ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-02-14 / 7. szám

megmondtuk róla, hogy nem néz a jövőbe. A hadbavonultak családtagjai hamarosan számbavétettek s az állami segélyezés intézményszerü rendezése folytán minden nyomortól meg vannak védve, set túlnyomó részben jobb dolguk van most, mint a békés időkben. Ezek után azt hittük, hogy teljesen száműzetett a nyomor népünk köréből s minden adományainkat a sebesülteknek juttattuk. Csakhogy sok mindent kihagytunk a számításból. Az utóbbi hetekben gyakran látunk munkabíró férfiakat az utcán ődöngeni. Cél nélkül, révetegen nézegetve, rongyos ruhákat takargatva járkálnak. Arcuk sárga, keserű kifejezésü s mintha valamit mondani szeretnének, de nem mernek hozzáfogni. Nem mernek, de talán nem is tudnak szólni, mert nem kenyerük a koldulás. Ám egyszerre megoldódik a nyelvük, ha megszólítjuk őket: — Mit keres, barátom ? Maga az, aki itt, vágy ott dolgozott az építkezésnél? — Én volnék — kérem — de rosszul vagyunk, mert december óta nincs kereset. Elfogyott, amit addig összeszereztünk. A katonának be nem vált, vagy idősebb munkások tehát családjukkal együtt nyomorognak télvíz idején s ha a hatalmasan felszökött árakat tekintjük, még csak eszünkbe sem juthat a vád, hogy talán elitták, eldorbézolták a nyári keresetet. A munka idején is sok elmegy a táplálkozásra a csekély napszámból s a félretett pénzecskére ránehezedett a télnek minden kiadása. Mennyire rug a legszegényebb családban is a heti megélhetéshez szükséges liszt, só, petróleum, fa stb. ára. A ruházkodásra, az adóra ne is gondoljunk. — Hát a betegség! Ápoljuk a sebesülteket, védekezzünk előre az aratási munkásuzsora ellen, de ne feledjük, hogy e hónapokban senki se dolgoztat, tehát nincs keresetük a szegény napszámosoknak, akiktől a drágaság elfalta a mult évi keresetet. * Halálozás. A pannonhalmi szent Benedek-rendnek gyásza van, melyben őszinte együttérzéssel osztozik városunk közönsége is. Horváth Mátyás Gyula szent Benedek-rendi áldozópap, volt esztergomi gymn. tanár, igazgató, majd lelkész, f. hó 5-én este X

A9 órakor a végső szentségekkel ellátva, élete 67. évében Czelldömölkön elhunyt. Született Velencén, Fejérmegyében 1848. április 23-án, 1874—1896-ig mint tanár működött Esztergomban s rendkívül szelíd, kedves modoráért, de nagy tudásáért is igen nagy közbecsülésben részesült. 1910-től nyugalomban élt Czelldömölkön. A megboldogultnak hűlt tetemét f. hó 7-én délután l

/i4t órakor kisérik az örök nyugalom helyére ; lelkiüdvéért f. hó 8-án reggel 8 órakor lesz az engesztelő szentmise-áldozat Czelldömölkön. * A hadisegély kifizetése ügyében a pénzügyminiszter ujabb rendeletet adott ki. A rendelet szabályozza a segély folyósítását és igen fontos rendelkezéseket tartalmaz e tekintetben, hogy a hadisegélyre a népfölkelők és póttartalékosok hozzátartozói is igényt tarthatnak, amennyiben már 10 hétig bevonultak. Intézkedik a rendelet aziránt is, hogy a hadisegélyt élvezők, ha a munkakerülést rájuk lehet bizonyítani, a segélyt elveszíthetik, azok, akikre gyermekeik gondozása körül mulasztások bizonyíthatók, szintén elvesztik a segélyt, illetve a gyámügyi hatóság veszi át a gyermekekről való gondoskodást. * Főegyházmegyei hirek. Metzker József •nyergesujfalusi plébános pénteken tette le a plébánosi esküt dr. Rajner Lajos püspök előtt. Az eskünél dr. Drahos János főszentszéki jegyző segédkezett. — Florek Antal lábi plébános hasonló minőségben Pozsonybesztercére neveztetett ki. — Halász József nagysurányi káplán lábi adminisztrátor lett. — Dr. Makay István virágvölgyi h. plébános Nagysurányba segédlelkésznek neveztetett ki. — Hajós Rezső stomfai káplán Máriavölgyben lett adminisztrátor. — Vályán Lajos a budapesti uj szent János kórházi lelkészi állástól felmentetett és helyébe Mertán János hitoktatót nevezték ki. * A harctéren elesett katonák nevét a mozgósítás óta nem vezették be az anyakönyvbe. Most érkezett azonban a belügyminisztériumtól egy rendelet, amelynek értelmében nem a halál okát kell beirni az anyakönyvbe, hanem azt a rövidke kis, de sokat jelentő mondatot, hogy: „a hazáért hősi halált halt." * A jótékonyság kiterjesztése. A jótékony női bizottságoknak és egyesületeknek figyelmébe ajánljuk, hogy a háborús segélyezés mellett ne feledkezzenek meg a téli időben fellépett helyi nyomorúságról sem. A sebesültek ápolása és a harcoló katonák sorsának enyhítése nem zárhatja ki az irgalmas szivekből a körülöttünk nélkülözőket sem, akik a mostani nehéz viszonyok és drágaság folytán még inkább rászorulnak a segélyezésre, mint az eddigi években. Mit gondolnak, mit éreznek, ha alamizsna helyett rájuk szólunk: — A segély most a sebesülteknek kell! Nem tehetnek róla szegények, hogy a háborús gondok mellett még ők is a jótékony lelkek nyakába szakadnak. Sokan nyomorognak, éheznek, fáznak. Lássuk meg őket, higyjük el panaszaikat. Megérdemlik a segélyt, mert nem hibáik folytán jutottak koldusbotra. * A vizivárosi plébánia templomot a farsangvégi napok alkalmából elrendelt szentségimádásra méltóan előkészítették. Keményfy K. Dániel plébános délszaki növényekkel és élő virágokkal ízlésesen felékesittette a főoltárt. A sok élővirágot jórészben az ájtatos hívek adományozták s igy a templompénztár csak egy részét viseli a díszítési költségeknek. * A kórházakban enyhült az eddigi lázas feszültség, elmultak a rendezkedés gondterhes napjai, amelyek kiváltképen a karácsony körüli időkben emésztették az orvosok és betegápolók munkaerejét. A harctéri sebesülések és a téli nehéz betegségek aránylag kevés áldozatot követeltek, mert a fáradtságot nem méregető buzgóság elhessegette a veszedelmet a beteg vitézek feje fölül. Szinte hivatalos egyhangúsággal etetik, ápolják, orvosolják a betegeket s a város közönsége már nem is érzi, hogy drága vendégei vannak, csak akkor zúdul fel a méhkas, ha a hirhordók ragályos betegedést szimatolnak ki. Ezekről a gyanús esetekről is kisül néhány nap alatt, hogy mindössze egy kis félreértésről volt szó. Az ápolást már kevesebb zajjal és hévvel végzik a női ápolók, mint az ősz folyamán, de bizonyára alaposabb munkát is végeznek. * Ujabb adakozások a segélyakcióra. A hadbavonult derék katonáink hátrahagyott családtagjaik javára újabban a következő adományok érkeztek: Jacoby Gábor mérnöktől IV. részletkép 10 K, továbbá a háborúban elesett esztergomi vitézek özvegyei és árvái segélyezésére adakoztak: Schmidt Gyula 20 K-t, Paál Zsigmond főhadnagy 9 K-t, és özv. Csákvári Jánosné 4 K-t. Fogadják a nemeslelkü adakozók ez úton nyilvánított hálás köszönetünket. A segélyző bizottság nevében: Bleszl Ferenc pénzkezelő elnök. * A madarak védelme. Nem a rosszmájúság vezeti tollúnkat, hanem inkább az állapotok jellemzésére alkalmas humor mondatja velünk: — Hol vannak a jószivü állatvédők? Jó néhány hónappal ezelőtt az utcákon lestek a fuvarost, hogy nem ostorozza-e kegyetlenül girhes lovait. Figyelték a pajkos gyerekeket, akik kővel, csuzlival pusztítják a madarakat s fészkek után a fákra másznak. Mi most egy kehes ló, egy picinyke madár, midőn daliás férfiak csonkulnak, véreznek, szenvednek és halnak meg a harcmezőkön. A cinkék csalódottan csipognak és buta kíváncsisággal ugrálják körül a szalmatetejű madáretetőket. Köröskörül fagyos föld, vizes fű és bokrok — az etető-sátor azonban üres. Nincs madárétel, nincs tökmag, kendermag, száraz kenyérdarab. Kell az embereknek. Rossz világ jár a kis madarakra s talán ez fogja okozni, hogy a tavasz fakadásakor nagyon bus és szomorú lesz a nótájuk. * Mozgolódás a felvidéken. Megnyugtató érzéssel vettük tudomásul, hogy a mi tót anyanyelvű honfitársaink egyforma lelkesedéssel veszik ki részüket mindabból, ami hazánk szabadságának megvédésére irányul. Ott küzdenek, vérüket ontják, a magyar haza megvédéséért a csatasikon s a honfiúi kötelességnek fényes példáit szolgáltatják. Talán ez a becsületes és józan magatartás sérti néhány itthon maradt, bőrébe nem férő jeles férfiúnak érdekeit, mikor a háború mindnyájunkat eggyé forrasztott, mikor egyenlően vérzik a magyar, tót testvérével, hogy valami úton módon megzavarja, megbolygassa szent együttérzésünket s alattomos aknamunkával ott hintse el a zavar és bizalmatlanság magvát, ahol eddig a béke és egyetértés honolt. Nyitramegye egynéhány kisebb községéből kérvények érkeztek be, a megyei központba, melyekben a kérvényt az aláírók azt kérelmezik, hogy az eddigi kizárólag magyar tannyelvű elemi iskolákban a tót nyelvet is tanítsák mind a hat osztályon keresztül. A kérelem a rövid idővel ezelőtt megjelent Jankovics-féle nyelvtanítási rendeletre támaszkodik s ez a körülmény egy cseppet se kifogásolható ha . . . a kérvények szövegéből nem látszanék ki a lóláb. Itt ezek mögött egy tervszerűen működő, békétlen és gonosz indulatú valakit kell sejtenünk, vagy amiről nem is tudnak. Mert lehetséges-e az, hogy 3—4 községben, melyek egymástól jó távolságra fekszenek, teljesen azonos tartalmú kérvényt Írjanak alá a szülők? A szülők jogait feltétlen tiszteletben kell tartanunk, de nem az uszitókét, akiket leleplezni és megfenyíteni minden honpolgárnak kötelessége. * Szöknek a fogoly oroszok. Szórványosan bár, de alig múlik el hét, hogy egyes orosz katonai hadifoglyok szökési kísérletéről ne hallanánk. Igaz, keserves a fogoly sors, de ezek a szerencsétlenek, kik a szökési kísérlettel megpróbálkoznak, legtöbbször nem számolnak azzal, hogy az országban dacára a háborús állapotnak, derék csendőreink mindig éberen vigyáznak. Igy a mult hó 22-én Gidrafán két gyanús embert szólított fel igazolásra a járőri szolgálatot teljesítő csendőrség. Csakhamar kiderült, hogy a gyanús emberek oroszok, Berzsanek István tizedes és Mospon Izidor szakaszvezető és a freistadti fogolytáborból szöktek meg. A szökevények polgári ruhát viseltek, de ez alól az orosz katonai egyenruha bukkant elő mikor őket megvizsgálták, sőt zsebeikben egy 100 rubeles és 10 db 5 rubeles bankót és ércpénzt találtak. A csendőrség a foglyokat a nagyszombati katonai parancsnokságnak adta át. * Nyugtázás. Katonák meleg ruháira és a sebesültek fehérneműire a következő kegyes adományok folytak be: Dr. Csernoch János bíboros hercegprímás 200 K., dr. Koperniczky Ferenc prelátus-kanonok 50 K., özv. Mészáros Károlyné 50 K., Ferencrendi szent Antal perselyből házfőnök utján 20 K., N. N. 5 K., N. N. 4 K. Az adományokért hálás köszönetet mond özv. Reviczky Gáborné. * A jövő évi termés biztositása. A földmivelésügyi miniszter körrendeletet küldött valamennyi törvényhatósághoz, amelyben felhívja a vármegyék alispánjainak a figyelmét, hogy minden erővel hassanak oda, hogy az ország jövő évi gabonatermése biztosítva legyen. Az országban ugyanis a hadkötelezettség, valamint a hadi szolgáltatások igénybevétele következtében a mezőgazdasági munkaerő nagyon megfogyott s azért a legfontosabb feladat most az, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel mégis biztosítsuk, hogy egy talpalatnyi föld se maradjon megmivelés nélkül. E végből a gazdasági egyesületek, a hadbavonultakat segélyező bizottság, a tanfelügyelőség, a gazdasági felügyelőség képviselőivel az alispánok alakítsanak gazdasági intéző bizottságokat ugy a megyében, mint pedig a főszolgabirák bevonásával egyes járásokban, sőt a lelkészek, tanítók felkérésével egyes községi vagy körjegyzőségek székhelyein is, amelyek egymással állandó érintkezésben a helyi gazdasági munkát intéző szervezeteket megalakítsák és a mezőgazdasági munkát is biztosítsák. E végből első teendő az őszi vetéseknek tavasziakkal való pótlása, mivel minden felhasználható területet be kell vetni. A szükséges igaerőt kölcsönösen használják az egyes községekben. Akiknek jószágait hadi szolgáltatásra elvonták, azok az értük kapott pénzen szerezzenek be újra igavonó erőket. A közös munkára igénybevett állatok használatáért a gazdák térítést fognak kapni. A vetőmag beszerzésre vonatkozólag a Magyar Mezőgazdák Szövetsége (Budapest, V., Alkotmány-utca 29.) nyújt segédkezet. Állami előlegeket e célra nem folyósíthatnak, hanem utasítja a miniszter a törvényhatóságokat, hogy ők, vagy Alapíttatott 1850-ben. Eredeti FOWIERíf GŐZEKÉK páratlanok munkateljesítményben, tartósságban és az üzemben való takarékosságban. John Fowler & Co. Budapest-Kelenföld Telefon 42-50. = a vasútállomással szemben.