ESZTERGOM XXI. évfolyam 1916

1916-07-16 / 29. szám

XXI. évfolyam Esztergom, 1916. július 16. 29. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Főmunkatársak: KEMÉNYFY K. DÁNIEL és Dr. SEBŐK IMRE. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. RAJNER LAJOS Esztergom, 1916. jul. 15. Egyéniségének fövonását arról ismerjük meg, hogy papi életét nem külső fénynek, hanem a munka heroizmusának szentelte. A püspöki kereszt jelvényében nem a tündöklést, hanem annak terhét viseli, tudatában annak, hogy az Isten egy egész világot, a lelkek világát helyezte reája. Nem merész kezdeményező, sem szenvedelmes küzdő, nem idézi fel az ellentéteket. Az ö géniusza a kiegyenlítés, az egyensúly s az összhangzat. Életszentsége lélektanához tartozik, hogy emelkedett lelkű kevélység nélkül, alázatos hízelgés nélkül, érzékeny harag nélkül, jótékony feltűnés nélkül, gyöngéd gyengeség nélkül s tevékenységében lángoló indulatosság nélkül türelmes, de az igazságon nem alkuszik. Engedékeny a békéért, de az elvi kérdésekben az opportunitásig se megy. Leereszkedő s megbocsátó a gyarlóságokhoz, anélkül, hogy mások bűneihez vagy gyarlóságaihoz simulna. Szolid, zajtalan a működése, de annál gyümölcsözőbb s tartósabb sikerű az eredményekben. Amit mond, vagy tesz, az tömör és magvas. Ez Rajner Lajos, az ember. Pályáján három érsek bizalmának letéteményese. Simor János felismerte jeles képességeit s mivel az egyházmegyei hivatal papjainak különösen egyházias szellemüeknek, hitbuzgóknak, tudományos képzettségüeknek, példás életüeknek, szelíd modoruaknak s részrehajlatlanoknak kell lenniök, oldala mellé vette s az egyházmegyei hivatal minden grádusát kitűnően betöltötte. Vaszary Kolos az egyházmegyei kormányzat vezetésével bizta meg oly hatáskörrel, mely a helynöki méltóságban ritka s kivételes számba ment. Érseke látta és tudta, hogy az egyházi kánonok szerint senki se képes öt egy nagy egyházmegye sokszor bonyolódott ügyeiben jobban s mintaszerűbben helyettesíteni, mint Rajner Lajos, akinek egyházi tudása magában álló tekintély az egész országban. A kiválóság, a kitűnő kaliberű munkaerő a nagyobb körben s feladatokban tűnik ki, valamint a hadvezéri tehetség is nem az apró csatározásokban, hanem a csatákban állja ki az erőpróbát. Rajner Lajos ebből a kategóriából való munkaerő s a garancia erre nézve annál megnyugtatóbb, mert minden tettén és intézkedésén a kánonok bélyege mint biztosíték állott. Bármily nehéz is legyen valami a kormányzott papságra, ha az egyházi törvényekből folyik s a méltányosság a hordozója, készséggel megteszi; viszont ha ötletszerűen, személyi animozitásból, meghallgatás nélkül intézkednek, ez mindig fáj a papságnak s vele a rend és tekintély tisztelet is esik. Rajner Lajos egyházkormányzati szelleme az előbbit jelentette s éppen azért az egyház szándékai szerint hajtott végre mindent. Sokszor nagyon szigorú is tudott lenni, de sebeket nem ejtett, inkább engesztelt. Amikor jelenleg uralkodó érsekünk átvette az egyházmegye kormányzását, egyik első dolga volt Rajner Lajost a helynöki méltóság megtartására birni. Legjobban ismerte Simor-aulabeli kollégájának jelentőségét s azért ö is hü tanácsadóját, egyházkormányzatának jobbkezét akarta biztosítani abban a férfiúban, akinek szinte Istentől kapott rendeltetése volt csaknem egész életében fedhetlenül kormányozni. És ha valaki, érsekünk, aki maga is a nagyszabású munka és agilitás tipusa, elsősorban tudja kiválasztani s értékelni a munkaerőt, kétségtelenül az egyházmegye szivéből is merített, midőn helyettesének azt állította, aki eddig is az egyházmegyének mintegy Ordinariusa volt. Rajner Lajos életét teljesen az egyházi tevékenységnek szentelte. Ebben is a csendes, tapsok nélküli munka oltárain vette ki részét. Ebből magyarázható, hogy a politikai ügyekbe s a közéleti szereplésbe sohase mélyedt. Megelégedett azon konzervatív elvvel: egyházi téren a hívekre nézve amúgy is törvényhozók vagyunk; pártharcokba, agitációkba ne merüljünk, mert a politika sokszor megőrli egyházi tevékenységünket s érdekeinket. De azért van neki kialakult politikai meggyőződése, mely a keresztény szellemű politika talaján nyugszik. És bármikor, ha az egyház jogait csorbították, vagy az egyház erejét gyengítették, Rajner Lajos mindig azokkal tartott, akik a defenzívában részt vettek. Abból a határozott papi egyéniségből való, aki az egyház isteni elveit s tanítását nem áldozza fel semmiféle paktumoknak. És ha a szellemek lázas mozgalmában az isteni s emberi, a lelkiismeret s állam kollizióba jut, szent Pál apostolt hallja: Oportet Deo magis obedire. Aki az egyházért s nem az egyházból él, az ilyen kötelességgel és erkölcs? bátorsággal gondolkodik s cselekszik. A Csáky-féle elkeresztelési rendelettel kapcsolatos országos hangulatban sokáig emlegetett bátor megnyilatkozás volt a budavári Sz. István napi beszéde. A primási székhely kérdésében felmerült mozgalmat az ö energiája s tolla csendesítette el. Nem a gerinctelen, hanem a jellemszilárd, elvhü, önzetlen, bátor papok, a Rajner-féle jellemek alkothatják meg az erős egyházias érzést, amitől függ egyházi életünk jövő haladása, ellenálló ereje és funkciója. Az ilyen puritán jellemek neve s példája nem veszt csengéséből s értékéből. És ha szemlét fog valaha a történelem tartani a magyar katholikus egyház papságának erőtartalékjában, Rajner Lajos az el nem használt s el nem kopott egyházi értékek között fog tündökölni mindenkor.