ESZTERGOM XXI. évfolyam 1916

1916-07-09 / 28. szám

Most már nem kivan egymásnak „jó napot* a magyar és a talián. Annál inkább nem kivan a muszkának. Igaz, hogy sohasem voltunk jó szomszédok. Bizony általánosan elkajánult az emberi lélek, hiszen a régi időben a földmives csak a fazekasokkal s az utasokkal volt véleménykülönbségen, amikor is szárazság esetén ilyen formán imádkozott: — Ne hallgasd meg, Uram, az útonjárók ... és fazekasok imádságát, hanem támassz akkora kis felhőt, mint a kalapom teteje stb. Ránk következett az idő, amikor egész sereg embertársunk imádsága ellen kell tiltakoznunk, mert amit ők kivannak, az nekünk nagyon-nagyon rosz volna. A városban bizonyos helyeken elszállásolt és mezei munkát végző hadifoglyok esténként a „takarodó" órájáig gyerekes tréfákkal, hancurozásokkal töltik az időt s ilyenkor tűnik ki, hogy a szőlőt kapáló s az aratást nagyon lustán végző foglyok között nagyon is intelligens elemek vannak. Egyik szálláson oki. tornatanárt fedeztünk fel az úgynevezett földmives muszkák között. Ez akrobata mutatványaival mulattatja honfitársait. De nem ezt akartuk elmondani tulajdonképen, hanem azt, hogy a „takarodó" idején az összes foglyok felállanak ágyukon s szapora keresztvetések s hajlongások között — többnyire szép, csiszolt hangokon — négyes hangra egyházi énekeket énekelnek esti imádság gyanánt. A tavaszi hónapokban melankolikusan, vontatva ment az esti ének s a közeli polgárságból csak azt a véleményt váltotta ki: — Lám, milyen ájtatos nép ez a muszka. Amióta azonban a muszka sereg offenzív erővel támadt ránk Bukovinában, követelőén és diadalmasan harsogóvá lett a nyugovóra térő muszkák éneke s az ablakuk alatt elhaladó városi polgár azt mondta rá, amit az egyszeri földmives mondott: — Ne hallgasd meg, Uram, az ő imádságukat. R. Franciaország nem akar békét, A szocialista pártnak az állami háztartásra vonatkozó nyilatkozatában a Temps e pártnak gondolkodásmódját látja kimutatva a békét illetőleg. A lap melegen üdvözli a minden jó francia véleményével teljesen egyező nyilatkozatot, amely minden áldozat feláldozásában Franciaország határ-integritásának és az 1871-ben elvesztett Elzász-Lotharingiára vonatkozó jogának biztosítását, valamint Szerbiának és Belgiumnak teljes politikai és közgazdasági visszaállítását, végül pedig egy hosszantartó békének kivívását látják. Franciaország és szövetségesei egyöntetűen csak a harcban vélik feltalálni ama végleges megoldás kiinduló pontját, melyet a hadseregek vitéz magatartása fog adni. Jelenleg azonban még nem kaphat a publikum az elfoglalt városok birtokjogáról és a tartós békéről kimerítő útbaigazítást. Nem szabad szem elöl eltévesztenünk, hogy nemcsak Franciaország jön szóba a békekötés alkalmával, hanem a londoni egyezmény pontjai is egyformán kötik az összes entente államokat és minden állam külön érdekeit az „egyesült erő" alapján fogják elintézni. Mi tehát csak katonai hatalmunktól várjuk a békét. Ez fog bennünket naggyá tenni, ez fogja diktálni a megegyezés pontjait. Teljesen céltalan azonban, hogy erről idő előtt locsogjunk minden utcasarkon. Mert mint egy befolyásos londoni államférfiú nyilatkozatából tudjuk, a szövetségesek számára lehetetlen a béke mindaddig, míg a háború lényeges célját egyenként el nem érték. Tehát senki sem fog francia-német egyezkedésről beszélni, míg csak egyetlenegy négyzetméter terület van a császári csapatok kezén. Majd előbb kitisztítjuk a megszállott területeket és csak azután beszélünk. Mert nem arról van itt szó, hogy rendszeresen korlátoljuk Németország szabadságát, vagy felborítsuk egész közgazdasági életét, csupán akörül folyik a vita és harc, hogy egyszersmindenkorra megakadályozzuk a német militarizmus (!) lábrakapását és azt, hogy a porosz császár lángbagyujtsa egész Európát, felborítsa három világrész békéjét és felkészüljön ellenünk politikai és mezőgazdasági életünk óriási hátrányára. d. gy. HIREK. Krónika. Megírta múltkor a lapunk, Hogy uj telepet nem kapunk, Hanem a villamáramot Bővíteni segit Dorog. Dorogról jő a fény ide. Dorogi villany fényibe Járunk a zárórák után És nem sötétben, mint Hután. A nyári idő, tudjuk azt, Sok áramot nem is fogyaszt, Ezért is hozta Tisza be, — Esztergom volt az eszibe ! Dorogról jön hozzánk a fény És ez Dorogtól szép erény. Ne is szégyenljük ám magunk, — Fényből Párkánynak is adunk. Milyen szép a testvériség ! Im egy testvéri szép vidék! Dorogtól Nánáig hiven Fürdünk egy áram fényiben. Itt spórolás, ott uj haszon! Mindnyájan jóljárunk nagyon. Meg is szavazzuk emberül — Hisz pótadóba nem kerül. (-•) Tarkaság. Háborús szerkesztői üzenetek. Asquith, London. 1. Kérdésére csupán a Búvárok Nemzetközi Szövetsége adhat felvilágosítást. Azt hisszük, ez a szövetség tudná lelkiismeretesen informálni vájjon Kitchener lord jelenlegi tartózkodási helye hol van. 2. Tényleg úgy van. Aki mit keres, azt mindig megtalálja. — Cadorna, Itália. Költeménye infámisan rossz. Papírkosár. — Nikita, Paris. „A cárhoz* című verse nem vált be. Papírkosár. — Egy bukaresti olvasó. Külföldi címekkel nem szolgálhatunk. — György úrfí. Kérelmével forduljon az „Országos Pályázati Közlöny" szerkesztőségéhez Bpest, Üllői-út. Egyedül az segíthet az állás és foglalkozásnélküliek bajain. Mi nem foglalkozunk állásközvetítéssel. — Enver pasa. Bevált. Török szerencséje örök. — Linsingen, keleti harctér. Rejtvénye bevált. Csak kitartás. — Bruszilov. Sorsjegye nem nyert. — Volhiniai huszár. Derék dolog! Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon. Az eredmény sose marad el.— Wilson, New-York. „A Béke" c. lírai költeménye nem üti meg lapunk nívóját. Nem közölhető. Papírkosár. — Athéni előfízetőnk. Orvosi véleményt nem adhatunk. Házi gyógyszer az általános testi gyengeség ellen a rendszeres élet, egy kis testgyakorlat s izomfejlesztő bajvívás. Bővebb felvilágosításért forduljon a Központi Hatalmak Testedző Szövetségéhez. — Joiíre. Nem ajánlatos. A gyomorrontás házilag is kúrálható. Német bombalevest nem ajánljuk. — Hindenburg. Hallgatását jóra véljük. Világraszóló költeményeit minden olvasónk boldogan várja. Viszontlátásra mielőbb. — Csernovitzi előűzető leánya. Ami késik, nem múlik. Lesz még egyszer ünnep a világon. — V. Emánuel, Róma. Késő bánat ebgondolat. Az elhamarkodott dolgot nehéz jóvátenni. Esetleg azt tanácsolhatjuk, válasszon más pályát, talán ott jobban boldogulhat. — Petár. Kérelmével forduljon a fővárosi szegényügyi osztályhoz. Ha protekciója van, esetleg bekerülhet valamelyik fővárosi szegényházba, ahol gond nélkül, nyugodtan élheti le mozgalmas, sokat zaklatott életét. A koronáját a milleneumi-alapunkhoz csatoltuk. — Miklós cár, Petrograd. Forduljon felvilágosításért az Országos Házinyúltenyésztők Egyesületéhez. Az óhajtott szaporulat okvetlen elkövetkezik. Katonai titkokat nem árulhatunk el. — Talján generális neje. . Kedves férje az ágyúk mielőbbi beszerzése végett forduljon a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatóságához, Ő feltekintett mélabús tekintetével és egyszerűen monda: — Értem, atyám! — Jól tudod, Máriám, mily veszély van körülöttünk, bizonyára nem kerülte ki éles sze- | medet az a szomorú való, hogy már nem tarthatjuk tovább magunkat. Ezért holnap szürkületkor minden fegyverképes emberemmel kirohanást intézek a várból és legyúrom az ellenséget! Mária jól érezte, hogy atyja ő iránta , való tapintatból burkolja a valót, hogy már nem remél semmit az utolsó kétségbeesett összetűzéstől. Ezért lassan jó apja nyakába fonta magát és igy szólt: — Ó, akkor haljunk meg együtt! Ne tarts engem gyáva leányak, meg tudom forgatni a kardvasat, harcra szállok az ellenféllel és ha Isten ugy akarja, meg is tudok halni. Ragyogtak szemei a bátorságtól, mig ezeket mondotta, de minden büszkesége dacára is fejét csóválta a nagyherceg. — Nem igy, gyermekem! Ki mondta neked, hogy én meg fogok halni a csatában? — Miért áltatsz, édes apám? Tudom, hogy a halál a te sorsod és érzem, hogy ez másként nem is lehet. — De én azt mondom neked, kedves leányom, én nem akarom, hogy veszélynek tedd ki magad. Néhány pillanatig megpihent, majd összeszedve gondolatait, folytatá: — Nem törökök, hanem keresztény testvéreink állanak velünk szemben. Másként saját kezemmel döfném szivedbe karcsú tőrömet. A franciák azonban nem asszonyrablók, hanem csak országomat akarják győzedelmesen elfoglalni; ha elérték céljukat, téged békében hagynak. Igy hát az a kívánságom, hogy maradj a várban és fogadd a bevonuló ellenséget. Ezt az iratot add át a vezénylő parancsnoknak és kérj tőle magad és kiséreted számára kegyelmet és azt, hogy a várat birtokodban hagyja. Ha nemes, keresztény férfiú, akkor nem tagadhatja meg egy szerencsétlen hercegnőtől atyjának utolsó kívánságát. De ha másként akarná a Gondviselés és neked menekülnöd kellene, akkor viseld magad megszokott okos és bölcs előrelátásod szerint. Ha pedig el kell hagynod hazádat, akkor siess Korfuba Carolo Zupanjihoz, régi rokonunkhoz, ő bizonyára szívesen fogad, sőt elkalauzol Szentpétervárra az oroszok nagy cárjához. Sándor cár sokszor biztosított engem hű barátságáról, remélem hát, nem fog cserben hagyni téged, hanem második atyád lesz. ígérd meg gyermekem, hogy teljesíted utolsó kívánságaimat!" A leány némán bólintott és tüzes, forró fejét atyja kebelére hajtotta. — Te parancsolod, atyám és én engedelmeskedem. De a Mindenható, aki felettünk őrködik, tanuja erős elhatározásomnak, hogy életemet csak egy célnak szentelem : megbőszülni a te vesztedet, Nincs fitestvérem, aki vérboszút fogadjon, megteszem hát én ! — Bizd azt a jövőre és az Égre — monda fejcsóválva a herceg és fájdalmasan ráborult bátor leányára. Majd folytatá: — Az idő rohan, halljad tehát. Ott az én szekrényemben megtalálod összes fontos irataimat, családunk ékességeit, több rud aranyat és édes anyád drágaköveit. Legfölülre tettem egy levelet Sándor cárhoz címezve, hogy szives fogadtatásban részesítsen. Mindezeket igyekezzél drága kincsek gyanánt megőrizni. Kevés amit veled adhatok, de Isten nem feledkezik meg rólad és a szentek is pártfogásukba fogadnak." Szavai könnyekbe fúltak. Hosszú, fájdalomteli öleléssel mondottak végső istenhozzádot és mindketten érezték, hogy ez utolsó búcsújuk. Végre a nagyherceg kibontakozott leánya karjából. — A regg' szürkül, hiv a kötelesség! — szólt. — Az ég őrizzen meg téged ... az ég áldja meg drága hazámat, országomat! Egy óra múlva még köd borította a hegyvidéket, ködfoszlányok lepték be a völgyet, amidőn furcsa menet hagyta el a várat. Kinyílt a kapu és büszkén lépett ki rajta díszes harci öltözetben a herceg s utána a viadalra elszánt embersereg. Mindnyájuk szivében ott volt az erős elhatározás, hogy uruknak engedelmeskednek és a halálba is elmennek érte. Csakhamar úgy tetszett, mintha a sors kedvezőnek akarna mutatkozni az utolsó pillanatokban. A franciákat látszólag meglepte a nem várt energikus támadás; Almissa vitéz harcosai pedig vad csatakiáltások közepette megrohanták a kiküldött járőröket. Mária szivdobogással figyelte a harc kimenetelét a várból, ajka buzgó imádságot l küldött az Orökhonba, két keze összekulcsolva könyörgött kegyelemért a Mindenhatóhoz. Övéi már felérnek a domatetőre, amelyen a franciák ágyúi meresztik hallgatagon érctorkaikat és már ott lobog a nagyherceg zászlója az ágyúk mellett. De ugyanekkor felhangzik a túlsó völgy-