százszor annyit elvesz a jó Isten attól, aki amennyit ellop embertársától, — mondta Bindi könnyes szemmel. ralista Ausztriával Magyarország csak perszonál unióban lehet s igy a dualizmus megbukik. Még Kossuth Lajost is bevonták s a csehek Turinban is megfordultak. Az ország, söt az ellenzék egy része azonban ellene fordult a mozgalomnak. Éreztük a múltból, hogy mit jeient az: a csehek Magyarországon s igy a cseh epizód letűnt a politikai szinté rröl. Károlyiék ruszofil tendenciája is ilyen epizód lesz, mert ezzel a nemzet szivéhez utat soha se fog találni s mint Tisza Kálmán, ö is el fogja vetni az ilyen ellenzéki taktikát. Ami a választójogot illeti, Károlyinak a világháború tanulságaiból kellene levonni, hogy a korlátlan választói jog Magyarországon a nemzeti állam veszedelme. Politikai jogot csak az államegység tekintetében megbízható elemeknek lehet adni s ezt az elvet vérünkkel pecsételtük meg a háborúban. Ha valamikor, most időszerűtlen a választójog nemzetközi formáját hangoztatni. A valódi államférfiúnak nemcsak ismeretekre, hazafias lelkesedésre s önzetlen jellemre van szüksége, hanem érett politikai judiciumra és éles előrelátásra is, hogy megérezze, mikor érkezik el valaminek az ideje. Keményfy K. D. — Lengyelország jövője. A „Berliner Politischen Nachrichten" hivatalos helyről irja : A legnehezebb problémák között, amelyek még a békekötés előtt megoldásra várnak, kétségtelenül helyet foglal Lengyelország jövendő átalakulása is. Ahhoz szó sem fér, hogy az elfoglalt lengyel területek többé nem kerülnek orosz kéz alá, legalább erre lehet következtetni a német kancellár beszédéből. Csakhogy a területek állami szervezése nagyon nehéz feladat lesz, tekintve a német birodalom és Ausztria-Magyarország nyomós érdekeit. Már most is fáradoznak a két biro dalom államférfiai a kérdés barátságos megoldásán. Eddig azonban még nem jutottak dűlőre a kérdésben. De természetesen a nyilvánosság egyelőre kizárt marad a megbeszélésekből, mert a vélemények különfélesége mellett igen hátrányos volna a probléma megoldására. Azonban ehelyütt csak mérsékelt cenzúráról van szó, amely feltétlenül szükséges a hadviselés érdekében. A teljes eredményt a nagy nyilvánosság majd a lengyel viszonyok rendezése után fogja megtudni, (ő.) — Édes apám, keljen föl hamar ! Baja van a Hetyke ökrünknek. Hozzá sem nyúl az abrakhoz ! — rohant be Pista legényke (mult héten sorozták be őt is katonának) kora reggel a szundikáló apjához. Bódis Istók úgy leugrott ijedtében az ágyról, hogy megirarnodott a jobb lába bokában. Sántikálva sietett ki az istállóba. — Baj van . . . nagy baj! Aztán több is jöhet utána! — mondogatta Istók magában, szokatlan megdöbbenéssel a fejét búsan lógató szép állatja mellett álva. Különben lehetséges, hogy nem volt olyan nagy a baj, mint amilyennek Istók látta a felébredt lelkiismereti vád következtében. — Fogd be fiam a lovakat a kocsiszekérbe! Elhajtok a városba az állatorvosért, — szólt aztán lassú alázatos hangon a Pista legényhez. Egy óra multán már a városi utcákon zörgött Bódis Istók szekere. S először is nem az állatorvos háza, hanem Csilinkó Dömötör műhelye előtt állt meg. — Aggyék csak elő újra, de rögtön, májszter ür, egy pár csizmát! Nem bánom ha ötven pengő lesz is az ára, de jobb legyen annál, mint amilyent tegnap mutatott. Jóravaló, böcsületes ember a bakterunk, tehát jó portékát érdemel . . . A jó csizma előkerült s az alku is megtörtént. Másfél óra múlva Dörgös irányában verte föl ismét Bódis szekere az országúti port. Rajta ült az állatorvos is, de nem lett rá valami nagy szükség, mert a Hetyke jóízűen ette már a jászolból az illatos szénát.