ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-02-07 / 6. szám

HIREK. Üdvözlet a bitófáról. A mai világban jól meg kell válogatnunk barátainkat, nehogy a gyanús életmód emberei lelepleztetésük után ránk hivatkozzanak, mint becsületességük élő tanúira. És ha minden óvatosságunk dacára is osztályrészünkül jut az a szerencse, hogy az akasztófa alatt végső perceit élő gonosz előttünk ismeretlenül lappangó rokonszenvtől indittatva a mi nevünket rebegi el sóhajos ajakkal: az a leghőbb óhajtásunk, hogy minél kevesebben szerezzenek tudomást a gonosz szeretetének végső kitöréséről és magunk is csillapult idegekkel térhessünk mihamarább napirendre fölötte. Ilyen gondolatok és elmélkedések környékeznek bennünket, amidőn a szerajevói merénylők kivégeztetésének történetében olvassuk, hogy Gubrilovics és Jovanovics színpadi hatásra számítva a kötél hurkából igy kiáltottak ki: — Éljen a nép! A börtön sötétjében töltött utolsó percek alatt gondolták ki e hatásra vadászó búcsúszavakat, de a napvilágon hiába dörzsölték szemeiket, mert a megindítandó népet sehol sem találták. Csak a hivatalos közegek nézték végig a szomorú aktust, a nép pedig otthon maradt, mert nem engedték be a kivégzés helyére, de talán nem is jött volna, mert a lefolyt véres félév alatt még a legfanatikusabb szerbnek is be kellett látnia, hogy a gyilkosokról teljesen lemállott a szerb hazafiság máza s mint közönséges gonosztevők állanak a földi igazság végső fóruma előtt. A közönséges gyilkosokkal, Európa népeinek 'megrontóival ki akarna barátságot tartani? Talán éppen a nép? Az a nép, mely szenved végtelenül ? A szerb nép, amelyet vérbe, nyomorúságba, éhségbe döntött ez a tucatnyi gyilkos csapat? A lelkiismeret bántotta őket. Lelkifurdalásaik között igazolni akarták magukat önmaguk és a világ előtt. Talán e célból keverték bele a népet a hóhérkötél csomójába. A nép azonban nem tehet róla, hogy két vergődő gonosz lelke az élet határvonalán őt tekintette annak az utolsó fűszálnak, amelybe még az utolsó pillanatban görcsös kapaszkodással bele kellett ragaszkodniok. A forradalmi nép szereti az akasztófát, ha ő húzhatja fel rá a törvényes hatalom embereit, de gyűlöli, ha a törvényes hatalom erösebbnek találkozott és zavartalanul végezheti jogos munkáját az előcsahosok nyakán. A három kivégzett között volt Ilics Daniló, a züllött tanító is. Ilics nem szólt semmit. Nern éltette a népet. Nem próbált hatást elérni. Ilics züllött tanító volt, de mégis volt benne valami pedagógiai érzék és belátta, hogy a népet még puszta szó által sem szabad belevonni az akasztófa mérges légkörébe. A népnek élnie kell igazságban, Isten áldásában, de nem az akasztófáravalók jókívánságában és üdvözletében. A nép meg fogja érni azt a jobb kort, amidőn a fegyverek lenyugosznak, de amidőn végigtekint a családi kör üres helyein, a harcmezők áldozatainak helyein, átkot fog küldeni köszönetképen azoknak, akik a sok rossz tetejébe még nevét is meg akarták gyalázni az akasztófa alatt. R. * A hercegprímás a bazilikában. Csernoch János dr. bibornok-hercegprimás hétfőn hazatért Budapestről, hogy Gyertyaszentelő ünnepén a főszékesegyházban a szertartást végezhesse. Az ünnep napján 9 órakor udvari papjaival megjelent a bazilikában s az ünnepélyes fogadtatás után a trónuson felöltözött az egyházi ruhákba, megszentelte a gyertyákat, kiosztotta a főkáptalan tagjainak, a megjelent papságnak és a többi klérusnak. A körmenet végeztével stallumában foglalt helyet a bibornok s ott ájtatoskodva hallgatta végig az ünnepélyes nagymisét, melyet dr. Klinda Teofil prelátus-kanonok celebrált a karkáplánok és sok papnövendék segédlete mellett. A szentmise végén a főpásztor ünnepélyes áldással megáldotta a népet, majd a papság a pápai himnusz éneklése közben kikísérte a bibornokot. * Szentségimádás a Bakácskápolnában. Ma reggel 6 órától d. u. 4 ig szentségimádás lesz a Bakácskápolnában. Az imádás a reggeli 6 órai ünnepélyes szentmisével veszi kezdetét, melyet Brühl József prelátus-kanonok, főszékesegyházi plébános mond s ugyancsak ö tartja a szentbeszédet is. A szent mise után mondatik a XV. Benedek pápa által irt békeima. Azon hivek, kik a Szentségimádáson részt vesznek, meggyónnak és megáldoznak, teljes bucsut nyerhetnek. * Uj alapító tag. Machovich Gyula dr. prelátus-kanonok s főegyházmegyei főtan felügyelő 100 koronás adományával alapító tagja lett a „Keresztény Szeretet Orsz. Gyermekvédő Műve" c. egyesületnek. * A főegyházmegyei papi nyugdíjintézet igazgató választmánya folyó hó 4-én dr. Rajner Lajos püspök, elnök lakásán rendes ülést tartott. A gyűlés tárgyát a folyó ügyek elintézésén kivül a nyugdijintézeti tagok 1914. évi tagdijainak kivetése képezte. A gyűlésen részt vettek dr. Rajner Lajos püspök, elnök, dr. Klinda Teofil az alapítványi pénztár felügyelője, dr. Robitsek Ferenc jegyző, dr. Drahos János előadó, Báthy Gyula, Hermán József, dr. Kovács József, Kudora János, Leszkay Sándor, dr. Majer Imre, Ottinger Gyula, Palkovich Viktor, Pelczer Lipót, Perger Lajos, dr. Vargha Dezső választmányi tagok. * Temetés. Megemlékeztünk már Zibnnyi Gyula dunamocsi plébános haláláról, aki 37 évi áldásos működés utan mult hó 29-én 60 esztendős korában elhunyt. A boldogultnak lelkiüdveért az engesztelő szentmiseáldozatot Számord Ignác pápai' káplán, óvonőképző-intézeti igazgató mutatta be 31-én a dunamocsi plébániatemplomban. A délután 3 órakor végbement temetésen, melyen a szertartást Ziatnyánszky János muzslai plébános fényes papi segédlettel végezte, nagyarányú részvét nyilatkozott meg. Három falu hívei, a környék intelligenciája, a kerületi papság és nagyszámú rokonság kísérte utolsó útjára a boldogultat, kit jó szivéért s megnyerő modoráért Esztergomban is sokan tiszteltek és szerettek. * Leszállítják a hadisegélyt. A m. kir. pénzügyminiszter a mai napon egy rendeletet bocsátott ki, amely szerint a hadbavonultaknak gyámolitásra szorult családjai tekintet nélkül a családtagok számára ezentúl 1 korona 20 fillér napi segélyben fognak részesülni. A magyar nemzet élet halál harca folyik most. Mindenkinek teljesítenie kell kötelességét; vitézeink a harctéren, akik itthonmaradtak itthon hozzák meg az áldozatot. Az utóbbi bizonnyára könnyebb feladat, bár ez is elég önmegtagadást kivan. Az állam erejéhez képest igyekszik a küzdő vitézek családjairól gondoskodni s ha most kissé szűkebbre szabja a segély nagyságát, azt csak a kényszerűség diktálja neki. amibe minden esetre bár nehéz szívvel belenyugosznak azok is, akik a segélyezésre reászorulnak, hisz a haza érdekéről van szó. * Hősi halál. Tóth Lajos felsőturi okleveles kántortanító, 26-ik gyalogezredben őrvezető az északi harctéren, Szuloszowa mellett vívott harcban hősiesen küzdve, 1914. nov. 24.-én, életének 25. évében az ellenség golyójától találva dicső halált halt. Lelkiüdveért az engesztelő szent miseáldozat Felsöturon február 4-ikén d. e. 9 órakor lett az Urnák bemutatva. * A panaszok orvoslása. Mégis kiderül végtére, hogy az asszonyok, akik férjük után nem kapván állami segélyt a városházak és községhazak előtt zajos jeleneteket rögtönöztek, megnyerték panaszaik orvoslását. Az asszonyi lárma — kisebb, nagyobb botrányok után — eljutott a miniszterelnök fülébe is. Legalább azt bizonyítja az a miniszterelnöki rendelet, mely meghagyja a községek elöljáróinak, hogy vegyék elő újra azoknak névsorát, akiknek kenyérkeresőik a háborúba mentek s nagyobb körültekintéssel mérlegeljék, hovy kiknek jár segély s a látszat dacára is, kik szorulnak rá. A kormánynak tehát az az intenciója, hogy a haza védelme folytán senki se szenvedjen kárt, avagy épen éhséget. A helyi hatóságok ugyanis abban a tévhitben voltak, hogy az ingatlan vagyonnal bírók egyáltalán nem tarthatnak igényt segélyre. A segélyt kiutaló helyi bizottságok látták, hogy ez, meg amaz nem tud megélni, de mivel háza volt, nem adtak neki segélyt. Talán nem könyörtelenségből tették, hanem csak az államnak akartak jót tenni. A miniszterelnök most tudatja, hogy az állam nem kívánja, hogy neki könyek árán is takarékoskodjanak. Most már talán nem hallunk az asszonyok szájából ilyen panaszokat: — Az uram katona lett. A gyár beszüntette a fizetést. Elmentem hát a községházára. Ott azzal fogadtak, hogy magának van háza, meg három hold földje. Éljen meg abból. Otthon se pénz, se liszt. De van négy gyerek, akiktől nem mehetek dolgozni. Mit együnk öten ? Megegyük a . házat, meg a három hold földet? Ezt senki se kívánta a jó asszonytól, de még az éhezést sem. De hát mit lehetett tenni, ha az „urak" szigorúak voltak?! A kisebb földbirtokkal bíró gazdaközönség rosszabb helyzetben volt a cselédek és napszámosok családjainál. Továbbá igy folytatja utasításait a miniszterelnök : „Amíg egyfelől teljesen méltányolom a hatóságoknak azt a törekvését, hogy túlságba ne vigyék a törvény humánus intentióit s a túlságos segélyezéssel járó kártékony erkölcsi következményeknek elejét vegyék, amennyiben helyeslem tehát, hogy a segély mérve meg ne haladja a családfőknek rendes keresetét és ne részesüljenek segélyben olyanok, akik tisztességes fentartásukat biztosító munkára nem vállalkoznak, ugy másrészről kiváló súlyt helyezek rá, hogy megállapittassék ez a segély mindazok számára, akiket az a törvény szövege és intentiója szerint megillet. Ennélfogva nyomatékosan ajánlom Méltóságod figyelmébe a pénzügyminiszter úrnak mai napon megjelenő 130.000/1914. számú kiegészítő rendeletét és felkérem, hogy felügyeleti hatáskörében gondoskodni szíveskedjék róla, hogy a rendeletet a helyi hatóságok alaposan áttanulmányozzák és lelkiismeretesen hajtsák végre. Különösen felhívom méltóságod figyelmét a rendelet 25. §-ára, amely többek között kimondja azt is, hogy olyan esetekben, amelyekben az ingatlan vagyonnak jövedelme, valamint a családnak esetleg más jövedelmi forrása is elenyészően csekély, a családnak keresettel nem biró tagjai teljes segélyben részesitendők. Olyan esetekben pedig, amelyekben a fentemiitett jövedelem jelentékenyebb, de azért mégsem biztosítja az egész családnak megélhetését, a családnak segélyre igénnyel biró tagjai az őket egyébként megillető segélynek megfelelő — a fenforgó körülmények figyelembe vételével megállapítandó —• részét kapják. Budapest, 1915. január 10. Tisza s. k." * Szentségimádás. Főpásztorunk egyik nem rég megjelent körlevelében arra szólítja fel papjai útján a híveket, hogy a farsangi zajos s illetlen mulatozástól tartózkodjanak. Ilyen dorbézolásra szánt nap sok helyen különösen az úgynevezett kövércsütörtök, amelyet talán azért neveztek el igy, mert az ördögnek kövér aratása van*e napon. Városunk lakóit az évekkel ezelőtt szokásos durva mulatozástól visszatartja a szent Anna templomi szentségimádás, amely a jelen évben február 11-én. csütörtökön lesz. E nap délelőttjén 6, 8, 9, 10 és 11 órakor hallgathatnak a hivek sz. misét, délután 5 órakor sz. beszéd, litánia és szentségbetétel lesz Te Deummal. * Beteg katonák szállítása. Mióta kórházaink és tartalékkórházaink tele vannak sebesült és beteg katonákkal, gyakran megtörténik, hogy a betegeket bizonyos okokból egyik kórházból a másikba szállítják át és erre a célra a hatóság magánosok fogatait rendeli ki. Az ily szolgálatra kirendelt fogatok tulajdonosai többször kifejezték aggodalmukat, hogy talán ragályos betegeket is felraknak kocsijukra anélkül, hogy szállítás után a kocsit kellőleg fertőtlenítenék. Azt hisszük azonban, hogy ezen aggódás minden alapot nélkülöz, mert nem lehet elgondolni, hogy a fertőző betegek szállítása orvosi felügyelet nélkül történnék. Mégis a fogattulajdonosok megnyugtatására közöljük a hozzánk juttatott aggodalmat már csak azért is, hogy a feltételezett gondosságra még inkább felhívjuk a figyelmet, mert bizonyos idegenkedés is észlelhető a közönség körében az ilyen szállítások iránt és megtörténhetik, hogy a fogattulajdonosok csupa félelemből ellenszegülnek a hivatalos felszólításnak, amelynek több esetben inkább méltányosságból, mint kötelességből engedelmeskedtek. * A tüskét húzták. Köztudomású dolog, hogy a német katonák és a mi katonáink az öszszes harctereken vállvetve dolgoznak, azaz harcolnak. A múltkoriban egy nagyobb vasúti állomáson keresztül német sebesülteket szállítottak. Tekintélyesebb úr, ki jól tudott németül, megszólított egy katonát: — Honnan jönnek, barátom?! — Itt voltunk fent! Segítettünk kihúzni a tüskét a maguk lábából — felelte a katona. Igy mindent megmondott és mégsem lépett ki a katonai titoktartás légköréből. * Meleg ruhára szívesek voltak adakozni: Schiffer Ferenc prelátus-kanonok 100 K-t, az ipartestület Fekete Ferenc halála alkalmával koszorúmegváltás cimén 30 K-t, dr. Walter Gyula c. püspök 50 drb bekötött tábláju imakönyvet ajándékozott a sebesült katonák részére. — Nagysápról a következő melegruhák érkeztek: 1 drb hósapka, 7 pár érmelegitő, 1 pár lábszárvédő,