ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-02-28 / 9. szám

rendűek sz. László temploma vagy zárdájának alapfalai, mert azoknak ily templomuk és zárdájuk Esztergomban nem létezett; azért kutassuk azok egykori célját. Feltéve azt, hogy — mivel az „Esztergom" 1912. évi 3f. számában emiitett alapfalak „régi zárda-épület alapfalai"-nak mondatnak — azok római falak, „Salva Marsio" maradványai nem lehetnek, sőt Árpád-koriak sem, ami a téglák alakjából meghatározható; azoknak bizonyára Esztergom fénykorából, Vitéz János érsek idejéből valóknak kell lenniök. Jovius Pál mondja, hogy a folyó mellett levő házak között voltak nemesek épületei is, melyeket egykor boldog magyar királyok állítottak. Voltak továbbá a várban és itt is emeletes házak, melyek emelete fából volt. (Historiarum sui temporis libri. Meghalt 1552-ben.) Evlia Cselebi az alsó-várról feljegyezte, hogy a felsőnek nyugati szélén, a Duna partján elnyúlik, nagyon erős és széles védőfala van, melynek hoszszúsága a Hadsi Ibrahim dsamijától az árok hévízig ép 600 lépés. E város virágzó és diszes, egy arasznyi földje sincs üresen. Benne mindenféle alacsonyabb és magasabb ház van, melyek kert és udvar nélküli szűk házak. (Karácson i. mű 275, 278.) Sajnálatraméltó körülmény az, hogy Esztergom várának és környékének legidősebb helyrajza csak 1756-ból való, amidőn a zárda és a mellette levő épület a mai alakkal már birt. (Villányi, Néhány lap Esztergom múltjából.) Az elmondottakból bizonyos, hogy a talált alapfalak nem zárda alapfalai, hanem valamely tekintélyesebb nemes kőházáé. Nagyon kívánatos volna, hogy valaki telekkönyvi feljegyzésből határozottabb tájékoztatást nyújtana. Két tűz között. Max Springer,klosterneuburgi akadémiai tanár, a német hadseregben szolgáló öccsétől, ki akkor a francia földön küzdött, a következő levelet kapta: „Kedveseim! Valószínűleg érdekelni fog bennetek az én megsebesülésemnek története. Szétlőtt karral fekszem jelenleg az ágyban s igy csak a jobb kezemet tudom használni. Kérlek azért titeket, ne vegyétek zokon a stilus és szépséghibákat, melyeket testem nehézsége s sebem fájdalma magával hoz. December 10-én éjjel 2 óra 30 perckor sebesültem meg, miután már vagy húsz ütközetben vettem részt anélkül, hogy legkisebb sebet is kaptam volna. Minden összeütközés előtt eszembe ötlött „vájjon megérem-e még az estét," de azért szivaromra gyújtottam s ez mintha elfelejtetett volna velem mindent, soha sem féltem. Kissé felkavarta ugyan véremet az éjjeli szuronyroham emlegetése, de aztán ez is lecsillapodott. Egyforma lett minden. Édes Max! Te ismersz engem fiatalságomtól kezdve s emlékszel az én „hőstetteimre", melyeket mint iskolás gyermek a szomszédék fiacskáján véghezvittem; most ezek óriási nagy arányokban megnőttek. Három nap előtt még erős tűzben feküdtünk a lövészárokban, minden pillanatban várva a halált, melynek rémes előfutárjai, az apró kis röpködő, sivitó golyók szünet nélkül érkeztek közénk. A franciák túlerővel álltak velünk szemben s igy szuronytámadásról nem lehetett szó. A vezetőség azonban máskép' intézkedett. December 9-én este parancs érkezett: „Éjjel 2 órakor támadás. Töltött fegyverek. Csend." Rövid volt, de velős ! Mindenki tudta: Visszafordulni halál. Én még elszívtam utolsó szivaromat, aztán éjfélig a már elhullott bajtársainkról beszélgettünk. Kettőkor glédába álltunk s az éj leple alatt nesztelenül, ember-ember után két sorban előnyomultunk. Egy dördülés hallatszott — észre vett a francia előőrs. Mint őrült ordít fel erre s visszafelé kezd futni. A csendet többé nem tudtuk magunkra erőltetni. Harsány „hurrá" kiáltás futott ki a mellünkből s egyetlen puskalövés nélkül hatalmunkba kerítettük az ellenséges lövészárkot. Sőt még a mögötte levő kissebbet is. Két franciával már én is megizleltettem bajnétomat, mikor úgy 30 m. távolságban erős durranás hallatszott, majd fényes fellobbanás világította meg a harcteret. Hurrát kiáltok s futok előre s nem veszem észre, hogy csapatunk a pálya mentén hirtelen oldalra fordul s eltűnik a sötétben. De alig tettem tiz lépést, mikor erős ütést kaptam a felső balkaromra, amely a földhöz vágott. Most néztem csak magam köré s láttam, hogy teljesen egyedül vagyok. Sietve szétbontottam sebkötöző csomagomat s amint tudtam, bekötöztem a karom, mert a vérem sugáralakban ijjazott kifelé. Ezalatt az indóház raktárai mögül mieink megkezdték a tüzelést. A franciák feleltek. És én összezsugorodva, mint a sün, remegve hallgattam a fölöttem elfütyülő halálmadarak rémes dalát. Ekkor éltem át két olyan "órát, amelynek minden egyes pillanata csoda volt rám nézve. Két tűz között; 20 méterre a francia lövészároktól és 50 m.-re a testvéreimtől, mind a két részről pedig óriási arányú gyorstüzelés és — éjtszaka. Mellettem, előttem, mögöttem ropogott, porzott a föld s homok szóródott rám. Két golyó átütötte a turniszteremet, egy a kenyérzsákomban akadt meg, egy pedig a kissé hosszú csizmám orrán ment át. Kopenyegem rongyos lett. „Szent Szűz Anyám segits — sóhajtottam fel s arcomat a fűbe rejtettem —• különben elveszek." Hogy e két óra alatt mi mindenen mentem keresztül, lelkem mily borzasztó pillanatokat élt át, jobban leirni nem tudom. Hajnalodott. Véres csikocskán át jöttek a nap első sugarai s engem láthatóvá tettek a tér közepén. Észrevettek a franciák. Az egyikük föl is ugrik s becipel a lövészárokba. Nem tudom, hogy a könyörület vitte-e rá, vagy pedig a fogolyszerzés dicsősége sarkalta-e, nem tudom, mondom, de elég hozzá, hogy fogoly lettem. „Hál' Istennek", hogy legalább a kereszttűzből kikerültem. Mégis állapotom annyira dühössé tett, hogy nem tudtam könnyeimet visszafojtani. Ezalatt meglehetősen világos lett, megnéztem órámat, 4 óra 45 percet mutatott. A raktárak mögül egyszerre nagy hirtelen előtörtek szürke csapataink s harsány ^hurrá"-val ajkukon, mint a förgeteg, törtek a vörös nadrágosokra, akik felugorva „vizes fekvőhelyeikről", mintegy kommandóra lehajigálták magukról a turnisztert s vad futásban menekültek el. „Jó szomszédom" magával akart vinni, de én is megszerettem őt s revolveremmel elcsendesítettem. Barátaim álmélkodását elképzelhetitek magatoknak, amikor engem a lövészárokból kiemelkedni láttak. Ezalatt megeredt az eső s a vér és viz, mint egy kis patakocska, kezdett lefelé folydogálni széttörött karomon. Az indóház mögött aztán bekötötték a sebemet és tovább szállítottak. Még egy-néhány veszedelmes pillanat után biztonságba kerültem egy ismerős tiszt barátom autója segedelmével. December 13-án fájdalmas út után végre ágyba kerültem a stuttgarti „Olga" gyógyító intézetbe, ahol most ha elgondolom, nem tudom elhinni, hogy még életben vagyok. Jules. HÍREK. * Személyi hir. Dr. Rott Nándor prelátuskanonok, budapesti központi papneveidei kormányzó visszaérkezett Abbáziából, hol egészségi okokból rövidebb ideig tartózkodott. * Főegyházmegyei ügyész. Helc Antal dr. felmentetett a főegyházmegyei ügyészi állástól és helyébe Esztergom vármegye területére dr. Gróh József ügyvéd bízatott meg az egyházmegyei ügyészi teendőkkel. * Az elesett hősökért mondott szentmise. A Pápa megerősítette a rítusok kongregációjának egyik legújabb határozatát, melynél fogva a háborúban hazájukért elesett hős katonák lelkiüdvéért mondott gyászmise a „privilegizált oltárok" előnyeiben részesül, vagyis a tisztitóhelyről való rögtöni szabadulás reményét fűzheti az elmondott szentmiséhez. * Jótékony adományok. Brühl József prelátus-kanonok, főszékesegyházi plébános, a ki a háborús jótékonyság terén már eddig is dicséretes bőkezűséget gyakorolt, ujabban a következő öszszegeket fordította jótékony célra: 1. Az esztergomi Vöröskereszt fehérneműire: 100 korona; 2. Sebesülteknek: 80 korona ; 3. A katonák családtagjainak : 100 Korona; 4. a foglyok segélyezésére : 30 korona. * Jótékonycélu felolvasás. Az oltáregylet által hős sebesültjeink kórházi szükségletei javára rendezendő háborús felolvasások városunk elsőrangú művészi eseményeinek Ígérkeznek. Az előadások március 7-én, 14-én és 21-én mindenkor d. u. 6 órakor lesznek a városháza nagytermében. Meghívók vagy falragaszok nem lesznek, hanem a közönség ez uton kéretik fel a leglelkesebb pártfogásra. Ajánlatos lesz az előadásokra pontosan megjelenni, mert az előadás megkezdése után az ajtók lezáratnak és mert az ülőhelyek fenn nem tarthatók. Az első előadás programmja idején fog közzététetni, de már most közölhető, hogy annak fénypontját fogja képezni dr. Walter Gyula püspök felolvasása, melyhez művészi szavallat, zene és ének fog járulni. A belépti díj személyenkint 2 kor. Felülfizetések köszönettel elfogadtatnak. Jegyek csak az előadás helyén válthatók. Az első előadásra piros, a másodikra fehér, a harmadikre zöld színű jegyek érvényesek. * Hősi halált halt szerzetes. A hazafias szent Ferenc-rendnek nemcsak sok felszentelt papja van a harctéren, mint tábori lelkész, hanem csaknem valamennyi laikus tagja is a háborúban küzd a hazáért. Mint közkatonák fegyverrel védik meg az édes magyar földet. Eddig már közülük több hősi halált halt. A székesfehérvári rendház laikus testvérei is a harctérre mentek a háború kitörésekor. Az alázatosság egyszerű, de tiszteletreméltó ruháját a csukaszürkével cserélték fel, az olvasó helyett fegyvert fogtak, s a többi magyar hőssel együtt álltak oda a Kárpátok bérceihez, hogy megvédjék azt a földet, amelyen kivül a magyar számára nincs hely. Ezek közé tartozott Ányos Imre Elek laikus testvér is. Igazi hősként harcolt, jan. 18-án végre őt is golyó találta, szivébe ment, s egy szent Ferencrendü hőssel több van a magyar vitézek dicső koszorújában. A 29 éves szerzetes hősnek halálhíre most érkezett meg Székesfehérvárra, ahol általános részvétet keltett. * A festőművész kitüntetése. Megértő figyelemmel kísértük mindig Búzna Sándor festőművésznek, főegyházmegyénk papjának sikereit és örvendtünk azon, hogy az egyházi férfiak kebelében a művészetnek ily hivatásos müvelője található. A festőművészek körében már több elismerést nyert Búzna Sándor, ujabban pedig gróf Csáky Károly, váci megyés püspök adta magas elismerésének kiváló jelét, midőn a festőművészt a váci szentszék ülnökévé nevezte ki a következő kegyes leirattal: Tisztelendő áldozár úr! Nem volt soha oly idő, mikor az egyház nem kisérte szerető gohdossággal a művészetek s tudományok lépteit, haladását s fejlődését és örömmel nem látta volna, hogy felszentelt szolgái közül többen az egyházi ténykedések elvégzése után fenmaradt idejöket a művészetek ápolására fordítják.^ Örömmel tapasztaltam én is azt, hogy Tisztelendőséged papi kötelmeinek pontos teljesítése mellett mily szép eredményei működik a festőművészet terén s ezen dicséretes munkálkodást óhajtom elismerni s a művészetek terén való buzgólkodását fokozni, mikor Tisztelendőségedet jelen soraimmal, a biboros-hercegprimás Úr Ö Eminentiájának hozzájárulásával a váci szentszék tiszteletbeli ülnökévé kinevezem s megengedem, hogy a vörös övet, mint ezen kitüntetése jelét egyházt megyémben viselhesse s ezen jognak elismeréséés kiterjesztését saját főegyházmegyei Főhatóságánál is kérhesse. Vegye Nagyontisztelendőséged ezen kitüntetést mint jóindulatomnak jelét, fejlessze tovább szép tehetségét, hogy ezáltal is láthassák az Egyház ellenségei, hogy Anyaszentegyházunk sohasem volt a művészi tehetségeknek elnyomója, hanem mindenkor a művészetnek fejlesztője. További eredmény telj es működésére püspöki áldásomat adva, Nagyontisztelendőséged ájtatos imáiba ajánlottan maradok. Vácon, 1915. febr. 13. Csáky püspök. Dr. Csernoch János bibornok, hercegprímás megengedte Búzna Sándornak, hogy a kitüntetés jelvényét a főegyházmegye területén is viselhesse. Itt említjük meg, hogy a festőművész az arcképfestés mellett az egyházi képek festését is megkezdte s ezen a téren is nagy sikereket ért el már. * Városi közgyűlés. Esztergom szab. kir. város képviselőtestülete pénteken d. u. 4 órakor tartotta rendkívüli közgyűlését. A közgyűlés első tárgya a bibornok-hercegprimásnak a város közönségéhez intézett köszönő leirata volt, amelyben az egyházfejedelem további jóindulatáról és támogatásáról biztosítja a várost, amelynek tanácsa őt a közönség nevében újév alkalmából üdvözölte. Ugyancsak a főispán köszönő levelét is felolvasták, ki hasonlóképen jóindulatáról biztosítja a város közönségét. A hercegprímás leiratánál Vimmer Imre polgármester emiitette, hogy a főpásztorral legutóbb értekezett s tudomására adta a közgyűlésnek a bíboros főpap nagy terveit: a tanítóképző intézet, az uj internátus és árvaház építkezését, mely kulturális intézmények nagyban fogják emelni a város forgalmát. A közgyűlés lelkes örömmel és éljenzéssel vette tudomásul a polgármester szavait. Ezután a központi választmányt alakították meg. Tagjai lettek: Brutsy János, Farkas Tivadar, Fehér Gyula dr., Horváth Mihály, Magyary László, Marosi József, Mátéffy Viktor, Prikkel Marián dr., Tóth János, Trexler Antal, Wipplinger Ödön dr. és Zwillinger Ferenc dr. Az egyes virilisi jogképviseletek tudomásul vétele után a közgyűlés hálás köszönettel elfogadta néhai Nyárasdi János budapesti lakosnak 5000 koronás alapítványát, melynek