ESZTERGOM XXI. évfolyam 1916

1916-07-23 / 30. szám

XXI. évfolyam. Esztergom, 1916. július 23. 30. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. A háború s az ellenzék informálása. Esztergom, 1916. jul. 22. Ez a kérdés pártválságot, nagy sajtóvitát idézett elő. Pedig az egész ügy a háborús állapotnak természetes következménye. A német birodalmi kancellár éppen a napokban hivta meg a pártok vezéreit, áttekintést nyújtott nekik a helyzetről, érintette a különböző kérdéseket s a pártok vezetői szintén kifejtették véleményüket. Nálunk is arról történt csupán intézkedés, hogy az ellenzék bizalmi férfiai időnként a kormánytól a háború lefolyásáról, a kormánynak ezzel kapcsolatos terveiről s intézkedéseiről informálódjanak. Szóval betekintést nyernek az események kohójába s a mindenkori helyzetbe. Viszont az ellenzék bizalmi férfiai is leadják véleményüket, kifejtik álláspontjukat nemcsak a kormány, hanem a korona előtt is. Hogy lesz-e ennek pozitiv eredménye, az már a kormány tényezők felelőssége. Eljárásával azonban az ellenzék a dixi et salvavi.. . elv alapján fedezve lesz lelkiismeretében ugy a jövő alakulásának jobbra fordulása érdekében, mint a balra fordulás ellenében. A háborúhoz, annak miként való viseléséhez különben nemcsak a kormánypárti, hanem az ellenzéki közvéleménynek is köze van s igy a kölcsönös információ tulajdonképpen a háborúval kapcsolatos állami érdeket szolgálja. Az egész akciót indokolttá azon körülmény tette, AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A Rákoson. Régi dicsőségünk ős mezején állok . . . Párduckacagányos, daliás királyok Robognak elébem délceg paripákon, Glóriás homlokán kereszt ragyog mindnek, Megállnak, szétnéznek, lovaik nyerítnek S eltűnnek, mint egy szép, mesebeli álom. Szitok s átok röpköd a megdöbbent légbe' S uj magyar leventék szennyes, vig beszédje Megütközésére néhány öreg fülnek, Hol dicső apáink csatába szállásra, Ügyek tevésére, királyválasztásra Hithű komolysággal egykor rendbe gyűltek. Más a világ máma, mint valaha, régen, Fény helyett ma korom száll az Ősi réten: Körülötte gőgös, füstös gyárkémények; Régi dicsőségünk vitéz daliái, Krisztusnak s hazájuk igaz, hű szolgái, Igy hát manapság itt mit is keresnének?! Patyi Gyula. Főmunkatársak: KEMÉNYFY K. DÁNIEL és Dr. SEBŐK IMRE. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. hogy az országgyűlés csak időnként ül össze s a háborús aktualitásokat ritkán lehet alkalmas módon megtárgyalni. A lényeg azonban az, hogy akárhány, a háborút érintő dolgot nem tanácsos, sőt lehetetlen a nyilvánosság legkiválóbb fóruma, az országgyűlés elé hozni. Van sok kérdés és ügy, amelynek pertraktálása a háborús közérdeknek s az állami tekinteteknek ártana. Az állam maga alatt vágná a fát, a háború taktikáját befolyásolná s kockáztatná az elért eredményt, ha oly dolgokat birálna vagy vitatna meg az országgyűlés, amelyeknek feltárása betekintést engedne ellenfeleinknek a mi viszonyainkba s esetleges belső helyzetünkbe. Hisz még a hazai nyilvánosság elé se lehet mindent vinni a fölösleges izgalmak elkerülése s a megtévesztés miatt. Az országgyűlés tárgyalásaiból ilyenkor kikapcsolni a pártpolitikai harcot, a háborús kérdések bírálatát, politikai s előrelátó érettséget jelent. Annál imprudensebb merénylet lenne saját céljaink ellen, ha ellenséges államok egész szabadon vehetnének tudomást a háborúval kapcsolatos dolgainkról. Ha valamikor, a háború alatt első állami érdek a reservatio s a nyilvános diskusszióval járó külpolitikai vonatkozású bírálattól tartózkodni, hazafias kötelesség. Hogy azonban minden politikai elem tájékozva legyen, ismerje a hadiállapotot, a kilátásokat és hogy igy az ellenzék is saját politikájához mérje a helyzetre való befolyást, erre való szerv a bizalmi kiküldöttek utján, az ellenzék informálása. A bakter csizmája. Irta: Csite Károly. Bódis Istók, dörgösi uj bíró nagy hangon köszöntött be Csilinkó Dömötör városi csizmadia mester műhelyébe, — Egészségére váljék májszter urnák az éccakai nyugodalom ! Van-e valami remekbe készült csizmája? Aranylakodalmamat tartom meg a jövő héten a feleségemmel, tehát úgy dukál, hogy olyas ritka alkalmatosságra parádésan öltözzön fel az ember. — Van, kedves barátom uram, van bizony olyan remek portékám, melynek nincs is párja a világon! A kinai császár számára csináltam, de ha már elcsapták a szegény ördögöt, oda adom kendnek — a rezes lakodalmára. Ihol van ni, a világ legszebb remeklése! — tartott Csilinkó ur egy pár durva lóbőr csizmát a Dörgös község érdemes birájának az orra elé. Bódis Istók csak úgy félszemmel sandított a csizmára s fejcsóválva mondta: — Hej, barátom öcsém, ezt talán a dörgösi Császárnak, a mi falunk koldusának csinálta kend! . . . Aztán mi lenne az ára, ha az a koldus Császár igérne érte tiz koronát. — A koldusnak ingyen adnám, de minthogy kend nem koldus és nem is császár, hát Isten neki, oda adom, épen hogy nem ingyen: száz koronáért. A mai háborús bőrárak mellett nem is pénz száz korona az ilyen remek csizmáért. Bódis Istók ijedtében leesett egy üres háromlábú csizmadia székre. — Tyű, a cifra fejkötőjét az ángyomnak! Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Ez a megoldás, az ellenzék felfogásának, érvényesítése, sokkal elönyösebb, mint egy koalíciós kormány alakítása. Ez már politikai felelősséget jelent és megörlését egy, a háború után bekövetkezhető kormányképességnek. A háborúért való felelősséget viselje az a kormány és párt, amely a háború kitörésekor a hatalmat bírva, a háború iniciativájában s szervezésében is részes. Az ellenzék ezzel szemben csak passzív lehet s tartalékban marad a jövő alakulásaira. Ugyanis minden kormánynak számolnia kell azzal a lehetőséggel is, hogy a háború esélyeitől s eredményeitől függöleg a háború befejezésével helyét más kormánynak adja át. Sokszor a háború alatt vállalt kötelezettségek teljesítése ügyében is bonyodalmak támadhatnak s a politikai eszélyesség javasolja a kormányzatot egy másik, az előző kormány kötelezettségeitől független kormány kezébe letenni. Ezen eshetőséggel valószínűleg számoltak nálunk is s igy éppen ezért vált politikai szükséggé az ellenzék informálása. Sokszor halljuk, hogy a háborús események igazolták Tisza István parlamenti viselkedését az ellenzékkel szemben. Hogy a véderő fejlesztését célzó törvényt minden eszközzel tető alá kellett hozni, mert a háború évek óta, különösen Bosznia annexiója, még inkább a balkáni háború óta előre vetette árnyát. Hogy ha le nem törik az ellenzéki obstrukciót, a háborúra nem készülhettünk volna el. Ezen állításokat mérlegelve, a leszűrt igazság mégis az, hogy ha a kormány már akkor az ellenzék nem tudom, most én nem vagyok-e ébren, avagy a májszter úr beszél álmában? ! . . . Száz koronáért árulni egy pár kódésnak való csizmát! Ki hallott még ilyen szörnyűséget ? ! — Hát biz most sok szörnyűséget hall az ember. Oly szertelenül megdrágult minden, hogy nem is tud a szegény ember megélni. Ámde az még érthető, hogy miért drága a csizma bőr? Mert már akkor szörnyű ára van neki, mikor még a tehén és az ökör viseli. Mint mondják, egy szép marháért két darab ezrest is adnak. — Hát hisz' igaz, ami igaz; én is nem sok hiján ötezer koronát kaptam a múltkori vásáron az egyik pár hizott ökrömért. Dehát az mégis csak égbekiáltó dolog, hogy egy pár csizmáért ötven pengőt kelljen az embernek kiadni, mikor tiz-tizenkét pengőért is válogathatott az ember bennük! . . . Már most azt sem tudom, mit csináljak? Mert hát csak figuráztam előbb, nem magamnak, hanem a községi éjibakterunknak akarok csizmát venni, mert úgy áll vele az egyezségünk, hogy kap évi fizeccségül husz pengő forintot pénzben és egy pár uj csizmát, aminek az ára ép felét tette csak ki eddig a készpénzfizeccségnek. Hát hogyan adhatna most ki a község többet, majdnem háromszor annyit, mint eddig?! Azt a bolondságot nem tesszük, kifizetjük inkább a Bindi baktert készpénzzel . . . A csizma vételből nem lett tehát semmi sem. Bódis Istók biró ur, Csilinkó majsztertől a Bodzafavendéglőbe tért be egy kis vigasztalóra. Igaz, hogy drága a bor, még drágább a pecsenye, de hát Istók azt szokta mondani, hogy: „A cifra fejkötőjét a világnak, egyszer él az ember, bolond tehát az, aki magától is sajnálja a jót. Tyuhaj, igyunk rája!"