ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-02-28 / 9. szám

értelmében olp.sz állami hivatalnoknak tekintenek, aki tehát enqgk alapján háború esetén is Rómá­ban tartózkodhatik. Hogy a római rótának •— mellesleg megjegyezve — németországi uditoréja is van, arról ugy látszik a liberális sajtónak nincs tudomása. A mindezideig annyira magasztalt garancia törvénynek tehát nagyon érzékeny fogyatékossága van, amint azt a szin-liberális „Corriere della Serra" is sejti, midőn febr. 11. számában Rómá­ból a következő jelentést hozza: „Áz olasz hadi­állapot teljesen uj helyzetet teremtene, melynek sza­bályellenessége, a garancia-törvényt illetőleg, bé­kés időben nem volt előrelátható. A külfölddel való összeköttetés, a diplomáciai müveletek elma­radása, sok más ügy, a Szentszéktől élvezett pri­vilégiumok hadi állapot idején lényeges változást szenvedhetnének, melynek következménye a Szent­szék és az olasz kormány közötti feszült viszony lehetne, arr|í bizonnyal visszhangot és reakciót kelthetne az egész világ katholikus köreiben." A dolog lényegét azonban a „Corrispondenza" találta el, midőn azt írja, hogy az olasz kormány a háborúra való folytonos előkészületei közben, melyek a katonai kereteket messze túlhaladják, azzal a különös helyzettel is foglalkozott, amelybe Olaszország valami konfliktus esetén a garancia­törvénnyel szembe kerülhetne. A Vatikán — és vele együtt az internacionalisták és kanonisták — állandóan hangoztatták, hogy a garanciatörvény háború idején nem alkalmazható, ami annak ide­jén kényes helyzetbe hozná Olaszországot anél­kül, hogy biztositaná a Szentszék függetlenségét, amit pedig a törvény is elismer. Most tehát töri a fejét az olasz kormány, hogy a garancia hiá­nyait kipótolja és hogy a modus vivendi-ről gon­doskodjék. ízt az ügyet hánytorgatják most Rómában, és születnek különféle kezdeményezések, amelyek azonban tisztán privát jellegűek; azt is bizvást állithatjuk, hogy a Szentszék mind a mai napig teljesen távoltartotta magát ettől az ügytől. H. Volt-e a Ferencrenűieknek Esztergomban Szent Lászlóról nevezett templomuk és zárdájuk? ii. VII. Tekintsük meg, vájjon a Ferencrendüek temploma a hódoltság idejében nem maradt-e meg érintetlenül, az ott maradt keresztény lakosság számára. Tényleg birtak a keresztények Eszter­gomban katholikus templommal, sőt a reformátusok­nak is volt ott imahelyük. Érdekes az, amit az alsóvárosi katholikus és református imahelyekről feljegyzett 1600. dec. havában Schüszleder Mátyás hidrnester. „Eszter­gomban, a Vízivárosban a magyar kálvinista pré­dikáló széket szétszedtem a gerendákkal együtt, melyeken a két harang függött, melyek szabad Csiza Gergőt annyira-mennyire megnyugtatta, azonban előbb megsültek a malacok szép piros ropogósra, minthogy haza került volna a fölváltott százas korona. — Tudja mit galambom szomszéd? Kóstolja meg a pecsenyét? Szívesen adom. Üljön az asz­talhoz : könnyebben esik a várakozás, — szólt mézédes hangon az asszony s erővel asztalhoz ültette Gergőt, tányérjára helyezett egy fertály malacot. — Nincs párja a magyar szívességnek ! — mondta Gergő meghatottan s jóizüen falatozott a finom pecsenyéből. Ép az utolsó falatnál tartott, mikor egy kis szurtos cigány leányka sompoly­gott be az ajtón s azt énekelte selypítő hangon : — Dóri néni! azt izeni a Zsiga, hogy elve­szítette a pénzt az utcán s nem mer most haza jönni. Dóri néni, a tenyeres-talpas asszonyság, majdnem hanyatt esett rémületénen s aztán ször­nyű jajveszékelésben és zokogásban tört ki: Jaj, jaj, mennybéli teremtöm! Tönkre tett ez a gyermek, elvesztette minden pénzemet! Mi lesz velem, mi lesz velem? Éhen halok a hosszú télen . . . Gergőt meghatotta a szives asszonyság nagy szerencsétlensége. Próbálta vigasztalni: — Könnyen beszél kigyelmed, mert nem veszített el annyi pénzt, mint én 1 Mi az a tiz korona vesztesége az én egyetlen százasomhoz képest! — zokogta Dóri asszonyság az ágyra borulva. — Micsoda 10 korona veszteségem van ne­téren, nyilvánosan állottak. A min a magyarok nagyon boszankodtak. A harangokat átvitettem a rendes templomhoz, azon tornyot építettem, melybe a harangokat elhelyeztem." (Nemzeti Múzeum kéz­irattára. Városok. Emléklapok Esztergom múltjából 185.) Ezen rendes templomnak a szent Lászlóról nevezett plébánia templomnak kellett lennie, mely­ben 1595—1605-ig, mig Esztergom keresztény uralom alatt volt, plébánosok működtek. Az manap a plébános lakóháza, melyet templomból alakítot­tak át, melyről azonban az 1701. évbeli templom­vizsgálat jegyzökönyve állítja, hogy a törökök idejében mecset és zsinagóga volt. (Egyházi vizs­gálat Esztergom vármegyében 8.) Tény az, hogy mig a keresztényeknek a Vízi­városban a török hódoltság ideje alatt templomuk volt, az ottani plébánia templom volt az és nem a Ferencrendüek zárda-temploma. VIII. Vizsgáljuk át a török hódoltság idejé­ből maradt Esztergomnak számos látóképét, talán azokon megtaláljuk a mai apáca-zárda környékén a Ferencrendüek sz. László templomának és zár­dájának alakját. Nagy szolgálatot tett nekünk ez ügyben megboldogult Pór Antal, Esztergom múlt­jának legjobb ismerője, midőn Kükülei János fő­esperesnek lakóházát kereste Esztergomban. Azt, annak háza mellett volt héviz és tornyos kápolna által tájékoztatva, reméllette feltalálhatni. Valóban talált is két régi képén Esztergomnak, a vízivárosi héviz mellett tornyos épületet, melyet sz. Erzsébet kápolnájának tartott, amely mellett állott Kükülei­nek háza. (Századok, 1910. 122.) Esztergomnak a török hódoltság idejében több képe készült. Néhány eredeti felvétel, a leg­több felületes utánzat. A sok közül csak kettőre szorítkozom, melyeket hiteleseknek tartok, mert az akkori korból még fenmaradt részleteknek hü rajzát adják. Az egyik az 1543 ban megjelent „Gründliche und wahrhaftige Anzeigung" címlapja. Ezen, a vizi kapun bemenőknek jobbról, van egy gúla alakú, magas tetős torony, mellette a többi épületek közül kiemelkedő magas háztető. (Emléklapok. Cimkép.) A másik 1609-ben megjelent műben fordul elő. (Schäifer Kurze Beschreibung, vagy Dilieh n. ar. 18.) E felvétel akkor történt, midőn Esztergom a keresztények birtokában volt. Különben is e műnek összes képei az előbb emiitett okból hitelt érde­melnek. Esztergom képén tisztán kivehető Ibrahim hadsi dsámija mellett a magas szép minaret. A vízi-kaputól jobbra ott van a torony is, melyet Pór véleménye szerint, ezen és az előbb említett képen, sz. Erzsébet kápolna tornyának kell tartanunk. Igy Esztergom régi képei sem nyújthatnak tám­pontot arra, hogy ott, ahol jelenleg az apácák temploma áll, volt volna a Ferenciek sz. László temploma. IX. Vonjunk már most a felsoroltakból követ­keztetést. 1. Mint láttuk, hiteles feljegyzést csak egy és pedig a kir. városban a Segitö Boldogasszony tiszteletére szentelt Ferencrendüek temploma és zárdája alapításáról bírunk. kern ? hökkent meg Gergő. Hisz én soha életem­ben nem vesztettem el pénzt! Csak nem a mala­cok árára érti kend ? — Ne is hozza elő nekem a hitvány malacait, I ugy is azok miatt ért engem ez a nagy szeren­csétlenség ! — Dejszen a kukoritóját, előhozom, kend pedig hozza elő s adja ide azonnal az árát, azaz 10 koronát. Tovább már nem várok . . . — Keresse meg a pénzemet, ha már el­veszíttette velem, akkor kifizetem! — Nincs nekem annyi szentem Istenem, hogy olyan sohse volt színű pénzt megtudjak ta­lálni I — Nohát, miért keserít, öldös engem akkor a lakásomban, mikor az én szívességemből jól lakmározott is az asztalomnál! Ezen kellemetlen figyelmeztetésre Gergő bá­multan, szótlanul nézett pár pillanatig az asszonyra s aztán megkopogtatta öklével a saját fejét: — Hej, te vén kobak, mivé lettél, hogy ez a boszorkány ily csúffá tudott tenni. Erre kifelé indult. A küszöbön kivül azonban visszaszólt: — Megbocsásson ifiasszony, ha tán csillapí­tottam volna némileg a malacpecsenyéhez való jó étvágyát! Szívességét is meg köszönném, ha az magyar szívesség lett volna, de cigány szíves­ségért más féle köszönet dukál. Azt tán megkapja majd attól a szerencsétlen pikulástól, akitől hason­lókép vásárol még malacokat. Isten áldja, jobb szívvel, lélekkel! 2. Amit későbbi írók a sz. László zárdájáról mondanak, hogy azt a templomosoknak zárdájából alakították, mint láttuk, tévedés. 3. Mivel a plébánia templom védszentje sz. László, azért lehetetlen, hogy a szomszédságában levő zárdatemplom is e szentnek tiszteletére volt szentelve. 4. Feltűnő az, hogy a török hódoltságot megelőző századokból felsorolt hiteles feljegyzések­ben nincs megkülönböztetés téve a két zárda között. 5. A versengés elkerülésére az Esztergomban élt ferencrendü előkelőségeknél nincs megnevezve melyik zárdából valók. 7. A Ferencrendüek alsóvárosi temploma létezése esetén nem lett volna szükséges uj dsámi építése, mert a templomot lehetett volna dsámivá átalakítani. 8. A Ferenciek sz. László temploma a török hódoltság idejében nem volt sem dsámi, sem ke­resztény templom. 9. A török hódoltság idejéből maradt esz­tergomi képeken, ott ahol jelenleg a zárda temp­lomával áll, a Ferenciek temploma és zárdája nem található fel. Végre nyomatékul csatoljuk hozzá: 10. Pázmány az egykor Magyarországban létezett szerzetes rendek lajstromában a Ferenc­rendüeknek Esztergomban csak a Boldogasszony tiszteletére emelt templomát és zárdát emliti, a melyet IV. Béla alapított, amely templomban nejé­vel együtt el van temetve és melyet 1448 ban az observansok kaptak. (Appendix II. ad Synodum. Monast. ord. S. Franc.) E tiz pont azt bizonyítja, hogy a Ferenc­rendüeknek Esztergomban nem volt szent László tiszteletére szentelt templomuk, zárdájuk. X. Fürkésszük már most, mikép keletkezett a vélemény Ferencrendüeknek egykor Esztergom­ban volt sz. Lászlónak szentelt templomáról és zárdájáról. Ennek megfejtése nagyon egyszerű. A török uralkodása alatt voltak Esztergomban római katholikusok. Ezek lelki gondjai pedig a Ferencrendüekre volt bizva, akik a sz. Lászlónak szentelt plébánia templomban működtek és bizo­nyára a plébánián is laktak. Bizonyos az, hogy a törökök a Ferencren­düeket, mint a keresztények lelkészeit tűrték. Érte nézve a temérdek adat közül csak egyet említek. Benaglia János utazó naplójában feljegyezte, hogy a török tartományokban utazásai közben gyakran találkozott Ferencrendü mezítlábas bará­tokkal, kik midőn utaznak, hogy zaklatásnak kitéve ne legyenek, világi öltözetben is járnak. (Reisz­Beschreibung 17.) Midőn a keresztény sereg 1595 —1605-ig bírta Esztergomot, itt tartózkodtak a Ferencrendüek. Ilyen volt Tapolcsányi János, kit koncionátornak neveznek. Állandó alkalmazással bírt. (Emléklapok 232-234.) Mint a ker. seregben nagy szolgálatot tevő tábori lelkészeknek, Esztergomnak 1683-ban történt visszafoglalása évében lotharingiai Károly fővezér nekik a Vízivárosban szállást és naponta hat adag kenyeret rendelt. (Sz. Vince leányai 80.) A lakóházról, melyet a Ferenciek a herceg­től kaptak, említés történik Schreivogel Ehrenbert kremsmünsteri szent Benedekrendü apát-prelátus utazási naplójában. Ö 1687. május 31-én érkezett evezős hajón Esztergomba. Az elpusztított álla­potban levő városban csak két épület állott, me­lyek meglehetős rongált voltuk mellett, az eléggé megviselt utasok felé hivogatólag intettek, a Ferenc­rendüek zárdája és a gyógyszerész házikója. Mivel a zárdában minden percben készen kellett lenniök arra, hogy a lotharingiai hercegnek, akinek érke­zését várták, helyet adjanak, azért az utasok a gyógyszerésznél szállottak meg és megérdemelt nyugalmukban nem zavartatták magukat. A herceg csak június elsején érkezett. Midőn a prelátus június 10-én Budáról visszajöttében Esztergomban időzött, a Ferencieknél volt szállva. (Lehner, Reise­bilder 54, 59.) Eme uj zárdának lakói a Boldogasszony­tartománybeli Ferenciek voltak, akik e zárdájukat és kápolnájukat a sz. Kereszt tiszteletére szentel­ték, mely 1707-ben a Rákóczy-féle várostrom alatt leégett. Ez után rövid idő alatt annyira fejlődött és benépesedett, hogy a kir. város kívánságára ott 1717-ben a sz. Anna tiszteletére épített zárdát benépesíthették. Az apácáknak birtokában levő zárdát és templomot a Ferenciek 1727-ben kezd­ték építeni és 1750 ben fejezték be. 1865-ben ment át a sz. Vincéről nevezett irgalmas nővérek szat­mári congregációja birtokába. XI. Mivel az elmondottakból bizonyos, hogy a zárda-iskola építéséhez szükséges alapozás alkal­mával talált alapfalak nem lehetnek a Ferenc-

Next

/
Thumbnails
Contents